Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-27 / 199. szám

1996. augusztus 27., kedd HATTED Versenyben a pénzpiacon Beszélgetés Ádám László igazgatóval arról: a lakosság bankja-e még az OTP Adám László Harasztosi Pál felvétele hogy a bérét a ta­karékpénztárnál vezetett folyó­számlára utalják rendszeresen, ez lehetővé teszi megbízás alapján a szolgáltatói dí­jak fizetését. Megtakarításait az összeg nagysá­gától és a kötési időtől függően külön premizálja a bank. Nagy elő­nye ennek az üz­letágnak a kártya- rendszer. Több­féle kártya igény- bevételére van le­hetőség. A VISA ECIMC kártyák mind belföldön és külföldön egyaránt lehető­séget adnak kész­pénz nélküli vásárlásra, illetve pénzkiadókból történő pénz felvételére. A bank leginkább fejlődő és versenyképes üzlet­ága a lakossági folyószámla üzletág. Egyre szélesebb körű a kapcsolat a nagyobb vállal­kozókkal, részvénytársaságok­kal. Ez az a kör, amelyikért a bankok leginkább versenyez­nek. A kiemelt stratégia min­dig külön megbecsülést jelent minden bank számára. A lakossági folyószámlához kapcsolódó OVERDRAF hitel azok számára kedvező, akik nem tudják kiszámolni ponto­san a várható terheiket, és az átutalás vagy a munkabér nagysága nem biztos, hogy fe­dezetet nyújt. Ilyenkor egy hi­telkeretet bocsát a bank az ügy­fél rendelkezésére, attól függő­en, hogy milyen nagyságrendű megtakarítása van. Ügyfélhívó gép — Akik jártak az utóbbi idő­ben a Dózsa György utcai épü­letben, észrevehették, hogy milyen ideális körülményeket alakított ki ott a takarékpénztár — mondja az igazgató. — Ügyfélhívó gépi rendszer so­rolja be az érkezés sorrendjé­ben az ügyfeleket, így vala­mennyi pultnál folyamatos az Vitaalapok Balogh József Nyíregyháza (KM)—Ha úgy szól a kérdés, hogy a lakosság bankja-e még az OTP, ame­lyik nevében is sok változá­son ment át az elmúlt idő­szakban, akkor az a vála­szom, hogy az is. Volt Orszá­gos Takarékpénztár, aztán a privatizáció során részvény- társasággá alakult, ma Or­szágos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Ádám László megyei igazgató kezdte ezekkel a szavakkal vá­laszát, amikor arról faggattam: meg kell-e ma küzdeniük a ve- télytársakkal, kell-e csalogatni valamivel a lakosságot, elcsá­bították-e tőlük a „tanácsok bankja” jelzőt az önkormány­zatokkal együtt, vagy ilyen múlttal könnyedén tarthatják helyüket az emberek tudatá­ban, hogy ők „A” pénzintézet. Bevezetés előtt — Az OTP banki forgalomba valamikor csak a lakossági szféra tartozott. A ’70-es évek volt a vízválasztó, amikor a ta­nácsok bankjává is alakultunk, de jó érzéssel mondhatom, hogy ma is számlavezetői va­gyunk a megye összes önkor­mányzatának. Aztán megjelent a vállalkozói szféra, s ez egy­idejűleg a kereskedelmi banki tevékenység bevezetését is je­lentette. Gyakorlatilag a pénz­intézeti törvény változásával, az átalakulások sorozatával ma már teljes körű banki szolgál­tatást nyújt az Országos Taka­rékpénztár. Azt mondja az igazgató: az ügyfélkör 60-70 százaléka még ma is a lakossági szférá­ból tevődik ki, a 30-40 száza­lékot az önkormányzatok, a vállalkozások és a kereskedel­mi banki tevékenység jelenti. —Egy időben olyan kép ala­kult ki rólunk, hogy kivétele­zett helyzetben vagyunk, a bankok között nincs más, la­kossági szolgáltatást végző pénzintézet a piacon. Ma ez korántsem így van. Több bank célozta meg ugyanezt az ügy­félkört, a lakosságot, ennek el­lenére azt mondom, az ügyfél­veszteségünk nem számottevő. A lakossági megtakarítások ma is állandó emelkedő ten­denciát mutatnak, pedig éles a verseny. — Ehhez a versenyhez zár­kózott fel szolgáltatásaival az OTP Bank egy olyan bankcso­port létrehozásával, amely a pénzbefektetésektől a hitel- nyújtáson át a kárbiztosításig, az ingatlanügynökségtől a bró­kertevékenységig minden ban­ki szolgáltatást felölel. Beve­zetés előtt áll a lakástakarék­pénztár is. Úgy érezzük, ezek a szolgáltatások versenyképe­sek. Említi Ádám László, hogy csökkennek a kamatok, s nem csak a betéteké, hanem a vál­lalkozói, a lakossági és az ön­kormányzati hiteleké is. A la­kossági folyószámlahitel az egyik „legolcsóbb” hitel, de természetesen ennek is feltéte­lei vannak. Alapvető feltétel, hogy lakossági folyószámlája legyen a hiteligénylőnek. Áz igazgató kitér arra is, hogy mi­lyen lehetőségeket, milyen kedvezményeket ad tulajdono­sának a lakossági folyószámla. — Ha a dolgozó a munkálta­tójának megbízást ad ahhoz, ügyfélkiszolgálás, s ezzel egy­szerre kellő intimitást is tu­dunk biztosítani. Ehhez kap­csolódik a bankjegykiadó au­tomatarendszer, amivel a kár­tyák esetében elkerülhetővé válik a sorbanállás. Beszéltünk arról is: kik ma a megtakarítók és a felhaszná­lók, vagyis a hiteligénylők? —Nincs erre vonatkozó rep­rezentatív felmérésünk, csak tapasztalataink vannak. Ez pe­dig arról tanúskodik — mond­ja Ádám László —, hogy meg­maradtak azok a szerényebb jövedelmű ügyfelek is, akik hozzászoktak, hogy folyama­tosan takarékoskodni kell, de vannak nagyobb összeget megtakarítók is. Vannak ter­mészetesen olyanok is, akik az eddigi megtakarításukat felélni kényszerülnek. A megye be­tétállománya ezzel együtt hó­napról hónapra növekszik. Más elbírálás A lakossági hitelfelvevők szá­ma viszont csökkent. Nem cso­da, hiszen az egy főre jutó la­kossági hitel nagysága megha­ladja a 35 ezer forintot, és eb­ben a csecsemők is benne van­nak. Nagy a kockázata ma a hitelkihelyezésnek. Többen azért nem tudnak hitelt felven­ni, mert korábbi elkötelezettsé­geik vannak, s a jövedelmük nem teszi lehetővé az újabb törlesztési terhet. A megyében sok a munkanélküli, alacsony az átlagjövedelem, ez is közre­játszott a mérsékeltebb hitel igénylésében, hogy a lakásépí­tésben a támogatási rendszer nagy lehetőséget kínált. Végezetül arról beszélget­tünk: azonos feltételekkel kap- nak-e hitelt az ügyfelek? Az igazgató válasza egyértelmű­en: nem. Más elbírálás alá esik, aki házat épít (az idén a megyé­ben közel ötezer új lakás építé­se van folyamatban), de a vál­lalkozók tevékenységét is mu­tatók alapján sorolja a bank I— IV. osztályú adóskategóriába. Természetesen az I. osztályba sorolt hiteligénylők kedvezőbb megítélésben részesülnek, ez megnyilvánul a kamat mérté­kében is. Antid rog­tábor Győr (MTI) — Antidrog-tábor nyílt hétfőn a Győr-Moson- Sopron megyei Véneken. A megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya ezút­tal harmadik alkalommal szer­vezte meg az ötnapos progra­mot azzal a szándékkal, hogy segítséget nyújtson a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű ser­dülőknek. A 13-14 éves tábor­lakók — mintegy negyvenen — előadásokat hallgatnak az alkohol, a dohányzás egész­ségkárosító hatásairól, a kábí­tószerezés és az AIDS követ­kezményeiről. Megismerked­nek a bűnüldözés és az igaz­ságszolgáltatás struktúrájával, s az egyes szervezetek felada­taival. Szakértőktől kapnak ta­nácsokat a tekintetben, mit te­gyenek, hogy maguk ne válja­nak a bűnözés bármely formá­jának áldozatává. A programot délutánonként fegyvertechni­kai, közlekedésbiztonsági be­mutatók, továbbá akadályver­senyek, játékos vetélkedők szí­nesítik, valamint kismesterek vezetik be a táborozókat a fafa­ragás és a hálófonás fortélyai­ba. Ezek a népi mesterségek hagyományosan még ma is él­nek a Duna menti településen, csakúgy mint a halászléfőzés. Marik Sándor M ennydörög a poli­tikai közélet alap­szerződés-ügyben. Még nem tudható, villám csap le, vagy a nap süt ki. Az azonban már kiderült, hogy megdöbbentően rosszul időzítette a kormányzat egy „majdnem kész” alapszer­ződés-tervezet létrejöttének bejelentését: már az eshető­ség híre is szétverte az egész millecentenáriumi ünnep­ségsorozat emelkedett han­gulatát. Más kérdés persze, hogy lehetne-e bármelyik szom­szédunkkal „szalonképes” módon alapszerződést köt­ni. Sokan emlékezhetnek például a magyar-ukrán alapszerződés parlamenti vitájára, amely egy egészen más politikai lapleosztás mellett zajlott. Nekem törté­netesen abban a szerencsé­ben volt részem, hogy az or­szággyűlés hírlapírói kar­zatán hallgathattam a vitát, bimbódzó demokráciánk re­ményteljes korai szakaszá­ban. Elképesztő volt a reto­rika: sokakkal együtt én is hüledeztem, mi lesz, ha az (akkori) ellenzék egyik-má­sik pártjának stílusa beköl­tözhet az Országházba. Mert ugye, a konzervatív demokrata Antall József is elsiette, sokat engedett, sőt kis híján „nemzetáruló’’ lett. Most egy másik (bár rész­ben azonos) ellenzék szerint a szocialista Horn Gyula si­eti el, enged sokat, sőt—le­het, megérjük—, lesz „nem­zetáruló”. Holott évek óta próbálják nyélbe ütni a ma­gyar-román alapszerző­dést, s most végre a másik fél is több hajlandóságot mutat a kompromisszumra. Nyílván lesz elegendő képviselői aláírás ahhoz, hogy a T. Ház elnökének mérlegelni kelljen: össze­hívja-e alapszerződés-ügy­ben az országgyűlés rendkí­vüli ülésszakát. Teljesen természetes, hogy egy ilyen érzékeny döntés előtt a hon­atyáknak ki kell beszélniük magukat, napirendre kell venni a témát (rendes, netán rendkívüli ülésen). Jó lenne azonban, ha a szőkébb haza és a tágabb érdeklődő szomszédság nem útszéli acsarkodás szem- és fültanúja lenne. Méltóságteljes, bölcs vitára volna szükség, amelyből az tűnik ki: nem csupán önma­gáért való politikai retori­ka, hanem a mai európai re­alitások ismeretén, s azon alapszik, hogy szerződést csak két (egymást egyenran­gúnak elfogadó) fél tud köt­ni. A most lehető legjobbat. Bállá László tárcája m i gy épületben dolgoz­ik tunk, egészen fiatal l J emberek mind a ket­ten, ilyenkor könnyen megy az összemelegedés. De nem volt köztünk igazi barátság, csak amolyan felületes cim- borálás. O mégis szinte hangsúlyozta viszonyunk kö- zeliségét: naponta négyszer- ötször is kezet nyújtott, ahányszor csak találkoztunk a folyosón. A parolái kemé­nyek voltak, hosszasak, de közben valami különös szó­rakozottság tükröződött a szemében. Nyilván olyan erősen koncentrál a munká­jára, hogy el is felejti: már kezet ráztunk ma vagy há­romszor... Különben valóban sokat dolgozhatott, nagyon igye­kezhetett, mert gyorsan emelkedett a ranglétrán: hi­vatalában egy eléggé fontos asztalhoz ültették. Fiatalon érte ez a nagy tisztesség, és nyilván elősegítette személyi­ségének pozitív fejlődését — már nem volt annyira szóra­kozott, naponta csak egyszer kezelt, és akkor sem olyan alaposan, mindig sietett va­lahová. Ezután gyorsan haladt föl­felé, egyre nagyobb lett köz­Parolák tünk a rangbeli különbség, s ezt, érdekes módon, a kézfo­gásai is tükrözték. Egyre fe­lületesebbek, futólagosab­bak lettek, néha csak egysze­rűen elsietett mellettem egy röpke szervusszal, látszott: másodpercekre ki van szá­mítva az ideje. Néhány év múlva azonban engem is észrevették, és az általában úgy van, hogy csak az első felelős beosztást meg­kapni nehéz, ha itt helytáll az ember, már be van írva abba a bizonyos noteszbe. Most már szépen haladtam én is, és a barátom mindig megállt mellettem egy parolára. Kéz­fogásai egyre melegebbek és ismét hosszan tartóak lettek, és amikor már egy rangban voltunk, naponta négyszer- ötször is a jobbját nyújtotta, gondterhelten, elrévedve, mégis nagyon barátion. Azután nagyon elhúzott mellettem. Egy egészen ma­gas székbe került, de dicsére­tére legyen mondva, nem is­mételte önmagát: új módot talált rá, hogy a köztünk lévő rangkülönbséget kézfogásai­val is hangsúlyozza. Tagad­hatatlan szívélyességgel, de igen nagy szertartásosság­gal, lassú méltósággal nyúj­totta a kezét, mintha valami nagy kincset tenne a tenye­rembe. Amikor pedig még feljebb került, e rítust ismét új vonással gazdagította: alighogy összeért a tenye­rünk, abban a pillanatban visszahúzta a magáét, és ezt az időtartamot további elő­relépése során még csökken­teni is tudta. Aztán hosszú időre elkerültem hazulról, az itthoni változásokról nem­igen tudtam. És visszatéré­semkor ki volt az első, akivel még idefelé jövet, a vonaton találkoztam? Hát ez a bará­tom. Ahogy észrevett, kedve­sen integetni kezdett a vasúti kocsi túlsó végéről, és mikor üdvözöltük egymást, jó ideig rázogatta a kezem. Nekem fogalmam sem volt arról, ami közben történt, de meg­kockáztattam a kérdést. —Aztán mondd, miért vál­tottak le? s nem tévedtem. A ba- í-j rátom körülményes * J előadásba fogott ar­ról, hogy milyen méltányta­lanság érte az elmúlt hóna­pokban. Vállalkozó utcalány: — Szép szőke hercegem, a szol­gáltatásom számla nélkül olcsóbb... Ferter János rajza Kommentár Mobil szakképzés Kállai János ■w—j héten elkezdődik a m-j tanügyi munka. Be- JLJ népesülnek a tanári szobák, készül az órarend, zajlanak a javító-pótló vizs­gák. Ki-ki a saját területén veszi számba — még szep­tember 1-je előtt—az aktu­álisfeladatokat. Ma délelőtt a nyíregyházi színházban ülésezik a regionális szak­képzési konferencia. Egybe- hívását indokolja a megre­formálása örömeit-kínjait egyszerre átélő szakoktatá­sunk helyzete. A munkaügyi tárca helyettes államtitkára még júliusban szólt (szintén városunkban) az átalakulás dolgairól. Egyebek között utalt rá: az 1993-95-ös statisztikák­ban láthatjuk, hogy hazánk­ban nő a középiskoláztatás aránya, és értelemszerűen csökken a hagyományos szakmunkásképzőkbe beke­rülők száma. Figyelmeztető adatként említette: a kedve­ző jelenség ellenére az isko­larendszerből 30-35%-ban szakképesítéssel nem ren­delkező fiatalok lépnek ki. Közéjük tartozik a gimnázi­umban végzettek közel 60 százaléka: akik nem jutottak be a felsőoktatásba. Ennek fényében aligha lehet vitat­ni, hogy a szakképzés a köz­oktatásnak része vagy sem, mert az! Része a gazdaság­nak is. Nyitott képzési rend­szer, mely szorosan kötődik a gazdaság szektorális moz­gásaihoz, piaci igényeihez. Mobil struktúrákról van szó, melyekben a funkció hordozza a lényeget: vagyis a gazdasági igényekhez iga­zodó képzési folyamatokat kell szervezni a tanodák­ban. Megyénkben sem akad intézmény, mely csupán egyetlen szakmát, vagy kép­zési típust preferálna. A tá­mogatás is immár több csa­tornán áramlik. A gazdasá­gi tehervállalás éves szinten kb. 13 milliárd forintot visz be hozzájárulás formájá­ban a szakoktatásba. Ez az anyagi közreműködés olyan tényező, ami a szakképzés esetében alfája és ómegája az átalakulásnak. Ó U '■ u

Next

/
Oldalképek
Tartalom