Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-28 / 200. szám
1996. augusztus 28., szerda HATTER Pénzre váltott nyelvtudás A kezelő kis- és középvállalkozások erőit napjainkban még a termelés köti le Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Eredményes üzleti megbeszélések után gyakran hangzik el a megjegyzés: a tárgyaló partnerek egy nyelvet beszéltek. A képletes kifejezés a gazdaság szereplői számára ma már alapkövetelmény, nyelvtudás nélkül térségünk is kisebb eséllyel csalogatja a külső tőkét. Hosszú évek tapasztalatai alapján minderre Hargitai János, a T udományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Jurányi Lajos Egyesületének igazgatója figyelmeztet, miközben állítását cégektől kapott értékelésekkel, forintra váltott kimutatásokkal támasztja alá. Tárgyalni kell Az országos hálózattal működő TIT több mint másfél évszázados történelme során kiemelkedő tudósokat, államférfiakat nyert meg a közművelődéshez, a hazai tudományos és gazdasági élet felvirágoztatásához. A jogelőd, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat Rt. 1841-es alapítása fölött olyan kiváló személyiségek bábáskodtak, mint Irinyi János, Jedlik Ányos, gróf Teleki József, majd Eötvös Lóránd, Jókai Mór. gróf Széchenyi István is csatlakozott a kezdeményezéshez, s örökítő tag lett Kossuth Lajos is. Az 1950-es évek második felétől Tudományos Ismeretterjesztő T ámulatként működő szervezet nyíregyházi tagja a Jurányi Lajos Egyesület, ahol évente 30-40 ezer órában mérik a tudományos, oktató és szellemi szolgáltató munkál. Ennek hatása túlér megyénk határain, hiszen az ország észak-keleti régiójából valamint a fővárosból 600 TIT-tag veszi ki részét a mindennapok feladataiból, legyen az tudományos ismeretterjesztő előadások szervezése, megtartása, idegennyelv-oktatás, szakmai képzés és átképzés, szakfordítás vagy éppen tolmácsolás. E két utóbbi terület az, amelyre növekvő mértékben tartanak igényt a gazdasági élet szereplői, hiszen egyértelmű tény: a sikeres üzletet minden esetben tárgyalások előzik meg, ehhez pedig először is szót kell érteni. Kancellári olvasat —Tőkehiánnyal küszködő térségünkben egyéni, illetve kis- és középvállalkozások adják partnereink többségét, ezeknél pedig háttérbe szorul a kapcsolattartás személyi és technikai feltételrendszerének megteremtése, inkább a termelői beruházások viszik el a pénzt — mondja Hargitai János. A nemzetközi szakirodalom közléseire, technológiai leírásokra azonban a kisebb cégek is igényt tartanak, nem beszélve a külföldi jelenlét, a bemutatkozás, a piacok megnyerésének kényszeréről. Az Egyesület profi főállású tolmácsokkal 17 nyelven vállal tolmácsolást, szakfordítást, lektorálást, készít el ismertető prospektusokat, füzeteket. Ma már megyénk induló társaságaitól a több milliárd forintos forgalmat lebonyolító vállalatokig tartanak igényt a Jurányi” munkájára, s küldik el a nagyvilágba az itt elkészített anyagokat. De hogy a közélet se maradjon ki, innen fordították le azt az összeállítást, amelyet a Megyei Közgyűlés vezetői Debrecenben nyújtottak át az osztrák kancellárnak. Franz Vranitzky ebből ismerhette meg Szabolcs-Szatmár- Bereg megye területfejlesztési elképzeléseit, gazdasági életét, befektetési lehetőségeit. A folyamatosan növekvő igény elkerülhetetlenné tette a technikai háttér fejlesztését, szerencsére ebben segítő partnerekre talált a nyíregyházi szervezet. Gazdasági kapcsolatok — Az Európai Unió PHARE Kísérleti Programja kiemelten foglalkozott a gazdaság fejlődését térségi szinten elősegítő cégek, intézmények fejlesztési elképzeléseivel, s mivel a kritériumoknak minden szempontból megfelelt a TIT Jurányi Lajos Egyesület működése, szándéka, elnyerte a Kísérleti program Alap támogatását — derül ki a Megyei Fejlesztési Ügynökség (tisztségében meghatározatlan időre a napokban megerősített) igazgatója, Róka László szavaiból. hogy napjainkban a nyelvtudás komoly gazdasági tényezővé vált. A technikai korszerűsítés, az Európai Unió elvárásainak megfelelő színvonalú és teljesítményű számítógépes rendszer kiépítése révén az Egyesület munkatársai ma már az Interneten keresztül lépnek kapcsolatba több földrész fordító- irodájával, de a fejlesztés az idegenforgalom, a falusi turizmus és tudományos konferenciák szervezése területén is űj lehetőségeket teremtett. A pályázat beadása előtt készített elemzésből kiderül: a TIT fordítóirodában készült anyagok 95 százaléka kapcsolódik a megye gazdasági életéhez, olyan témaköröket érintve, mint pénzügyi referenciák, műszaki-technológiai eljárások, innovációs adaptációk, üzembiztonság, jogi és köz- gazdasági környezet. A fejlesztés éppen ezért csak egy időre állhat meg, újabb források felkutatásával a regionális TIT-szervezetek (Kisvárda, Mátészalka) technikai felszereltségén kell javítani. A szakfordítói munkát kérő cégek saját kimutatásaikkal igazolják, hogy a nyelvtudás egyre komolyabb szerepet játszik bevételeik alakulásában. Y y ősünk már egy jó órá- l—j ja nézett farkassze- i x met az írógépében lévő kéziratpapírral. Egy tucat, nemrég hallott, vagy éppen kitalált epizód forgott a fejében. Melyiket válassza a sok közül? Ki mondja meg, milyen témára van gusztusa manapság az olvasónak? Egyáltalán van még olyan, ami érdekelheti az embereket ebben a kilátástalan, kiöregedő világban? Tanácstalanul, elbizonytalanodva bámulta a papírt, amely szinte szemrehányóan, sürgetően nézett vissza, mint aki azt kérdezné: „na mi lesz már, kezd már el...” Könnyű ezt mondani, vetette oda morgolódva hősünk a közönyös, követelőző papírnak. Már úgy volt, hogy elkezdi az ajándékmellényről szóló epizódot. Le is írt belőle néhány sort: az újgazdag asszonyka nem akármilyen mellénnyel lepte meg a férje- urát, aki sikeres vállalkozó lévén, újabban igen sok irigységnek, sőt fenyegetésnek is ki van téve. Az asszonyka az egyik külföldi útján addig járta a nagy nyugati város különleges árukat kínáló üzleteit. amíg végre megtalálta az igazi ajándékot a férje számára. Egy golyóálló mellényt. Csak itthon derült ki. Az ideális téma tüzetesebb vizsgálódás után, nem golyó, hanem vízálló mellényt vett az urát féltő asszonyka, vagyis egy kissé befürdött a szokatlan ajándékkal. Hősünk fáradtan tépte ki a papírt a gépből, ezt a történetet sem találta elég életszerűnek. Egyébként is divat lett, hogy mindenki az újgazdagokon köszörüli élesre a nyelvét. Ez így nem igazságos, vélekedett. Aztán újabb papírt fűzött a gépébe. Egy pénzmosási történet jutott az eszébe, amit az egyik ismerősétől hallott. Megtörtént, igaz, nem a fantázia szüleménye. Az édesapa egyszer arra ért haza, hogy a nyolcéves gyereke furcsa dolgot művel a fürdőszobában. A gyerek örömmel újságolta: „nemsokára gazdagok leszünk apa, egy osztálytársam megtanított a pénzmosásra. Azt mondta ez most a legjobb üzlet. Hát én is megpróbáltam... ” Hősünk kissé eltűnődött, mert arra gondolt, hiába igaz életszerű az aprócska epizód, a: olvasók talán úgy fogadják majd, na megint egy kitalált sztori, amivel utánozni akarjuk mi is a nyugatot. Ilyesmikkel etetjük a népet, amikor az nem biztos, hogy erre kíváncsi. De mire? Hősünk a papírt bűvölve tovább töprengett az ideális témán. Hátha ez... Régi sofőr ismerőse kesernyésen panaszolta a minap, alig bírja a nagy strapát, az ötödik éjjel nem alszik csak két-három órát mostanában. Annyi a delegáció, akiket fuvarozni, vinni kell a megyében, aztán Pestre, a Ferihegyi repülőtérrel... Hetekig alig látja a családját, a felesége válással fenyegeti. Nem volt neked elég az egy párti világban, korholja a felesége, akkor is folyton a szovjet és egyéb baráti delegációkat fuvaroztad. Hát semmi sem változott? A szegény sofőr erre mit is mondhatna. Ezek szerint rendszerváltozások jönnek és mennek, de a delegációk is jönnek és mennek. Legfeljebb a nemzetiségük változik. Csak a sofőrök maradnak a kormánynál. Hősünk idáig jutott a történet leírásával, de nem volt maradéktalanul elégedett. Ennek meg politikai felhangja van, mikor az emberek valósággal undorodnak a politikától. Hátha még azt is papírra vetné, hogy az egyik régi ismerősének újabban jobb oldalon dobog a szíve, ami valósággal orvosi csoda. De mivel az eset a rendszerváltással egy időben történt, az isten se mosná le erről az epizódról, hogy valami köze lehet a politikához. Úgyhogy ezt is sürgősen ejtette. Már csak azért is, mi történik, ha mégis megírja a szenzációs magyar szívvándorlást, s jelentkezik egy olyan alany, aki azt állítja magáról, neki eddig a jobb oldalon dobogott a szíve, újabban pedig azt kezdi észrevenni, a bal oldalon van a szíve. Akkor most mi van...? Hősünk már-már a bolondulás határáig jutott az ideális téma keresése közben, amikor egészen váratlanul az agyába villant a tévében nerrirég látott, hallott igen érdekesfilm. A méhek szerelmi életéről. M ohón látott hozzá az epizód kibontásához, gondosan ügyelve rá, véletlenül se találjanak az olvasók párhuzamot a mai valóság és a szegény méhleány története között. De újra elbátortalano- dott, mi van, ha az emberek már annyira elfásultak, hogy a méhek szerelmi élete is közönyén hagyja őket. Hát érdemes az embernek törni magát? Bontottból Kovács Éva D rasztikusan zsugorodott a lakásépítési piac, az építési engedélyek száma is jelentősen visszaesett. Építőanyagból túlkínálat van, a lakosság bontott anyagok vásárlásával védekezik az áremelés ellen — olvasom a hírt, melyen egyáltalán nem csodálkozom. Aki járt mostanában tüzépen, vagy bármilyen jellegű építőanyagkereskedésben, annak nem kell külön magyarázni, mi van a tény mögött, miért esett vissza a saját otthont teremteni akarók kedve, lendülete. Méregdrága dolog ma a házépítés. A nélkülözhetetlen anyagok sokak számára megfizethetetlenek, s nem tudom, készült-e statisztika arról, hogy egy úgymond egyszerű embernek, a havi fixből élőnek hány évig kellene csak dolgoznia, közben egyetlen falatot sem ennie, egyetlen kortyot se innia ahhoz, hogy keresetéből otthont teremtsen, fedelet építsen családja feje fölé. Megoldás lehetne a hitel- felvétel is, csakhogy az mára olyan drága lett, hogy kizárólag azoknak érdemes igénybe venniük, akik amúgy egyáltalán nem szorulnak rá a kölcsönpénzre. Sovány vigasz, hogy nem csak az egyén, az állam is pénztelen, nemigen futja neki efféle befektetésekre. Az egészségügyben, oktatásban, számos ipari ágazatban is jelentősen visszaesett a beruházások aránya, ami egyértelműen a pénzhiányra vezethető vissza. Nem csoda hát, ha a legnagyobbnak kikiáltott pénzintézet mindezek láttán magával Carterral, az egykori amerikai elnökkel is tárgyalt, megpróbálva vele a hazánkban is népszerűsített építési formát elterjeszteni, bevezetni. Pénz nélkül persze ez sem megy, mert nem is mehet. Mindezek után jogos a kérdés: ki fog itt majd építkezni? A fiatalok szülei segítség nélkül képtelenek saját otthont teremteni, még jó, ha a szülőknek módjuk van a segítségadásra. Ki fog nekünk segíteni? Azt gondolom , az igazi megoldást talán mégsem az egykori amerikai elnöktől, Car- tertől kell(ene) várnunk és remélnünk... f Sőg ,.y^ ’ ■■ áj Almát eszem... Sipos Béla zeretem az almát. Kü- V lönösen a jonatánt, s L-/ azt, amelyet úgy frissiben, a fáról szakítok le. Nem tudok betelni vele, amikor egy fa közelébe kerülök, dugig eszem magam. Télen, sőt tavasszal is kedvenc csemegém a szabolcsi jonatán, akár frissen, vagy éppen gyümölcssalátában. Aztán itt van az aranypar- men, a húsvéti rozmaring, a sóvári... Maradjunk inkább csak a jó öreg jonatánnál és star- kingnál, ezeknél a közkedvelt téli almafajtáknál. Vajon tényleg közkedveltek ezek? Mert amióta a tél gyümölcse kiegészült az állandóan kapható déligyümölcsökkel, s amióta az alma ára megközelítette, olykor elhagyta a narancs árát, azóta úgy érzem, a közkedveltsége csökkent az almának. Pedig minden megtalálható benne, ami egy gyümölcstől elvárható. Nem akarom itt a beltartalmi értékeit ecsetelni (ez itt nem a reklám helye). de én mindig is többre tartottam Szabolcs aranyát a külországok cifra gyümölcseinél. S most, augusztus végén mégis azt mondják a szakemberek, a megtermelt étkezési almának még nincs meg a piaca. Valahol homok, vagy inkább kavics került a gépezetbe. Mert korábban kétszer annyi termést is biztonságosan értékesített a megye, az ország, mint napjainkban. A termelők abszolút bizonytalanságban élnek, éppen ezért sokan a rosz- szabb megoldást választják: eladják a léüzemeknek a gyümölcsöt. Pedig az étkezési az értékesebb. Természetesen tudják ezt a termelők, nem is ellenségeik ők a megérdemelt fizetségnek. De mit lehet tenni? Aki tudja, tárolja. Ez pedig költségnövekedéssel jár, amit az ár tavasszal már vastagon tükröz. Mi lehet hát a megoldás? A szakemberek már évek, évtizedek óta keresik, kutatják, nem találták még meg az igazit. Csak reménykedhetünk, mi fogyasztók, hogy egyszer rájönnek, s akkor jól jár a termelő és a vásárló egyaránt. Egész évben kapható lesz a friss jonatán. Addig is szeptemberben a fáról eszem az almát. A Uj gépek es programok segitsegevel készülnék a megyei vállalkozások bemutatkozó anyagai A szerző felvétele flemes rener jartos rajza
