Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-03 / 231. szám
IVV6. okíoDer i., csütörtök 8 Kelet-MagyarotszSg^M A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Láthatatlan kór Töprengés „hatelemis törvényekről" Az Európai Unióhoz megküldött kérdőívek sejtetik, hogy bizonyos mutatók nem érik el a kívánt szintet a tagsági viszony elnyeréséhez. A mutatók körében nem szerepel és nem is szerepelhet a korrupció mértéke. Pedig Magyarország ezen a területen előkelő helyet foglal el. Ennek csökkenése egy pár mutatón lényegesen javítana. Sokat beszélnek róla, érezzük a jelenlétét, de ez olyan láthatatlan kór, melynek gyógyítására egyre nagyobb társadalmi igény van, elsősorban a kisemberek részéről. Sajnos, a gyógyítás szükségességét valamilyen okból a politikai elit alábecsüli, vagy nem igazán szakszerűen lép fel ellene. Hibás az a gyakorlat, mely nem az okokat, hanem az okozatot próbálja kezelni. A korrupció és a gazdasági bűnözés nem igazán attól függ érezhetően csökkenni, hogy gazdasági rendőrséget hozunk létre, hanem olyan törvényeket kell alkotni, melyek nehezen játszhatók ki. Javítani szükséges a törvények jósági fokát és a parlament törvénygyár funkcióját is érdemes átgondolni. Hol van már a ’90-es évek elején megfogalmazott gazdasági deregulációs elv, miszerint az állampolgárok és a gazdaság mozgásterét feleslegesen korlátozó bürokratikus jogi szabályozást le kell építeni. Nem a sok törvény, hanem a jó törvény a parlament fokmérője. A jósági fok alapvető mércéje, hogy a törvények megkerüléséhez és kijátszásához milyen kvalifikáltság szükséges. Egyre gyakrabban találkozunk olyan gazdasági bűnügyekkel, melyek elkövetői igen alacsony IQ szinttel rendelkeznek. A könnyen megkerülhető törvényeket és rendeleteket nevezhetjük akár hatelemis törvényeknek, mert a megkerülésükhöz ennyi tudás elegendő. Mennyi ezen törvények aránya, annak megítélését a T. Olvasóra bízom. Valószínű, az előkészítők nem vizsgálják kellőképpen vagy rosszul prognosztizálják a törvények megkerülésének társadalmi reakcióit. És így táptalajt biztosítanak a korrupciónak. Célszerű lenne a BTK-n változtatni, hogy a korrupciós vesztegetések aktív és passzív szereplőit ne egyformán büntessék. Az aktív vesztegetőt nem mindig kellene büntetni, mert nem jószántából ad pénzt, vagy bármi mást, hanem azért, mert kiszolgáltatott, kényszerhelyzetben van. Többnyire így kap hitelt, munkát, támogatást. Ilyen jogi szabályozás mellett nem érdeke a feljelentés, illetve a bűnüldöző szervekkel való együttműködés, így ezen bűncselekmények bizonyítása szinte megoldhatatlan feladat. E kórt gyógyítani csak büntetőjogi eszközökkel nem lehet. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint csak szerény javulás várható, ha lesz egyáltalán. Olyan eszközökhöz is kell fordulni, melyek a demokrácia ismérvei. Nevezetesen a nyilvánosság és átláthatóság. Ebben van a társadalom felelőssége, tanuljon meg ellenőrző szerepével élni. Az állampolgárok többsége nem kér az elhallgatásból, a mellémagyarázásból, a zárt ülésekből. Állampolgári joga az őt érintő közvetett vagy közvetlen döntésekről hiteles tájékoztatást kapjon. Nagyon sok Nyíregyházáért felelősséget érző polgár kérdezhetné meg, hogy a Bencs-villa kontra mozik vagyonátadásával kapcsolatban e két ismérv miként érvényesül. Mindenképp meg kellene állítani ezt a láthatatlan kórt, míg az emberek egyre növekvő kiszolgáltatottsági érzése a tűréshatáron belül marad. És a pozitív erkölcsi érték úgy jelenik meg, ahogy kívánatos lenne és nem mint utópia. Szendrei József MSZDP szakértője Piacot szeretnénk az almának A szabolcsiak és a szabolcsi alma érdekében szólok. A kormánytól kérjük az igazi kereskedelmet, piacot és elfogadható árat az almáért. Nem olyan kereskedőket, — tisztelet a kivételnek — akik egy év alatt szeretnének milliomossá válni, hanem néznék az emberek munkáját is. Valamikor ez volt a megélhetésük a szabolcsi embereknek: az alma. Most a privatizálás időszakában elvettek tőlünk mindent. Nincs kereskedelem, nincs piac, nincs pénz, csak a ráfordítás a földekre. Mi csak azt kérjük, a munkánkhoz mérten fizessék meg, amit megtermelünk. Kérjük, mérlegeljék: a szabolcsi nép egyben az ország legszegényebb és legdolgosabb rétege. Próbáljanak úgy dönteni, hogy megtermelt árunknak piaca is legyen, mint volt valamikor az almának is. Vagy ne emeljék az égig az árakat, vagy ha igen, próbáljanak ők is ehhez mérten megfizetni megtermelt áruinkat. Tisztelettel sok száz szabolcsi ember nevében: T.J. Fehérgyarmat A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ........................ ......................... .......—— A női ipariskoláról Korabeli fotó ipariskolásokról (Archív felvétel) Erzsébet. 1934- től az iskola megszűnésééig Ferencz Miklós- né Kovács Gizella is itt dolgozott. A női ipariskolát három év alatt lehetett elvégezni. Az első évben kézimunkát tanultak, a második évtől kezdve a fehérnemű és felsőruházat varrását sajátították el. 1900-tól kezdve államsegélyben részesült. BeveÖtven évvel ezelőtt — 1946 szeptemberében — már nem működött tovább a női ipariskola, amely 60 esztendőn át szolgálta Nyíregyházán az iskolaügyet, amelyet 1885-ben Kovách Gerőné kezdeményezésére a Jótékony Nőegylet hozott létre. 1880 óta működött a polgári leányiskola, ennek épületében kapott helyet a női ipariskola is. 1900-ban azonban a polgári leányiskola építésével különvált a két intézet. A női ipariskola a Kálvih tér 3. szám alá költözött, amely épületet egy nemeslelkű asz- szony, Csengery Sámuelné adományozta a városnak. 1885-ben ő adományozta az evangélikus templom építésének 100. évfordulójára a templom kerítését is, amelyen emléktábla örökítette meg a nevét: „Ezen a rácsot ajándékozta Csengery Sámuelné sz. Szekeres Juliánná MCM- LXXXC”. A női ipariskola épülete du- fartos bejáratú volt. Déli részében a női ipariskola, északi részében a központi óvoda helyezkedett el. A vadászház és a régi posta közötti épületet a közelmúltban lebontották és a Technika Háza épült fel a helyén. A Nőegylet felügyelő biTisztelt Baracsi Jenőnél II. János Pál pápa idén az 1000 éves Pannonhalmi Apátságot látogatta meg, ami történelmi jelentőségű látogatás volt. Országunknak ezer éve van lelki központja, ezer éve részei vagyunk a keresztény európának és a keresztény világ legelső szolgája most látogatásával tisztelte meg múltunkat, ismerte el értékeinket. Pannonhalmán, talán kevesen tudják, ezer éve iskola működik országunk javára, ezer éve szolgálják, kitartó hűséggel és szeretettel Magyarországot az ott élő bencés szerzetesek. A látogatásra okot adott még az, hogy idén ünnepeljük honfoglalásunk millecentenáriumát. Az írásból sajnos csak az derült ki, amit sejtettem, hogy nagyon kevesen tudnak erről a két fontos ünnepről, hiszen akkor fel sem merülnének az Ön által említett gondolatok. Az Ön által nosztalgiával emlegetett negyven év alatt megpróbálták kiforgatni ezt az országot maga indentitásából. Kaptunk idegen ünnepeket, idegen szokásokat, amik viszont nagyon sokba kerültek, de erről akkor nem lehetett beszélni. A gondolatot és a szabadságvágyat pedig sikerült elfojtani a látszat jóléti intézményeivel, amit oly sokan kívánnak vissza és aminek hamis ígéretével választást lehetett nyerni. Elfelejtett ez az ország sok mindent, ami szerves zottság útján irányította az iskola életét, amelynek 16 tagja volt, akikből nyolc választott és nyolc hivatalos tagból állt. Nyíregyháza város nemcsak az épületet biztosította, hanem fűtéssel, világítással, az igazgatónő teljes fizetésével és évi 1600 pengő eséllyel is támogatta. Az iskola első igazgatója és tanítónője Pribula Anna volt, akit Kégly Szeréna követett. 1892 óta dolgozott az intézetben és másfél év múlva már igazgatónő lett. 1915-ben vonult nyugdíjba. 1914-ben gyermeknyaraló intézetet létesített a Sóstón, amelyet a mai napig is az ő nevével Szeréna- laknak neveznek. Az intézetet leghosszabb ideig vezette Trajtler Anna. O dr. Trajtler Soma egykori városi főorvos leánya volt, aki a múlt század utolsó éveiben maga is ennek az iskolának volt a tanulója. 1912 óta az intézet tanítója és 1919-től annak megszűnéséig, 1946-ig pedig az igazgatója. Az igazgatónő mellett rendszerint két tanítónő is dolgozott az intézetben. A harmincas évek elején Imre Anna, aki Máday Károly hitéért bátran kiálló evangélikus püspök unokája volt, valamint Vizely része volt ezeregyszáz éven keresztül. Az akkoriak jól végezték dolgukat, mert kiirtották az alapértékeket, emberi vonásokat, igyekeztek megszüntetni a gondolkodni vágyást. Jól működő keresztény értékek helyett gyökértelen értékeket, morált próbáltak erőltetni. A mostani erkölcsi és gazdasági krízis elsősorban a negyvenéves kommunizmus gyümölcse. Olyan magot vetettek, amely nem volt képes gyümölcsöt teremni. Idősek mesélik, hogy a szegénység nem járt együtt a nyomorral. A szegény ember is tudott ünnepelni, tudott különbséget tenni hétköznapok és ünnepnapok között. Nekik is voltak ünneplő ruháik, és főleg voltak ünneplő szíveik. Nem a gondoktól menekültek, hanem erőt merítettek a közös ünneplésből. A Szentatya látogatása ünnep volt. Talán az egyetlen ünnep ebben az évben, amely méltóképpen adott tiszteletet a fenti évfordulóknak. A Szentatya minden erejét megfeszítve jött, hogy együtt lehessen velünk. Kitartásáért, akaratáért csak tiszteletet érdemel. Régen volt már köztünk olyan ember, aki ilyen kitartással hirdette Krisztus Evangéliumának hírét. Százezer ember, akik önként vettek részt a hideg időben a győri Szentmisén, azt bizonyította, hogy országunk élni akar, de nem akárhogy, hanem becsületben, zették a rajzoktatást és az elméleti képzést. A növendékek száma eleinte 30-35 volt, de a huszas években elérte a háromszázat és a harmincas években hatvan körül volt a létszáma. Az iskola elvégzése után a növendékek rendszerint női szabó képesítést is szerezhettek, akár mestervizsgát is tehettek. A növendékek munkáiból, köztük a nővéreméből is, év végén szép kiállítást rendeztek, amelyet magam is láttam. Az épület északi részében a központi óvoda működött, amelybe nővérem kislánya is járt. Az év végi vizsgákon édesanyja és nagyanyja is örült teljesítményének. Ez év április 21-én a Múzeum Barátok Körének rendezésében az intézet egykori tanárnője Ferencz Miklósné Kovács Gizella tartott előadást a női ipariskoláról. Megjelentünk az előadáson, köztünk volt nővérem kislánya az egykori óvodás is. Bár nővérem már nem lehetett köztünk, de örömmel láttuk, hogy az egykori növendékek fehér hajjal, de ifjú lélekkel örültek egykori tanárnőjük megemlékezésének. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza igaz értékek szerint. Minél többen vállalnák ezeket az értékeket, annál inkább találnánk megoldást bajainkra. Nem lenne jó, tele gyomorral de üres szívvel élnének ebben az országban az emberek. Megértem a panaszokat, fáj, hogy sokak nyomorult sorsra jutottak. Nem tudom pontosan, hogy a látogatás mennyibe került, de közel sem biztos, hogy ha nem kerül megrendezésre, akkor emelkedik az életszínvonal, nőnek a nyugdíjak, stb. Felesleges és színvonaltalan millecentenáriumi ünnepségekre költötte az ország a pénzét, de nem szólt senki. A polgárok jelentős része nem tudja, hogy mit ünnepiünk és ez elszomorító. Ennek az országnak csak akkor van jövője, ha rend van szívekben és a fejekben. A Szentatya látogatásával csak nyerhettünk, ha odafigyelve megértettük üzenetét. Hitet, kitartást, türelmet kaphattunk azért, hogy a szegénységből ne legyen se szellemi, se testi nyomor ebben az országban. Dr. Ilosvai Gábor volt pannonhalmi diák Hasonló véleményen van hozzánk küldött levelében Pénzes József tiszakerecsenyi olvasónk is. Mint — többek között — írja: a Szentatya erőt és hitet sugárzott a csüggedő magyar embereknek. Szép volt Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország hasábjain 1996. szeptember 16-án Kállai János tollából megjelent Kezdés százhuszonhat ponttal című írására szeretnék reagálni. Valóban egy véletlenül összejött IV/D osztálya lett a Zrínyi Ilona Gimnáziumnak. Ezek az akkori gyerekek tudatosan készültek e gimnáziumba, hiszen tudták, hogy ez nem lehet a végcél, tovább kell tanulniuk, s ki hol. Ez az osztály tanáraikkal egy nagy csapat volt, s mindenben számíthattak egymásra, szorítottak egymásért. Kitartó tanulásuk és elért eredményeikkel továbbra is öregbítették a gimnázium jó hímevét, s nem utolsó sorban a város vezetői felé jelzés lehet, hogy még jobban oda kell figyelni és támogatni kell egy ilyen nagyszerű középiskolát, aki vagy ami ilyen elszánt, jó képességű fiatalokat enged útjára. Ezek a fiatalok bárhová is kerültek büszke lehet rájuk a ZIG, őket pedig élteti az együtt töltött négy év, az igazgató és tanáraik segítségével a tenni akarás a tudás megszerzéséért. Egy igazi barátság a IV/D-ben kezdődött és folytatódik, ha másként nem, az emlékekben. Végezetül ennyit a volt IV/D- nek: Szép volt, fiúk, szép volt, lányok! Kardos J.-né Nyíregyháza Feketén Tisztában vagyok vele, hogy az alábbiakban leírtakat nem fogja az újság megjelentetni. „Csak dolgozni ne kellene” cikkükben olvasható, hogy a munkanélküliek nem akarnak dolgozni, pedig közmunkával bruttó 18 ezer forintot is megkereshetnek. Úgy gondolják, hogy ezek az emberek a kétévi jövedelempótló támogatásból úgy „megszedték” magukat, hogy most valamelyik tenger partján üdülnek, és nem képesek dolgozni, mert már elszoktak tőle? A bruttó 18 ezer forintból egy családnak meg lehet élni, még egy személynek sem. Ezeknek az embereknek el kell menni „feketén” dolgozni, mivel csak így alkalmazzák őket. Csak a munkanélküli felelős azért, mert így próbál megélni? Tudják-é, hogy milyen megalázó 15-20 évi munkaviszony után, falun kiállni utcát takarítani olyan emberek közé, tisztelet a kevés kivételnek, akiknek a másik rendszerben sem nagyon volt munkahelyük. Annak idején azért tanultunk szakmát, azért érettségiztünk, hogy ne fizikai munkások legyünk, mert úgy éreztük, hogy annál többre vagyunk képesek, de ma már másra nem kellünk. Könnyű a munkanélkülieket lejáratni, ezeket az embereket nem nagyon védi senki. Tisztelettel: K. V. egy munkanélküli A pápalátogatás után
