Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-12 / 213. szám
1996. szeptember 12., csütörtök HÁTTÉR Keiet-Magyarorszag 3 Ipar híján szolgáltatás Különleges övezet a maga minden gondjával, problémájával, örömével együtt Révész László, Tuzsér polgármestere. Bajor Tibor országgyűlési képviselő és Pethö Gyula, a Villkesz kirendeltségvezetője A szerző felvétele Tóth Kornélia Mándok (KM) — Két napja ömlött az eső Mándokon és a gázberuházás szervezői azon fohászkodtak, csak legalább arra a pár pillanatra ne zúduljon az égi áldás a nyakukba, amíg az ötéves munka eredményére felteszik a koronát. Kérésük meghallgatásra talált és szép őszi időben gyülekeztek a vendégek múlt szombaton. Sajtos István polgármester régóta készült erre a napra. Kétszer győzött a választáson és a 18. században már mezővárosi rangot kapott, a település lakói a 20. század komfortját joggal várták el tőle. A fejlesztés alfája és ómegája a pénz, amelynek Mándokon is híján vannak. Újfajta turizmus — Mégis, száz akadály ellenére is azt tartottuk szem előtt — fogalmaz a polgármester —, hogy aki Mándokon akar élni, tehesse ezt ugyanolyan körülmények között, mintha a megye vagy az ország bármely községét választotta volna. Tudom, ez az elmélet és a gyakorlat jócskán eltér ettől. A határ szélére szorulva azon is tanakodtunk, miként lehetne előnyt kovácsolni a földrajzi fekvésből. Ha megépül a pontonhíd Lónyán, akkor Mándoktól jó 5 km-re már átléphetnek a polgárok egy másik országba. Egy olyan földre, amelyhez ezer rokoni, baráti, üzleti szállal kötődnek a helybeliek. Tudjuk, saját iparban hiába reménykedünk, egyébként is alkalmazottként, munkásként foglalkoztatták a falubelieket az ER- DÉRT-nél, a TÉKISZ-nél, a Carbonpacknál. Igazi vállalkozol kedv kialakulásának csak mostanában lehetünk tanúi. Amikor kapcsolatba kerültek Pethő Gyulával — aki korábban az ÉRDÉRT műszaki igazgatójaként a környék technikai, technológiai lehetőségeit talán mindenkinél jobban ismeri —, s most a Villkesz Villamosipari Kft. kirendeltségvezetője, körvonalaztak egy érdekes, a megyében újnak számító elgondolást. Létrehozták a Felső-szabolcsi Gázberuházó és Szolgáltató Kft.-t, amelyre azért volt szükség, hogy az állam működő gazdasági társaságba tudja adni a pénzt a beruházáshoz. Mint Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a megnyitóban is kiemelte: nem segély, hanem befektetés érkezett a központi forrásokból. A 782 millió forint értékű össz- beruházásból 231 millió az állami befektetés, 158 millió a két debreceni kivitelező, a WEGÁZ és az Arinex Kft. része, 191 millió forintot adott össze a 11 környékbeli önkormányzat és mintegy 200 millió forint a MÓL részesedése a kiadásokból. Konkurencia Amit Sajtos István külön hangsúlyozott: a falunak nem kellett hitelt felvenni, s így nem lebeg fejük felett Damoklész kardjaként az esetleges csődhelyzet. Nem rokkannak bele, csakúgy, mint póruljárt sorstársaik. Mándokon eddig 800 család fizette be a 40-60 ezer forint körüli hozzájárulást és még 600-an dönthetnek a vezetékes gáz mellett. Azért érdekes a helybeliek hozzáállása. A legtöbben megvették a gázkazánt, beszereltették, de néhányan félrehívtak és hangjukat lehalkítva tudakolták: aztán tényleg lesz gáz abban a csőben? Szombaton a kétkedők is meggyőződtek róla, a borongós időben is mesz- szire látszott az égő gázfáklya. Aki viszont nem érzelmi oldalról közelíti meg a témát, azt látja: abban is első Mándok, hogy nem a TIGÁZ üzemelteti a hálózatot, hanem annak első megyebeli konkurenciája, a debreceni WAVGAZ. Nemcsak anyagi, hanem presztízskérdés a zökkenőmentes szolgáltatás a cég számára is. Különleges gazdasági övezetnek nevezik napjainkban a térséget. Való igaz, hogy Záhonyban is megkérdezik az emberek: mikor profitálnak ők személyesen ebből az új helyzetből? Kérdés ez Mándokon is, a válasz összecseng Baja Ferenc egyik mondatával. Arra utalt, hogy a kormányzatban nemcsak támogatói, de ellendrukkerei is vannak a térségnek. A miniszter sokkal eredményesebben állhat ki a határ menti régióért, ha azzal érvelhet: itt nemcsak segélyért kuncsorognak, hanem a települési önkormányok és a helyi vállalkozók sem sajnálják a pénzt a közös fejlesztésektől. Példa nélkülinek mondta ezt a térségi összefogást Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke is. Talán ez is megmutatja, különleges ez az övezet a maga minden gondjával, örömével együtt. Azt nagyon fájlalják, hogy néhány éve megszüntették a gimnáziumot. Téglási László- né önkormányzati képviselő, magyar-orosz szakos tanár 34 éve tanítja itt a gyerekeket, s ma is büszke arra, hogy a később nyelv vizsgázók többsége oroszból debütál sikerrel. Felértékelődik ma ez a nyel visme- ret a térségben. ...... Híd, amely összeköt Ipar híján a szolgáltatás lett a profilja a település gazdasági életének. Már épül a második gyógyszertár, két orvosi körzetben rendelnek, vállalkozó fogorvos és gyermekorvos látja el a betegeket. A kereskedelem és a vendéglátás terén a diszkonttól a márkás termékekig széles a paletta. Nagy reményeket fűznek a pontonhídhoz, amely a tervek szerint legkésőbb tavasszal már utat nyit a szomszédhoz. Z ebegényi úr és neje mindig büszke volt arra, hogy a saját erejéből vitte arra, amire vitte. Olyannyira, hogy szinte naponta elmondta az alkalmazottainak, milyen nehezen kezdték ők az asszonnyal, milyen keményen dolgoztak élére rakva a forintot, míg meg tudták venni ezt a mostanság igencsak jólmenő éttermet. Azt azonban semmiképpen sem szerette volna, hogy egyetlen leánygyermeke, a család szeme fénye bármiben is nélkülözzön, elképzelni sem tudta, hogy akár csak egyetlen harapás erejéig is belekóstoljon az élet nehézségeibe. így aztán Viktóriának igencsak gondtalan gyermekkora volt. Nőtt, nőddögélt, s meg kell adni, ugyancsak mutatós leányzóvá cseperedett. Körül is rajongták a fiúk annak rendje, s módja szerint. A szülők azonban egyre nagyobb aggodalommal szemlélték ezt a népszerűséget, mert azt kellett tapasztalniuk, hogy a Viktória körül Iegyeske dő>k egy része korántsem olyan családból származik, Válogatós szülők mely megfelelne saját kívánalmaiknak. Akkor vált válságossá a helyzet, amikor teljesen véletlenül megtudták, lányuk egy munkanélküli lakatos legkisebb gyermekét tünteti ki a kegyeivel. A legsúlyosabb következményeket helyezték kilátásba, amennyiben nem vet véget ennek a barátságnak, s kikötötték, a továbbiakban minden legényt meg akarnak ismerni, aki iránt a lány vonzalmat érez. Nem valószínű, hogy a fenyegetések hatottak, mert Viktóriának elég makacs természetet adott a Jóisten, ám tény, hogy a lakatos-csemete valahogy eltűnt a környékről. Néhány hét múlva pedig a lány bejelentette, hogy legújabb választottja egy menedzser, és szeretné bemutatni. Ez roppant jó! hangzott, s meg is hívták a fiút vacsorára. A gazdaszony ezen az estén személyesen dirigálta a szakácsot, s olyan nyolcfogá- sos menüt állított össze, hogy a király is megnyalta volna utána mind a tíz ujját. A beszélgetés elég vontatottan haladt. Különösen azt követően, hogy a potenciális vőjelöltet a családja felől kérdezték. Elmondta, hogy szülei már nyugdíjasok, s ő nemrég fejezte be tanulmányait, jelenleg próbaidős egy nagy cégnél. Az étel sem nagyon fogyott, mert a fiatalember jól lakott az első két fogással. — Nem hozzád való — mondta ki a szentenciát a papa lefekvés előtt. —Egy ilyen alak, aki ennyi jó ételt hagy kárba veszni sohasem viszi semmire. A következő udvarlónak szolid fűszerüzlete volt a városban. Ót már kiokosította a lány, hogy meg kell enni mindent, ha jót akar, még ha belebetegszik is. Jött a nyolcfo- gásos vacsora, ez meg alaposan nekiveselkedett. Befalta egyik tálat a másik után, bár a hatodiknál már hányinger környékezte. Elvégre, első a szerelem. — No, ehhez a világ minden kincséért sem adlak hozzá — szólt a családfő, ahogy a vendég kitette a lábát.—Ez az éhenkórász kifog téged enni az egész örökségedből. Telt, múlt az idő, s ez az udvarló is elmaradt. A lány szórakozott, elmaradozott, élte világát, de a szülők megnyugodtak, hogy nem fenyegeti újabb előnytelen házasság. Egy napon aztán azzal állított be, hogy vacsoravendéget hívott másnapra, de tegyenek ám ki magukért, mert ez biztosan megfelel az igényeknek. Elkészült a tízfogá- sos vacsora. A megbeszélt időpontban egy meglehetősen lezseren öltözött fiatalember csöngetett be az ajtón. — O nem kellett volna ennyit készíteni — szólt szabadkozva, miután meglátta a roskadásig megrakott asztalt. Talán csak egy kis salátát kérnék, merthogy vegetáriánus vagyok. . A z apósjelölt már épp felüvölteni készült, amikor a lánya nyugtatóan a karjára tette a kezét. — Vigyázz, hogy beszélsz a férjemmel, papa! Merthogy mi tegnap összeházasodtunk. | Él V||IIIV í ' \ > t '' $ íj | Két döntés Angyal Sándor A parlament őszi nyitányán két kérdéskör ragadta meg a figyelmemet. Az egyik az volt, hogy — az ellenzék véleménye szerint — a kormány azért halasztotta januárra az ősszel esedékes energiaár-emelést, mert ellenkező esetben az infláció az év végére elérné a 28 százalékot... Mélységesen egyetértek ezzel az észrevétellel, legfeljebb abban van vita köztem és az ellenzék között, hogy én ezt nem rónám fel a kormánynak. Sőt! Szünet nélkül biztatnám a minisztereket, hogy az év hátralévő részében még számos olyan döntést hozzanak, amellyel útját állják az infláció elszabadulásának. A konkrét esetről szólva igaz ugyan; a külföldi vevőknek megígérte a privatizáció idején a kormány, hogy még az idén kétszer történik áremelés. Ez most késedelmet szenvedett, hiszen a tavaszit nem követte az őszi. Köztudott az is, hogy miért. A kormány — enyhén szólva — kételkedik a „mihez képest”-ben; azaz mihez képest kell emelni újból észbontóan magas százalékkal az energiaárakat. Ugyanis egyszer alaposan utána kell már nézni annak, miből áll össze az energia- előállítás és -szolgáltatás költsége, mert ezt mély homály fedi. Tehát ezért most a késedelem, ráadásul valójában 1997 januárjától kell elérnünk a költségarányos szintet az energiaárak tekintetében. A másik észrevétel: a parlamenti képviselők szinte egyhangúlag módosították a tavaly meghozott stabilizációs törvényt. Ennek értelmében az országgyűlés 1996. december 31-ig meghosszabbítja azt az időtartamot, amely alatt a munka- nélkülieknek legalább 90 nap munkaviszonyt kell szerezniük ahhoz, hogy további 24 hónapig jogosultak legyenek jövedelempótló-támogatásra. Ez a döntés több tízezer magyar családnak —köztük sok ezer Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében élőnek— jelent fellélegzést. Hiszen bármilyen furcsán hangzik, az országnak ezen a táján bizony nem is olyan egyszerű dolog 90 napos munkaviszonyt prezentálni a jelenlegi körülmények között. A parlament lépett, most az önkormányzatokon a sor: ha nagy erőfeszítések árán is, teremtsék meg a közmunkák kiterjesztésének feltételét, mert az is munka- viszony. Ugyanakkor talán több vállalkozó is átérzi a most adott lehetőség hatását, s nem fukarkodik munkát ajánlani — legalább az év végéig — az arra rászorulóknak. Szöveg nélkül Ferter János rajza Üres kaszárnyák Balogh Géza ismarc mondta állí- i-c tólag, egy állam biz- tonságához három dolog kell. Pénz, eltökéltség és katona. Egyikben sem bővelkedünk. Nyíregyháza különösképpen nem. Pedig valamikor a nyírségi megye- székhely messzeföldön emlegetett katonaváros hírében állt. Nyíregyházán lassan elfogynak a katonák. Rejtély, a körkörös honvédelem után milyen szempontok vezérlik a hadsereg mai irányítóit, mindenestre az elmúlt hat év nem úgy vónul majd be az itteniek emlékezetébe, mint amikor Nyíregyháza visszaszerezte régi katonavárosi rangját. Nem a jelző hiányzik elsősorban persze, hanem a ranggal járó sok kiváltság, melyeket nemcsak a nyíregyháziak élvezhettek, hanem a környéken élők is, egészen a legutóbbi időkig. Most azonban jórészt üresen állnak, s romlanak a nyíregyházi kaszárnyák. Ha igaz, nem sokáig már, legalábbis egyes épület- együtteseit talán sikerül megmenteni, újból hasznosítani. Kicsit későn ugyan, de „odafent” is felismerték, luxus, hogy a szabolcsi, bihari, békési fiatalokat is a Nyugat-Dunántúlon képezik át tiszthelyettesekké, miközben az igazi próbatétel otthon, az ukrán, s román határon vár rájuk. Fontolgatják hát, hogy valahol a Tiszántúlon is indítani kellene egy tiszthelyettesképző iskolát, s e célra kiválóan alkalmas lenne Nyíregyháza. Döntés még nincs, a hírek szerint több alföldi város is pályázik. Reméljük, a szabolcsiak kijárása lesz majd eredményes, s Nyíregyháza kapja meg a tiszthelyettesképzőt.
