Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-25 / 224. szám

! 996 szeptember 25.^, szerda

HATTER

„Maszek világ ez kérem"

A hollandok is megnézték, hogyan szerelték fel a vadászrepülők hangárajtaját

Ismét megteltek élettel, munkával a balkányi csarnokok A szerző felvétele

Nyéki Zsolt

Balkány (KM) — Másfél éve a teljes felszámolás réme fenyegette az egykori Fémmunkás balkányi telepét, a gépeknek már készítették a helyet a budapesti gyárakban, de az új megrendelések, s persze a jó termékek megmentették az üzemet.

Akadozik a fizetés, a munkások rendszeresen késve kapják meg bérüket, jöjjenek, nézzenek szét — érkezett a hír és az invitálás névtelen levél formájában szerkesztőségünkbe a balkányi Metalroll Kikből. Az igazság osztogatása nem a sajtó feladata, de a hallgattassák meg a másik fél elvének követése úgy tűnik, ismét segített megelőzni egy meggondolatlan véleményt.

— Érthetetlen számomra ez a levél, én eddig azt hittem, itt mindenki egy hajóban ül, egy nagy csapat vagyunk, s együtt küzdünk a talpon maradásért — veszi tudomásul leplezetlen keserűséggel az anonim vádakat az ügyvezető, Plangár János, aki szemmel láthatóan szívére vette a névtelen levelet. Nem is kíván magyarázkodni, csak halkan jegyzi meg: ebben az üzemben másfél éve még csak nyolc-tíz ember dolgozott, ma száznál is többen jutnak jövedelemhez.

Elvesztett piacok

A nagy múltú Fémmunkás balkányi egysége a rendszerváltás idején előbb az AVÜ, majd az ÁPV Rt. kezelésébe került, a privatizáció során később a nyíregyházi Gáz-Markt Kft. szerezte meg a tulajdonjogot. Ez a cég alakította meg a Metalroll Fémtechnikai Kft.-t a balkányi telephely működtetésére, de a korábbi megrendelőit, piacait elvesztő üzem nehéz időket élt át.

Csupán hét ember maradt meg a fénykorszak kétszáz dolgozójából, s még az elmúlt év áprilisában is csak tíz alkalmazott lézengett a csarnokokban. Tanácsadóként ekkor került kapcsolatba a Metaírollal Plangár János, aki az új piacok felkutatásában, szervezésében segített. Munkáját minősíti, hogy alig fél év elteltével a kft.

tulajdonosai ügyvezető igazgatónak nevezték ki.

Visszavett munkások

— Ezt az üzemet a hitelezők szét akarták szedni, az értékes gépeknek már megvolt a helye Budapesten, de a balkányi polgármester közreműködésével az új tulajdonosok minden követ megmozgattak, hogy itt minden a helyén maradjon, s a termelés újra induljon. Az eredményességi görbe hamarosan meredek fordulatot vett, s ami a lényeg: fölívelő szakaszba lépett. Az elmúlt év ugyan még veszteséggel zárult, de az év második felének bevételei ezt minimálisra csökkentették, s év végére a dolgozói létszám (javarészt az elbocsátott munkások visszahívásával) 60-ra emelkedett.

A cég első embere házaló ember módjára ajánlotta cége termékeit országot és világot járva. Minden építkezésnél megállt, tanulmányozta a nagyobb hazai beruházásokat, keresve a pénzintézeti kapcsolatokkal rendelkező kivitelezőket. így alakult ki gyümölcsöző együttműködés a svájci Holder és a francia Heydelberg bankcsoporttal, s ma már a legbiztosabb vevőik közé tartoznak az igényességükről híres németek a miltenbergi Alié cég révén, de a Frankfurt melletti Gros-Gerauba is eljutnak a balkányi termékek,a hol a DEHA Ankersysteme a megrendelő.

A termékek skáláját nehéz lenne felsorolni, hiszen az üzletfilozófia szerint bármit legyártanak, amit a vevő kér, csak a darabszám, a határidő és természetesen az ár a kérdés.

Szeptember közepén éppen mezőgazdasági acéllemezek, acélszerkezeti egységek, öt- szegmenses etetőberendezések, földrengésbiztos rögzítőelemek, panelszerkezetekhez „C” profilok sorakoznak a csarnokokban. Ez utóbbi terméket a Perzsa-öbölben megkezdett szállodaépítésekhez használják majd fel, de kecskeméti vadászrepülők, a híres MIG-29-esek szerelőhangárján az 51 x7 méteres kapu felszerelése sem utolsó referenciamunka, ezt még holland szakemberek is megtekintették.

Az utolsó fillérig

Még ma sem rendelkezünk számottevő tőkével, a teljesített szállítások ellentételezéséből tudjuk csak fedezni, így egy-két alkalommal valóban előfordult, hogy a bérek kifizetése csúszott pár napot, de ez sohasem haladta meg a törvényesen engedélyezett késedelmi időt. Ezt sem passzióból tettük, s mielőtt vádaskodna valaki, leszögezném: ugyanolyan alkalmazott vagyok a kft.-nél, mint a kétkezi munkások, akiknek érdekeit gyakran még a tulajdonosokkal szemben is védtem, de nyugodtan kérdezhet erről bárkit — mutatja meg a

csarnok bejáratát az ügyvezető, s már vissza is vonul irodájába. Ritkán előfordult, hogy egy-két nappal késett a bérek kifizetése, de mindig megkaptuk, s egy forinttal sem volt soha vékonyabb a boríték. Egyébként a csúszások is aki nagyon megszorult, az kaphatott előleget — mondja Zakar Sándor lakatos, aki 1982-től dolgozik az üzemben. Nem úszta meg a válság éveit, ’91- ben elbocsátották, de az elmúlt év júliusától ismét itt keresi meg a kenyérre valót. Megerősíti társa szavait Kemény János is, aki újdonsült alkalmazott, csupán két és fél hónapja dolgozik a Metalrollnál mint betanított munkás. Ő leginkább a helyi munkalehetőségnek örül. Az új tulajdonosok kezdettől biztattak minket, hogy nem azért vették meg a gyárat, hogy bezárják, s az idő valóban őket igazolta, most újra százan dolgozunk itt — értékeli az adott szót ismét egy „régi motoros”, Kutasi Sándor, aki 16 éve művezetőként jár be az üzembe, s folyamatos a munkaviszonya. Hozzáteszi: ez maszek világ kérem, tudomásul kell venni, hogy a termelést nem finanszírozza senki, csak az átvett munkáért jár pénz. A fizetés alkalmankénti pár napos csúszását is csak a régi beidegződésektől, a mindentől függetlenített fizetésnap biztonságától szabadulni képtelen emberek nehezményezhetik.------------------------------?-----------------------------------------------------Y Y aJna^ homályban l—l pislog a lakótelep. JL J. Még csönd van, csak a főút felől mormog ide egy- egy korai autó zaja. Az egyik lámpa alatt, ahol a fény ráfolyik a tűzfal aljára, mozdul az árnyék, libben a köd.

Két, apró alak tűnik elő. Az egyik, talán négy-öt éves kócos kisfiú, a másik jó fejjel magasabb gyermeklány. Fogják egymás kezét, a lány vállán hatalmas utazótáska. Ernyedten himbálódzik, még teljesen üres. A két gyermek egyenesen a fal tövében elhelyezet szemeteskonténer felé tart, ismerik már a járást. Némi erőlködés után felnyitják a tetejét, válogatnak a szemétben. Látni nem sokat látnak, inkább csak úgy, tapintás alapján vadásznak a mindennapi kincsekre. Hol kenyérvéget, hol üres üveget, hol meg szakadt ruhadarabot süllyesztenek a hatalmas táskába. A kicsi még nem éri el a konténer tetejét, de ő is segít, a táska egyik fülét fogja.

Kenyérharc

Az első konténerrel gyorsan végeznek. Amikor odalépnek a másikhoz, egy pillanatra megrezzennek. A másik oldalon, mint valami kísértet, középkorú, rongyosan öltözött házaspár tűnik elő a félhomályból. Egy darabig bizalmatlanul méregetik a gyermemekek képében megjelenő konkurenciát, de azok állják a tekintetüket.

— Menjetek innen, ez a mi helyünk! szól rájuk a férfiDe azok nem ijednek meg. Aki sokat félt, azt már nehéz megijeszteni. Hja, az élet, e hatalmas kovácspöröly már csak ilyen. Vagy eltöri a vasat, vagy megedzi. Alinak hát, tovább szótlanul, nem mozdulnak sem előre, sem hátra.

Pedig a túlerő nyilvánvaló. Amazok egyszerűen félrelökhetnék őket, mi ez a két vékonyka gyermek két felnőtt embernek. De nem, valahogy

mégsem viszi rá őket a lélek. Vagy talán csak félnek, nem bukkan-e elő még valaki a sötétből, hogy a védelmükre keljen.

De nem jön senki. Az emeleti ablakokból csak itt-ott szűrődik ki némi fény.

— Azt mondtam, tűnés innen, mert odacsapok!—emeli fel hangját most már határozottabban a férfi, s kezével tesz egy fenyegető mozdulatot.

— Mi voltunk itt előbb! — szól vékonyka hangon a lány, de a biztonság kedvéért mégis hátrább lép egy kicsit, s húzza magával kisöccsét is.

Ez a nem várt ellenvetés alaposan felingerli a két felnőttet. Most máraz asszony is bekapcsolódik, s olyan szitokáradatot zúdítanak a két apró emberkére, hogy talán az egész lakótelepen hallják. Azok meg próbálnak ellenállni, de lassan lépésről lépésre

csak hátrálásba kezdenek. Ezek azonban már teljesen belehergelik magukat az egyenlőtlen harcba, látják, most nem szabad félbehagyni, mert közel a győzelem. Szorosan a hátrálok nyomában maradnak, s ezzel maguk is egyre inkább távolodnak a szemeteskukáktól.

t em ‘s vesz‘k észre, l\l amikor a félhomályig V ban egy szemetesautó áll meg a kukák mellett. Markos legények ugranak le róla, s pillanatok alatt kiürítik a két edényt. A csatázok már csak akkor kapnak észbe, amikor az autó eltűnik a sarok mögött.

— Menjünk innen! — legyint lemondóan a férfi. — Holnap is lesz szemét.

— Na, ne sírj, holnap majd korábban jövünk — vigasztalja a lány a ház mögött az öccsét, akinek csak most eredtek el a könnyei. Aztán eltűnnek a foszladozó sötétségben.

Szűkkeblű

stafírung

Marik Sándor

A

z esti órákra tervezte tegnap az ország- gyűlés a lakástakarék-pénztárak működését szabályozó törvényjavaslat vitájának folytatását. Napközben még csak remélni lehetett, hogy estére nem ürülnek ki a parlamenti padsorok, saT. Házban legalább akkora érdeklődést gerjeszt a téma, mint az elmúlt héten a közvéleményben.

Arról mindenesetre meggyőződhettek a honatyák, hogy feltétlenül tenni kell valamit lakásügyben. A családi otthonok ára és a bérek közötti olló ugyanis olyan nagyra nyílt, hogy a fiatal párok önálló lakáshoz jutása komoly családi támogatás nélkül egyszerűen reménytelen.

Ezért is tűnik a törvényjavaslat mai formájában erőtlennek: mire bevezetik, illetve a gyakorlatban működni kezd (kb. négy év múlva), lényeges megoldásra alkalmatlanná is válik. Legjobb esetben is csak olyan lépcsőzetes lakáscseréket tesz lehetővé, ami alighanem pótcselekvés. A bemutatott összegszerű példák alapján talán a felújítások segítésében lehet reménykedni, holott a kedvezményezettebb lehetőségeket mégis inkább az első lakáshoz jutóknak kellene kapniuk, hiszen lakni kell valahol.

Ha számításba vesszük: egy fiatal párnak a következő négy évben le kellene tenni havi tízezer forintot, hogy megkaphassa a törvényjavaslatban kilátásba helyzeti kedvezményeket, továbbá fizetnie kellene az albérletet és még élni is szeretne, netán kisbabát — a lehetőség alig több a semminél, de majd ez is csak négy-öt esztendő múlva bizonyosodhat be. A kulcskérdésnek számító állami támogatás a javaslat szerint maximum évi 36 ezer forint (tehát havi 3 ezer) bizony nem komoly stafírung.

Szükséges a most asztalon lévő javaslat, de szűkkeblű egy korszerű lakásfinanszírozási rendszer kialakulásához.

Kommentár

A hangnem

Angyal Sándor

jr-k izony, bizony, úgy van az, ahogy Szabó U Iván mondja. Szerinte a koalíció pártjaival folytatott megbeszélés célja: normális együttműködés alakulhasson ki a parlament pártjai között. Úgy véli, szükség van az emberi hangú párbeszédre, és túl kell végre lépni a politikai kultúrában uralkodó hangnemen.

De jó is volna, ha ez az óhaj nem csupán szándék maradna, hanem valósággá válna! Nyilván nyomós oka van az MDNP elnökének a fenti kijelentésre, hiszen ő testközelből tapasztalhatja, mennyire tűrhetetlen immár a honatyák egyikének-mási- kának a nagy nyilvánosság előtt zajló ízléstelen vitája. Példák sokaságát hozhatnánk fel, miként teszi nevetségessé a kormánypárti az ellenzékit és fordítva: miként kiáltja ki ország-világ előtt hazaárulónak, nemzet- ellenesnek, rablónak az ellenzéki az éppen uralmon lévőt. Nem mai keletű persze ez a magyar parlamentben uralkodó modor, hiszen

mióta búcsút intettünk a diktatúrának s kitört a demokrácia, némelyek úgy vélik, most már mindent szabad, minden belefér a demokrácia játékszabályába.

Persze igaz, hogy több évtized után megnyíltak a szólásszabadság lehetőségei, s ez igen jó dolog. Kialakultak a demokrácia intézményei, ez még jobb dolog. Mindenki teszi a dolgát: a győztes pártok jól vagy rosszul kormányoznak, az ellenzék pedig ahol csak teheti, beleköt az élő fába is. Pedig visszatérve Szabó Ivánra, vagyunk néhányon, akik cseppet sem csodálkoznánk azon, ha az egymással szemben lévők olykor-olykor el is ismernének valamit a másiknak. Úgy, hogy a kormányzók nemcsak meghallgatnák, hanem meg is szívlelnék a kritikát; úgy is, hogy az ellenzék nem tartaná Isten ellen való véteknek, ha uram bocsa valamit — akár tévedésből is — jól tett a kormány. Mert a normális együttműködés csak így képzelhető el, s az a sokat emlegetett politikai kultúra enélkül még csak hajtást sem hoz, nem hogy kivirágoznék.

Vonulnak a madarak Ferter János karikatúrája