Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-14 / 240. szám

1996. október 14., hétfő HATTER Autómatuzsálemek az utakon Változnak az út- és időjárási viszonyok — fokozott odafigyelés szükséges Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — A la­kosság számát tekintve me­gyénk a harmadik helyen áll, területét nézve a hatodik, a nyilvántartás 130 ezer gép­járművet tart számon, az au­tók átlagéletkora 11,5 év. A baleseti helyzetképet — 11 százalékkal kevesebb történt — a fokozott odafigyelésnek köszönhetően a csökkenő tendenciák jellemzik — ki­véve az ittas vezetők ará­nyát. Szerencsére egyre ke­vesebb baleset végződik ha­lállal. Ezeket az adatokat a napokban ismertették a megyei rendőr­főkapitányságon, apropóját az adta, hogy a közelmúltban számoltak be az Országos Bal­esetmegelőzési Bizottság előtt. De nemcsak a megyei közlekedési helyzetképet vá­zolták fel, hanem szóltak a balesetmegelőzési tevékeny­ségről is. Kevesebb halott Tamás György Lajos alezre­des, a megyei rendőrfőkapi­tány közbiztonsági helyettese arról adott számot, hogy vi­szonylag jónak mondható Sza- bolcs-Szatmár-Bereg közleke­désbiztonsági helyzete, a leg­kedvezőbb mutató a halálos balesetek számának jelentős csökkenése. Míg a „csúcsév­ben". 1989-ben 120 ilyen tra­gédiát regisztráltak, a múlt év­ben 71 baleset végződött ha­lállal, az idén eddig 34. Igaz, egy áldozat is sok — tette hoz­zá. — Az eredményeket nem tulajdonítjuk kizárólag ma­gunknak — fogalmazott a fő­kapitány-helyettes —, bár két­ségtelen, hogy nagy energiá­kat fordítunk a közlekedés biz­tonságának javítására. Szólni kell a megyei balesetmegelő­zési bizottság, a közlekedési polgárőrök, a társszervek (pl. a Közlekedési Felügyelet), vala­mint civil szervezetek áldozat­kész munkájáról, miképp a sajtó munkatársainak is nagy szerepe van abban, hogy a Munkában a helyszínelők naprakész tájékoztatással hírt ad tevékenységünkről, jóté­kony hatású propagandát fejt­ve ki. S talán ide sorolható a közlekedők nagyobb odafi­gyelése is. Tamás György Lajos el­mondta: a balesetek zömét a személygépkocsi-vezetők és a kerékpárosok okozzák, a har­madik helyen a gyalogosok állnak. Elsősorban a gyorshaj­tás következménye a baleset, de gondok adódnak a jármű­vek műszaki állapotával is. A közhiedelemmel ellentétben nem a külföldieket terheli az esetek többségében a felelős­ség, hiszen ők az összbalese- tek csupán öt százalékát okoz­zák. Érdekes, és leginkább me­gyénkre jellemző adat, hogy míg másutt mind kevesebb az ittas vezető, illetve okozó, ad­dig nálunk ez a szám a foko­zott ellenőrzések ellenére is emelkedik. Még nagyobb ha­tékonysággal kell kiszűrni őket, miképp további odafi­gyelést igényel a gyermekál­dozatok (sérülések) számának visszaszorítása. Megelőzni A balesetmegelőzési propa­gandára nagy súlyt helyeznek megyénkben — vette át a szót Fülöp János ny. alezredes, a megyei balesetmegelőzési bi­zottság titkára —, hiszen a ne­velés fontossága elvitathatat­lan. Ezt a nevelést már az óvo­dában elkezdik, de nem ma­radnak ki belőle az iskolások, valamint a felnőtt- és idősko­rúak sem. Óvónőknek egyhe­tes felkészítő tábort szerveztek Nagykállóban, az óvodások­nak rajzpályázatot hirdetnek rendszeresen, iskolások évek óta nemzetközi szintig felme­nő közlekedési ismereti verse­nyek résztvevői, ezeken a me­gyénket képviselők itthon és külföldön is megállják helyü­ket. Fülöp János hangsúlyozot­tan szólt a szülők, a felnőttek felelősségéről, akik sokszor a nevelés ellenpéldáját mutatják a gyakorlatban, amikor tilos­ban kelnek át velük az úton, vagy viselkednek agresszíven a gépkocsi volánja mögött üK ve. További tervek és elképze­lések is vannak — derült ki szavaiból —, szeretnék, ha a nemzeti alaptanterv részeként kötelező órában oktatnák a közlekedési ismereteket, s szó van arról is: a középiskolás di­ákok az érettségi mellé már megszerezhetnék a KRESZ- vizsgát, ezt követően — ha járművet akarnak vezetni — már csak a gyakorlatot kellene megtanulniuk. Rendőrségi felvétel A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Balesetmegelőzési Alapítvány létrehozása figye­lemre méltó kezdeményezés volt (számlaszáma: OTP: 11744003-20366443), hiszen a felajánlók, hozzájárulok se­gítségével nemcsak a közleke­désre neveléshez ad támoga­tást, de gépkocsihoz juthatott két közlekedési polgárőr szer­vezet, korszerű bukósisakok­hoz a motoros rendőrök, szá­mítógéphez a traffipax feldol­gozók. Ebből a pénzből vásá­rolhattak a közlekedési rend­őrök számára fényképezőt és videokamerát. Készüljünk fel — Itt az ősz, közeleg a tél, az időjárás-változás fokozott odafigyelést igényel a közle­kedőktől — hívta fel a figyel­met ár. Gál György százados, a közlekedési osztály vezetője. — Célszerű tehát átvizsgálni a járműveket, hiszen a „tükörra- diál” gumik, a hibás világító berendezések, a rossz fékek és kormánymű fokozott baleseti források. Ugyanúgy, mint a kivilágí- tatlan kerékpárosok A bizton­ság fenntartása érdekében folytatják a már szokásosnak és rendszeresnek mondható akciókat — nem ellenünk, ha­nem értünk. M ár csak 2000-ig kell kibírnunk, és minden jobb lesz. Hányat is kell aludni addig? Még elég sokat. De ajánlom, ne aludjunk. Sőt, töltsük mi­nél éberebben azt a kis időt, ami még ebből az ezerből hátra van. Ezt már fél lábon is kibírjuk. Már legalábbis aki két lábon áll a földön. Szerencsére a legtöbben ilye­nek vagyunk. Még akkor is, ha némely lábunk olykor haj­lamos a bicegésre is, hol bal­ra, hol jobbra húzza az ural­kodó széljárás szerint. Ez részben persze jó is, mert megkönnyíti a haladást. Ezenkívül egy kis rálátással is megajándékozza az em­bert. Megmutatja nekünk, milyen volt a bal, amikor jobbra húzott a lábunk, és milyen a jobb, amikor inkább balra araszolna a lábunk... De 2000-re, az előrejelzé­sek szerint minden másként lesz. Nem annyira a lábun­kat, mint inkább a fejünket kel! majd figyelni, hogy több legyen a zsebünkben. Márpe­dig minden valamire való pénzügyi szakember váltig azt állítja, 2000-re már egy­Kibírni 2000-ig számjegyű lesz nálunk az inf­láció. S ezzel már ott állha­tunk az óhajtott Európai Unió és a NATO előszobájá­ban, ahonnan egyszer csak valaki kiszól, ékes magyar­sággal: „Kérem a követke­zőt...” Csak úgy ne járjunk, mint a fogorvosnál szoktunk néha, otthon még irgalmatla­nul fájt a fogunk, a fogorvos előszobájában viszont már nem is fáj annyira... Ha 2000-ig kibírjuk, már­pedig miért ne bírnánk, ha 1100 évet már lehúztunk eb­ben a kis, mozgalmas Kárpát­medencében, s ha a nép is a Nyugathoz való csatlakozás­ra voksol, feléledhet a nagy magyar ábránd. Magyaror­szág lesz a föld egyik legna­gyobb országa: hozzánk csa­tolják Európát. Ez korábban, még az egy párti világban, baráti körben, szigorúan viccnek minősítve a poéntr így hangzott: Hallottátok? Magyarország lesz a földön a legnagyobb. Hozzánk csa­tolják a Szovjetuniót... Köztudott, hogy sok min­den csupán nézőpont kérdé­se. Fel lehet a dolgokat így is fogni. S a harmadik évezred küszöbén nem árt a fejekben is egy nagytakarítást csinál­ni. Hátha csak mi gondoljuk magunkról, még 2000 előtt, hogy egy kis árva, szegény, eladósodott nép vagyunk. Ki­derülhet később, ez csupán a rögeszménk. Egy szép, színes grafikon a minap azt sugallta a tévében: egyre kisebbedik a nettó adósságállományunk. Persze az ezredfordulóra még nem tűnik el teljesen, de várhatóan az adósságnak is más lehet az akusztikája, a minősége, ha már odatarto­zunk, a nagycsaládhoz. A vén Európához... Családon belül azért más a helyzet. Melléke­sen jegyzem meg, csak ne­hogy úgy járjunk, mint az előző nagycsaládunkkal, ahová negyven évig tartoz­tunk, s mire észbekaptunk, a családfő se szó, se beszéd, szélnek eresztette a család tagjait. Egyetlen fillér nél­kül... Ebből is látszik, még a las­san elfogyó évezredes be­idegződések szerint jár az agyunk. Rögtön a gyanakvás, a pesszimizmus, a kishitűség munkál bennünk, ha valami új kihívással kerülünk szem­be. Már maga ez a kifejezés is új és merőben nyugati ere­detű. Kihívás. Azelőtt nem­igen használtuk ezt a kifeje­zést. Legfeljebb az ellenkező­jét, a behívást ismertük. Nem is egyszer... Volt, akit nem is hívtunk, mégis jött és bent maradt. Van akit hívunk, jött és nem tudjuk meddig marad. Mi már csak ilyen hívás, vendégszerető nép vagyunk. Nem érezzük jó! magunkat egyedül. Ez is arra vall, me­legszívű nép ez, megérdemli, hogy a harmadik évezredben ne csak ő szeressen, őt is sze­ressék egy kicsit. Jó hír: egy jövőkutató szerint 2000-ben összegeződik világméretek­ben az eddig lefojtott szimpá­tia és szeretetenergia, amely teljesen átalakítja a világot. Úgyhogy már csak ezért is érdemes kibírni eddig... Bár egy kicsit aggódom, nehogy agyon nyomjon bennünket az irdatlan mennyiségű szimpá­tia, szeretet. Egy okos roma Esik Sándor mwMmggocmmxmm««»» A 600 ezer és 1 millió fő közöttire tehető cigányság a társa­dalom rabszolgarétegét ké­pezi — állapították meg a történelemtanárok orszá­gos konferenciáján a hét végén Budapesten. Nyolc­van százalékuk munkanél­küli, illetve hátrányos hely­zetű, és 60 százalékuk nem tudja elvégezni az általános iskolát 16 éves korig. A ci­gányságnak nincs sem poli­tikai, sem gazdasági, sem pedig szellemi tőkéje. Minderről Zsigó Jenő, a Fővárosi Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ igazgatója beszélt. Úgy vélte: a körülmények által kikényszer (tett kisebb­ségi bezártság a faji előíté­letesség megerősödéséhez, sőt, a társadalom fasizáló- dásához vezethet. Zsigó Je­nő álláspontja szerint az egyetemes emberi, az alkot­mányos, a szociális, a gyer­meki és a kisebbségi jogo­kat egyaránt érvényre jutta­tó társadalompolitikára és nem úgynevezett cigánypo­litikára van szükség. A ci­gánykérdés megoldásához azonban elengedhetetlen az állampolgári összefogás és felelősségvállalás — han­goztatta. A konferencia ezek után szorosabban vett történelmi témák megtárgyalásval folytatódott. Aki pedig fo­gékony legnagyobb kisebb­ségének sorsa iránt, tanúja lehetett valami sokkal kéz­zelfoghatóbbnak. Egy jó svádájú cigány férfi válasz­tékos magyarsággal, és minden kritikát kiálló öltö­zetben tanácskozás helyett a tettek mezejére lépett. A képernyőn látható volt az a tizenkét családi ház, melyet ő maga rittyentett oda a ci­gánysorra az egyik pest me­gyei községben. N em biztos, illetve biztos hogy nem ismeri olyan mélységig a cigány statiszti­kákat, amint azt a jegyzet­író az MTI tudósításából ci­tálta, tud azonban egy fon­tos dolgot: a három gyerek­re adható 2,2 millióból ház épülhet egy romacsalád­nak. Miért nem jár ez az em­ber konferenciákra... Csak fújják és fújják... Ferter János rajza Két törvény Nyéki Zsolt Y T (*t ebóen az or­l—J szágban már min- JL JL dent szabad? — tör fel ma milliókból a kese­rű kérdés, amely talán kö­zelebb áll a kijelentéshez. S itt nem is a lassan leleple­ződő ügyek fényéről van szó. hanem a reflektorfény- be került botrányhősök ma­gatartásáról. Mert hátbor­zongató volt az a cinikus magabiztoság, amellyel az APV Rt. vezető jogtanácso­sa hátradőlt a fotelben, mi­közben gúnyos mosollyal megtagadta a válaszadást. A döbbenet erejével hatott az a magasság, amelyről szemlélte a körülötte sürgő­forgó embereket, s rajtuk keresztül az ország egész, pórnak tartott népét. Bár a lenézés valahol jogos, hi­szen ha a tömeg ennyire át­verhető, vagy ennyire buta törvények szerint él, akkor megérdemli a ügyeskedők megvetését. Vajon hol törik meg a: a folyamat, amely e hon egyes polgárától indul ki, s a választott képviselő­kön át a döntéshozásig ve­zet? Talán ha a vizsgáló bi­zottság meghallgatásán egy ilyen jogtanácsos azt halla­ná: „jól van, öregem, csen­des cinkos maradsz, de ak­kor húsz év börtön", lehet, hogy az ilyen Liszkai-félék arcára fagyna a magabiz­tos vigyor. De rácstól, prosztatát vizsgáló nehézfi­úktól nem kell tartania, így továbbra is nyugodtan dől hátra a fotelben. De mitől féljen ott, ahol visszavá­lasztják az úszószövetség csaló vezetőit, ahol a társa­dalombiztosítás számlájára luxushotelben gyógykezelik a sokévi bujkálás után ha­zalopott szélhámost. A je­lenséget tragikus szavakkal kommentálta egy gyakorló ügyvéd, aki csak legyintett: tudod az úgy van, hogy más törvények érvényesek a gazdagokra és megint más a szegényekre. S bár ez nem magyar jelenség, így műkö­dik az egész világban, még­is néha az embernek olyan érzése támad: jó lenne összepakolni, s elmenni in­nen, el, messzire. Persze a többség összeszorított fog­gal hű marad, de félő, hogy a kitartás ára a stílus, a módszerek átvétele lesz. _ A, □

Next

/
Oldalképek
Tartalom