Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-30 / 253. szám

J 996. október 30., szerda HATTER 3 Kertészképzés új alapokon Önerővel, megpályázott alapok támogatásával látványosan fejlődik az iskola Válogatják az almát a Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai Harasztosi Pál felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Új is­kolai épület, ugrásszerűen javuló tárgyi és technikai fel­tételek, gyarapodó tanüze­mek, új képzési szakirány indításának karnyújtásnyi közelsége — költségvetési megszorításoktól terhes vilá­gunkban erről álmodik ma minden szakoktatási intéz­mény. A nyíregyházi Mező- gazdasági Szakközépiskolá­ban viszont ez a valóság, amely azonban nem álmodo­zás, hanem kitartó és színvo­nalas munka eredménye. Az idei tanév ünnepélyes meg­nyitóján a kötelező optimiz­mus valóban komoly sikerek­ről szólt, amelyekre szakmai körökben is felkapták a fejü­ket, s amelyekben a további fejlődés nem puszta lehetőség, hanem ténykérdés. Eredményekhez méltó — Hosszú éveken, évtizede­ken át pusztába kiáltott szó maradt az iskola panasza az oktatás mostoha körülményeit illetően — emlékezik a nem túl rózsaszín múltra dr. Gön­dör Tibor igazgató, aki harma­dik éve irányítja az intézmény időnként élet-halál harccá fa­jult hétköznapi munkáját. Pe­dig a jogelőd, a Kertmunkás- képző közel hat évtizeddel ez­előtti alapítása is a termelés szakemberigényében gyökere­zett, s a helyzet azóta sem vál­tozott. Az oktatói munka olyan színvonalon folyt, hogy a középfok leválasztott részén főiskolai képzés indult meg, de ez a szakmai siker jelentet­te egyben a középfok kálváriá­jának kezdetét is. A főiskola természetes nö­vekedésének szorításában, a szükséges tan- és tornatermek nélkül folyt tovább a munka, s mindezek ellenére nem is akármilyen szinten. Az ország kertészmérnököket képző egyetlen egyetemén nem ritka az olyan időszak, amikor min­den évfolyamban megtalálha­tó egy volt nyíregyházi „em- gés” diák. Elméleti ismereteik mellett ugyanők bizonyítják gyakorlati felkészültségüket is, amelyre bátran támaszkod­hattak egyetemi tanulmányaik alatt. Ez jelzi azt is: a középis­kola kész szakembereket ké­pez. akik megfelelő szakisme­retekkel rendelkeznek az önál­ló gazdálkodáshoz. Talán ezt értékelték az illetékes helye­ken, amikor az iskola, vagyis végső soron az általános ker­tész és mezőgazdász szakos tanulók számára ismét méltó feltételeket teremtettek. — Tudomásul kell venni azt, hogy ebben a megyében a mezőgazdaság és az ahhoz szorosan kapcsolódó élelmi­szeriparjelenti a fő megélheté­si és fejlődési lehetőséget, ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy a privatizált földek új tu­lajdonosai közül csak kevesen értenek igazán a gazdálkodás­hoz, nem lehet elhanyagolni a mezőgazdasági szakemberek képzését — derül ki az igazga­tó szavaiból, miért is nyerte el jutalmát a tantestület kitartó munkája. S aki kilátogat az is­kola tanüzemeibe, saját sze­mével is meggyőződhet arról, milyen nagy gondot fordíta­nak a diákok tényleges tu­dásszerzésére. Mert örök igaz­ság, az ember csak azt tanulja meg igazán, amit két kezével maga is csinált. Oktatócentrum Újmajor hagyományosan a kertészpalánták gyakorlati ok­tatócentruma, ahol a szőlő-, zöldség-, gyümölcs- és dísz­növénytermesztés fortélyait sajátíthatják el a fiatalok, de a parképítés is szerepel az óra­rendben. Ennek megfelelően ismerkednek a különböző ter­mesztéstechnológiákkal, a ha­gyományos eljárásokkal épp úgy, mint a korszerű módsze­rekkel. Ezért fér meg egymás közelségében a tűvel fűzött le­veleket természetes módon aszaló dohánypajta és a tűke­retes szárító, de a hagyomá­nyos koronaformájú almafák mellett az intenzív s a szuper- intenzív almafák metszése sem jelenthet gondot egy itt végző szakembernek. A fais­kolától az ültetvények telepí­téséig, a termés leszedéséig a tanuló benne él a kertészeti kultúrákban. A mezőgazdászok harmadik otthona (mert második az is­kola) az apagyi tanüzem lett, ahol tavaly még félig leégett épületek, embemyi gaz fogad­ta a látogatót, ha egyáltalán bemerészkedett az egykori ál­lami gazdaság elvadult terüle­tére. Ma már otthonosan be­rendezett, felújított oktatói központ várja a diákokat, las­san benépesülnek istállók, s a gazdaság folyamatosan gyara­podik új épületekkel, létesít­ményekkel. A napokban érke­zett meg 15 francia vérvonalú tehén, a lefialó kocák szaporu­latával decemberben már önellátó lesz az iskola konyhá­ja, új hodályba költöztek a rac­ka- és a merinói juhok, de ké­szül a nádfedeles szállás nyúl­nak, csirkének, pulykának, s a tavaszi mederkotrás után egy- hektáros saját halastóban a ví­zi szárnyasok nevelése is meg­kezdődhet. Önerő és pályázat A cél itt is az, hogy a jövő me­zőgazdászai minden növény- és állatfajt megismerjenek, amelyre később bátran alapoz­hatják saját gazdaságukat is. A felújított apagyi tanüzemben már bevezették a bentlakásos gyakorlatot, a rögtönzött szemle idején az újfehértói Horváth György és a Kótajból érkezett Pesztegi István ne­gyedéves mezőgazdászok szorgoskodnak reggeltől estig. Kialmoznak a disznók alól, traktorral hordják a takar­mányt, segítenek az istálló építésénél. — Ha befejezzük a felújí­tást, 20-25 embert is el tudunk majd helyezni kulturált körül­mények között. Mindent meg­teszünk, hogy a tanulás mellett jól érezzék magukat, még egy sportpályáját is kialakítunk itt — mutat körbe a birtokon az igazgató, aki időnként túlfe­szített munkával kutatja a saját erőt kiegészítő forrásokat, ke­resi a segíteni tudó emberek, intézmények kapcsolatát. A munka ugyan hosszú évekkel ezelőtt megkezdődött, az ered­ménye azonban most mutatko­zik meg, s talán nem túlzás, hogy ez az ország öt legjobban felszerelt mezőgazdasági szakközépiskolája közé röpí­tette a nyíregyházi intézményt. Amennyiben az egyházi is­kola használatára ideiglenesen átadott épületrész felszabadul, elhárul a technikai akadálya egy új szak beindításának, amely a tervek szerint a megye adottságaihoz igazodva élel­miszeripari feldolgozás vagy mezőgazdasági áruforgalma­zás területét érintve indul be. Az elmúlt héten megkezdődött a beiskolázás, a középiskola szaktanárai bejárják az egész megyét, felkeresik az általános iskolákat, bemutatják a mező- gazdasági szakközépben folyó képzést, s személyes benyo­másaik alapján már az agrár- termelésre legrátermettebb fi­atalok névsorával érkeznek vissza. gH zemlélődő vagyok. Ez V kis hiba lenne, ha nem kJ főleg az lennék. Bá­mészkodom, ellesett pillana­tok élnek bennem, gondola­tokat, érzéseket adva. Talán a különbség, egy jól irányzott kamera és köztem ennyi. Az érzések amik eljutnak létező lelkemhez, gondolatok, amik foglalkoztatnak. Kontraszt. A metrókocsi szokatlan módon, nem tömött most. Egymás mellett ülnek, a még létező régmúlt és a már jelenlévő jövő. Ráncos, aszott kéz ölel át egy párnás rózsaszín kis kezecskét, mint öregfa gyökerei egy kipatta­nó csírázó kis magot. A két arc egymás felé fordul. Az évtizedek adta küzdelmek, szenvedélyek, örömök, bána­tok gyűrte csupa ránc a ta­Hétköznapi képek ■pasztáit múlt és az üde, ham­vas, még mindenre bizalom­mal rácsodálkozó a jövő. A két szempár egymásba kap­csolódik. A pici lány mosolya felsugárzik, beragyogja afe­lé hajló öreg arcot, akinek szeméből a lélak kifogyhatat­lan szeretete árad. Az élet győzelmét fogalmazta meg egy pillanat, felejthetetlenül. Mit lehet itt tenni? Délelőtt van. A bisztró hatalmas üvegfala tiszta. Benézve megállapítható, hogy nincs nagy forgalom. Pár ember várakozik a kiszolgáló pult­nál. Velem szemben hosszú asztal teljesen üresen, kivéve végén az asztalfőt. Ott három év körüli kislány álldogál, kezében hosszú pohárral. Megkóstolja üdítőjét, majd az asztalra teszi, rosszul. Felborul, kissé gömbölyű ha­sa gurítva teríti a benne lévő piros folyadékot. A kicsi egy darabig döbbenten nézi, az­tán felemeli szép szőkefürtös fejecskéjét, átnéz az üvegfa­lon és tekintetünk találkozik. Széttárja karjait, csodálkozó pofijára kis cinkossággal fű­szerezett mosoly terül. Fé­nyes kék szemei kérdezik: mit lehet itt tenni? Mosolygok. Kedves, felejthetetlen pilla­nat. Ekkor értek oda a szü­lők, a fejleményeket már nem vártam meg... A királynő. Nyár van, aranyfényű, mézízű délután. Kisfaluban sétálok, a már itt is szokványos környezetet csúfoló villaszerű házak kö­zött. Szerencsére, még látha­tó a régiekből is tornácos oszlopokkal díszített hangu­latos. Többnyire ezek is gon­dozottak. A falut idézők kö­zött feltűnt egy kirívóan sze­gényes porta. Kicsi, kopott háza volt, rozoga kerítése. Kertjében vegyesen zöldsé­gek és szerény virágok. A szürkeségben, amit a napsu­garak sem tudtak megszépí­teni, egyetlen liliom hivalko­dott. A kerítés mellett állt büszkén, magasra nyújtózva hófehér selymes szirmokkal. Sárga bibék, mint korona dí­szítették. Egy eltévedt, vagy fogságban tartott. Királynő. Elbűvölve álltam előtte, fe­jet hajtott alattvalóként. — Sávátrendezés WWMWWMWWWKWWSW Balogh József y'k ar a szavazas meg i-c hátra van, szinte biz- U tosra vehetjük, hogy jövőre csökkennek az adó­terhek, hisz a szocialista frakció egyetértett a kor­mány javaslatával. Eszerint a 48 százalékos felső határ 42-re száll, s úgy hírlik, a sávokat is úgy húzták meg, hogy a kisebb keresetűek is jobban járjanak. Gondo­lom, jó hír ez minden adófi­zető számára, mert ettől az intézkedéstől akkor is több lenne a borítékban, ha nem emelnék — reméljük ez nem fordul elő — a fizetést. Amikor minden fillérre szüksége van a költségve­tésnek, hogy mondhat le er­ről a zsebünkben hagyott pénzről a kormány? Úgy, hogy neki is haszna legyen belőle. A minap járt Nyír­egyházán Pető Iván, az SZDSZ elnöke, s arra a kér­désemre, hogy lát-e kiutat az országot sújtó erkölcsi válságból, azt mondta: nincs átfogó erkölcsi vál­ság, arról van szó, hogy ma Magyarországon olyan ma­gasak az adók, olyan társa­dalombiztosítási járulékok léteznek, amelyek tulajdon­képpen elfogadott erkölcsi normává teszik azt, hogy nem erkölcstelen dolog adócsalónak lenni, kibújni az adózás alól. És ez nem privatizációhoz kapcsolódó probléma, ez általános ál­lampolgári magatartás. Alátámasztásul a HVG-t hozta fel, amelyben a kor­mány központi ellenőrzé­si hivatalának vezetője mondta: ha megkérdezik tő­le, hogy áfás vagy nem áfás számlát kér, az áfamentest választja. Márpedig, ha egy ilyen tisztséget betöltő em­ber vállalhatja nyíltan, s bevallhatja, hogy adózatlan tevékenységet folytató ke­reskedőktől vásárol, nyil­vánvalóvá válik, a konszoli­dált körülmények között morálisan nem elfogadható dolog ma Magyarországon morálisan elfogadott. Ha tehát az adó jellegű terhek csökkennek, s körül­belül olyan arányúvá vál­nak a jövedelmekhez ké­pest, mint a konszolidál­tabb országokban, az attól lesz jelentős lépés, s kifize­tődő a költségvetés számá­ra is, hogy növekszik az adófizetők tábora, s talán változik a közmorál is. Uj útmutató tábla---------------------------------------------------------------------•-------1 Almatúra, almakúra Ferter János rajza Szondi Erika M eglepő eredményt kapnánk, ha össze­adnánk, hány kilo­méteres kocsisort alkotnak megyénkben a léalmával megrakott teherautók. Hét­végi utam során először Mátészalkán a Jármi úton, majd Vaja végén láttam vá­rakozókat, s ezután követ­kezett a leghosszabb Vásá- rosnaményban. Az egész városon végig parkoltak az átadásra váró szállítmányok. Csak re­ménykedni tudok, hogy az­óta már haladtak előre, vagy esetleg célhoz is értek. Nem tudom, hány napi hi­deg élelemmel és váltóru­hával kell felszerelkezni azoknak, akik úgy dönte­nek, léalmaként értékesítik egész éves munkájuk gyü­mölcsét. A depressziós őszi időben nem vidítja fel az utazót ez a látvány, mert kénytelen elgondolkodni a termelők kilátástalansá- gán. És hol a megoldás? Azonkívül, hogy beszélünk, olvasunk róla, sajnos nem túl sok minden történik. Ezért örültem annak, hogy az egészséges táplál­kozás és fogyókúra szakér­tői almakúrát ajánlanak az embereknek. Lehet, hogy ez is az értékesítés gondjait kí­vánja segíteni? Igaz, az a néhány kiló alma még nem segít megyénk gazdáinak. A szakértők szerint az alma­kúrával négy-öt kilogramm súlyfeleslegtől is meg lehet szabadulni néhány hét alatt. A fogyásnak azonban valószínűleg biztosabb módja, ha nem almát eszik, hanem almát termel az em­ber, hiszen az idegesség, a feszültség, a kilátástalan- ság érzése még biztosabban szabadítja meg az embert kilóitól. Az alma-bajok nem is most kezdődtek. Talán ott romlott el minden, amikor az első asszony leszakította a tudás fájáról. Vagy éppen Páris királyfi kezébe kellett volna inkább banánt adni, hogy ne pecsételődjön meg így e gyümölcs sorsa. Teli Vilmos is lövöldözhetett volna valami másra. Vagy éppen ott kezdődött a kál­vária, amikor az almafa gyökeret vert a szabolcsi emberek kertjében és szívé­ben? □ I IC. Kondor Katalin tárcája

Next

/
Oldalképek
Tartalom