Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-18 / 244. szám

1996. október 18., péntek HATTER Nem szorít a Michelin abroncs A francia tulajdonos fejleszteni, bővíteni akarja a Taurus Agrotyre termelését Galambos Béla Budapest (KM) — Elkelt a Taurus Rt. Az ÁPV Rt. a francia Michelin cégóriás­nak adta el a világpiacon is jól ismert — bár a magyar állammal szemben tetemes tartozást összegyűjtő —, há­rom szabolcsi érdekeltséggel rendelkező részvénytársasá­got. (Az egyiket, a Taurus Pálmát már el is adta Miche­lin a német Phoenix cégnek. A szerk.) Az ünnepélyes budapesti szer­ződés aláírás után — amelyre a Fórum Hotelbe meghívást kaptak a sajtó képviselői is — a Michelinnek a Taurus Rt. igazgatótanácsába is beválasz­tott egyik vezetőjétől, a cég teljes közép-európai tevé­kenységének organizálásáért és felügyeletéért felelős Ema- nuelle Penicauld-tól érdeklőd­tünk a franciák tulajdonában maradó szabolcsi Taurus egy­ségekkel kapcsolatos elképze­lésekről. Nem önmagáért U A Taurus Agrotyre Kft. dol­gozóit élénken fogalalkoztató kérdés, milyen terveik vannak Önöknek a mezőgazdasági ab­roncsgyárral. benne természe­tesen a dolgozókkal? — Kötelezettséget vállal­tunk a tárgyalások során és a szerződésben arra, hogy ami a Taurus egész dolgozói létszá­mát illeti, tízszázalékosnál magasabb létszámcsökkentés nem lesz. Miután a nyíregyhá­zi gyár is részét képezi a Tau­rusnak, az Agrotyre dolgozói létszámára is ez vonatkozik. Amennyiben egyáltalán szóba jön a létszámcsökkentés, az nem önmagáért lesz, mert mi nem szeretnénk dolgozókat el­küldeni. A mi célunk az, hogy annyi ember dolgozzon a Tau­rusnál. amennyi a megrendelé­seknek. illetve az elvégzendő munka által szabott igények­nek megfelel, továbbá a ter­mékek megfelelő színvonalú előállításához szükséges. — Nyilván, egyik oldalról nagy tartalékok vannak a ter­Készül a mezőgazdasági abroncs melékenység javításában. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ugyanarra a munkára esetleg kevesebb emberi erő­forrást kell fordítani. De amennyiben a termelékenység nő, az azt jelenti, hogy az eredmények is nőnek, s az eredményekből befolyó ha­szonból ki lehet bővíteni a pia­ci jelenlétet. Ez pedig jól szol­gálná azt a beruházási tervet, amelyet Nyíregyházán elkép­zelünk és ami növelné az otta­ni termelési kapacitást. Helyi gyártás □ Ezt úgy is lehet értelmezni, netán bővíteni szeretnék a dol­gozói létszámot? — Nos, ha minden úgy tör­ténik, ahogy elképzeljük, ak­kor végeredményben, több munkaerőre lenne szükség hosszabb, vagy középtávon. Hiszen ha bővül a termelési te­vékenység, ahhoz akkor új munkaerőre is szükség lesz. Végeredményben tehát úgy gondolom, remélhetőleg nem kell csökkenteni a dolgozói létszámot. Az a minőségi munka, amit a nyíregyházi dolgozókkal és a vezetéssel együtt ki tudunk fejteni, min­den bizonnyal lehetővé fogja tenni, hogy az elképzeléseink szerint fejlődjenek a dolgok Nyíregyházán. U A nem túl régi ismeretség alapján elégedett-e Ön az Ag- rotyre-nél folyó termelő- és termelésirányítási munka szín­vonalával? — Általánosságban el­mondhatom, hogy azért is ér­dekelt minket a Taurus, mert meg vagyunk elégedve a szín­vonallal akár az irányítás, akár a dolgozói teljesítmények ol­daláról. Legalapvetőbb remé­nyünk és tervünk az, hogy a jövőben is felhasználjuk ezek­nek az asszonyoknak és férfi­aknak a teljesítményét. Ter­mészetesen, amennyiben a helyzet úgy kívánja, vagyis hogy Magyarországon nem lenne meg az a szükséges, a te­vékenységünk fejlesztéséhez elegendő szakértelem, vagy tudásszint, akkor hozunk szak­embereket illetve meg fogjuk teremteni a szükséges tudás megszerzésének lehetőségét. De alapjában véve nem ez az elsődleges tervünk, mert pilla­natnyilag úgy gondoljuk, hogy megfelel az itt meglévő szín­vonal. □ Milyen közelebbi és távo­labbi fejlesztési elképzelések Elek Emil felvétele körvonalazódnak a Michelin vezetésében a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei érdekeltsé­geikkel kapcsolatban? Gondo­lok itt például egy személygép­kocsi-abroncsgyár letelepíté­sére. — Ami a személygépkocsi­abroncsokat illeti, pillanatnyi­lag nem áll szándékunkban Magyarországon ilyen gyárat létesíteni. De az import mene­tében vannak olyan terveink, hogy a Michelin abroncsokat értékesítsük Magyarországon, azokat növekvő számban be­hozzuk a magyar piacra. Amennyiben az eladásaink egy bizonyos szintet elérnek, az már talán igazolni fogja a helyi gyártást is. Profit mindenekelőtt □ Végezetül, kérem szóljon a tuzséri Taurus Carbonpack Kft.-vei kapcsolatos elképzelé­seikről. — Az a tervünk, hogy épp­oly jól használjuk továbbra is, mint ahogyan az üzem jelen­leg létezik. Azt szeretnénk te­hát. hogy az egész. Michelin csoport profitáljon sikeres te­vékenységéből. miként termé­szetesen a Carbonpack ügyfe­lei is. M ennyivel szebb volt a tavalyi lombhullás! Volt benne harmó­nia. Színek, elosonó árnyak mögött villanó sárgák, ara­nyak, mélybarnák, éjlilák. És hangok... Mostanában velük támadt gondja. Vagy állandóan ott zsonganak a fejében, vagy pedig úgy elnémulnak, mint a halottad szorított szájjal si­rató ember. Van úgy, hogy csupán egy szó, de gyakrab­ban egész mondat ágyazódik a tekervényekbe: pulzá!, tii- remkedik, ismétli szakadatla­nul magát, ránehezül a pil­langó illanású álmokra. Egy ideje bizarr természe­tű és tartalmú képsorok vib­rálták végig nyúlrezzenésű éji alvása negyed- félórás periódusait. Oly gyorsan változtak a síkok, hogy leg­többször csak az egymásra zuhanó látványlemezek sod­ródása maradt meg benne ébredés után. Egyre-kettőre persze azért iszonyatos pon­tossággal emlékezett. Hatalmas üvegablak: por­tál. kirakat, átlátszó falfelü­let... Nincs jelentősége. Egé­szen közel húzódik, a pere­mig, orrát szinte nekiüti a fé­(Hommage á Krúdy Gyula) nyes-tiszta táblának. Határ, korlát, áttörhetetlen, fegyel­mezett fagy ottság; rezzenés­telen, mint a közömbös tekin­tet. A túloldalon nyitott tér. Teremnyi szoba, hall, foga­dószint, szalon, nappali szá­la. Erre sem kell időt paza­rolni. Kellemes. Berendezet- lenségének lassú anarchiájá­val vonz. A tágas feltártság közepén asztak Terített ven­dégvárás. Páros elhívottság marasztaló öröme, a kéretés csodája, majd a nyugalom. Damaszt a felületen, kétszer kettő józanságával felrakott tányérok, salátástál, evőesz­köz, poharak. Zöldségek egészsége, gyümölcsök ham- vassága, virágok szerénydí- szű pompája. Illatok, zama­tok, ízek. A rántott gomba fa­nyar keserűje, a tartármár- tás majonézes savanykása, jéghideg, borssal hintett pa­radicsomlé. És türelem. A biztos eljövetel fegyelmezett­sége. Kint zuhog az eső. Sza­kad, szakad.. A tenyér tá­maszkodik a fémkereten, ne­kifeszül a hatalmas üvegme­zőnek. Mögötte senki... Csak a bútormagány, az étkek kitaszított­sága, a meghiúsult remények fosztó bánata. Könnyek. Ta­lán a magamegadás szolid gyémántjai. Snitt. Zavaros forgalmú belváros. A lát\’ány szöge hetven-nyolcvan fok, balra. Kettős közeledés. A szégyen magassági kormánya beránt­va. zuhanórepülés a legköze­lebbi kapualjig. Nehogy ész­revegyék. A szembesülni kép­telenség infantilis félelme. Altatás, ámítás, hitegetés. Ennek így kell lennie. Mert szabályos és törvényszerű. A zöldsziirke tekintet kapcsoló­dik, átfog ötven métert, szá­zat, fényéveket. A vaknak szí­nezett délután távlatait. Nem akarja nézni tovább az Éden- ből érkezettek biztonságos örömét. Vágtában üli meg a napo­kat. Habzsol mindenből, mindenhol — az öncélúság kérlelhetetlenségével. Ener­giát gyűjt: mozdulni tudjon alkalomadtán. Utazni. A harmadik vágásnyi anyag­szakasz éjfél időben pergő kockákat villant. Setét alko­nyon indul hozzád, hogy együtt borítsatok csillagpo­ros palástot kínjaitokra. Mi­kor tizenkettőt iir a távoli to­ronyóra, áthajlik a homok­domb fölötti holdfényben a kék-fekete árnyék. A feléd nyújtózó kezeké, a hozzád mozduló lábaké, az érted megtört váltaké. Arca nincs már, szeme bo­garában tompaság, kifáradt lendületek hamvai. Lassan leereszkedik, térdében ólom­nehezék. Húzza, húzza a föld felé, le a növények gyökeré­ig, a talajvizek kavicsos vá­lasztóvonaláig, és csúszik, csúszik visszatarthatatlanul, amíg a Styx hömpölygő hul­lámaihoz ér. Ott nem riasztja sem fonnyadt levélzápor, sem hervadó sziromkoszorú, sem ellobbant gyertyák fojtó füstje. Az utolsó kondulás be­lefullad a felgomolygó októ­berrégi ködökbe... Y y arminckettő, negy­l—A venkettő, ötvenkettő. A A Feketébe burkolózott asszonyok sor akozó ja. A fi­nal cut Iutolsó vágás), az­után magnéziumfehérség. Felizzanak áfák nyújtózkodó csontvázai. Gong... Számoljunk el! Cservenyák Katalin Y y állapokkal ezelőtt t—l egy önkormányzati A A előterjesztésben fi­gyeltem fel arra a javaslat­ra: a helyi iparűzési adó tö­redékének felhasználásáról maga az adófizető dönthes­sen. Bevallom őszintén (nem, mintha érintett vol­nék), végig azért izgultam, hogy a képviselők szavaz­zák meg ezt a passzust. Nem tették. Bizonyára át­gondolták, miért nem érde­mes támogatni a javaslatot. Az is igaz, a befolyt adó minden egyes fillérjének van helye. Ettől függetlenül az az érzésem, ha már adók, járulékok tömkelegét zúdít­ják az országban a szeren­csétlen dolgozó nyakába, annyi szabadságot talán megengedhetnének neki, hogy a befizetett összeg mi­nimális részének felhaszná­lásáról maga dönthessen. Támogatnám ezt azért, mert bár időnként méteres táblákkal hívják fel a figyel­münket arra, hogy valami „az önök pénzéből, önök­nek épül". az vagy úgy van, vagy nem. Mert lehet, hogy épp hitelből. Tisztában vagyok vele. az egyszerű állampolgár nem teheti meg azt az állammal, amit szigorú apa a tékozló fiával. Mert az ugyebár megkérdezheti: na. mondd csak, fiacskám, milyen vá­ratlan kiadásod volt, hogy már hónap közepére elfo­gyott a zsebpénzed? S ha a válasz elfogadhatatlan, a csemete nem kap egy dara­big Túró Rudit se. Ezzel persze nem azt aka­rom mondani, hogy a jövő hónaptól nem fizetek adót (különben is vonják), ha­nem azt: ha csak egy töre­dékének felhasználásáról magam dönthetnék, kit vagy milyen tevékenységet támogatok vele, akkor hide­gen hagyna, ha utóbb de­rülne ki, a nagyobbik rész­ből a bankkonszolidációt, valamely szélhámos alapít­ványt, vagy nem létező egyesületet szponzorált az állam. Sőt, még boldogíta­na is a tudat, egy kis pénzt azért csak megmentettem előlük, mondjuk arra, hogy krétát vegyenek belőle egy lakótelepi iskolába. Szöveg nélkül Ferter János rajza Jogok, lehetőségek Horányi Zsuzsa G éza fejedelem ezer évvel ezelőtt alapí­totta az első magyar iskolát Pannonhalmán. Nem elképzelhetetlen, hogy korábban is működött vala­milyen formában iskolai oktatás, azonban írásos emlékeink erről nincsenek. Az azonban vitathatatlan, hogy kiváló alapokat fektet­tek le őseink, a magyar ok­tatás mindig világszínvona­lú volt, s reméljük a jövő­ben is őrizzük ezt a hagyo­mányt.­Apáczai fogalmazta meg: .....az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokfé­le a haszon, mely az iskolá­ból származik, hogy vak­nak. sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magá­tól föl nem fogja, be nem látja." Az önkormányzatok érzik is énnek a felelősségnek a súlyát, erejükön felül vál­lalják az oktatási intézmé­nyek működtetését. Kisebb településeken az éves költ­ségvetés háromnegyed ré­szét az intézmények fenn­tartására fordítják. Sajnos, amikor szorítani kell a nad­rágszíjon, már nem tudnak máshol húzni, így a: iskola kiadásaiból faragnak. A millenniumi ünnepsé­geken a valóban jogos elis­meréssel együtt szólnunk kell a problémákról is. Tö­megesen bocsátják el a pe­dagógusokat, osztályokat vonnak össze, tagozatokat, szakköröket szüntetnek meg a pénzhiány miatt, s a gaz­dasági nehézségekre hivat­kozva bevezették a tandíjat is. Jelen pillanatban talán ez a legfájóbb pontja a fel­sőoktatásnak. Ebben a tanévben már bi­zonyíthatóan kimutatták: vannak olyan hallgatók, akik a rájuk nehezedő ki­adások miatt nem tudták megkezdeni tanulmányai­kat. Számuk ma még nem számottevő, azonban ez még csak a kezdet. Lesznek olyan családok, akik nem tudják majd vál­lalni az iskoláztatás költsé­geit, a gyereknek a tanulás helyett dolgoznia kell. s hi­ába lesz meg mindenkinek a joga, hogy felsőfokú oktatá­si intézményben tanulhas­son, a szegényebbeknek a lehetőségük nem lesz meg erre, bár képességeik alap­ján ott lenne a helyük. ÍCCMtt iWCWtü ¥ Őszi snittek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom