Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12 / 239. szám
1996. OKTÓBER 12., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Száz éve halt meg Lukács Ödön Lukács Ödön L assan elcsendesülnek már a mille- centenárium ünnepségei, a megemlékezések, amelyek során a közelebbi száz év nevezetes eseményei is előtérbe kerültek. Itt az ideje tehát, hogy arra a férfiúra is emlékezzünk, aki hivatása szerint a helybeli református egyházközség lelkipásztora negyedszázadon keresztül, másfél évtizedig egyházmegyéjének esperese, a ma is álló, 1873-83 között épült szép templom építésének kezdeményezője és végrehajtója. — Hittestvéreinél nagyobb közösség is hálás lehet Lukács Ödönnek történetírói munkássága folytán. Ugyanis Nyíregyháza város történelmét, múltját először ő vetette rendszeres kutatás alá és jelentette meg 1886-87-ben kétkötetes város- történetét. Páratlanul fontos munka; ehhez hasonló majd csak 100 év múlva jelenik egy munkaközösség vállalkozásaként 1987ben Cservenyák László és Mező András szerkesztésében. Lukács Saztmár megyéből jött: Sályiban született 1843. augusztus 15-én. Édesapja ott református lelkész. Ő is ezt a pályát választja: Sárospatakon végzi a teológiát. Először a szabolcsi Zsurkon szolgál, onnan kerül 1870-ben Nyíregyházára, a református egyházközség élére. Két évvel később már egyházmegyéjében is — egyre szélesedő — feladatokat lát el kollégái bizalmából. Ugyancsak hamar megtalálja helyét Nyíregyháza és a megye társadalmi közéletében: a megyegyűléseken is gyakran felszólalt iskolai, kulturális, szociális kérdések tárgyalásakor. Egyik kortársa szerint: „csengő hangjának volt valami csodás varázsa, mely megejtette a szíveket.” Az őrségi templom helyén 1873-ban tették le az új alapkövét: ehhez Mebl- bause János, itt letelepedett német származású építész készítette a terveket és a helybeli Király Sándor vállalta a kivitelezési munkákat. Maga a teljes építkezés: a toronnyal, a tervezett berendezéssel és felszereléssel csak 1883-ra fejeződött be, hiszen a kis gyülekezet így is csak a sok „jókedvű adakozó” elmaradhatatlan támogatásával vehette birtokba új templomát. Időközben sem lankadt Lukács írásbeli munkássága: egyházi beszédeket, imákat, sőt — külön — verseket is tartalmazó kötetei jelentek meg, vitték el hírét más gyülekezetekbe is. Több község meghívását utasítja vissza: amikor, 1884-ben húzódo- zása ellenére is megválasztják Debrecen egyik egyházközségébe, akkor sem hagyja el megszeretett városát, itteni híveit. — Ugyanebben az évben folynak az ország- gyűlési választások. A helyi negyvennyolcas függetlenségi párt őt jelöli. Hárman léptek fel; az első választás során egyikük sem kapta meg a szükséges többséget: a pótválasztáson Lukács már nem vesz részt. Ekkoriban kezd hozzá Nyíregyháza múltjának széles körű feltárásához. Egy fél év kutatás után már azt is látta, hogy érdemes lenne eredményeit az egész megye történelmi múltjába foglalni, ezért 1885 júniusában a törvényhatósági közgyűlésen javaslatot tesz a megyei monográfia megírására. Meggyőző érvelése kedvező visszhangra talált. Az alispán elnöklete alatt azonnal megalakítják az előkészítő bizottságot, természetesen Lukács részvételével. Hamarosan kitűnik azonban, hogy a bizottság tagjai csak elvi és erkölcsi támogatást nyújtanak, közreműködést, kutató-szerkesztői munkát azonban nem. így, lényegében egyedül maradva, ő is az eredeti tervéhez fordul vissza. 1886 februárjában afféle mutatványt közöl vállalkozásából, majd rövid egymásután meg is jelenteti a két kötetet: a másodiknak utószava 1887 januárjában kelt. — Ami a megyei monográfia tervét illeti: az majd csak 1896-ban, az országossá szélesedett tervek részeként kezd megvalósulni, s majd — a Borovszky-féle sorozatban — 1900 elején kerül ki a nyomdából a sza- bojcsi kötet. Éppen 110 éve készült el Lukács nagy műve. De milyen körülmények között? A megyei és városi levéltárakon kívül a távol fekvő hiteles helyek, egyházi és családi levéltárak búvárlása is feladata. Természetesen a legtöbb segítséget a helybeli evangélikus egyház iratgyűjteménye adhatta az 1753 utáni időkre: á legközelebbi évtizedek történelmi áttekintésére már nem vállalkozhatott. Az külön szerencse, hogy gyakran idéz olyan okmányokat, jegyzőkönyveket, amelyek időközben elpusztultak: így egy-egy kérdésben „eredeti” forrásként használható Lukács munkája. Viszont az is természetes, hogy aizóta újabb források is előkerültek, amelyek kiegészítik, olykor pontosíthatják, helyesbíthették Lukács szövegét. A megjelenést követő évszázad alatt ez az értékes mű könyvtári-könyvészeti ritkaság lett. Itthon is csak kevés gyűjteményben maradt fenn. Ezért különösen megbecsülendő a megyei tanács vezetőségének 1986-ban hozott elhatározása: a megyeA templomépitő történetíró NYÍREGYHÁZA SZABAD. KI VÁLTS AOOLT VÁROS A mű címlapja KM-reprodukciók székhely „városi létének” 150. évfordulójára „üdvözlés” gyanánt ún. reprint-ki- adásban megjelenteti a város történelmének első feldolgozását. 1987 áprilisára meg is jelent Lukács könyve, a régihez teljesen hasonló formában. Ritka alkalom: a megye és a város múltjában kevés ilyen udvarias gesztusról tudhatunk. Tették ezt a megyeiek ezúttal, Gyúró Imre, akkori elnökhelyettes „ajánlása” szerint: „a város, a megye múltját szerető és jövőjét szorgalmasan együtt építő polgárai nevében”. Ugyancsak 1987-ben a ref. egyházközség emléktáblát helyezett el a templom előcsarnokában, utalva Lukács életművére. Ugyanaznap volt a könyvhét megnyitója a sétálóutcában: innen sokan átmentek a templomhoz, hogy közösen tisztelegjenek az agilis városi polgárrá lett Lukács emléke előtt. Munkás életét váratlan-hirtelen 1896. március 1-jén fejezte be. Templomában ravatalozták fel: özvegye és hat gyermeke állt a koporsójánál. Az egyházi szertartás befejeztével az alispán búcsúztatta, majd’ az egyházak, a hivatalok és társadalmi szervezetek, egyesületek, a honvéd tisztikar küldöttségei, volt hívei és a városi polgárok sűrű sorokban kísérték ki a vasúti (Széchenyi) utcán, a Vasgyár utca nyugati oldalán elterülő temetőbe. Onnan 60 évvel ezelőtt helyezték át a Morgóba. A ravatalozó mögötti sírját a hálás város vezetősége gondoztatja. Margócsy József A KM VENDÉGE Nyíregyháza citymanagere Cservenyák Katalin Sokan tán azt sem értik, mit keres a városházán ez az idegen hangzású tisztség. Pedig nem újdonság, hiszen néhány éve van már citymanagere Nyíregyházának, ez év januárjától pedig — mivel Bálint Zoltán, aki korábban ezt a munkát végezte, missziós küldetést teljesít — Diczkó József látja el a városmenedzseléssel kapcsolatos feladatokat. A fiatal mérnök-közgazdász első munkahelyéről, a Taurus Kft.-tői hatévi munkaviszony után jött át a városházára. Tanulmányait Veszprémben végezte, majd a műegyetemen szakmérnöki vizsgát tett, közben beiratkozott a közgazdaságtudományi egyetemre, ahol idén februárban szerzett diplomát. Nős, felesége tanítónő, de második éve otthon van kétéves kisfiúkkal, Zsomborral. Annak idején a vagyon és vállalkozási iroda vezetői posztjára pályázott Diczkó József — ma már nem bánja, hogy nem sikerült —, s úgy gondolja, akkor maradhatott meg a neve a „kosárban”, ezért hívták át pályázat nélkül citymana- gernek. Őszintén bevallja: először fogalma sem volt arról, mi lesz a munkája. Ma, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, mi a citymanager feladata, így fogalmaz: a város menedzselése a befektetők figyelmének felkeltésére. Egyszóval: befektetésszervezés. Ezen belül az ipari park szervezése is az ő feladata. A „közgázon” speciális tőzsdei határidős ügyletekből írta a diplomáját, kisbefektetőként pedig maga is jelen van az értéktőzsdén. így magától értetődő volt, hogy az értékpapírokkal kapcsolatos feladatokat rábízták. Aki egy kicsit is ismeri a tőzsdét, az tudja: ott nincsenek hosszas gondolkodási idők, akár percek alatt milliókat lehet bukni, de nyerni is. Magyarán: ha érkezik egy ajánlat, vagy adódik egy jó lehetőség, nem biztos, hogy van idő előtte bizottsági ülést vagy közgyűlést összehívni. Az üzleti élet nem így működik. Volt eset, hogy egy óra gondolkodási időt kapott a citymanager arra, hogy a város valamely részvénypakettjét eladja-e. A legnagyobb brókercégekkel sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Ez azért fontos, mert az értékpapír- piacon a vásárló adja . meg az ajanlatat, tehát a bróker jelentkezik. A TITÁSZ- Diczkójózsef részvényeket például úgy sikerült jó áron eladni, hogy a citymanager egy ismerősének megemlítette: a városnak vannak részvényei. Nemsokára jelentkezett is: a tőzsdén kívüli piacinál magasabb áron tett ajánlatot. Közben egy másik brókercég tudomására jutott az ajánlat, így végül az eredeti ajánlatnál többért sikerült eladni a TITÁSZ-részvé- nyeket. A város Harasztosi Pál felvétele részvényeinek azonban nagy része kezelhetetlen. Sok a felszámolás alatt álló, vagy kifejezetten szabolcsi cég — MÉH Rt., TÜZÉP Rt. —, s ezek részvényeit országos szinten nagyon nehéz értékesíteni. A citymanager szívéhez közelebb álló másik feladat az ipari park. Már szervezik a kft.-t, azután kezdődhet a komoly marketingmunka, amely beleilleszkedne a városházi PR-csapat munkájába. El szeretnénk adni a várost a befektetőknek — fogalmaz Diczkó József. El kell jutni az egyablakos ügyintézésig. Ha jön a befektető és azt mondja: ő itt egy gyárat akar építeni, akkor legyen, aki segít neki a szükséges iratok, engedélyek intézésében. Ne rémüljön meg a befektető attól, hogy mi vár rá. Úgy nem lehet érdeklődésre számítani, hogy három évig tart egy részletes vagy egy általános rendezési tervmódosítás. Ezért van szükség a marketing és befektetés ösztönzési koncepció elkészítésére. Nagyon fontos az is, hogyan jelenik meg a város — kezdve akár fejléces papírral. Emellett keményen folyik a lobbizás, többek között az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban. Az ipari park létrehozásához egymil- liárd forintra van szükség, amit az önkormányzat saját forrásból nem tud előteremteni. Elengedhetetlen feltétel még az autópálya, hisz a legtöbb cég épp annak hiánya miatt nem jön ide. Diczkó József mindenesetre bízik abban, hogy 1997-ben megjelenik Nyíregyházán az első komoly befektető. ír ? * iiií
