Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12 / 239. szám
tyyo. OhíUötK 12., S/.UMÖA1 r Balázs Attila felvétele kig ülnek gyermekük ágya mellett, hogy tornáztassák, gondozzák, segítsenek neki, amiben csak lehet... Attila nagyon is érzi, értékeli ezt a szeretet, s ezt nem is igyekszik véka alá rejteni. Beszélgetés közben akkor lesz kicsit szomorú a szeme, amikor erről kell beszélnie: — A szüleim sokat segítenek. Szerintem nekik még rosszabb, mint nekem. Rengeteget dolgoznak, hatszáz mázsa almát kellett leszedniük. Remélem, jó marad az idő, mert ha beesőzik, nem tudják majd a kertből felhordani... — Szomorkodhatnék is, mert innen, a kórházi ágyból másnak látszik a világ. A baleset előtt jöttem-mentem, sok ismerősöm, barátom volt, most el vagyok zárva a külvilágtól, itt fekszem félig tehetetlenül. De meg fogok gyógyulni, mert gyógyulni akarok.. — Rehabilitálni, akarata ellenére meggyógyítani senkit nem lehet. Nekünk a beteg akarata, elszántsága a legnagyobb segítség, a legnagyobb siker. A gyógyuláshoz ugyanis ez kell. — mondja Dr. Golenyák Béla, a nyíregyházi Jósa András Kórház negyvenágyas, tíz éve létező rehabilitációs osztályának főorvosa. A szakértelem csak egyik része a gyógyulásnak, a végeredménynek, hiszen mi a beteg akarata nélkül keveset tehetünk. Egyikünknek sem könnyű, vagy mondhatom úgy is, mindkét félnek nehéz...Sa^Aos* az élet.Telgyiorsulá~. sával, a hajszoltsággal együtt járnak a balesetek, melyeknek következményeit hetek, hónapok, olykor évek fáradságos munkájával lehet gyógyítani. Hála istennek, az orvostudomány is naponta fejlődik, s eredményit élvezhetik a páciensek. A mind magasabb szakmai színvonalra nagy szükség van, de legalább ennyire szükség van arra, toogy lélekben megerősítsük a nálunk fekvő betegeket, hogy megnyerjük magunknak, hogy elfogadtassuk velük, az ember akkor is felelősséggel tartozik egészségéért, ha történetesen beteg. Tudja, amíg az ember egészséges, ezt az állapotot semmire nem becsüli. Az csak itt válik értékké, akkor, amikor már nincs, vagy visszaszerezni nagyon nehéz. Az osztály munkája közel sem mondható könnyűnek. Az itt dolgozóknak legalább annyit kell a betegek leikével törődniük, mint testi bajaik gyógyítására figyelniük. •.Mint,.Bjondják, a kazdeíca,legnehezebb. Annak a tudatnak az elviseltetetése, hogy kiszolgáltatott vagy, hogy hosszabb-rövi- debb időre tested egy része béna lett. Kip, köp, kip, köp — hallom halkan magam mögött, míg végigmegyek a kórházfolyosón. Ötven körüli férfi támaszkodik a járókeretre, a lépésekkel küszködik. Összeszorított szájjal, de reménykedő tekintettel rója a centiket, métereket. Járni tanul. Újra. Ötvenévesen... Harasztosi Pál illusztrációja — Nahát — mondta Kálmán —, nekem is van egy kanmacskám, de az nem jöhet be a házba. Tudja maga, hogy milyen veszélyes a macskaszőr? Belélegzi az ember, belejut a vérébe, aztán ott öli a vörös vérsejteket. — Na, akkor én már régen halott lennék, ha ez igaz — nevette el magát az asz- szony —, mert énnekem kiskorom óta voltak macskáim, sokszor velük is aludtam. — Pedig ez igaz! — bizonygatta Kálmán. Egy alkalommal elhozta a tangóharmonikáját is, játszott néhány nótát az asszonynak. Mint mesélte, azelőtt sokat járt lakodalmakba, bálokba zenélni. — Aztán hol tanult meg ilyen szépen játszani? — Az öregem tanítgatott, meg magamtól. — Biztosan jó hallása van, különben nem ment volna. — Még szép, hogy jó hallásom van — húzta a homlokára a Surda-kalapot Kálmán —, az egész család ilyen. Hiszen hallottam — gondolta az asszony — kár, hogy nem tud megférni egymással senki az egész családban. Szép nyári napok voltak. Lassan elfogyott a munka, amit a férfi elvállalt, a hímzés is majdnem teljesen elkészült. Kálmán kerített egy kerti széket, és odaült az asz- szony közelébe. — Hát... — kezdte — azt hiszem, udva- rolgattam már magának eleget... úgyhogy... tudja azt maga, mire gondolok. Az én koromban már nincs az embernek annyi türelme udvarolgatni. Az asszony elcsodálkozott. — Mikor udvarolt, Kálmán? Észre sem vettem. — Hát kinek hermonikáztam annyit? Kinek tettem ide múlt hajnalban is egy virágcsokrot az asztalra, ide? — Maga volt? Azt hittem, a szomszéd- asszonyom hozta. Még meg is akartam köszönni neki. Hát kedves volt magától, Kálmán. De én már nem akarok ám férjhez menni. — Hiszen nem akarom én feleségül venni magát... — ijedt meg Kálmán. — Csak arra gondoltam, mi értelme is van az életnek? Enni, inni meg... — Na, jól van — állt fel az asszony. — Hozom a pénzt a munkájáért. Azt hiszem, mostanában már nem lesz itt semmi, amit meg kellene csinálnia. Amikor újra kilépett a házból, Kálmán egy kis földbuckát egyengetett kicsit távolabb. Odament hozzá a pénzzel. A férfi eltette, és morcosán ennyit mondott: — Van énnekem, akihez járjak, nem is azért... Csak azt hittem, egyet gondolunk. — Van ez így néha — mosolygott az asz- szony, és meg sem várta, hogy a férfi betegye maga után a kiskaput, újra visszament a házba. Hirtelen szél kerekedett, és megdördült az ég kelet felől. Kálmán sietősre fogta lépteit az utcán, mert nehéz cseppekben megeredt az esti. Mire a saját házához ért, mégis bőrig ázott. Külön amiatt is bosszankodott, hogy még mindig orrában érzi a leánder illatát. MÚZSA Kassák Lajos versei és grafikája Megadom magam Elmennék innen elmennék de marasztalsz mosolyoddal és érzem szemed fénye örvénybe sodor. Amíg te gondtalan viháncolsz egy szépen elgondolt életért kihunyt tüzeimért fizetek. Ó azok az éjszakák mikor farkasok árnyéka húzott el ahlakom előtt mikor egy gyermek sírt utánam gondolván hogy én vagyok az apja mikor a harangok első misére szóltak mikor a szomszéd ajtórésében észrevettem a fénysávot mikor az asszony hirtelen elhagyta ágyam. Ezen az ólomszürke hajnalon elmennék tőled de kezedben a zár kulcsa hűségemet és megalázkodásomat követeled azokkal a könnyekkel melyek végigperegnek arcodon. Szétosztottam magam Szétosztottam magam és megbonthatatlan maradtam elszántan fegyelmezetten a kemény nyersanyaghoz hasonlóan. Olykor átváltozom virággá vagy fegyverré. (A magyar ávantgarde líra kiemelkedő jelentőségű költője volt Kassák Lajos. Szemelvényeinket A tölgyfa levelei című, 1964-ben megjelent kötetéből választottuk.)
