Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
a családok közel 60 százalékát kedvezően érintené. (Ugyanakkor erősebb fizetőképes keresletet észlelne a piac is, ami kedvezően hatna majd a gazdaságra.) Ebben aligha lehet vita, hiszen a szociális piacgazdaság feltételezi, hogy a keresetekhez, a jövedelmekhez igazodóan igazságosabb legyen a közteherviselés is... Ugyanakkor a kormány sem a légből kaphatta az érveket, amikor megerősítette, hogy a 42 százalék mellett tette le a voksot, hiszen — túl azon, hogy számbelileg egy lényegesen szűkebb rétegről van szó — az egeket verdeső, s Európában csaknem példátlan adókulcsnak telj esítmény-vissza fogó hatása is lehet. Márpedig az sem ellenkezik a társadalmi igazságossággal, hogy aki valóságosan is tesz többet a közös asztalra, annak több is jusson. Itt nem a szélhámosokról, a korrup- takról van szó, hanem a szorgalmas és tehetséges emberekről, akik szemmel láthatóan és kézzel foghatóan adják erejüket, tehetségüket a nemzetért. Amint kezdettől fogva homályos volt az érvelés egyik vagy másik megoldás mellett, akként érthetetlen, miért nem egyeztet kellő időben a kormány a legnagyobb frakció elnökségével s magával a testülettel, megelőzvén ezt a mostani kínos helyzetet. Mert az egész ügy ezáltal válik politikai kérdéssé: íme, zűrzavar van ismét a kormányzó körökben. Hiszen az igazán magas jövedelmek megadóztatása 46 százalékkal csupán porszemnyi fedezetet hoz a középrétegek javára. Nálunk a kiugróan magas jövedelmek nem a bérjegyzéken mutatják meg igazi arcukat. Azok rejtve maradnak, azok a jövőben is kikerülnek a 48, 46, de még a 42 százalékos adókulcs szorításából is. A parlamenti vitában ilyen szempontból sem árt közelíteni ezt a kulcskérdést. Angyal Sándor MAGÁNVÉLEMÉNY Kulcskérdés Nem az első, de nem is az utolsó eszmefuttatás ez arról az adókulcs témáról, amely most nem az ellenzék és a kormányzó koalíció, még csak nem is a koalíció két pártja, hanem a legutóbb választást nyert szocialisták között pattant ki az elmúlt napokban. A lényeg: a kormány az általános adócsökkentési igyekezetében már döntött arról, hogy a legmagasabb személyi jövedelemadókulcs jövőre maximum 42 százalék legyen. Ezzel szemben a győztes párt parlamenti frakciójának szakértői kidolgoztak egy másik javaslatot, amely szerint az évi 2 millió feletti jövedelmeknél ha nem is 48, de legalább 46 százalék legyen a legnagyobb adókulcs. Mint hírlik, a jövő héten e vita tovább gyűrűződik majd, mígnem eléri a parlamenti padsorokat is. Azt mondja a frakció: leginkább az átlagos jövedelmű családfenntartók adóterheit kell csökkenteni, mert ez Felszínen a beteg jogai A valóságban nem lehet megteremteni minden feltételt a gyógyításhoz AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Kovács Attila Harasztosi Pál felvétele tikus társadalomban, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatás megléte esetén is számíthatnak határesetnek. Hát még akkor, amikor rendezetlen jogi, tisztázatlan etikai, morális helyzetben, szűkös anyagiak mellett kell dolgoznunk. Az életmentő beavatkozások eldöntése viszonylag egyszerű, amennyiben a beteg felépülésére megvan a remény. De mi a helyzet, ha feleslegesen hosszabbítjuk a beteg szenvedését? Milyen helyzetben fogadhatjuk el a betegnek a kezelésről való lemondását, s ezzel hozzájárul az orvos a passzív eutanáziához. Lelkiismereti problémák mellett anyagit is felvet a kérdés, mert például meddig adhatjuk a választott vért a betegnek, s esetleg nem jut annak, aki felépülhet általa? Bízom benne, hogy a speciális kérdésekre is kapunk választ a készülő betegkódexben, amelyre az orvosnak legalább annyira szüksége van, mint a betegnek. □ Indítottak-e már pereket a betegjogok megszegése miatt? — Az orvosok és a kórházak ellen indított perek döntő hányada orvosi műhibaper vagy a szolgáltatás színvonalával, a bánásmóddal volt elégedetlen valaki. Konkrétan a betegjogok csorbítása még nem szerepelt a keresetekben. □ Hová fordulhat a beteg, ha úgy érzi, jogai sérültek ? — A Magyar Orvosi Kamara keretén belül működő etikai bizottság egyebek mellett a betegek mintegy érdekképviseleti szerveként is felfogható. Érkeztek már bejelentések ide, és pártatlan szakemberek vizsgálják ki az ügyet. Bírósági keresetet csak végső esetben nyújtanak be. □ Az ember, ha bekerül egy gyógyintézetbe, a reménybeli gyógyulás mellett válhat donorrá, s mindeközben statisztikai adatok készülnek róla. Az adatvédelmi és a személyiségi jogokhoz fűződő törvényt nem sértik-e meg akaratlanul a betegre vonatkozó adatok felhasználása során? — Az egészségügyi és a személyazonosító adatok feletti rendelkezés joga alapján a beteg tájékoztatást kérhet arról, hova, milyen célból továbbítják az adatait. A készülő egészségügyi adatokról szóló jogszabály tartalmazza majd, hogy például a járványügyi, vagy foglalkoztatási megbetegedés esetén az adattovábbítás kívül esik a betegjogokon. □ Lehetnek-e függetlenek a betegjogok az adott társadalmi helyzettől, az anyagi, technikai lehetőségektől? — Bár elvileg a jog egy elvont, eszmei kategória, a valóságban soha nem lehet megteremteni mindenütt minden feltételt az eszmei gyógyításhoz. Most úgy vetődik fel a kérdés, hogy mire van lehetősége az egészségügynek, s azt adjuk oda jogként, noha a deklarált jogokhoz kellene igazítani a lehetőségeket, a feltételeket. Szóval, fejéről a talpára kellene állítani a kialakult helyzete^. ne igénybe, mivel a speciális beavatkozásokhoz fűződő betegjogokat nem lehet írásba foglalni az erre vonatkozó orvos-szakmai szabályok nélkül. Elég, ha az eutanáziára, a béranyaságra vagy az AIDS-re gondolunk. 3 Milyen jogok illetik meg a beteget a pénzéért, amit munkavállalóként évek óta fizet a társadalombiztosításnak? Milyen formában igényelhet külön szolgáltatást, azért hogy kell fizetnie? — Nos, ezek azok a kérdések, amelyekkel kivétel nélkül minden beteg, illetve hozzátartozója szembekerül, ha orvoshoz, kórházba megy. Érdekes része ennek a felvetésnek a kor színvonalán végzett egészségügyi ellátáshoz való jog, amely már az 1972. évi egészségügyi törvényben szerepel. Csakhogy ennek betartása, ellenőrzése jószerivel követhetetlen. Hisz egy jól felszerelt, modern intézményben olyan műszerek, műtéti megoldások állnak rendelkezésre, amelyek a kiskórházakban nincsenek meg. S ha azt választotta a beteg, akkor miként tarthat igényt a magasabb szintű ellátásra? Arról nem beszélve, hogy a tb-nek befizetett pénzekből egyáltalán nem jut mindenütt a kor színvonalához igazodó szolgáltatásra. □ Szabadon választja-e valóban az orvosát, a kórházat a beteg? — Elvileg igen, gyakorlatilag számos körülmény miatt dönt valaki mellett. Például azt az orvost ismeri, vagy egy családorvos folytat praxist abban a faluban. Mondjuk a harminc kilométerre levő kórház a legközelebbi, és nem akar a beteg a családjától távol lenni. Akkor ez milyen szabadság? Én azt tartanám valóban szabad választásnak, ha a beteg konkrét, precíz információkkal rendelkezne a betegségéről, annak várható lefolyásáról, s arról, hogy az miként, hogyan, milyen beavatkozások, műtétek, fájdalom mellett gyógyíthatók, és a szóba jöhető intézmények közül melyik rendelkezik a kezeléshez szükséges anyagiakkal, technikai eszközökkel és az adott területen jártas szakorvossal? Ha ilyen mélységig tudná valaki a körülményeket, s ráadásul a döntését nem befolyásolnák anyagi szempontok, akkor valószínűleg korrekt döntést hozna. Amíg,ez nincs meg, véleményem szerint a szabad orvos- választás legfeljebb elméletileg deklarált j°g□ Mennyiben érvényesülhetnek a fiatalkorúak, a korlátozottan cselekvőképesek vagy az eszméletlen betegek jogai? — Nagyon nehéz, talán lehetetlen is valamennyi körülményt egyetlen törvényben szabályozni. Legyen akárhány oldalas is a • « .................................................................. Nem ritka, hogy percek, másodpercek alatt kell dönteni egy beteg sorsáról. yy betegkódex, az egyedi esetekben legfeljebb irányadó lehet az általános megközelítés. Mert nem ritka, hogy percek, másodpercek alatt kell dönteni egy beteg sorsáról, egy beavatkozásról, műtétről. Mi történhet, ha mondjuk nem tudja az orvos, hogy az eszméletlen ember Jehova tanúja és beköti neki a vért? O hippokrateszi esküje szellemében jár el, s mégis ellentétesen cselekszik a beteg vallási meggyőződéséhez igazodó elvekkel. Ki kit vonhat felelősségre ilyen esetben? Mi magunk is számos kérdést felteszünk, amelyek egy demokraTőth Kornélia Milyen mértékben ismerheti meg a beteg a betegsége várható lefolyását? Valóban szabad-e az orvos- és az intézményválasztás hazánk minden polgára számára? Végez- het-e életmentő beavatkozást az orvos a betegen annak előzetes hozzájárulása nélkül, mondjuk egy eszméletlen, balesetet szenvedett ember esetében? Ki dönti el, hogy milyen szervet és mikor lehet kivenni az életesélyét elvesztett betegből? Egyáltalán mikor tekinthető halottnak egy ember? Kérdések tucatjai, amelyeket egyre gyakrabban kell megválaszolnia az orvosnak és az egészségügyi személyzetnek. A demokrácia térnyerése elemi erővel hozta felszínre a betegjogok témáját. Egy részük a személyiségi joggal összefüggésben már ismert a széles nyilvánosság előtt, míg a legtöbbre egy átfogó, valamennyi kérdést felölelő törvényben kell mihamarabb válaszolni. A betegjogok fontosságáról, altnak szabályozásáról dr. Kovács Attila megyei tiszti főorvost kérdeztük. □ Maguk a betegek, tisztában vannak-e ma a jogaikkal? — Jószerivel azt sem tudják, milyen területen és milyen mélységig élveznek jogokat. Egyébként is törvényi szabályozásra van szükség, hisz a mai, gazdasági értelemben néha kaotikus állapotok között nehéz az általánosságok szintjén mozgó, sehol le nem írt, pusztán erkölcsi érzékünkhöz igazodó elveknek eleget tenni. Már a két kormányzópárt koalíciós megállapodása és a kormányprogram is célul tűzte a betegjogok törvényi szabályozását. A valamennyi kérdést felölelő törvény a betegjogi kódex, amely tartalmazná az általános és a speciális betegjogokat is. Ez utóbbinak a kidolgozása legalább két évet ven' A speciális beavatkozásokhoz fűződő betegjogokat nem lehet írásba foglalni... yy /n «a \ ß % s £■'.> ft ........................................■">'..............— ^ Fejéről a talpára kellene állítani a most kialakult helyzetet. yy
