Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-24 / 248. szám
1996. október 24., csütörtök HÁTTÉR Kelel-Magyarország 3 Számaink szaporán sokasodnak Kapcsolati kód • Januártól másképp képzik a személyi azonosítót hazánkban Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Az országgyűlés elfogadta az 1996. évi XX., azaz közismert nevén: a háromazono- sítós törvényt, melynek értelmében az adóhivatal, az adóazonosító számot, a társadalombiztosítás a táj-számot használja. A népességnyilvántartás körében, illetve még néhány egyéb ágazat körében marad meg a személyi azonosító. Ám 1997. január l-je után a személyi azonosítónak változik a képzési algoritmusa is, és nem tükrözheti a továbbiakban az állampolgárságot annak első jegye. Többek között erről beszélgettünk Farkas Péter névéi, a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal osztályvezetőjével. Hibajavítás — A törvényi változások következtében egyrészt az egész országos számítógépes rendszert át kell alakítani, azokhoz kell igazítani, másrészt mind az adóhivatal, mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatbázisában etalonként a mi adatbázisunkat kell használni. Ennek következtében az adatellátás feladata is a mi központi nyilvántartó rendszerünkre hárul. Jelenleg folyik az adóazonosító jelek kiosztása, az adókártyák megküldése az állampolgárok részére. Az az állampolgár, aki úgy találja, hogy a kártyáján nem megfelelőek az adatai, azok az adóhivatalok regisztrációs irodáiba kell hogy elmenjen, ahová vinnie kell azokat a okmányokat, melyekkel bizonyítja, hogy az ő valóságos adatai nem egyeznek meg az adókártyán feltüntetett adatokkal. Kitöltetnek vele egy adatlapot, az eltérőket külön megjelölik. Ennek az adatkorrigálásnak lesznek részesei a népességnyilvántartók is, hiszen az adóhivatal irodáiból a lakóhely szerinti jegyzőhöz kerül, és a jegyzők feladata lesz, hogy javítsák és továbbítsák a korrekciót. Ennek kettős célja van: egyrészt, hogy az állampolgárok adatai a valóságnak megfelelően szerepelhessenek az adókártyákon, másrészt, hogy a népességnyilvántartás adatbázisa is a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazzon, hiszen a nagy ágazatok ezt tekintik etalonnak. Tehát adatokat csak úgy hajlandó javítani az APEH, ha az keresztülmegy a népességnyilvántartás rendszerén. Adatkapcsolat □ Hogy is néz ki az adatkapcsolat a nagy ágazatok és a népességnyi l van tartó között? — Az Alkotmánybíróság kifogásolta azt, hogy mindenki a személyi azonosító jelet használja, s féltek az adatösszekapcsolástól. A Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalnál fel kell állítani minden nagy ágazat felé egy úgynevezett kapcsolati azonosítós állományt, ami azt jelenti, hogy mi tudni fogjuk, egy adott személy személyazonosító jeléhez milyen kapcsolati azonosító tartozik, mi ezt tároljuk le, ezt átadjuk az adóhivatal részére. Ebben az évben még a személyi azonosító jelen történik a kapcsolat, tehát ők is be tudják azonosítani, hogy náluk ki tartozik ehhez a jelhez, utána ők a kapcsolati azonosítót és a saját adóazonosítóikat egymás mellett tárolják. Jövőre az adatkapcsolat úgy bonyolódik, hogy csak kapcsolati azonosítón adjuk át a személy adatait, személyi azonosító jelet nem adunk, de miután ők is tudják, ki tartozik náluk ehhez a kapcsolati azonosítóhoz, meg mi is, hogy ki nálunk, így ilyen módon ez a kapcsolat fönnmaradhat. □ Nincs ez túlbonyolítva? — Kétségtelen, ezzel nagyon megnehezítették a hivatalok munkáját, mert az újonnan belépő adózók esetén, miután már nem fognak személy- azonosítót használni, az ő adataik, tehát a természetes azonosító adatok alapján kell az állampolgárokat megkeresni, ami nagy probléma lehet, mert, ha csak egy adatot elírnak, már nem egyszerű megtalálni az állampolgárt. — Az adatkapcsolatban úgynevezett köztes azonosítót használnak, amelyet ismer a népességnyilvántartás és az adóhivatal is, de egymás azonosítóit nem ismerjük. A kapcsolati azonosító tulajdonképpen egy technikai köd. Más az adóhivatalnál és megint más az OEP-nél. Tulajdonképpen ez egy egyirányú utca. A népességnyilvántartó ad a személyekről, a változásokról adatokat a nagy ágazatoknak, de mi onnan semmit nem kaptunk. □ A híradásokból tudjuk, hogy elég nagy a hibaszázalék a most kiadásra kerülő adó- igazolványoknál. — Ez összefüggésben lehet állampolgári fegyelemmel is, hiszen gyakran előfordul, hogy nem jelentik be a változásokat. A lakcímváltozás bejelentésével szinte egyáltalán nem foglalkoznak. Nincs szankció, az állampolgárnak nem fűződik hozzá érdeke. Az adatváltozást legcélszerűbb az önkormányzatnál, a népességnyilvántartásnál bejelenteni, hisz ott vannak az állampolgár etalon adatai. Onnan végig kell futni a többi rendszeren is, hiszen mi tartjuk azokat is karban. Már az adatváltozás bejelentésének hetében értesítést kap a másik két nagy ágazat is a változásról. A köz véleménye Megkérdeztük az utca emberét, mit szól ahhoz, hogy most már három számunk is van. Dankó Tibor nyíregyházi közgazdász: — Az biztos, hogy nehéz megérteni, mire kell' ennyi szám. Én tudom ennek a hátterét és szakmai, az adatvédelem szempontjából jogosnak tartom. Az igaz, ennyi számot már nem tudok fejben tartani. Dohai Beáta és Cserepes Csilla főiskolai hallgatók, Nyíregyháza: — Még nem kaptunk adókártyát. Eddig különösebbképpen nem foglalkoztatott a dolog. Volt, aki azt mondta: szamárság. Volt, aki szerint inkább a gazdaságot hoznák rendbe, mint hogy ilyesmivel töltik az időt odefent. jpy e jó, de jó—újra gyer- # 1 meknek lenni néha! IS Úgy szabadságaim második hetében fogott el mindig ez a csöndes nosztalgia az utcán a letűnt kor után, mikor az élet még annyi volt nekem, mint az a tucatnyi színes gombfesték az ak- varellkészletemben. M ikor úgy látszott: magam vagyok az ecset, és tetszés szerint szánthatom végig a készlet gombjait, és majd a szép sokszínű patakocskák úgy csordogálnak le a festékekről és úgy folynak össze az élet szivárványszíneivé, ahogy én akartam... De jó néha visszaidézni ezt a kort — és úgy szabadságom második hetében rendszerint sikerült is. Addigra elfelejtődtek — vagy legalábbis gátlás alá helyeződtek — az év gondjai-bajai, megint gyermekien könnyű lettem, ismét biztos kezű művésznek éreztem magam, aki az akva- rellből akarata szerint csalogatja elő az élet színeit. Csakhogy ez a dolog nem mindig ment simán. Egy-egy nehezebb év után a napokMedúzák hetek mentek, s még mindig nem voltam eléggé fogékony az elém táruló új táj szépségei, az idei szabadság kikapcsolódási lehetőségei iránt, egyre csak az elmúlt hónapok problémái zsongtak a fejemben kitartóan, agresszíven. így volt ez abban az évben is. Hiába vonzott ezernyi varázsával a bolgár tengerpart, hiába jött elém naponta kána- és kálaseregével Várna, ez a csodálatos világváros. Hiába... Csupán az egyik csúnya, esős-zimankós nap hozta meg a föloldódást. Éjjel amolyan kisebb vihar volt a tengeren, a víz reggelre már csöndes lett, de hideg: különben is szemerkélt az eső... Hát kinek van kedve ilyenkor úszni? De a partra azért lementem. Ami leginkább csalogatott: a sok különös alakú, választékos mintázatú kő (olyik kész szobor), amelyet egy-egy vihar mindig kidob a fövenyre. Ezeket a tengerpartokon mindig nagy szenvedéllyel gyűjtöttem, abban az illúzióban ringatva magam, hogy majd mindet hazaviszem, de a végén rendszerint csak a legszebbnek tudtam helyet szorítani a poggyászban. Hát érdekes követ azon a reggelen nemigen találtam, helyette más- valami borította el a strandot: kintrekedt medúzák. Szegény növény-állatkák, gondtalan lebegésű, vidám, büszke gombák! Tiindériesen átlátszóak, és mégis konkré- tan-elevenek. Most mindegyik csak egy rakás kocsonya volt az éles kövek között, se formájuk, se egyetlen mozdulatuk. Először csak ösztönösen cselekedtem. Már úgy van a világ fölépítve, hogy egyik élet nem szereti a másik haszontalan pusztulását. Kezembe vettem, visszadobáltam a tengerbe az utamba kerülőket, mielőtt még a felhőik közül már-már kikukkantó nap várható délelőtti pergőtüzében szétfolynának, kiszáradnának. De jó néha újra gyermeknek lenni! — 5 miközben a nyálkás élőlény-testvéreket újra az elemükbe juttattam, megcsendült bennem a régi mese: jótett helyébe jót várj! Három kívánság... Nem is három, csak egy! Csak az a probléma, amely egész szabadságom alatt zavart, amely nem engedte elszabadulni a gondolataimat. Ha ez az egyetlen megoldódnék! Egyetlen kívánság! Ha ezt az egyet teljesítenék a visszadobott medúzák! De jó gyereknek lenni újra...! Míg furcsa repülőhalakként szálltak a tenger felé az áttetsző mozgó gombák, én már hittem is, hogy amint hazatérek, ez a nagy gondom megoldódik. Majd a medúzák... Jótett helyébe jót várj! zabadságom fönnmara- V dó tíz napja derűs volt, f j fölszabadult. Az élet — még egy jó hétig — ismét színes akvafel/festék lett, s én, az ecset, kedvem szerint száguldoztam a szebbnél szebb harmóniákat rejtő gombokon. Árulkodó eresz Esik Sándor A belvárosi intézmény tetejét gyorsvonati sebességgel újrafedte egy sereg ember. Az utca embere csak nézte a tempót amivel felállványozták az épületet, ledobták a nap által még csak alig megszítt zsindelyt. Jöttek a bádogosok a rézlemezekkel, és utánuk az új födém. A kérdés pedig maradt: vajon miként lehet, hogy csak eddig tartott a máskülönben fél évszázadra tervezhető tető? A megrendelő, és az iparos nyilván kivitatkozta magát, miért nem jó az előző, és mit kellene csinálni, hogy a következő ne jusson az előd sorsára. A munkát elvégezték, iparosok el, és itt az ígéretesen szép új tető. Még néhány hónap, és elfelejtődik az epizód. Adalékként azonban álljon itt egy kis ünneprontás. Esővel bőven megáldott őszünk egyik különösen kiadós zivatara után, pontosabban alatt, az új tető eresze alatt kerestem menedéket. Mégpedig az egyik zuborgó ereszcsatorna mellett. Es, ahogy József Attila nézte a rakodópart alsó kövénél az elúszó dinnyehéjat, olyképpen merengtem én azon: mi mindent hozott le a csapadék a tetőről az ereszcsatornán át. Cigarettacsikkek garmadáját, zsír- papírcafatokat, amelyek talán valamiféle tízórait burkolhattak, aprószöget, fa- szikáncsot, üres gyufásdo- bozt, zsindely darabkákat. Nem sorolom tovább. Két haszna volt a zuhé- nak azon az esős délutánon. Egyrészt kimosódtak az ereszek. Másrészt megtudhatta az arrajáró, mivel telt az idő odefenn két sor zsindely felerősítése között. Aranytiszta víz gyöngyözött a zsáknyi szemét között, és ahogy az utcán végignéztem, láthattam: a többi kifolyónál ugyanez a helyzet. Elmúlt az eső. Továbbsétáltam. Felnézve megpillanthattam: a csillogó tető fölött szivárvány nyújtózkodott. Legalább egy okát már tudtam a tetőcserének. Egy újabb „folt", amit ki kellene vágni Ferter János rajza j Támadások füzében Balogh József A hétközi ünnep politikai slágere kétségtelenül az lett, hogy kedden reggel Horn Gyula a Napkeltében azt mondta: a kormány tagjai nehezen élik meg, hogy szinte naponta kell olyan döntéseket hozni, amelyekkel lélekben nem értenek egyet. Ez őt is nagymértékben „koptatja”, ráadásul a rendszerváltás óta folyamatosan, szinte az MSZP „golyálló mellényeként" neki kell elviselnie a politikai ellenfelek összpontosított támadásait. Ennek kapcsán említette meg: keresi azt a személyt, aki a helyére léphetne a kormány élén. Szerinte a szocialisták között van néhány tehetséges fiatal, fel kell őket karolni, mert a kormányzati munka sok tapasztalatot igényel. Azt is elmondta: ha arra alkalmas politikust találnak, szívesen átadja a helyét. Nem új hang e néhány mondat a miniszterelnöktől, célzott rá korábban is. Mások fejében sem most fogalmazódott meg a kormány élén egy esetleges változás napirendre kerülése. Nem Torgyán refrénszerű megnyilatkozásának utolsó mondataira gondolok, aki ezt— márminthogy a kormánynak le kell mondani—, sohasem hagyja ki, hanem politikaelemzők véleményére is. Kéri Lászlót például néhány napja azt mondta: Horn Gyula nem érzékelte, hogy ezúttal nem a soros kis botrányok egyikéről van szó, hanem olyan ügyről, amelyben az ő szempontjából minden szerencsétlen csillagzattá állt össze. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyire uralja a kormányfő „ma a helyzetet, azt válaszolta: ma még csak fenyegetőzik, üzenget a pártoknak, hogy lehet tovább ütni a vasat, de akkor abba minden párt belesántul. Ám a társadalom nagy többsége nem rémül meg attól, hogy belebukhatnak a párt- politikusok és a támogatóik is abba, hogy a kormányfő eltökélt. Az emberek szíve ’96 őszén egyik párt elitjéért sem vérzik”. Ne is vérezzen. Nyugati példák bizonyítják, hogy ha idő eléítt leköszön egy kormányfő, az élet megy tovább. Ha a konstruktív bizalmatlanság elve szerint az utód kéznél van.-------------------------------------1 E'j;; 111 '■! ................................ ■■ MiMii""".!............ i ítr ' ' ' '*•' - 4 I Eggji * 18 p* mi x -4v j f«jm ^ I * I p m
