Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-29 / 252. szám

1996. október 29., kedd HATTER Pályáznak, de ha kell, taktikáznak A megoldás: közmunka • Jelentős mértékben csökkenhet a munkanélküliség Milliók kerülnek a földbe. Gázvezetéket építenek a nyíregyházi Széchenyi utcán Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Bár időn­ként hallani olyan híreket, melyek szerint hazánkban csökken a munkanélküliség, egy-egy rövid fellendülés után azonban rendre vissza­áll az eredeti helyzet: mind többen vannak azok, akik bármennyire szeretnének is, megfelelő munka, munka­hely híján nem tudnak dol­gozni. Sajnos, e szomorú versenyben megyénk megint csak dobogós helyet foglal el, hiszen Szabolcs-Szatmár- Beregben az országos átlag­nál is nagyobb a munkanél­küliség. A statisztika negyvenötezer főt tart nyilván, közülük közel harmincezren több mint egy éve nem jutnak munkához, rendszeres havi jövedelemhez. Zilahi József, a megyei köz­gyűlés elnöke ezért is biztatta arra egy hétvégi nyírbátori fó­rumon az önkormányzatokat, vizsgálják felül, melyek azok a lehetőségek, melyeknek se­gítségével a probléma megol­dásában, a foglalkoztatás javí­tásában minden település részt vállalhatna, s arra ösztönzött, már most törjék a fejüket azon, hogy a jövő évben meghirde­tett pályázatok közül hogyan célozhatnak meg minél többet sikeresen. Ha kell, taktikázza­nak annak érdekében, hogy a megyébe megszerezhető pén­zekből mind több el is jusson ide. Állami támogatás A közmunka lehet a megoldá­sok egyike, hiszen a konkrét célok elérésében az állami tá­mogatás e területet komoly előnyben részesíti. Annál is inkább, mert az infrastruktúra kiépítése, közöttük a közmű­ves vízellátás, a gázhálózat megteremtése megyénkben már 1964-ben elkezdődött, s a vezetékek most jutnak abba az állapotba, hogy felújításuk, karbantartásuk halaszthatat­lanná válhat. Feladat tehát van, s megvalósításának for­mája is adott. Ezeknél a beru­házásoknál ugyanis a gépek mellett nagy szükség van a ké­zi erőre, a kétkezi munkára is. A Munkaügyi Minisztérium keretein belül megalakult Közmunkatanács épp azért jött létre, hogy támogassa a te­lepülések, falvak és városok efféle törekvéseit. Kapuvári Béla, a Munkaügyi Minisztéri­um kabinetfőnöke egy pénteki nyírbátori fórumon elmondta: a tanács létrehozásának alap­vető célja a közfeladatok ellá­tására, illetve az országgyűlés és a kormány által meghatáro­zott cél elérésére irányul. Olyan beruházások, fejlesztési programok szervezését és összefogását akatja, amelye­ken nagy számban dolgozhat­nak munkanélküliek is. A ta­nács feladatai közé tartozik, hogy feltárja azokat az állami tennivalókat, ágazati, fejlesz­tési programokat, amelyekhez illeszthető a közhasznú mun­kavégzés, s ezzel pótlólagos foglalkoztatási lehetőségek is teremthetők. Célul tűzte ki, hogy felku­tassa a mozgósítható forráso­kat. segítse felhasználásukat, hogy pályázatok útján ösztö­nözze a regionális, megyei te­rületfejlesztési tanácsokat, il­letve a munkanélküliségtől különösen sújtott térségek ön- kormányzatait arra. hogy saját közcélú terveik megvalósítá­sához minél nagyobb arány­ban alkalmazzanak tartós munkanélkülieket. A közmun­katanács javaslatokat dolgoz ki, számon tartja a jogi feltéte­leket, és dönt a megvalósuló programokra elkülönített pén­zek felosztásáról is. A tanács állandó tagjai között a minisz­tériumok mellett az ÁPV Rt., számos fontos szervezet, s az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat is részt vesz. A tanács üléseit szükség sze­rint, de legalább negyedévente tartja, amelyekre az állandó ta­gok mellett rendszeresen meg­hívnak olyan személyeket, il­letve szervezeteket is, akik az éppen aktuális téma ismerői, felelősei. Különböző formák — A kormány érti és méltá­nyolja az ország e keleti régió­inak problémáit, s lehetősége szerint igyekszik mindent megtenni azért, hogy ezek a gondok enyhüljenek — han­goztatta Kapuvári Béla, aki a azt is elmondta, hogy a köz­munkákra rendelkezésre álló pénzekhez pályázatok útján lehet hozzájutni. A pályázatok célja, hogy az állami, önkor­mányzati és más, társadalmi­lag hasznos közfeladatok megoldására szolgáló progra­mok, beruházások, regionális, megyei területfejlesztési el­képzelések megvalósítását se­gítse. — Szándéka az is, hogy a munkanélküliségtől különö­sen sújtott térségek önkor­mányzatai által kezdeménye­zett programokat pénzügyileg is támogassa, s hogy ezeknek a közcélú programoknak meg­valósításában a lehetőségek­hez mérten mind nagyobb számban alkalmazzanak mun­kanélkülieket. A támogatás le­het vissza nem térítendő céltá­mogatás. illetve kamatmente­sen visszatérítendő támogatás is. Talán mondani sem kell, hogy előnyt élveznek azok. akiknek nemcsak ötlete és el­képzelése, de a beruházás megvalósításához saját, illetve kiegészítő forrásai is vannak. A Közmunkatanács pályázati támogatási rendjében szere­pel, hogy az általuk adott pén­zekből az önkormányzatok a munkaerő foglalkoztatásának közvetlen béreit és közterheit, az anyag árát és egyéb járulé­kos költségeket is fizethetnek. Utóbbiak között a tervezéstől, a közmunkások irányításán át a védő- és munkaruha megvá­sárlásáig terjed a skála, de eb­ből fizethetők a betanítás, a gépek díja, sőt a kéziszerszá­mok, ásó, kapa, lapát költségei is. Infrastruktúra Oly sokszor emlegetjük kitű­zött célként az Európához kap­csolódást, az Európába jutást, hogy sokan talán már unják is mindezt olvasni, hallani. Pe­dig, ha csatlakozni kívánunk — s a cél bevallottan ez —, megfelelő infrastruktúrára is szükségünk van. A beruházók, a nyugati befektetők is olyan helyet keresnek vállalkozása­iknak, magyarán pénzüknek, ahol az otthonihoz hasonló fel­tételek fogadják őket. E felté­telek megteremtéséhez, a be­fektetők idecsalogatásához összefogás szükséges. A kor­mány segítsége, a Közmunka- tanács közreműködése, a mun­kanélküliség csökkentésére tett erőfeszítések ezt az össze­fogást jelenthetik...------—----­M egyek a kis falu fő­utcáján pesti bará­tommal, aki egy időre itt talált alkalmi mun­kát magának. Pár hete érke­zett, de már otthonosan mo­zog mindenfelé, s úgy kalau­zol a számomra ismeretlen helységben, mintha mindig is itt élt volna. —Hogy tetszik lenni, Anna néni? — szólít meg egy pá­don ülő idős asszonyt. — Használt a toroköblögető, amit a múltkor hoztam? — Nagyon is, lelkem, na­gyon is — néz ránk fáradt, kék szemével a fekete kendős néni, s a betegségeiről és az életéről kezd beszélni. Le­ülünk mellé a langyos napsü­tésben, meghallgatjuk, vál­tunk néhány szót, majd a ve­zetőm kér egy szál rózsát a néni háta mögött virító kert­Arckép háttérrel bői. Az anyóka örül, hogy ad­hat valamit, kerül-fordul, már nálunk is a virág, s in­dulhatunk tovább. —Nézze csak, Piroska, mit hoztam magának! — toppan be társam percekkel később a rózsával a vegyesboltba. A filigrán, pirospozsgás arcú eladónő örül az ajándéknak, beteszi egy vízzel teli befőt­te süvegbe, melyet aztán a pult sarkára állít. A művele­tet humoros eszmecsere kísé­ri a néma, valamint a nagyon is beszédes virágszálak szép­ségéről. Kisvártatva előkerül a hűtő mélyéről a „ törzsven­dégnek” félretett ínyencség (valamilyen szalámi), mely­hez a társam még friss kenye­ret és sört kér. A fizetést kö­vetően az elárusítónő a mar­kunkba nyom néhány szem negrót, s mosolyogva kikísér az ajtóig. A cukrot szopogatva ezút­tal a község túlsó vége felé vesszük az irányt, célunk egy fából ácsolt aprócska csár­da, mely egy akácligetben szerénykedik a falut érintő főút mellett. — Tanulsz-e hát tovább, Tímea? — kukkant be a ki­szolgálóablakon át alkalmi kalauzom. Az itt dolgozó ifjú hölgyről már útközben meg­tudtam, hogy kitűnően érett­ségizett az idén, de egyik fő­iskolára vagy egyetemre se jelentkezett. Magas homlokú, nyílt te­kintetű lány néz ki ránk, s kis­sé elfogódottan vonogatja a vállát: —Jó itt nekem, minek az... Míg kávézgatunk nála (közben, természetesen, meg­kínáljuk negróval), felváltva győzködjük, hogy adja be a jelentkezési papírját valaho­vá. Visszafelé menet a kísérőm majd minden porta előtt megáll beszélgetni. Az embe­rek bizalmasak hozzá, szem­mel láthatóan kedvelik. Így van ez Pesten is, az utcájá­ban. Egyvalaki nem tudott csak békében élni vele — a felesége. Evekkel ezelőtt el­hagyta, s egy milliomoshoz költözött. A barátom azóta egyedül él. Újranősiilésre nem gondol. Egy-egy elejtett szavából úgy vettem ki, még most is a volt feleségét szere­ti. Krumpliinga Esik Sándor A pillanatnyilag leggyengébb tárca a Földművelésügyi Minisztérium — fogalmaz­ták meg a Kiskunsági Me­zőgazdasági Szövetség Ta­gi, Érdekvédelmi Bizottsá­gának napokban tartott ülé­sén. A szervezet Lakos László miniszternek küldött nyílt levelében kifejezi a tárca vezetésével való elé­gedetlenségét, egyebek mellett a más minisztériu­mokkal való koordináció hiánya miatt is. A bizottság kifogásolja, hogy míg a közvetlenül a tárcához cso­portosított, s a reálértékük­ből folyamatosan veszítő agrártámogatásokért éles harc folyik, addig a más mi­nisztériumokhoz kapcsolt pénzalapoknak az agrári- umban való nagyobb ará­nyú felhasználását az FM nem segíti, de nem is kezde­ményezi. És ez még semmi, tehet­jük hozzá a kritikus szavak­hoz. Amíg az ágazat érdek- képviseleti szervezetei, merthogy több is van belő­lük, harcolnak a leosztható pénzekért, maguk a képvi­seltek több sebből is vérez­nek. Akad kereskedő, aki öt forintot kínál a háromszor ennyiért megtermelt burgo­nyáért, van termelő, aki hatszáz forintos import ku­koricáról hallott. Az alma kiválogatva, becsomagol­va, ládába rakva huszonöt harminc centért se kell. Ez ám a tragédia. Ha a tárca visszakézből válaszolni akarna, azonnal mondhatná: ugyan, kedves érdekképviselők, sejdítette e valaki, hogy miből mennyi terem majd? Ha igen, meg­találta-e a módját, hogy a termelőkkel tudassa. Hi­szen a krumpliföldről nem látszik, hogy már harminc százalékkal túl vannak a ta­valyi vetésterületen. A va­dul lengő ingát a termelők nem tudják megállítani, az önkorlátozás keresztülvite­le nem tárcafeladat. Nagyon látványos akció megszerezni egy jó adag tá­mogatást az ország bár­mely területének. Kevésbé látványos az az aprómunka, amellyel pontos képet lehet alkotni a termelői szándék­ról, a piaci kilátásokról, a kettő összehangolása pedig nem megy helyi konfliktu­sok nélkül. Am ameddig ez nem valósul meg, csapkod a krumpliinga. Hullanak az őszi „falevelek Ferter János rajza A bőség zavara Kállai János A múlt hét végén Nyír­egyháza polgárai nem szűkölködtek kulturális eseményekben. Oly bőséges volt a kínálat, hogy már-már a rászerve- zés zavarára gyanakodott az ember, pedig — mint ki­derült — nem erről volt szó. Pénteken kezdődött a sor a városi művelődési központ (VMK) Zenith-bu- lijával, amikor a kávéház­ban jól kirocknosztalgiáz- hatta magát a betérő. Szombaton a zeneiskola hangversenytermében ör­vendezhettek a komoly mu­zsika barátai négykezes zongorakoncertnek, s egy órával az ottani kezdés után máris a VMK színpadát bá­mulhatta a komplex esztéti­kai élményekre kíváncsi publikum. Mert volt ott moderntánc, vonós kamarazene, vetített grafika, szellemdús műsor­vezetés., szóval, mi agynak- szívnek ingere; és voltak szép számmal más-más dol­gokban jeleskedő, egymás tudását tisztelő, tehetséges fiatalok, akik számára leg­alább olyan örömet jelen­tett a szereplés, mint az őket nézőknek, hallgatóknak. A vasárnap hármas alterna­tívát dobott elénk. A Móricz Zsigmond Szín­házban a délutáni művész­kör bemutatói, izgalmas Verebes-talk show az egy­kori kultuszminiszter parla­menti képviselővel, este pe­dig a nagyszínpad deszkáin debütáló Mandala-produk- ció, sejtedén: a kőszínház illetékeseinek korábbi fenn­tartásai az amatőr dalszín­ház működésével szemben valamelyest felülvizsgáltat­tak. De hogy a párhuzamos­ság azért ne iktatódjék ki teljesen: a Hotel Korona — szintén este nyolckor — megnyitotta a maga kis te­átrumát, méghozzá olyan parádés premierrel, mely után a nagyszínház direkto­ra köszöntésként csupán ennyit mondott: Ha ebben a városban öt-hat ilyen szín­házi formációra van igény, remek dolog. Akkor azt mondom — tette hozzá —, itt érdemes élni, munkál­kodni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom