Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-07 / 209. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Bizalom szerint éppen nem a bizalmi tőke ment veszendőbe. Mostanában, hogy ismét feszegetni kezdik a néhány száz milliárdos bankkonszolidáció egy szervolt kincsesládikáját, minduntalan szembetűnik: egy fillért sem tudtak volna elkonszolidálni a mi mai bankáraink, ha nem működik némely emberek és csoportok között legalább akkora bizalmi kapcsolat, mint amilyen a velencei kalmárok idején elengedhetetlen volt a régiség bankéletében. A dzsungel válogatott, egzotikus pálmái alatt, vagyis elnöki és vezér- igazgatói szobák mélyén, egy rövid tőmondattal tudtára lehet adni valakinek: nem fogjuk erőltetni annak a kölcsönnek a visszafizetését. A kamatot ugyanitt, vagy valami nem kevésbé meghitt helyen zsebből zsebbe már visszafolyósították. Bankáraink, miként középkori elődeik, egy meleg kézszorítással pontot tettek az üzletre. A hiányt pedig kipótolta a költségvetés. A költségvetés, aminek ilyen idegen és megszerethetetlen, mesterséges hangzása van. Olyan elidegenítő. Az emberrel elfeledteti, hogy az ő adófillérje is benne vagyon. Még- sincs beleszólása, hogy vegyenek e rajta rossz követelést vagy sem. Szerencséje volt Rotschildnak, meg a másik Rotschildnak, meg az összes többinek, mivel saját bankjukban saját maguk igazgattak. Magukat megrövidíteni nem tudták, rossz követelésüket a kutya se vette meg, így aztán rákényszerültek a bankszerű bankigazgatásra. Saját magukhoz csak megvolt a bizalmuk. Mert a bizalom csak akkor szolgál jó ügyet, ha a megfelelő emberek között alkot összekötő kapcsot. Esik Sándor Valamelyik németalföldi piktor festményének reprodukciója díszíti egyik bankunk kártyáját. Korhű ruházatban nagyon komoly férfiak nézegetik az asztalon feltornyozott érmeket. Egyikük kezében kis mérleg, serpenyőjén aranyrögök. Az idill szereplői a bankárok. Idealizált megjelenítésük, a látvány képi szerkezete sugallja: nagyon tiszteletre méltó emberek nagyon tiszteletre méltó elfoglaltságát látjuk. Könnyű volt nekik. A gazdaságtörténet szerint a pénznél is értékállóbb dolog, a bizalom volt a tőkéjük. A fent említett műalkotásról is sugárzik: ezek az emberek egymás bizalmasai. A wittembergai bankár emberének elég volt gazdája nevét kiejteni a firenzei bankban, megfelelő fedezeti igazolásnak bizonyult. Bizony, bizony — mondhatjuk ma, így működött az őspénzügyi élet. Vajon miként fonta körül a késői utódok erkölcseit a bűn folyondárja, kérdezhetnénk. Magánvéleményem Galambos Béla Zajlik az élet a magyar agrárgazdaságban. Még tart a jubileumi OMÉK ’96 a magyar élelmiszer-gazdaság legnagyobb seregszemléje^ amely látszólag felhőtlen ünneplést murát. Ugyanakkor feszültségektől terhes az ágazat, fontos agrártörvényeket sürgetnek résztvevői. Még szerencse, hogy már az ország vezetése is felismerte, sőt a kormányfő is deklarálta: a magyar gazdaság válságkezelését tovább kívánják folytatni, benne elsők között tartják szükségesnek támogatni az agrárágazatot. jóikor erre a beszélgetésre sor került Lakatos Andrással a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei j Agrárkamara elnökével (aki,,az egységes megyei megjelenést szervező bizottságnak is elnöke) Gödöllőn, ahol csupán a megyesátorban huszonhét kiállító mutatja be termékeit —jhogy a saját versenytársaik mezőnyében megjelenő szabolcsi cégeket ne is említsük — még á felénél sem tartott a tíznapos Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás. Néhahy nap tapasztalata alapján mégis arra kértük, értékelje megyénk egységes szereplését az OMÉK ’96-on. □ Néhány szót talán érdemes vesztegetni az előkészítés nehézségeire. — Az a kezdeményezés, hogy a megye mezőgazdasága Lakatos András és nagyobb beszállítói egy sátorban jelenjenek meg, picit késői elhatározással született meg, de ma már azt mondhatjuk, érdemes volt fölvállalni a szervezés nehézségeivel együtt. Nehéz volt elhitetjni a potenciális jelentkezőkkel, hogy képesék vagyunk ezt megszervezni. Nehezen sikerült felismertetni azokat a közös szempontokat, amelyek valóban erősíthetik a kiállításon való együttes megjelenésüket.: Emiatt aztán volt egy természetes tartózkodás és így a szervező bizottság munkájában is egy olyan holtpont, amikor minden kétségessé vált. Ám a megyei közgyűlés elnökétől kapott némi támogatás mellett sikerült a holtponton átjutnunk. gas rangú reprezentánsa is — a parlament Mezőgazdasági Bizottságának elnöke, a Magyar Agrárkamara főtitkára, a német Agrárkamarák Szövetségének a főtitkára, az FM politikai államtitkára — megtisztelt bennünket jelenlétével. De például ma beszéltem a földművelésügyi miniszterrel, aki elmondta: hallja milyen jól sikerült a megyénk kiállítása és mindenképpen alkalmat kerít, hogy meglátogassa (Lakos László kedden délben járt a szabolcsi megyesátorban felesége és amerikai vendégei társaságában. A szerk.). Aki eddig itt járt Szabolcs-Szatmár-Bereg e kis darabjában, s több-kevesebb időt eltöltött, mind megérezte a szándékot, amivel mi ezt a kiállítást létrehoztuk. Mégpedig azt, hogy a megye bemutatkozása reprezentálja nemcsak az erőfeszítéseinket, hanem azt is: van elképzelésünk így érdemes bennünket támogatni. □ A megyei egységen, progresszív szellemiségen túl, amit ezek szerint sikerült érzékeltetnünk, tudunk-e itt láttatni a világgal olyan termékeket, amelyek megállják helyüket a kiélezett versenyben? — Ez a másik, amit sikerült megmutatni. Vagyis, hogy az a termékskála, amit ma a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei termelő és feldolgozó produkál, az azért nem holmi szedett-vedett technológia eredménye. Hanem itt vannak olyan termékek — mint például az immár a legmagasabb európai szabványnak, az ISO 9002-esnek megfelelni tudó EKO konzervek, vagy például az anarcsi FAT Kft. Jona gyümölcs ivóleve, hogy a porcsalmai Szatmár szövetkezet tehéntejből készült csodálatos puha- sajt-féleségeit, vagy a minőségi termékfeldolgozást a búzától a kenyérig, illetve a gaKutató Állomás, a kisvárdai Teichmann Telep, vagy éppen a FAT Kft. tevékenységét, illetve termékeit jelentős országos elismerésben is részesítették. — Harmadikként beszélnünk kell arról a kulturális programról, amely ugyancsak rendkívüli módon emelte ennek a kiállításnak a fényét. Néhány vajai fiú a tárogatójával, a Nyírség táncosai a csodálatos néptáncukkal járultak hozzá ehhez. De meg kell említeni azokat a kisvárdai ma- zsoretteket, akik spontán módon és sza- bolcsiságukra büszkén, olyan műsort rendeztek itt, hogy a fél kiállítás pillanatok alatt összeverbuválódott. És még további műsort ad még itt a Banchieri énekegyüttes, aztán a Tiszavasvári Asszonykórus a citerazenekarral, a végén pedig a Szatmár tánc- együttes, hogy aztán vasárnap ismét tárogatóhanggal zárjuk be a megyei kiállítást az OMÉK ’96-on. — A kedvező visszhangokra jó példák hozhatók a GATE Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara által ide a kiállításra szervezett tudomány napjáról, ahol a volt földművelésügyi miniszter Dimény Imre, vagy Dohy János, Kovács Ferenc akadémikusok, további neves tudósok és Kiss Zoltán államtitkár is arról szólt, hogy jó példa az az összefogás a megyében, amit a tudomány, a különböző intézmények — így az agrárkamara, az önkormányzat — együttesen tesznek. Bíztattak bennünket, hogy jó úton járunk. El is határoztuk közösen, hogy azt az agrárágazati koncepciót, amely a megyei fejlesztési tervünknek része, prominens tudósokkal, akadémikusokkal még egyszer átfésüljük, s ha kell minden esztendőben folyamatosan karbantartjuk. mm ..ii-.i. in 'I i " Lett volna mit bemutatni ötszáz helyett nyolcszáz négyzetméteren is. yy □ Ezek szerint, legalább is beszélgetésünkig minden visszhang pozitív. Esetleg történt-e valami olyan hiba, amiről csak mi Szabolcs megyeiek tudunk? — Annyi negatívumot lehet csupán elmondani: egy kicsit árnyat vet az örömömre, hogy olyan cégek, amelyek meghatározó részesei a megye agrárgazdaságának és környékének, s amelyekről úgy gondoltuk helyük lenne itt a megyei sátorban, különböző megfontolásokból fakadóan nem vállalták ezt a közös részvételt. Természetesen nem sértődés mondatja ezt velem, mert meg kell értsem, hogy egy vállalat vállalati érdekből így dönt. Legfeljebb kicsit sajnálom, mennyivel teljesebb, kerekebb lett volna velük együtt. Mert lett volna mit bemutatni ötszáz helyett nyolcszáz négyzetméteren is Szabolcs-Szatmár-Beregnek. Szívesen láttuk volna a Szabolcstejet, a Nyidofert, akik a mi megyénkben meghatározók. Ugyancsak szívesen láttuk volna a sátor környékén az Agroker Rt.-t, mert miként az itt kiállító Taurus-szal, velük együtt méginkább komplexitást tudtunk volna sugározni a vásárlátogatók számára. De reménykedjünk, a jövőben talán ez így fog sikerülni. r »« \/ ix mm ........................ Megnyugtató, hogy objektiven döntöttünk a megyei díjak odaítélésénél, yy hónától a sertés hentesáruig tartó folyamatában reprezentáló Szilker Kft.-t ne is említsük —, amelyek bárhol megállják a helyüket. De a többi kiállító is mind-mind azt bizonyította, jó úton haladunk a termékeink feldolgozásában, a korszerű technológiák bevezetésében. Mint a megyesátor kiállítóinak értékelésében részt vevő zsűri tagja, megnypgvással állapíthatom meg, hogy objektiven döntöttünk a megyei díjak odaítélésénél, hiszen az Újfehértói AKTUÁLIS INTERJÚNK ló OMÉK-képet vágtunk Szimpatikus egységet és akaratot sugárzott megyénk önálló kiállítása A szerző felvétele Érdemes volt fölvállalni a szervezést a maga nehézségeivel __________együtt. m □ Végül is itt áll az OMÉK-on az a megyesátor, amely megyénket, nemcsak mint élelmiszer-előállító régiót mutatja be, hanem — e kiállításon mindenki mástól elütő en — mint olyan térséget is, amelyik törekszik, és szellemi, természeti, kulturális értékeivel ugyanúgy büszkélkedni tud. Visszaigazolódni látszik-e ez a szándék? — Még a végén ugyan nem, hiszen 8-áig tart, de a megnyitón, két közönségnapon és egy szakmai napon már túl vagyunk. Meg kell mondjam, hogy mindhárom „műfajban” kiemelkedő sikert könyvelhettünk el. Azt hiszem, aki jelen volt a megnyitón az láthatta, hogy maga az az érdekesség, amelynek híre ment az országba — miszerint „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valami újat akar, valami sátorban akar megjelenni” — vonzotta ide a látogatókat. Nagyon örülök, hogy a megnyitón, majd az azt követő napokon, az ágazat több maI