Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12 / 239. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Csalódottság és megcsalatás Létezik egy közfelfogás, miszerint az erkölcsös politika nem lehet sikeres S2őke Judit Sokan mondják: csalódtak az MSZP-ben. Mondják, nem sokat nyert még a megye a parlamenti frakcióval. Mondják, sokan (mint mindig) most is azért igyekeznek a politika, a kormánypártok körül sürgölődni, mert a saját pecsenyéjüket akarják sütögetni... A kiábrándultságról, a politika és erkölcs viszonyáról dr. Kiss Gáborral, az MSZP megyei elnökével, országgyűlési képviselővel beszélgettem. (Az interjú elkészültekor a Tocsik-ÁPV botrány még a levegőben sem volt.) ö Nézzük először a csalódottság érzését! Nem ezt, nem azt ígérték a választási kampányban, nem ezt vártuk — ez a vád. Érzik, hogy a világ dőlt össze az emberekben? — Igen, a csalódottságot magam is tapasztalom, a kiábrándult közhangulatot megértem, hiszen a magyar társadalom igen tekintélyes része él a rendszerváltást megelőző időszakhoz képest rosszabb körülmények között. Az együttérzés azonban nem jelenti azt, hogy mindenben osztanám ezt a vélekedést, hiszen az elkeseredés részben soha el nem hangzott ígéretekre épül. Alaptalan várakozás is élt az emberekben. Jogosultak lehettek a várakozások például az agrárszférára vonatkozó törvénykezést, a támogatási rendszer kiszámíthatóságát, a foglalkoztatási dráma enyhítését illetően. Az azonban jogosulatlan igény, hogy a munkaerőpiaci gondok, a munkanélküliség enyhítése állami erőforrásokból, úgynevezett zöldmezős beruházások formájában történhet. A magántőke csak megfelelő infrastruktúrára mozdul. Ez főleg utakat, határátkelőhelyeket, telefont jelent. E területeken jelentős fejlesztések valósulnak meg a megyében, amelyeknek jótékony hatása oldani fogja később a csalódottságot. Az illúzióvesztésnck több ponton bizony van alapos indoka. yj □ A legtöbben a szociális ellehetetlenülés mellett leginkább a gazdasági visszaéléseket róják fel... — A korrupció megfékezése sem közgazdasági, sem büntetőjogi értelemben nem hatékony. A politikai és a gazdasági hatalom a kívánatosnál jobban összefonódik. Ezek az érdekkapcsolatok átláthatatlanok, sokszor átívelnek a nyilvánosan hangoztatott pártállásbeli különbségeken. A köz- tisztviselői rendelkezési jogok, a politikai hatalom az állami források megcsapolásának, magánvagyonok felhalmozásának eszközévé válhatnak. Ez súlyos árnyékot vethet a pártokra, az MSZP-re mint nagyobb kormányzó pártra különösen. A lakosságot szembefordíthatja a politikával és a politikai közélet szereplőivel. S ha még a közbiztonság romlását is tekintetbe veszem (az ennek megállítását célzó eszközök elégtelennek bizonyultak), akkor kénytelen vagyok én is azt mondani, hogy az illúzióvesztésnek több ponton bizony van alapos indoka. Ó Ráadásul erre a hangulatra a mi megyénk még rá is nyafog egy kicsit... — Úgy ítélem meg — bár tudom, ezzel sok bírálatot fogok kiváltani —, hogy az ország (súlyos helyzete ellenére is) relatíve jobb pozíciókban van még talán az emberek életviszonya tekintetében is, mint ami a lakosság közérzetében kifejeződik. Ebben szerepet játszik közviszonyaink szándékos tragizálása is. A kormány tevékenységének differenciálatlan kritikája, amely nem tesz különbséget az egyébként szükséges intézkedések nemkívánatos, bár elkerülhetetlen következménye és a kétségtelen hibák, súlyos kihatásokkal járó tévedések között. Ami a megyét illeti: szakítanunk kellene azzal a hirdetett önképDr. Kiss Gábor: Létezik erkölcsi minimum Balázs Attila felvétele parlamenti képviselők befolyásos emberek... Milyen állapotban vannak a jellemek és mi a helyzet a lobbizás, illetve képviselőink egy húron pendülése terén ? — A lobbizás, ha nem a magánérdek mentén szerveződik, nem szégyellni való bűn, inkább erény, helyén való és indokolt. Erre nagyon sikeres példák is vannak. A M3-as út ügyében — talán nem tűnik szerénytelennek, ha ebben személyes szerepemre is utalok — a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült az érintett öt megye összes képviselőjét közös fellépésre egybeszervezni. Ennek meg lett a kívánt hatása. Képviselőink rendszeresen kicserélik az infomációikat, mindenki tud mások kezdeményezéseiről, s ezeket nagyobb ügyekben össze lehet hangolni. Törekszünk ellenzéki társaink bevonására is. Hibánk, hogy ez nem elég rendszeres. Másrészt kollégáink némelykor a látványosabb interpellálást választják, mint a munkaigényesebb egyeztetéseket. Az olyan lobbizás, amelynél felmerülhet a gyanú, hogy a kijáró képviselő személyes hasznát.követi, nyilván más megítélés alá esne. Egy dolog persze a gyanú, és megint más, ha annak alapja is van. □ Mindig foglalkoztatott a téma: hogyan változtatja meg az uralmi-hatalmi helyzet az egyes embereket. Ön filozófusból lett a hatalom közvetett részese — miként vélekedik erről a kábítószerről? — Arisztotelész óta tudvalevő, hogy a hatalom az embereket elronthatja. Egykori középiskolai tanárom kaján aforizmája szerint: aki hatalomhoz jut, annak az elméje elhomályosul, az akarata rosszrahaj- lóvá válik. A közvélemény rosszul tűri a személyes viselkedésmódokban is megnyilvánuló hatalomgyakorlási arroganciát. E ^ A különböző korrupciós jelenségek aláássák az ország tekintélyét. yy tekintetben van bennem belső elégedetlenség és nyugtalanság saját pártom és a koalícióm kormányzati technikájával, egyes helyi önkormányzatok stílusával, a politika reprezentánsainak magatartásával kapcsolatban. Ami minket illet: azt gondoltam és reméltem, hogy a rendszerváltás tapasztalatai és az ellenzéki létezés mint tanulási folyamat politikai értelemben megokosítottak bennünket. E tekintetben sokszor kellett csalódnom. Néha azt látom, hogy a szükséges emberi gondolatcseréhez sincs bennünk elég türelem és szerénység. El kell ismernem azt is, hogy a politikai klientúra kiépítésének 1990-ben elkezdett folyamata a mi kormányzásunk alatt sem állt meg. A különböző korrupciós jelenségek aláássák az ország tekintélyét. A közélet megtisztítása ezért a legfőbb politikai érdek, mert ha az egész rendszerváltó elit könnyűnek találtatik, az ország válhat ata- visztikus indulatok áldozatává. Napjainkban közkeletű és pártsemleges a felfogás, mely szerint az erkölcsös politika nem lehet sikeres. Én ragaszkodom ahhoz a meggyőződésemhez, hogy a közéleti tevékenységnek van olyan erkölcsi minimuma, amely politikai értelemben is hasznos. Ezt kellene megtalálnunk ellenzéki és kormányoldalon egyaránt. pel, miszerint minden tekintetben mi vagyunk a legrosszabb helyzetben élő régió. □ Akkor most készítsünk egy leltárt a sikertörténetekből! — Hamarosan indul az M3-as autópálya építkezése. A kormánydöntés megszületésének „kikényszerítésében” képviselő- csoportunk fontos szerepet játszott. A záhonyi határátkelő rekontsrukciója befejezéshez közeledik. Reméljük, a híd is elkészül jövőre — együtt egymilliárdot meghaladó összegről van szó. 97 első negyedévében kezdődik három átkelő korszerűsítése. Ez több mint kétmillárd forintos munka. Megépül a lónyai pontonhíd. Szennyvízcsatornázásra, tisztításra, szemételhelyezésre csaknem ötmilliárd forintot kaptunk. A megyei kórházak rekonstrukciója három évre elosztva közel ötmilliár- dot jelent és 13 település kapott címzett támogatásként pénzt iskolabővítésre. A települési önkormányzatok által beadott pályázatok 59 százalékát kedvezően bírálták el. Belterületi és kistérségeket összekötő utak épültek, épülnek. S hogy miért tartom olyan fontosnak az infrastrukturális beruházásokat? Csak annak a bejelenA látványosabb interpellálást választják, semmint a munkaigényesebb egyeztetéseket. yy tésnek a hatására, hogy megépül az M3- as, Hevesben különösen, de nálunk is, érzékelhetően megélénkült a tőke érdeklődése. S végül: tevékeny közreműködésünkkel teremtődött meg a törvényi feltétele és biztosítéka a regionális hátrányok mérséklődésének, az ehhez nyújtható költségvetési források differenciált elosztásának. Ez évben ez 1,1 milliárd forintot „hozott”. És sorolhatnám még. □ Akié a hatalom, azé az információ — ez utóbbi meg a legnagyobb hatalom. A MAGÁNVÉLEMÉNY Dactánc Igaz, mi Balma- zon a német falurészben laktunk, apámat mégis — fekete haja, kreolos bőrszíne, no, meg kitűnő énekhangja miatt — jó páran cigánypapnak titulálták. Persze, a dolog hátterében inkább az bújt meg: mint a települést szolgáló református lelkész kötelességként vállalta rábízottjai családi vonatkozású egyházi ceremóniáinak rendezését; nem esett le a csákó a fejéről, nem hullt le a palást a válláról a Kiskútújsoron sem, ahová anyám mint az akkoriban (50-es évek) szer- vezgetődő cigányosztályok tanítója családlátogatásra járt. Közösségben, szerete'tbén élt a keményszavú újvárosi ember a nem magyarokkal; kölcsönösen tudtak egymás ügyes-bajos dolgairól. Mindez a napokban villant át a fejemen egy számomra döbbenetes információ ürügyén. Olvastam: manapság egy cigány fiatalnak hazánkban ötvenszer kisebb az esélye, hogy leérettségizzen, mint magyar társainak. Hm! Ennyire sikerült mennünk a kifundált felzárkóztató programokkal? Ennél még édesanyám célratörően emberséges, írni-olvasni-szá- molni, viselkedni tanító „koncepciói” is többet értek! Dermesztő belegondolni, hogy a honi lakosság immár tíz százalékát kitevő cigányság társadalmi, gazdasági, kulturális degradációja milyen mélységek felé visz valamennyiünket. A rendszerváltással a képzettség nélküli cigányok munka- lehetőségei szűkültek be leginkább, így felnövekvő új generációik döntő részben már munkanélküli háztartásokban cseperednek. A pozitív tapasztalatok, mint amilyenek egy-két napja gyarapították ismereteimet e mind szélesebb réteget jelentő etnikumról, nem terelhetik el a figyelmet a lényegről: a mostani cigányhelyzet tarthatatlanságáról. Mit láttam, mit hallottam az egyik nyíri faluban? Erős, fegyelmezett, kulturált, családias, munkálkodó cigányközösséget. Nem a semmibe tántorgás, a céltalan dorbézolás, a világ eseményeinek befoghatatlansága miatti bam- bulás vigyorizó deliriumának rémségei vettek körül, hanem... Beszélgető- társaim — kétkezi munkásemberek — egyenrangú partnerként szóltak: az iskola fontosságáról, az önkormányzati munka döccenőiről, az eltocsikoso- dott ország gazdasági bűneinek arcpirító pofátlanságáról. A kultúráról is csevegtünk. A dalaikról, táncaikról, hagyományaikról. Említették: van egy különlegességük: a dactánc. Két legény veselkedik neki: lássuk, ki járja jobban! Büszkék, hogy megmérkőzhetnek. Igen. Akik a dactáncot tudják, vállalják, a jövőre voksolnak. A sajátjukra. Meg a miénkre. Merthogy közös. Kállai János □ A KM hétvégi melléklete j ’96. X. 12. j
