Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-07 / 234. szám
1996. október 7., hétfő HÁTTÉR Idénymunkán a paradicsomban A nagy viharokat kavaró kótaji ügyről nyilatkozik a központ igazgatója A munkások tömegszálláshelye A szerző felvétele Kováts Dénes Nyíregyháza, Kótaj (KM) — A megyei munkaügyi központ minapi sajtótájékoztatójának kiemelt témája volt a kótaji „Zöld Bárós” paradi- csomszedési ügy, melyről korábban mi is beszámoltunk. Mint ismeretes, több mint százhúsz külföldi állampolgárt számoltattak el a rendőrök a közelmúltban (valamint a cégvezetőt), akik a kft. paradicsomföldjén dolgoztak — személyre szóló munkavállalási engedély illetve vízum nélkül. Az eset nagy visszhangot keltett, hullámai még nem csillapodtak el. Rusin József, a megyei munkaügyi központ igazgatója kronológiai sorrendben vázolta fel a történteket. Elmondta: július 17-én kétszáz fős munkaerő- igényt jelentett be a kótaji Zöld Bárók Kft. paradicsomszedési munkára, a nyíregyházi kirendeltség két nap múlva el is kezdte a munkavállalók kiközvetítését. Augusztus 21-én újabb kérelem érkezett száz főre, s felvetődött külföldiek foglalkoztatásának igénye is. A központ véleménye az volt: erre csak akkor kerülhet sor, ha magyarok nem lesznek kellő létszámban. Lemorzsolódtak — Háromszázötvennégy embert közvetítettünk ki — ismertette a számadatokat Rusin József—186-tal munkaszerződést is kötött a kft., harminchármat nem vett fel. Aki azonban nem tudja igazolni a távolmaradás okát a kiközvetítettek közül (az adatok beszerzése folyamatban van), azt természetesen szankcióval sújtjuk. Vagy mi vonjuk meg járadékát, vagy a polgármesteri hivatal lép ez ügyben. — Szeptember negyediké körül — folytatta az igazgató — megkeresett minket a Zöld Bárók Kft. vezetése, mondván, hogy a 186 dolgozóból nap mint nap kevesebben jelennek meg, előfordult, hogy csak 30- 40 fő. Ezzel viszont — hiszen termés és piac is volt — veszélybe került a betakarítás és értékesítés. Nem volt tehát más út, engedélyeztük a külföldiek munkavállalását. Mivel a munkaügyi tanács elvi engedélyére volt szükség, de az idő rövidsége miatt összehívására nem volt esély, körtelefon-jelleggel egyeztettem, ismertetve a körülményeket. A kft. vezetőivel megegyeztünk abban, hogy akkor kapják meg az engedélyt, amikor kérik, de személyre szólóan tudnunk kell, kiknek a számára. Szeptember 9-én hozta be a névsort a kft. képviselője — 103 ember nevét — így gyorsított és egyszerűsített eljárásban egy határozatban engedélyeztük valamennyiük számára a munkavállalást, a névsor a határozat mellékletét képezte. Tehát azokat foglalkoztathatták, akik e listán szerepeltek. így — hangsúlyoznom kell — nem elvi, hanem valódi engedélyről volt szó. Ötmilliós bírság Állampolgári bejelentés nyomán szeptember 17-én került sor a rendőri akcióra, melyen munkaügyi ellenőrök is részt vettek — de az igazgató állítása szerint ők akkor nem tudták, csak a helyszínen, hova is mennek. A rendőrségi elszámoltatás során kiderült: 124-en dolgoztak akkor a paradicsomföldön, közülük 52 szerepelt a munkaügyi központhoz becsatolt névsoron, a többi nem. Az engedély nélkül foglalkoztatottak miatt — hangsúlyozta Rusin József — a kft-re bírságot szabnak ki. A pontos összeg még tisztázásra vár, de ötmillió forint körülire tehető. Rusin József szerint a hivatal nem követett el hibát, ők azt nézték, hogy az időjárási viszonyok miatt időben be kell takarítani a paradicsomot — ez a nemzetgazdaság érdeke is. Jóhiszeműen, és a szabályokat betartva cselekedtek akkor, amikor a munkavállalási engedélyről szóló határozatot a névsoron szereplőkre (együttesen) kiadták. Névre szólóan ezt követően már nem volt indokolt, bár elkezdték, de ő leállította, hisz érvényesnek tekintették a „közös határozatot”. Cáfolta és visszautasította még a feltételezését is annak, hogy utólagos dátummal készíthettek volna határozatot, mert minden műveletet naplószerű- en, dátumozva rögzít a számítógép, ráadásul bekérette még akkor az ügy iratait. Egyedi helyzet D Mennyi időt vesz igénybe Önöknél az ügyintézés? A korábbi kérelemnél ugyanis az volt Bállá Gábornak, a kft. ügyvezetőjének kifogása, hogy nem kapták meg időben, ezért kellett sürgősen munkába állítani a kárpátaljai magyarokat. A szeptember 23-án beadott, több mint ötven külföldi munkást igénylő kérelmét viszont még aznap (pozitívan) elbírálták... — Általában nem azonnali az ügyintézés, de a történtek óta folyamatos a kapcsolat a cég és a központ között, én intézkedtem: ha kérelem érkezik, soron kívül bírálják el. DGyakorlat-e az ilyen, csoportos engedély kiadása? — Nem, de ebben az esetben arra voltunk tekintettel, hogy sürgős volt a paradicsombetakarítás, időt akartunk nyerni. DA szeptember 23. kérelemnél már egyéni, névre szóló, munkávallalást engedélyező határozatok születtek? — Nem, ez is a névsor mellékelésével, az 53 főre szólóan egységesen történt. D Akkor mondhatjuk azt, hogy félszáz fő fölött ez lesz a gyakorlat megyénkben? — Ezt így nem jelenteném ki, egyedi a helyzet. D Van-e alapja annak a híresztelésnek, mely szerint Ön volt az, (esetleg valamelyik kollégája) aki segített Bállá úrnak Ukrajnában intézni a munkavállalás ügyét? — Tavaly szeptemberben jártam utoljára a keleti határ túloldalán, a Krímben voltam egy küldöttséggel. Meg lehet nézni az útlevelemet. De úgy vélem, a kollégáim sem törik magukat, hogy kiutazzanak. D Behajtható-e majd a bírság összege, hiszen gondolom, ez sem egyszerű dolog... — Úgy tudom, a kft. mindent megtesz azért — mivel méltánytalannak tartja — hogy ne kelljen fizetni. Vélhetően a bíróság mondja ki majd a végső szót — mint általában a hasonló ügyekben. Annyit szeretnék még hozzátenni: ha visszatérő ellenőrzés során szabálytalanságot fedezünk fel, még komolyabb következményekkel kell számolniuk. D Félnek-e ezentúl az ellenőreik Kótajba menni? — Nem tudom. Nem túl népszerű a munkájuk, de el kell látniuk feladatukat. Tudomásom szerint ellenőrt még nem bántalmaztak megyénkben, bár szitkokban már volt részük. Holnapi számunkban Balta Gábor, a Zöld Bárók Kft. ügyvezetője fejti ki véleményét a témáról.-m—y gy szép tavaszi napon, i-j amikor legszívesebben I J még a néma pekingi kacsák is dalra fakadtak volna Ezsiás Jóska elhatározta, hogy építkezni fog. Nem volt ez könnyű döntés. Tízéves készülődés és kuporgatás előzte meg, melyhez rideg albérleti szobák biztosították a formai kereteket. No de, megszületett az elhatározás, ami nem volt véletlen, hiszen minden fű, fa és virág élniakarást, töretlen optimizmust sugárzott. Annak rendje és módja szerint vásárolt egy telket, igaz a kert végébe némileg benyúlt a kacsaúsztató, de ennyire tellett. Amúgy nyugodt lett volna a környék, csak a kis kurta farkú malac, meg az egész kon- da túrása törte meg néha a csöndet a sertéstelep áldásos közelsége miatt. Elintézte a szükséges formaságokat, s ahogy már ilyenkor szokás, elindult mestert keresni. Hetekig vizslatta a hirdetéseket, mindhiába. Az egyik vállalkozóról kiderült, hogy szokásos évi szabadságát tölti a rendőrségen egy feltételezett adócsalás miatt, a másik épp az Eiffel-torony Mesterkereső felújítására kiírt tenderpályázat eredményhirdetését várta, a harmadik pedig kijelentette, hogy addig semmilyen megbízást sem vállal, amíg meg nem érkeznek Uj- Kaledóniából a beígért feketemunkások. Egyik rokona aztán ajánlott neki egy mestert, aki csodák csodája, azonnal kötélnek állt. Meg is egyeztek, kért némi előleget az anyagbeszerzésre, és megígérte, hogy egy hét múlva elkezdik a munkát. Egy hónapra rá megérkezett az első segédmunkás, akinek fogadására Józsi kisebb ünnepséget rendezett. A Siket Berti bandája hajnalig húzta a talpalávalót, mert csak akkor derült ki, hogy nem oda Buda. A segédmunkás ugyanis ekkor akkurátusán kimérte azt a helyet, ahová a majdan megérkező építőanyagot rakhatják, és odábbállt. Teltek, múltak a hetek, s egy napon megérkezett a tégla. Józsi apró virágcsokorral köszöntötte a sofőröket, aztán nekiállt lerakni, merthogy a sofőrök hatásköre erre már nem terjedt ki, más meg egy teremtett lélek sem volt a közelben. Mivel e történést újabb cselekmény nem követte, néhány hét múlva felkereste a vállalkozót, némi ösztökélés reményében. — Van egy kis gikszer, uram, —fogadta az, széttárva a karját. — Kiderült, hogy az építkezést az alappal kell kezdeni, ahhoz meg megint meg kell venni az anyagot. Summa summárum, Józsi megint leszurkolt egy csinos összeget, és lön csoda, megérkezett a kő, a cement, meg a többi építőanyag. Már őszi szelek fújtak, amikor ismét felkereste a mestert, ugyan ne vegye tolakodásnak, de nem kellene-é már elkezdeni a munkát. Pontosabban, csak felkereste volna, ugyanis be sem engedték a lakásba. A ház asszonya elpanaszolta neki, hogy mióta leányát nem vették fel az egyetemre férje ura teljesen letargiába esett, és bárminemű munkavégzésre képtelen. Egész nap csak ül az asztalnál, apró cetliket szortíroz, melyekre a megrendelők nevét írta fel. Viszont, átérezve Józsi fölöttébb tarthatatlan helyzetét, ajánlott egy másik mestert, aki szívesen elvégzi a munkát. Ez a szaki aztán kijött, s nagy hümmögés, fejvakar gatás közepette felmérte a terepet. Végül kibökte, hogy ő ezt a munkát nem végezheti el, ugyanis útban van a sok felhalmozott építőanyag. Márpedig neki a tér kell, mert számára az építés művészet. Pár nap múlva leesett az első hó, mely vastagon belepte az építőanyagot. Azóta Józsi csak ül naphosszat a rideg albérleti szobában, kis cetliket rakosgat, melyre a mesterek nevét írta fel. — Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte... —- mormolja ilyenkor magában.-j» t éha belenéz az újsá- l\J gokba, s ha arról olJ. V vas hogy megint emelték az építőanyagok árát újongva ugrik föl. — Micsoda befektetés, micsoda befektetés! — dörzsöli elégedetten a tenyerét. Ulf k f" T* j »T# j | i m Útilapu Balogh József / gencsak keresgetni kellene a dátumot közéleti naptárunkban, ha egy olyan döntést szeretnénk előkotorni, mint amilyen a kormány múlt heti ülésén született: útilaput kötöttek az APV Rt. teljes vezérkarának talpára. Ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy aligha akad az érintetteken kívül olyan ember, aki ne értene vele egyet. Csak idézni kell az előző évek történéseiből, kiderül, milyen cinizmussal szemlélte ez a vagyonügynökség, hogy vergődnek pénztelenül az önkormányzatok, mert egy vasat sem kapnak jogos járandóságukból. Elég felemlegetni, hogy a gázvagyon privatizálásánál hogyan fordítottak hátat hét megye kérésének, s nem hogy érdemi tárgyalásokra hajlandók lettek volna, még válaszra sem méltatták az érdekükben fellépő megyei vezetőket. Ma sem tudjuk, megszüle- tett-e már a végleges megoldás, de azt igen, hogy előbb a Postabank, később az OTP ajánlatot tett az önkormányzati tulajdonban lévő gázvagyon megvásárlására. Az is közismertté vált, hogy egy közvetítő cég összehozta a tulajdonosokat az üzemeltető Itálgázzal, de üzleti titokra hivatkozva még nem derült ki: mennyit is ajánlanak a földben lévő hálózatért, s az elfogadható-e az önkormányzatok számára. Am azt tudjuk, hogy ehhez az üzlethez semmi köze az APV Rt.-nek, a most leváltott vezérkar a füle botját sem mozdította, hogy segítsen a falvakon, a városokon, hogy a lakosság által befizetett összegnek legalább töredékéhez hozzájussanak. Az APV Rt. ügye megoldódik. De vajon mit lép a kormány azzal szemben, aki felelős volt a munkájukért? Amikor a Rádió Vasárnapi Újság című műsorát egyik reggel vagy részegen, vagy begyógyszerezve vezette valaki, a főszerkesztőt másnap leváltották, noha 20 perc alatt intézkedett a műsorvezető elhallgattatásáról, mondván: a vezető felel a beosztottak tetteiért. Ez csak a Rádióra lenne igaz? Te sógor! Nem szeretem ezt a vihar előtti nagy „csendet" ami most a Pénzügyminisztérium előtt van... Ferter János rajza Csak egymilliárd Nyéki Zsolt A helyi erők legnagyobb igyekezete ellenére is egy helyben toporog a megyeszékhely déli határában megálmodott ipari park ügye — számoltak be a közelmúltban az illetékesek gazdasági fellendülésünk egyik reménységéről. Úgy tűnik, mint minden nagyobb kaliberű beruházásnál, itt is az első lökés ereje hiányzik, bár az is tény, a kezdő lendületnek esetünkben több összetevője is van. Először is kellene egymilliárd forint, amelyből a leendő ipari park területén ki lehetne építeni az alapvető infrastruktúrát, vagyis a földben gáz- és vízvezetékek, elektromos kábelek, a felszínen pedig jó minőségű burkolt utak teremtenék meg a termelés alapvetőfeltételeit. A tőke csábítását a piszkos anyagiak mellett az adminisztratív eszközök hiánya is akadályozza, történetesen a befektetők addig nem kötelezik el magukat, amíg nem kapnak garanciát a beígért kedvezményekre. A bizalom erősítésé érdekében Nyíregyháza városa már kiterítette kártyáit: tíz évig nem kell iparűzési adót fizetnie annak, aki itt telepedik le, ám a jó példa nem bizonyult ragadósnak. Hosszú évtizedek mostohagyerek szerepéből öntudatára ébredő térségünk joggal büszke specialitásaira, a három országgal is összekötő határaira, a záhonyi áruforgalmi központra, a kormány - szintű szimpátiát elnyerő ipari parkra, de a külföldi és a dunántúli szakemberek több alkalommal is a szemünkre vetik: csak szavak szintjén haladnak a dolgok. A kormány mindennel egyetért, de támogatása előtt várja a nagybefektetőket, a befektetők viszont előbb látni akarják az előkészített terepet és a kedvezményekről szóló határozatokat. Tipikus huszonkettes csapdája ez, mondta a város menedzsere. A kormány óvatossága talán túlzó, amikor példák sora igazolja: a befektetők kedve azonnal megjön, ha számukra tálcán kínálják a lehetőséget. A kezdő beruházáshoz azonban mindenképpen kell az egymilliárd forint. Két-három menő ügyvéd munkadíja... M \/ 1/
