Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám

1996. szeptember 11szerda Támogatásért a végsőkig Tüntetésre, erődemonstrációra nem lát okot a minisztérium államtitkára Szakmai előadások mutatták be az almatermesztés aktuális kérdéseit a megyesá­torban A szerző felvétele Nyéki Zsolt Gödöllő (KM) — Nem keve­sebb, mint 1,4 milliárd forint támogatásról tárgyal ma a Földművelésügyi Minisztéri­umban az Alma Termékta­nács, melynek termesztői ta­gozata kész a törvényes kere­tek között minden eszköz be­vetésére, hogy számára ked­vező döntést csikarjon ki az agrárkormányzattól. A Gödöllőn augusztus 30. és szeptember 8. között megren­dezett Országos Mezőgazdasá­gi, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron a megyei rendezvé­nyek sorában külön szakmai nap foglalkozott az almater­mesztés aktuális kérdéseivel. Az Alma Terméktanács soros elnökeként Jakab Ferenc le­szögezte: súlyos következmé­nyei lesznek, ha a termesztők ismét veszteséges évet zárnak. Támogatási javaslatára rövid választ adott dr. Benedek Fü- löp, a Földművelésügyi Mi­nisztérium államtitkára, akivel a megyesátorban sikerült szót váltani. O Mintha ellentmondást ér­zetem volna szavaiban, amikor elismerte: a bizonytalan piaci helyzet illetve értékesítési csa­tornák mellett nem lehet dön­tést hozni a támogatásról, ugyanakkor számon kérte az irányárat, amelyet viszont ép­pen a bizonytalan piaci viszo­nyok miatt nem adott meg ed­dig a terméktanács. — Az egyes termékek meg­termelésére, a megtermelt áru forgalmazására vonatkozó tör­vényi feltételeket az agrárrend­tartási törvényben határozta meg a parlament. Ebben a ter­méktanácsoknak adta azt a fel­adatot, hogy meghatározza azt az irányárat, amellyel a hazai illetve nemzetközi piacon a termelők, a feldolgozók és a kereskedők egyetértésével az áru értékesíthető. Hogy az irányárhoz az állam oldaláról akár intervenciós, akár egyéb forrásból kiegészítő támoga­tást tudjak javaslatként tovább­vinni az illetékes testületek elé, ahhoz szükség van az elfoga­dott irányárra. A terméktanács részéről, a vertikum vala­mennyi szereplőjének egyetér­tésével megszületett irányár nékül nagyon nehéz megszab­ni az esetleges intervenciós tá­mogatás mértékét. De mást is hiányoltam én itt: az államnak ugyan feladata, hogy a hazai ellátás és nemzetközi piacokon való eladhatóság nagyságrend­jére keretjelleggel megtegye azokat az intézkedéseket, ame­lyek a magyar áru elhelyezését segíti, de a konkrét piaci meg­állapodások a tulajdonosok, vagy a tulajdonosok képvisele­tében lejáró kereskedelmi szer­vezetek dolga. Itt látok én hiá­nyosságot, mert amikor felme­rül, hogy a lengyel almával szemben kiszorul a piacról a magyar gyümölcs, akkor a két­séges értékesítési lehetőség miatt nem lehet dönteni támo­gatás mértékéről. Én csak ak­kor tudok támogatásra javasla­tot tenni az illetékes testületek előtt, ha ennek ellenében ga­ranciát látok arra, hogy a ma­gyar almából adott mennyiség normális pozícióban, tehát nem alulértékelve elhelyezhető. O Mit fogadna el Ón garan­ciaként? Megkötött szerződé­seket? — Mindenképpen konkrét, aláírt szerződéseket kell lát­nunk. Az pedig a tulajdonosok, kereskedők felelőssége, hogy az adott szerződés mögött fize­tőképes garancia álljon, akár külföldi, akár hazai vevőről van szó. Ezt az állam nem vál­lalhatja át, a piacgazdaság me­chanizmusát nem helyettesíti az állami szerepvállalás. O Illetékes helyről többször is megerősített hír, hogy az ex­porttámogatás idei kerete ki­merült. Milyen esélyekkel kez­di meg az Alma Terméktanács a tárgyalásokat? — A hazai termékek export­jánál megjelent zavarok keze­lésére a minisztérium — a társ­minisztériumokkal egyetértés­ben — belső átcsoportosításo­kat végzett, vagyis az FM ren­delkezési körébe tartozó támo­gatási pénzeszközökből az ex­porttámogatási kereteket nö­veltük. Bízunk benne, hogy a költségvetés módosításával kapcsolatban az országgyűlés az így átcsoportosított pénz­eszközöket pótlólag rendelke­zésünkre bocsátja. A fel nem használt állami támogatási ke­retek az országgyűlés döntése után a miniszter úr hatáskörébe kerülnek, s a megnövekedett exporttámogatási keretből az alma is részesülhet. Tehát nem reménytelen az Alma Termék- tanács törekvése, mert az len­ne, akkor az agrárkormányza­tot képviselve most azt monda­nám a terméktanács előadásá­ra, hogy nem tudunk érdemi tárgyalásokat kezdeni. De én azt hangsúlyoztam, hogy érde­mi válaszokhoz érdemi ajánla­tokat kérek. O Az Alma Termékta­nács termesztői tagozata most nagyon elszántnak tűnik, s bár itt most semmilyen fenye­getés nem hangzott el, koráb­bi kijelentések szerint szá­molni lehet demonstrációkkal, kapuk eltorlaszolásával. Re­ális veszélynek tartja ezt Ön? — Én mindig a tárgyalásos megoldás híve voltam, és va­gyok most is, eleget ültem a másik oldalon, amikor ilyen súlyos kérdésekről volt szó. Bár vannak olyan esetek, ami­kor el lehet és kell menni a tör­vényes eszközök legkemé­nyebb rendszeréig, én most nem ilyennek ítélem meg a helyzetet, hiszen ha korrekt, jól előkészített ajánlattal jelennek meg a terméktanács, a Megyei Önkormányzat, az Agrárka­mara képviselői, akkor van re­mény a békés megállapodásra. Munkatársaimmal készek va­gyunk olyan jellegű tárgyalá­sokra, amelyen a nálunk össze­gyűlt információk alapján kép­viselni tudjuk a minisztérium álláspontját. Az itt elhangzott általánosságokkal azonban nem tudunk mit kezdeni. Szük­ségünk van az irányárra, az Agrárrendtartási törvényben meghatározott terméktanácsi ajánlatok, csak ezekre tudunk érdemben reagálni, s vihetjük az agrárrendtartási bizottság elé az ügy. se Ifi I í# jh I \ é 4 f jf i| f; 1 A gondok már Etelköz­ben elkezdődtek. Már az se ment simán, amikor Árpádot a törzsfőnö­kök vezérré választották, és pajzsra emelték ősi szokás szerint. Először Előd kap­csolt, hogy itt most erő-eme­lés lesz. Előkapta saját kemé­nyített marhabőrből készített harci pajzsát, de kicsinek bi­zonyult. A 60 cm átmérőjű könnyű kis eszközön alig fért el Árpád és a vezérek sem tud­ták körülállni, hogy felemel­hessék. Végre előhoztak egy kazá­roktól zsákmányolt hatalmas díszpajzsot, ledobták a földre és biztatták Árpádot, hogy álljon rá. — Fogás, emeld,'— vezé­nyelt Almos — de Árpád sú­lyától úgy lenyomódott a sztyeppe talajába a pajzs pe­reme, hogy a vezéreknek nem fért alá az ujja. — Várjatok, szállj csak le, —fogjuk meg előbb és aztán lépj fel rá — javasolta Kond. Körülfogták, alámarkol­tak, és Árpád ruganyos lép­tekkel felpattant a földtől mintegy 50 cm-re lévő pajzs­Millecentenárium ra, megkapaszkodva Huba és Ond vállába. —Na most—próbált segí­teni Almos ismét —, de még így sem sikerült egyszerre megemelni terhüket. A pajzs félrebillent, és Árpád átbucs- kázva Tass fején, leesett a gú­láról. Még szerencse, hogy gyakorlott lovas lévén a leve­gőben maga alá kapta a lá­bát, és puhán landolt a föl­dön. A sámán csak hümmö- gött, hogy nem lesz ennek jó vége, amit a történelem iga­zolt is, de ekkor Hubának tá­madt egy jó ötlete: — Urak, tartsátok fejetek fölé azt a pajzsot én meg nya­kamba veszem az Árpit, és on­nan könnyen átléphet a pódi­umra. —Miért pont te lennél a ve­zér legfőbb támasza replikáz- tak a többiek és elvetették ezt a megoldást. Végül is Tass javaslatát fo­gadták el, Árpádot török ülésben ráültették a pajzsra, ez a sámánnak is tetszett, mert tudta, hogy így alacso­nyabbra kerül a súlypontja. — Majd feláll odafenn, ha már kinyomták. Nekiláttak tehát harmad­szor is, Árpád a pajzs pere­mébe kapaszkodott, mert a bizonyos az emelés nem ment egyszerre, hol erre, hol arra billegett. Nem az a 75 kiló okozott gondot a fiúknak, az meg se kottyant volna, csak rossz fogás esik a pajzson, meg hát mikor volt utoljára vezérválasztás, a fiatalabbja még most emelt először. Azzal meg végképp nem számoltak, hogy az egyik ol­dalon a nyurga Előd nyomott a másikon meg a zömök Tö­hötöm tett ki magáért. Csak hát kettejük emelőmagassága között legalább harminc cen­ti volt a különbség. Úgyhogy Árpád másodszor is kényte­len volt leugrani, úgy félre­billentették a pajzsot. —Állj ki Töhötöm, mert el­rontod az egész történelmet — ripakodott rájuk Almos egyre dühösebben. Tartsátok már fel tisztességesen azt a vacak pajzsot, te meg Tö­hötöm adjál egy besenyőktől tanult tolvaj-létrát a feje­delemnek, és dobd fel a tete­jére végre, mert olyat te­szek, hogy magam is megbá­nom. / Töhötöm szót fogadott, és Árpád ezen a módon felká­szálódott a pajzsra, óvatosan kiegyenesedett az izgő-moz­gó pódiumon és jelentőség- teljesen elnézett a Vereckei- szoros felé. A vezérek megkönnyeb­bült üdvrivalgásban törtek ki, a harcosok hujogattak és hangos kurjon- gatással nyugtázták, hogy si­került mutatvány, a zsűri el­fogadta a gyakorlatot. —Na most hogy megyek le innen — kérdezte magától Árpád apánk. De nem véletle­nül ő lett a magyarok vezérlő fejedelme — egyetlen cifra füttyentéssel odahívta ked­venc paripáját, átlépett nyer­gébe és onnan intézte első szózatát hozzánk: — Na ez is megvót. És ezeregyszáz éve, azóta is megvagyunk. —így— Vádemelés Marik Sándor A bíróságok munkáját bírálni kockázatos dolog, hiszen a jog legjobb ismerői ott dolgoz­nak, és olyan belső- és rész­letinformációik vannak, amelyekre a mezei halandó csak rácsodálkozhat. Rá­adásul kell lenni az ember életében néhány sarokpont­nak, amelynek őreiben feltétlen megbízik. Én az egyik ilyennek a bíróságot tartom. Mindezek előrebocsátása után inkább csupán elgon­dolkodnék azon, amit a mé­diák tegnap országos hírré tettek a Világgazdaság in­formációja nyomán: váde­melés után mintegy 1300 bűnper évült el az 1994. ja­nuár 1. után bíróságokra került ügyek közül. Ezek többsége vagyon elleni bűn- cselekmény volt. És — fo- góddzunk meg — a szóban forgó ügyek többségében az okozta a büntetőeljárás ku­darcát, hogy a vádlottat az elévülési időn belül nem le­hetett megtalálni, részére a vádiratot nem lehetett pos­tázni. Mindez egy olyan or­szágban, amelynek széle­hossza nem több, mint 250x500 kilométer, ahol van bejelentési kötelezett­ség, tucatnyi igazolvány. A kérdés: nem túl engedé­keny-e a bírósági gyakorlat a vádirat kézbesítése terén? Miért nem lehet visszanyúl­ni a gyökerekhez, és valódi tekintélyt adni a lakcímnyil­vántartásnak? Hozzáértők állítják, alig akad olyan ügy, amely a bí­ró hanyagságából évül el. A kívülálló viszont erre azt kérdezheti (a jogalkotóktól is): akkor meddig kell arra várni, hogy magától értető­dő alapkérdéseket rendez­zenek. Meddig szolgálja, és mikortól akadályozza az igazságszolgáltatást, hogy nem tudnak dűlőre jutni ma­gáról az elévülés fogalmá­ról, meddig jó és mettől ká­ros az ügyek aktáinak bíró­ságra érkezés szerinti tárgyalása (ahol sok a tyúk­per, ott elévülhet sok na­gyobb ügy stb.)? Mondhat­nák erre az érintettek: már készül az igazságszolgálta­tás reformja, hároméves program zajlik. De — bo­csánat — ezalatt az élet ál­tal felvetett természetes dol­gokban sem történhet válto­zás? Mindenki másra vár? És most következik Józsi bácsi, aki bemutatja, hogyan kell szociális segély nélkül élni Ferter János karikatúrája Kommentár Drága spórolás Orémus Kálmán T» j emrég jelentette be l\l népjóléti miniszte- 1 V rünk, hogy az or­szágban tovább folytatódik az egészségügyi intézmé­nyek karcsúsítása, de ez me­gyénket nem érinti, sőt itt a szükségesnél lassan már ke­vesebb a kórházi ágy. Ez akár meg is nyugtathatna minket, ha végre választ kaphatnánk arra a kérdés­re, hogy mibe kerül nekünk ez a takarékosság. Mert könnyen elképzelhe­tő, hogy ami az egészségügy tekintetében csökkenti a ki­adásokat, az országos szin­ten pazarláshoz vezet. Itt van például a baktalóránt- házi tüdőgyógyintézet esete, mely az utóbbi bő két évti­zedben a megyei kórház egyik tüdőosztályaként mű­ködött. Csaknem egy év telt el azóta, hogy ezt az osztályt beköltöztették Nyíregyházá­ra, ami a szakemberek sze­rint számottevő megtakarí­tást jelent. Sem okom, sem illetékes­ségem nincs, hogy megkér­dőjelezzem a szakemberek véleményét. Amaz már szin­te regénybe illő, ahogyan az intézménynek helyet adó egykori Dégenfeld-kastély, illetve a hozzá tartozó, mint­egy négyhektáros gyönyörű park sorsa alakult. A megyei közgyűlés an­nak rendje és módja szerint meghirdette eladásra az in­gatlant, s ezt a fővárosi ön- kormányzat vette meg. Leg­alábbis papíron. Utólag ugyanis kiderült, hogy a ve­vő abból a pénzből akarja kifizetni a többszázmilliós vételárat, melyet majd az egyházi ingatlanok vissza­szolgáltatásáért kárpótlás­ként kap. Hogy a kormány mikor fogja tárgyalni ezt a kérdést, akkor még senki sem tudott válaszolni. Az öt­let olyannyira életképtelen­nek bizonyult, hogy állító­lag a fővárosi önkormány­zat időközben már el is állt vételi szándékától. A legnagyobb baj az, hogy közben a kastély álla­ga, mint az már a funkciót- lan épületekkel lenni szo­kott, egyre romlik, s a park is magán viseli a gondozat- lanság jegyeit. Pedig a me­gyei önkormányzat az idén mintegy hétmillió forintot költ a megőrzésére. Most már csak az a kérdés, hogy kinek olcsó, ami drága. mm HLWflnréi E mmmmmmmmm /»k mm % • • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom