Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-14 / 240. szám
1996. október 14., hétfő HATTER Autómatuzsálemek az utakon Változnak az út- és időjárási viszonyok — fokozott odafigyelés szükséges Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — A lakosság számát tekintve megyénk a harmadik helyen áll, területét nézve a hatodik, a nyilvántartás 130 ezer gépjárművet tart számon, az autók átlagéletkora 11,5 év. A baleseti helyzetképet — 11 százalékkal kevesebb történt — a fokozott odafigyelésnek köszönhetően a csökkenő tendenciák jellemzik — kivéve az ittas vezetők arányát. Szerencsére egyre kevesebb baleset végződik halállal. Ezeket az adatokat a napokban ismertették a megyei rendőrfőkapitányságon, apropóját az adta, hogy a közelmúltban számoltak be az Országos Balesetmegelőzési Bizottság előtt. De nemcsak a megyei közlekedési helyzetképet vázolták fel, hanem szóltak a balesetmegelőzési tevékenységről is. Kevesebb halott Tamás György Lajos alezredes, a megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettese arról adott számot, hogy viszonylag jónak mondható Sza- bolcs-Szatmár-Bereg közlekedésbiztonsági helyzete, a legkedvezőbb mutató a halálos balesetek számának jelentős csökkenése. Míg a „csúcsévben". 1989-ben 120 ilyen tragédiát regisztráltak, a múlt évben 71 baleset végződött halállal, az idén eddig 34. Igaz, egy áldozat is sok — tette hozzá. — Az eredményeket nem tulajdonítjuk kizárólag magunknak — fogalmazott a főkapitány-helyettes —, bár kétségtelen, hogy nagy energiákat fordítunk a közlekedés biztonságának javítására. Szólni kell a megyei balesetmegelőzési bizottság, a közlekedési polgárőrök, a társszervek (pl. a Közlekedési Felügyelet), valamint civil szervezetek áldozatkész munkájáról, miképp a sajtó munkatársainak is nagy szerepe van abban, hogy a Munkában a helyszínelők naprakész tájékoztatással hírt ad tevékenységünkről, jótékony hatású propagandát fejtve ki. S talán ide sorolható a közlekedők nagyobb odafigyelése is. Tamás György Lajos elmondta: a balesetek zömét a személygépkocsi-vezetők és a kerékpárosok okozzák, a harmadik helyen a gyalogosok állnak. Elsősorban a gyorshajtás következménye a baleset, de gondok adódnak a járművek műszaki állapotával is. A közhiedelemmel ellentétben nem a külföldieket terheli az esetek többségében a felelősség, hiszen ők az összbalese- tek csupán öt százalékát okozzák. Érdekes, és leginkább megyénkre jellemző adat, hogy míg másutt mind kevesebb az ittas vezető, illetve okozó, addig nálunk ez a szám a fokozott ellenőrzések ellenére is emelkedik. Még nagyobb hatékonysággal kell kiszűrni őket, miképp további odafigyelést igényel a gyermekáldozatok (sérülések) számának visszaszorítása. Megelőzni A balesetmegelőzési propagandára nagy súlyt helyeznek megyénkben — vette át a szót Fülöp János ny. alezredes, a megyei balesetmegelőzési bizottság titkára —, hiszen a nevelés fontossága elvitathatatlan. Ezt a nevelést már az óvodában elkezdik, de nem maradnak ki belőle az iskolások, valamint a felnőtt- és időskorúak sem. Óvónőknek egyhetes felkészítő tábort szerveztek Nagykállóban, az óvodásoknak rajzpályázatot hirdetnek rendszeresen, iskolások évek óta nemzetközi szintig felmenő közlekedési ismereti versenyek résztvevői, ezeken a megyénket képviselők itthon és külföldön is megállják helyüket. Fülöp János hangsúlyozottan szólt a szülők, a felnőttek felelősségéről, akik sokszor a nevelés ellenpéldáját mutatják a gyakorlatban, amikor tilosban kelnek át velük az úton, vagy viselkednek agresszíven a gépkocsi volánja mögött üK ve. További tervek és elképzelések is vannak — derült ki szavaiból —, szeretnék, ha a nemzeti alaptanterv részeként kötelező órában oktatnák a közlekedési ismereteket, s szó van arról is: a középiskolás diákok az érettségi mellé már megszerezhetnék a KRESZ- vizsgát, ezt követően — ha járművet akarnak vezetni — már csak a gyakorlatot kellene megtanulniuk. Rendőrségi felvétel A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Balesetmegelőzési Alapítvány létrehozása figyelemre méltó kezdeményezés volt (számlaszáma: OTP: 11744003-20366443), hiszen a felajánlók, hozzájárulok segítségével nemcsak a közlekedésre neveléshez ad támogatást, de gépkocsihoz juthatott két közlekedési polgárőr szervezet, korszerű bukósisakokhoz a motoros rendőrök, számítógéphez a traffipax feldolgozók. Ebből a pénzből vásárolhattak a közlekedési rendőrök számára fényképezőt és videokamerát. Készüljünk fel — Itt az ősz, közeleg a tél, az időjárás-változás fokozott odafigyelést igényel a közlekedőktől — hívta fel a figyelmet ár. Gál György százados, a közlekedési osztály vezetője. — Célszerű tehát átvizsgálni a járműveket, hiszen a „tükörra- diál” gumik, a hibás világító berendezések, a rossz fékek és kormánymű fokozott baleseti források. Ugyanúgy, mint a kivilágí- tatlan kerékpárosok A biztonság fenntartása érdekében folytatják a már szokásosnak és rendszeresnek mondható akciókat — nem ellenünk, hanem értünk. M ár csak 2000-ig kell kibírnunk, és minden jobb lesz. Hányat is kell aludni addig? Még elég sokat. De ajánlom, ne aludjunk. Sőt, töltsük minél éberebben azt a kis időt, ami még ebből az ezerből hátra van. Ezt már fél lábon is kibírjuk. Már legalábbis aki két lábon áll a földön. Szerencsére a legtöbben ilyenek vagyunk. Még akkor is, ha némely lábunk olykor hajlamos a bicegésre is, hol balra, hol jobbra húzza az uralkodó széljárás szerint. Ez részben persze jó is, mert megkönnyíti a haladást. Ezenkívül egy kis rálátással is megajándékozza az embert. Megmutatja nekünk, milyen volt a bal, amikor jobbra húzott a lábunk, és milyen a jobb, amikor inkább balra araszolna a lábunk... De 2000-re, az előrejelzések szerint minden másként lesz. Nem annyira a lábunkat, mint inkább a fejünket kel! majd figyelni, hogy több legyen a zsebünkben. Márpedig minden valamire való pénzügyi szakember váltig azt állítja, 2000-re már egyKibírni 2000-ig számjegyű lesz nálunk az infláció. S ezzel már ott állhatunk az óhajtott Európai Unió és a NATO előszobájában, ahonnan egyszer csak valaki kiszól, ékes magyarsággal: „Kérem a következőt...” Csak úgy ne járjunk, mint a fogorvosnál szoktunk néha, otthon még irgalmatlanul fájt a fogunk, a fogorvos előszobájában viszont már nem is fáj annyira... Ha 2000-ig kibírjuk, márpedig miért ne bírnánk, ha 1100 évet már lehúztunk ebben a kis, mozgalmas Kárpátmedencében, s ha a nép is a Nyugathoz való csatlakozásra voksol, feléledhet a nagy magyar ábránd. Magyarország lesz a föld egyik legnagyobb országa: hozzánk csatolják Európát. Ez korábban, még az egy párti világban, baráti körben, szigorúan viccnek minősítve a poéntr így hangzott: Hallottátok? Magyarország lesz a földön a legnagyobb. Hozzánk csatolják a Szovjetuniót... Köztudott, hogy sok minden csupán nézőpont kérdése. Fel lehet a dolgokat így is fogni. S a harmadik évezred küszöbén nem árt a fejekben is egy nagytakarítást csinálni. Hátha csak mi gondoljuk magunkról, még 2000 előtt, hogy egy kis árva, szegény, eladósodott nép vagyunk. Kiderülhet később, ez csupán a rögeszménk. Egy szép, színes grafikon a minap azt sugallta a tévében: egyre kisebbedik a nettó adósságállományunk. Persze az ezredfordulóra még nem tűnik el teljesen, de várhatóan az adósságnak is más lehet az akusztikája, a minősége, ha már odatartozunk, a nagycsaládhoz. A vén Európához... Családon belül azért más a helyzet. Mellékesen jegyzem meg, csak nehogy úgy járjunk, mint az előző nagycsaládunkkal, ahová negyven évig tartoztunk, s mire észbekaptunk, a családfő se szó, se beszéd, szélnek eresztette a család tagjait. Egyetlen fillér nélkül... Ebből is látszik, még a lassan elfogyó évezredes beidegződések szerint jár az agyunk. Rögtön a gyanakvás, a pesszimizmus, a kishitűség munkál bennünk, ha valami új kihívással kerülünk szembe. Már maga ez a kifejezés is új és merőben nyugati eredetű. Kihívás. Azelőtt nemigen használtuk ezt a kifejezést. Legfeljebb az ellenkezőjét, a behívást ismertük. Nem is egyszer... Volt, akit nem is hívtunk, mégis jött és bent maradt. Van akit hívunk, jött és nem tudjuk meddig marad. Mi már csak ilyen hívás, vendégszerető nép vagyunk. Nem érezzük jó! magunkat egyedül. Ez is arra vall, melegszívű nép ez, megérdemli, hogy a harmadik évezredben ne csak ő szeressen, őt is szeressék egy kicsit. Jó hír: egy jövőkutató szerint 2000-ben összegeződik világméretekben az eddig lefojtott szimpátia és szeretetenergia, amely teljesen átalakítja a világot. Úgyhogy már csak ezért is érdemes kibírni eddig... Bár egy kicsit aggódom, nehogy agyon nyomjon bennünket az irdatlan mennyiségű szimpátia, szeretet. Egy okos roma Esik Sándor mwMmggocmmxmm««»» A 600 ezer és 1 millió fő közöttire tehető cigányság a társadalom rabszolgarétegét képezi — állapították meg a történelemtanárok országos konferenciáján a hét végén Budapesten. Nyolcvan százalékuk munkanélküli, illetve hátrányos helyzetű, és 60 százalékuk nem tudja elvégezni az általános iskolát 16 éves korig. A cigányságnak nincs sem politikai, sem gazdasági, sem pedig szellemi tőkéje. Minderről Zsigó Jenő, a Fővárosi Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ igazgatója beszélt. Úgy vélte: a körülmények által kikényszer (tett kisebbségi bezártság a faji előítéletesség megerősödéséhez, sőt, a társadalom fasizáló- dásához vezethet. Zsigó Jenő álláspontja szerint az egyetemes emberi, az alkotmányos, a szociális, a gyermeki és a kisebbségi jogokat egyaránt érvényre juttató társadalompolitikára és nem úgynevezett cigánypolitikára van szükség. A cigánykérdés megoldásához azonban elengedhetetlen az állampolgári összefogás és felelősségvállalás — hangoztatta. A konferencia ezek után szorosabban vett történelmi témák megtárgyalásval folytatódott. Aki pedig fogékony legnagyobb kisebbségének sorsa iránt, tanúja lehetett valami sokkal kézzelfoghatóbbnak. Egy jó svádájú cigány férfi választékos magyarsággal, és minden kritikát kiálló öltözetben tanácskozás helyett a tettek mezejére lépett. A képernyőn látható volt az a tizenkét családi ház, melyet ő maga rittyentett oda a cigánysorra az egyik pest megyei községben. N em biztos, illetve biztos hogy nem ismeri olyan mélységig a cigány statisztikákat, amint azt a jegyzetíró az MTI tudósításából citálta, tud azonban egy fontos dolgot: a három gyerekre adható 2,2 millióból ház épülhet egy romacsaládnak. Miért nem jár ez az ember konferenciákra... Csak fújják és fújják... Ferter János rajza Két törvény Nyéki Zsolt Y T (*t ebóen az orl—J szágban már min- JL JL dent szabad? — tör fel ma milliókból a keserű kérdés, amely talán közelebb áll a kijelentéshez. S itt nem is a lassan lelepleződő ügyek fényéről van szó. hanem a reflektorfény- be került botrányhősök magatartásáról. Mert hátborzongató volt az a cinikus magabiztoság, amellyel az APV Rt. vezető jogtanácsosa hátradőlt a fotelben, miközben gúnyos mosollyal megtagadta a válaszadást. A döbbenet erejével hatott az a magasság, amelyről szemlélte a körülötte sürgőforgó embereket, s rajtuk keresztül az ország egész, pórnak tartott népét. Bár a lenézés valahol jogos, hiszen ha a tömeg ennyire átverhető, vagy ennyire buta törvények szerint él, akkor megérdemli a ügyeskedők megvetését. Vajon hol törik meg a: a folyamat, amely e hon egyes polgárától indul ki, s a választott képviselőkön át a döntéshozásig vezet? Talán ha a vizsgáló bizottság meghallgatásán egy ilyen jogtanácsos azt hallaná: „jól van, öregem, csendes cinkos maradsz, de akkor húsz év börtön", lehet, hogy az ilyen Liszkai-félék arcára fagyna a magabiztos vigyor. De rácstól, prosztatát vizsgáló nehézfiúktól nem kell tartania, így továbbra is nyugodtan dől hátra a fotelben. De mitől féljen ott, ahol visszaválasztják az úszószövetség csaló vezetőit, ahol a társadalombiztosítás számlájára luxushotelben gyógykezelik a sokévi bujkálás után hazalopott szélhámost. A jelenséget tragikus szavakkal kommentálta egy gyakorló ügyvéd, aki csak legyintett: tudod az úgy van, hogy más törvények érvényesek a gazdagokra és megint más a szegényekre. S bár ez nem magyar jelenség, így működik az egész világban, mégis néha az embernek olyan érzése támad: jó lenne összepakolni, s elmenni innen, el, messzire. Persze a többség összeszorított foggal hű marad, de félő, hogy a kitartás ára a stílus, a módszerek átvétele lesz. _ A, □