Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-05 / 233. szám

1996. OKTOBER S-, SZOMBAT ARAD, 1849 Balázs Attila illusztrációja Szilárd —, a rendőrség egyrészt segítheti az öntisztulást, másrészt érdekelt kell le­gyen abban, hogy a tisztességes vagyon­védelmi szervezetekkel együttműködjön a bűnmegelőzés érdekében. Sorjáztak a példák arra, ami a beszélge­tő partnereimet is irritálja a szakma és a becsületes munka érdekében. Akad cég, mellyel meglehetősen sok gond volt, ezért rövid időn belül négyszer egymás után vett íel új nevet — de csak a név változott... Volt, amikor alkalmatlanság vagy ballé­pés” miatt elbocsátottak alkalmazottat, pár nap múlva má^egy másik«aervezet alkal­mazásába került. De előfordult, hogy fe­gyelemsértésre vették rá az egyik cég biz­tonsági őrét — ami az adott munkaszerző­dés visszavonását eredményezte, tehát du­gába dőlt emiatt az üzlet, majd az illetőt a konkurens cég vezető beosztásba átvet­te. Nemtetszést vált ki egyesekben az is, amikor azt látják, hogy biztonsági őrök a pénzes kazettával kezükben sétálnak fagy- ialtozni vagy hamburgerezni... — szintén a szakma hitelét rontó módon. Az árharc is érdekes jelenség, nemcsak, és nem elsősorban a drágaság, mint inkább az egymás alá ígérés miatt. Hiszen előfor­dultak olyan lehetetlen helyzetek, amikor olyan alacsony tarifáért vállaltak el meg­bízásokat, amiből még az (alulfizetett) óra­bért sem lehetett kigazdálkodni. Ilyenkor adódik a kérdés: vajon miért éri meg? Fe­ketemunka? ÁFA-csalás? Más? Fontos tehát az érdekvédelmi-kamarai szervezet létrehozása — fogalmazták meg egybehangzóan —, hiszen sajnos egyesek úgy vélekednek: aki széles vállú, és kopasz­ra nyíratja a fejét, az már biztonsági őr lehet. Holott ez nem így van, hiszen sok­rétű feladatokat kell ellátni az almásker­tek és telephelyek őrzésétől a diszkó^ és rendezvénybiztosításon át a- pénzintézetek. és személyek védelméig. Az érintettek eb­ből akarnak élni továbbra is, anélkül, hogy lejáratnák a szakmát, amit szépnek tarta­nak,^ amire jelentős igény van. Ahogy egyikük fogalmazott: ők is szol­gálnak és védenek, túlnyomórészt a meg­bízók megelégedésére. A tanfolyamok — beosztottjaik véleménye szerint is — hasz­nosak voltak, hiszen nemcsak a biztonsá­gi és vagyonőri szakma elismertségét jelen­tik, de a képzés jótékony hatással volt szak­tudásukra, ismereteik bővítésére is. Az év vége ezért is jelent majd vízválasztót a ren­deletiek) életbelépésével, hiszen ezentúl — jogilag — csak azok teljesíthetnek majd szolgálatot, akik megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Az érdekvédelmi-kamarai szervezet léte nemcsak a feketén és más szempontból is erkölcstelenül dolgozók ki­szűrését segítheti elő, de információs köz­pontot is jelenthet a megbízók számára, lesz hova fordulni annak érdekében, hogy megtudják: adott munkára milyen céget ke­ressenek fel megbízási szándékkal. Ennek érdekében az alapítók (és a csatlakozni szándékozók) anyagi áldozatokat is vállal­nak. Ezúton is kérik a csatlakozni kívá­nókat, hogy információkért jelentkezzenek a négy.aiapító bármelyikénél., Az.németi?.. tok, hogy szelektálni fognak, éppen azok kiszűrése érdekében, akik ellen egysége­sen fel akarnak lépni. Nem személyeske­dő okok miatt, hanem azért, hogy megma- radjon-megteremtődjön e szakma becsü­lete. Beszélgető társaim egyöntetűen állítják: ha a rendőrség és a megbízók is felisme­rik közös érdekeiket, ha valóban együtt akarnak dolgozni a bűnmegelőzési cél ér­dekében, akkor a szakma megtiszulhat a „férgesétől”, s felhangoktól méginkább mentesen tevékenykedhetnek a közös (bűn- megelőzési) cél érdekében Szabolcs-Szat- már-Beregben. a legfőbb dolga, amit elvárunk tőle, sűrű­södni, feketedni. Ám sehogy sem akarja megtenni nekünk ezt a szívességet. Közben persze az a baljós gondolat is felrémlik ben­nem, hogy azok a hajdani lekvárfőzések Elek Emil illusztrációja bizony jócskán belenyúltak a csillagfényes éjszakába, tehát a legszebb erény, amit gya­korolhatunk a türelem. Időnként váltjuk egymást a kavargatásban, el-eiugrunk be­kapni egy-egy falatot, aztán lessük árgus szemekkel, mikor méltóztatik megsötéted­ni az a meggylevest imitáló szilvakotyva- lék. Nem sieti el a dolgot. Elmúlik jó három óra is, mire fiam örömmel újságolja, hogy — látja a szilvát. Mármint, hogy a lé meg­szűnt összefüggő tenger lenni, s ki-kibuk- kannak belőle a szilvaszigetek. Büszkék va­gyunk. Alakul a dolog. Azt ugyan még nem sejtjük, hogy csak a félidő jött el, hisz — mint utóbb kiderült — még három órát kellett kavargassuk a pépet, míg a kanál megállt bennem. Ezt a szakmai trükköt, ezt az egyetlenegyet ugyanis tudtam, készen akkor lesz a lekvár, ha a kanál megáll ben­ne. Egyelőre még el-elbillent, mint a részeg a járadszélen, ám az idő múlásával az a billenés egyre tempósabb lett, mintha a fa­kanalunk tétovázott volna, merre dőljön. És közben végre terjengeni kezdett az az illat, ami egész eddigi ténykedésünket hi­telesítette, s mely bennem végérvényesen visszahozta azoknak az elmerült estéknek a hangulatát, megszületett a hamisítatlan szilvalekvárillat, melybe a füst és az égett cukor illata keveredett. Közben némi aggodalommal néztük, hogy a kezdetben oly tetemes szilvaadag fogytán fogy. Hat kiló szilvával kezdtük, ehhez el is mostunk annak rendje módja szerint hat üveget, ám egyre kérdésesebb volt, mennyi is lesz végül. Nos, két és fél üveg meg is telt. A többi üveg üresen ár­válkodott az asztallá előléptetett rönkön. Mégis büszkék voltunk, hisz az a két és fél üveg valódi szilvalekvár lett, nem csak amo­lyan bolti utánzat, nagyüzemi másolata an­nak, ami akkor igazán jó, ha egyedi. Ha a mozdulataink is emlékeznek rá. Minden évben megújul október 6- ának gyásztörténete és fölfakadnak lelkünk sebei, midőn az Arad Golgo- tháján kiszenvedett dicsőkre gondo­lunk. Ott egy napon veszté életét a szabadságharcz tizenhárom vezére, megannyi hős katona, kit megkímélt a csaták zivatarában a halál, hogy hó­fehér keze által vesszenek, egy őrült ember rémes gyilkoló kedvtelésének áldozatai gyanánt s a kegyetlenség e gazdag aratása teszi örökké irtózatos­sá az aradi vérnapot. Ugyanazon em­ber azonban, ki a tizenhárom dicsőt egy napon avatta nemzeti vértanúvá, már előbb megkezdé véres munkáját s az ő, elődje és utódja fanatikus ma­gyar- és szabadsággyülöletének esett áldozatul az ős koronázó városban is tizenhárom dicső férfiú, kiknek nevét vérbetüvel irta be a magyar nemzet történetének legfeketébb lapjaira az emlékezés... Várfogság Josefstadtban E rendszer Bécsben és Ausztria egyéb részeiben is szedte áldozatait. Hány embert öltek meg Bécsben ka­tonai bíróságok ítélete alapján, azt bi­zonyára senki se fogja kideríthetni. (Részletek Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve című munkájából. Budapest, Vass József Könyvkiadóhi- vatala 1906.) Az aradi tizenhárom a vérbíróság elő­szobájában Magyarországon a forradalom alatt tizenhat katonai vértörvényszék mű­ködött s ezek versenyeztek abban, hogy minél több halálos Ítélettel ked­veskedjenek a kamarillának. Ki tud­ná ma azt kinyomozni, hány embert gyilkoltak meg akkor ily hazug for­mák megtartása mellett, törvényre s egyes egyenruhás katonai hóhérok ek­kor vagy akkor kiadott proklamáci- ójára hivatkozva. Elég volt egy tábor­noki kiáltvány s az már törvény volt s annak alapján lehetett akasztani és agyonlőni, ilyen kiáltványokat pedig Windischgrätz, Kempen, Wrbna, Liech­tenstein, Puchner, Gedeon, Urban és mások bőven gyártottak. Az alkotmá­nyos Magyarországon törvénynyé az lett 1848-ban és 1849-ben, a mit egy osztrák tábornok egy jó ebéd után, ittas fővel aláirt s ez alapon, mint tör­vények alapján gyilkolták le a magyar állampolgárokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom