Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám
1996. szeptember 10., kedd Siker és érdektelenség Egy program, amely a hátrányok csökkentését hivatott elősegíteni Keresett az almasűrítmény a világban, az anarcsi almafeldolgozó üzemben az idén is nagy mennyiségű ipari almát dolgoznak fel Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM — B. J.) — Az országban elsőnek készült el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési tervének programja, mely alapja lehet — reméljük: íesz — azoknak a konkrét terveknek, melyek akár egy régió részeként, akár egy kistérség környezeteként hozzásegítik az országnak ezt a részét a felzárkózáshoz. Arról ma egy hete szóltunk, milyen a megye gazdasági-társadalmi infrastruktúrája, ezúttal — dr. Vincze István osztályvezető-főépítész, vezető tervező segítségével — a gazdaság helyzetéről lesz szó. Nemigen okoz meglepetést, ha azt mondjuk, hogy a megye gazdasága a rendszerváltozás előtt sem tartozott az élenjárók közé, épp így nem az kijelenteni: a megye gazdaságának szerkezete a rendszerváltást követően megváltozott. A mezőgazdaság veszteségei a régióban különösen nagy mértékűek voltak, így ma már ez a nemzetgazdasági ág kisebb szerepet tölt be a foglalkoztatásban, mint a többi alföldi megyében átlagosan. Abban viszont nagy a hasonlóság, hogy amennyire jellemzőnek tekinthetjük a termelőágak fokozatosan térvesztését, annyira az lett—ha mérsékelten is —, a harmadik szektor növekedése. Tőke nélkül Az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozók együttesen is csak mintegy négytizedét adják az összes foglalkoztatottnak. Ez közel annyi, mint a harmadik szektor alkalmazottjainak száma. A többi anyagi ág — a kereskedelem, a szállítás, posta és távközlés, a vendéglátás — aránya mintegy 20 százalékos. A termelő ágazatok válsága összefügg a keleti árukivitel alapos lecsökkenésével, mivel a megyei export alapvetően erre a piacra irányult. Szűkültek a belföldi értékesítési lehetőségek, a fejlett gazdaságú országok piacára pedig a vártnál nehezebb bekerülni, mert a versenyképes ipari ágazatok súlya csekély. A mezőgazdaságot érzékenyen érintette a tulajdon- viszonyok rendezetlensége, a támogatások csökkentése. Míg jó évtizede az európai almatermelés három százalékát a megyében szüretelték, addig mára a gyümölcsös terület a korábbinak töredéke lett. A külföldi tőke e térség iránt mutat a legkisebb érdeklődést, ugyanakkor sikeres külföldi érdekeltségű vállalkozások működnek a megyében, csak nagyon kis részarányban. A privatizáció kapcsán az állami tulajdon szerepe nagymértékben csökkent. Ez nagy áldozatokkal, létszám- leépítésekkel járt. A magán- szektor erősödésével remélhetőleg élénkülni fog a foglalkoztatás, de ez csak megfelelő közgazdasági körülmények között — adórendszer, kamatok, ösztönző kedvezmények, tőkehiány, térségi adottságok stb. — tud hatékonnyá válni. A megye jelentős feldolgozóipari kapacitással rendelkezik. Az ipari tevékenység régiónkban változatos. Legfontosabb iparágai az élelmiszeripar és a vegyipar is. A megye ipara állítja elő a hazai gyantakötésű faforgácslemez felét, a fe- noplaszt kötőanyagú sajtolóanyag, valamint a nyersmorfin egészét. A közelmúltban hazánkban lezajlott változások hatására a tulajdonformák, a szervezeti keretek módosultak. Azóta az ipari termelés a legkülönbözőbb méretű termelő- egységekben folyik. A termelés alapjául szolgáló kapacitások a gazdaság átrendeződése, a belföldi vásárlóerő csökkenése és a piacvesztések miatt nincsenek kihasználva. A termelés mérséklődik. A termékek kétharmada belföldön, egyharmada külpiacon értékesül. Információ nélkül A keleti piac a megye számára nélkülözhetetlen, közelsége és méretei miatt. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok és a már felsorolt egyéb körülmények mellett fontos megemlíteni, hogy a termőhelyi szétaprózódás vélhetően nem segíti az agrártermelés dinamikusabb fejlődését. Nagyon rossz a piaci információáramlás és a marketingtevékenység. Pl. az élelmiszergazdaságban gyakori, hogy olyan tevékenységeket, melyek jelentősen növelhetik a nyersanyagértékét (fogyasztói léptékű csomagolás, márkacímzés) a fogadó országban végzik, így a régió vállalatainak többsége a piac alsó végén található. Ugyanakkor több mezőgazdasági termék minőségét illetően elérhetné a világ- színvonalat (alma, burgonya, dohány, gyümölcsök, gyökérzöldségek, paradicsom, uborka, káposzta, gyógynövények stb.). Az ipari foglalkoztatottaknak közel 15 százaléka tartozik a gépipari ágazatba. A forgalom nagy része hazai piacokon realizálódik, a géppark nem korszerű, a vállalatok alig rendelkeznek kutatásfejlesztési kapacitással és közben nő a külföldi vállalatok versenye. Ugyanakkor létezik egy viszonylag jól képzett munka- nélküli munkaerő, le nem között kapacitás. A legtöbb vállalat középméretű, a technológiai normák alatt, hiányzik az üzleti szaktudás és know-how, különösen a nyugati piacokkal kapcsolatban Márkanév nélkül A textil-, ruha- és cipőipar nincs abban a helyzetben, hogy erősítse szerkezeti pozícióit (pl. az értékláncban), hiányoznak a speciális márkanevek és saját, elismert piaci pozíció, s a főbb döntések máshol születnek (külföldi szerződők, vagy tulajdonosok), ugyanakkor érzékeny úgy a kelet-európai (ahol a bérek alacsonyak), mint a nyugat-európai (közel a végső felhasználókhoz) versenyben. A szakképzett munkaerő ezen a területen is rendelkezésre áll. A profilok bővítésével és a hozzáadott értékek javításával a foglalkoztatás fokozható lenne, figyelembe véve az ipar klasszikus feltételeit; saját termék, márkanév, stílus, piaci pozíciók vonatkozásában. A vegyipart két nagyobb vállalat jellemez. Az Alkaloida (a foglalkoztatottak több mint 10 százaléka K + F vonalon dolgozik) és a Taurus. Ezek a vállalatok sem szubvenciókra várnak, hanem kedvezőbb pénzügyi kondíciókra (visszafizetési határidők) és reális kamatlábakra, melyek lehetővé tennék A felszállt por szinte állt a rekkenő levegőben, és a körút zaja is csak tompa, távoli morajként jutott el a füléig, az oxigén pedig, mintha ólommal ötvözték volna, nehezen, lassan lélegezhet övé vált. A kutya a szemközti lépcsőházból rontott elő. A megjelenése olyan váratlan volt, hogy egyszerűen szentségtörésnek érezte ebben a megállt idejű forróságban. Szinte látni vélte, amint a levegőfodrot vet a fülsiketítő csaholás hatására. Még alig ugrott ki a málló fal mögül, még tán a rémisztő ugatást sem hallotta meg, máris érezte a bajt. Szembefordult a támadóval, mintha csak remélné, hogy téved: nem is ő a kiszemelt áldozat. De a vicsorító pofa nem hagyott kétséget. Tett egyetlen tétova lépést hátra, de addigra szétáradt ereiben a félelem, mit bénító injekció, amit puskából eleFélelem fántba lőttek. Csakhogy ő nem rogyott össze, mint a hatalmas állat. Alit. De ugyanúgyfelkészült minden borzalomra, ugyanúgy látott, hallott, érzett. És ugyanúgy várta a halált hozó húsába mélyülő vadászkést... Talán mozgásképtelenségét egyensúlyozandó, s azzal egy időben érzékszervei kifinomultak. Füle úgy felerősítette az állat ugatását, hogy már-már fájt. Orra a magát zsákmányra vető vadállat szúrós szagát érezte, szeme, mint filmfelvevő lelassította a felé rohanó kutya ugrásait, s látta amint az két földetérés között szinte úszik a levegőben. Talán még gyönyörködött is benne. De a félelmet a látvány sem tudta eltörölni. Látta a vicsorító szájat. Agya pontosan regisztrálta a száj szélén csörgő nyál, a sötétrózsaszín, izmos nyelv és a tűhegyes, vakítófogak képét. — Neeel Azt hittem üvölt. Am a hangszálak rezgéseit a torkában keletkező sivatag pora fogta föl. A kutya vészesen közeledett. Védekezni! — szólalt meg benne valami ősi ösztön. Egyik kezével a vállán lógó apró táskába kapaszkodott, a másikkal pedig azt a két szál sárga virágot emelte fel védekezőn, amit még csak az imént vett a temetőnél. A napfényt, a melegséget, magát az életet emelte sáncként kettejük közé. A kutya egy méterre tőle megállt, de a fenyegető ugatást nem hagyta abba. O is állt. Rettegő, kiszolgáltatott áldozatként. — Én eddig azt hittem, csak az emberek akarnak ölni, csak ők csinálnak háborút. Hát már a kutyák is? De miért pont engem? Érzed rajtam az emberek elől oly jól titkolt félelmemet? A kutya már nem ugatott. Halkan, de annál vészjóslódban morgott, és izgatottan kereste a legmegfelelőbb támadási felületet. — Vagy a lábam kapja el, vagy a mellemre ugorva próbál meg ledönteni, és a torkomat igyekszik átharapni. Még most is józanul gondolkodott. Látása azonban elhomályosult, és ködös, híradóbeli képek villantak elé: a kutyaharapásokba belehalt öregasszonyé, a szétmarcangolt fejű kisfiúé, a feltépett mellkasú kislányé.., a felháborodott szülők, ijedt szomszédok, a szomorújózan orvosok... Aztán már nem is gondolkodott... Várt... les fütty. A kutya m-j azonnal engedelmes- JL-J kedik, és visszarohan a lépcsőházba. A gazdája, mielőtt eltűnne a málló fal mögött, még visszaszól: — Maga meg mit áll ott, mint egy sóbálvány? Tansegélyek esztendeje Kállai János-m—y gyik, mostanság so- í-j kát nyilatkozó, sze- I J replő oktatáspolitikusunk írta le frisskeletű eszmefuttatása zárómondataként: „Lehetőség van arra, hogy 1996 szeptemberétől kiszámíthatóbb rendszerben kezdődjék meg a tanév.” Nos, ami a számítgatáso- kat illeti: a családok (többkevesebb gyerkőccel) ebbe igencsak belegabalyodtak már augusztus tájékán. Osz- tottak-szoroztak, hogy a szűkök forintokból jusson táskára, köpenyre, füzet- és tankönyvcsomagokra, taneszközökre. Még a legszerényebben kalkulálók sem úszhatták meg a beszerzést egy-két ezres ráfordításával, de ha tízezret említettem volna, az sem járna messze az igazságtól. Drága lett a tanulás, az ismeret- szerzés, az okosodás mindenformájában és mindenfelé. A falu-város nivellációja e tekintetben immár megvalósulni látszik. A segítség, a mentesülés a térdre kényszerítő kiadások súlya alól mindig jókor jön, legyen bármilyen csekély. Szerencsére adakozásban, támogatásban, központilag beígért (bízvást: teljesülő!) kiegészítő normatívákban nincs hiány. Persze, a megajánlásoknál a cselekedetek többet érnek. Örömmel vettük a hírt: Ti- szabercelen a tanévet jó hangulatban kezdték meg a tanulók, a szülők (gondolom: a pedagógusok is...). A famíliák kezdési gondjain, nehézségein sokat enyhített a község önkormányzata azzal, hogy 250 általános iskolás nebulónak ingyen szolgáltatta a tankönyveket, a füzeteket, a felszerelést. A közép- és felsőfokú tanulmányokat folytató berceli diákoknak, hallgatóknak koponyánként ötezer forint támogatást adott. A nyírma- dai önkormányzat hasonlóképpen gondoskodott. Ingyen adták a gyerekeknek a tankönyvcsomagokat, akik aztán, a tíz hónapos szorgalmi ciklus végén az iskola könyvtárában „helyezik el" a fontos segédleteket. Mert tanulni jövőre is kell, jönnek az újabb gyerekek, pénzből pedig vadonatúj könyvekre — úgy tűnik — 1997-ben sem lesz több. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Céghűség Tóth Kornélia A kitartóan zuhogó eső ellenére jöttek és jöttek a családok a Tungsram szórakoztató programjára Ki svár dán szombaton. A strand ritkán lát nagykabátos, dzsekis látogatókat, most a víz kristálytiszta maradt. A munkások és alkalmazottak családtagjaikkal érkeztek, a többség még vonatozott, bu- szozott, autózott, hogy le ne maradjon. De miről ne maradjon le? — boncolgatjuk a kérdést Csatári Zoltán gyárigazgatóval. Száz esztendő kötelez, mondhatná, de így nem mondja az igazgató. Ma nem fizethet az ABC-ben öntudattal a vevő. A céghűség legfeljebb bonusz, amely a későbbiekben váltható forintra. Inkább arról beszél a villamosmérnök végzettségű vezető, hogy a rétközi városban mindig is meghatározó szerepet játszott a Tungsram . Itt olyan minőséget követeltek, amely meg kellett hogy feleljen az európai és az amerikai kontinensen élők kényes ízlésének. Az átalakulás, a politikai, gazdasági átrendeződés természetesen nem állt meg a gyárkapunál, de ma szervezetileg, anyagilag és lélekben egy jól együttműködő csapatot dirigál az igazgató. Ót is meglepte, hogy ennyien tartják fontosnak: a cég rendezvényén ott kell lenniük. Van már nekünk tapasztalatunk a mamutcégek működéséről. Csepel, Diósgyőr, vagy az országos hatáskörű vállalatok megyénkben lévő gyárai több ezer munkásnak adtak kenyeret, s egyúttal egyfajta együvé tartozást erősítettek. Akkoriban már hallottunk olyan példát, hogy egy japán gyárban az alkalmazott bement este, mert a neki szóló telefont fel akarta venni. Saját szememmel láttam, hogy a fehérkesztyűs munkás csak akkor hagyhatta ott a helyét a torinói FIAT autógyár robotja mellett, ha állított maga helyett valakit. Vajon most egy újfajta céghűség születésének lehetünk tanúi? _____ HÁTTÉR _
