Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
1996. augusztus 27., kedd HATTED Versenyben a pénzpiacon Beszélgetés Ádám László igazgatóval arról: a lakosság bankja-e még az OTP Adám László Harasztosi Pál felvétele hogy a bérét a takarékpénztárnál vezetett folyószámlára utalják rendszeresen, ez lehetővé teszi megbízás alapján a szolgáltatói díjak fizetését. Megtakarításait az összeg nagyságától és a kötési időtől függően külön premizálja a bank. Nagy előnye ennek az üzletágnak a kártya- rendszer. Többféle kártya igény- bevételére van lehetőség. A VISA ECIMC kártyák mind belföldön és külföldön egyaránt lehetőséget adnak készpénz nélküli vásárlásra, illetve pénzkiadókból történő pénz felvételére. A bank leginkább fejlődő és versenyképes üzletága a lakossági folyószámla üzletág. Egyre szélesebb körű a kapcsolat a nagyobb vállalkozókkal, részvénytársaságokkal. Ez az a kör, amelyikért a bankok leginkább versenyeznek. A kiemelt stratégia mindig külön megbecsülést jelent minden bank számára. A lakossági folyószámlához kapcsolódó OVERDRAF hitel azok számára kedvező, akik nem tudják kiszámolni pontosan a várható terheiket, és az átutalás vagy a munkabér nagysága nem biztos, hogy fedezetet nyújt. Ilyenkor egy hitelkeretet bocsát a bank az ügyfél rendelkezésére, attól függően, hogy milyen nagyságrendű megtakarítása van. Ügyfélhívó gép — Akik jártak az utóbbi időben a Dózsa György utcai épületben, észrevehették, hogy milyen ideális körülményeket alakított ki ott a takarékpénztár — mondja az igazgató. — Ügyfélhívó gépi rendszer sorolja be az érkezés sorrendjében az ügyfeleket, így valamennyi pultnál folyamatos az Vitaalapok Balogh József Nyíregyháza (KM)—Ha úgy szól a kérdés, hogy a lakosság bankja-e még az OTP, amelyik nevében is sok változáson ment át az elmúlt időszakban, akkor az a válaszom, hogy az is. Volt Országos Takarékpénztár, aztán a privatizáció során részvény- társasággá alakult, ma Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Ádám László megyei igazgató kezdte ezekkel a szavakkal válaszát, amikor arról faggattam: meg kell-e ma küzdeniük a ve- télytársakkal, kell-e csalogatni valamivel a lakosságot, elcsábították-e tőlük a „tanácsok bankja” jelzőt az önkormányzatokkal együtt, vagy ilyen múlttal könnyedén tarthatják helyüket az emberek tudatában, hogy ők „A” pénzintézet. Bevezetés előtt — Az OTP banki forgalomba valamikor csak a lakossági szféra tartozott. A ’70-es évek volt a vízválasztó, amikor a tanácsok bankjává is alakultunk, de jó érzéssel mondhatom, hogy ma is számlavezetői vagyunk a megye összes önkormányzatának. Aztán megjelent a vállalkozói szféra, s ez egyidejűleg a kereskedelmi banki tevékenység bevezetését is jelentette. Gyakorlatilag a pénzintézeti törvény változásával, az átalakulások sorozatával ma már teljes körű banki szolgáltatást nyújt az Országos Takarékpénztár. Azt mondja az igazgató: az ügyfélkör 60-70 százaléka még ma is a lakossági szférából tevődik ki, a 30-40 százalékot az önkormányzatok, a vállalkozások és a kereskedelmi banki tevékenység jelenti. —Egy időben olyan kép alakult ki rólunk, hogy kivételezett helyzetben vagyunk, a bankok között nincs más, lakossági szolgáltatást végző pénzintézet a piacon. Ma ez korántsem így van. Több bank célozta meg ugyanezt az ügyfélkört, a lakosságot, ennek ellenére azt mondom, az ügyfélveszteségünk nem számottevő. A lakossági megtakarítások ma is állandó emelkedő tendenciát mutatnak, pedig éles a verseny. — Ehhez a versenyhez zárkózott fel szolgáltatásaival az OTP Bank egy olyan bankcsoport létrehozásával, amely a pénzbefektetésektől a hitel- nyújtáson át a kárbiztosításig, az ingatlanügynökségtől a brókertevékenységig minden banki szolgáltatást felölel. Bevezetés előtt áll a lakástakarékpénztár is. Úgy érezzük, ezek a szolgáltatások versenyképesek. Említi Ádám László, hogy csökkennek a kamatok, s nem csak a betéteké, hanem a vállalkozói, a lakossági és az önkormányzati hiteleké is. A lakossági folyószámlahitel az egyik „legolcsóbb” hitel, de természetesen ennek is feltételei vannak. Alapvető feltétel, hogy lakossági folyószámlája legyen a hiteligénylőnek. Áz igazgató kitér arra is, hogy milyen lehetőségeket, milyen kedvezményeket ad tulajdonosának a lakossági folyószámla. — Ha a dolgozó a munkáltatójának megbízást ad ahhoz, ügyfélkiszolgálás, s ezzel egyszerre kellő intimitást is tudunk biztosítani. Ehhez kapcsolódik a bankjegykiadó automatarendszer, amivel a kártyák esetében elkerülhetővé válik a sorbanállás. Beszéltünk arról is: kik ma a megtakarítók és a felhasználók, vagyis a hiteligénylők? —Nincs erre vonatkozó reprezentatív felmérésünk, csak tapasztalataink vannak. Ez pedig arról tanúskodik — mondja Ádám László —, hogy megmaradtak azok a szerényebb jövedelmű ügyfelek is, akik hozzászoktak, hogy folyamatosan takarékoskodni kell, de vannak nagyobb összeget megtakarítók is. Vannak természetesen olyanok is, akik az eddigi megtakarításukat felélni kényszerülnek. A megye betétállománya ezzel együtt hónapról hónapra növekszik. Más elbírálás A lakossági hitelfelvevők száma viszont csökkent. Nem csoda, hiszen az egy főre jutó lakossági hitel nagysága meghaladja a 35 ezer forintot, és ebben a csecsemők is benne vannak. Nagy a kockázata ma a hitelkihelyezésnek. Többen azért nem tudnak hitelt felvenni, mert korábbi elkötelezettségeik vannak, s a jövedelmük nem teszi lehetővé az újabb törlesztési terhet. A megyében sok a munkanélküli, alacsony az átlagjövedelem, ez is közrejátszott a mérsékeltebb hitel igénylésében, hogy a lakásépítésben a támogatási rendszer nagy lehetőséget kínált. Végezetül arról beszélgettünk: azonos feltételekkel kap- nak-e hitelt az ügyfelek? Az igazgató válasza egyértelműen: nem. Más elbírálás alá esik, aki házat épít (az idén a megyében közel ötezer új lakás építése van folyamatban), de a vállalkozók tevékenységét is mutatók alapján sorolja a bank I— IV. osztályú adóskategóriába. Természetesen az I. osztályba sorolt hiteligénylők kedvezőbb megítélésben részesülnek, ez megnyilvánul a kamat mértékében is. Antid rogtábor Győr (MTI) — Antidrog-tábor nyílt hétfőn a Győr-Moson- Sopron megyei Véneken. A megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya ezúttal harmadik alkalommal szervezte meg az ötnapos programot azzal a szándékkal, hogy segítséget nyújtson a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű serdülőknek. A 13-14 éves táborlakók — mintegy negyvenen — előadásokat hallgatnak az alkohol, a dohányzás egészségkárosító hatásairól, a kábítószerezés és az AIDS következményeiről. Megismerkednek a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás struktúrájával, s az egyes szervezetek feladataival. Szakértőktől kapnak tanácsokat a tekintetben, mit tegyenek, hogy maguk ne váljanak a bűnözés bármely formájának áldozatává. A programot délutánonként fegyvertechnikai, közlekedésbiztonsági bemutatók, továbbá akadályversenyek, játékos vetélkedők színesítik, valamint kismesterek vezetik be a táborozókat a fafaragás és a hálófonás fortélyaiba. Ezek a népi mesterségek hagyományosan még ma is élnek a Duna menti településen, csakúgy mint a halászléfőzés. Marik Sándor M ennydörög a politikai közélet alapszerződés-ügyben. Még nem tudható, villám csap le, vagy a nap süt ki. Az azonban már kiderült, hogy megdöbbentően rosszul időzítette a kormányzat egy „majdnem kész” alapszerződés-tervezet létrejöttének bejelentését: már az eshetőség híre is szétverte az egész millecentenáriumi ünnepségsorozat emelkedett hangulatát. Más kérdés persze, hogy lehetne-e bármelyik szomszédunkkal „szalonképes” módon alapszerződést kötni. Sokan emlékezhetnek például a magyar-ukrán alapszerződés parlamenti vitájára, amely egy egészen más politikai lapleosztás mellett zajlott. Nekem történetesen abban a szerencsében volt részem, hogy az országgyűlés hírlapírói karzatán hallgathattam a vitát, bimbódzó demokráciánk reményteljes korai szakaszában. Elképesztő volt a retorika: sokakkal együtt én is hüledeztem, mi lesz, ha az (akkori) ellenzék egyik-másik pártjának stílusa beköltözhet az Országházba. Mert ugye, a konzervatív demokrata Antall József is elsiette, sokat engedett, sőt kis híján „nemzetáruló’’ lett. Most egy másik (bár részben azonos) ellenzék szerint a szocialista Horn Gyula sieti el, enged sokat, sőt—lehet, megérjük—, lesz „nemzetáruló”. Holott évek óta próbálják nyélbe ütni a magyar-román alapszerződést, s most végre a másik fél is több hajlandóságot mutat a kompromisszumra. Nyílván lesz elegendő képviselői aláírás ahhoz, hogy a T. Ház elnökének mérlegelni kelljen: összehívja-e alapszerződés-ügyben az országgyűlés rendkívüli ülésszakát. Teljesen természetes, hogy egy ilyen érzékeny döntés előtt a honatyáknak ki kell beszélniük magukat, napirendre kell venni a témát (rendes, netán rendkívüli ülésen). Jó lenne azonban, ha a szőkébb haza és a tágabb érdeklődő szomszédság nem útszéli acsarkodás szem- és fültanúja lenne. Méltóságteljes, bölcs vitára volna szükség, amelyből az tűnik ki: nem csupán önmagáért való politikai retorika, hanem a mai európai realitások ismeretén, s azon alapszik, hogy szerződést csak két (egymást egyenrangúnak elfogadó) fél tud kötni. A most lehető legjobbat. Bállá László tárcája m i gy épületben dolgozik tunk, egészen fiatal l J emberek mind a ketten, ilyenkor könnyen megy az összemelegedés. De nem volt köztünk igazi barátság, csak amolyan felületes cim- borálás. O mégis szinte hangsúlyozta viszonyunk kö- zeliségét: naponta négyszer- ötször is kezet nyújtott, ahányszor csak találkoztunk a folyosón. A parolái kemények voltak, hosszasak, de közben valami különös szórakozottság tükröződött a szemében. Nyilván olyan erősen koncentrál a munkájára, hogy el is felejti: már kezet ráztunk ma vagy háromszor... Különben valóban sokat dolgozhatott, nagyon igyekezhetett, mert gyorsan emelkedett a ranglétrán: hivatalában egy eléggé fontos asztalhoz ültették. Fiatalon érte ez a nagy tisztesség, és nyilván elősegítette személyiségének pozitív fejlődését — már nem volt annyira szórakozott, naponta csak egyszer kezelt, és akkor sem olyan alaposan, mindig sietett valahová. Ezután gyorsan haladt fölfelé, egyre nagyobb lett közParolák tünk a rangbeli különbség, s ezt, érdekes módon, a kézfogásai is tükrözték. Egyre felületesebbek, futólagosabbak lettek, néha csak egyszerűen elsietett mellettem egy röpke szervusszal, látszott: másodpercekre ki van számítva az ideje. Néhány év múlva azonban engem is észrevették, és az általában úgy van, hogy csak az első felelős beosztást megkapni nehéz, ha itt helytáll az ember, már be van írva abba a bizonyos noteszbe. Most már szépen haladtam én is, és a barátom mindig megállt mellettem egy parolára. Kézfogásai egyre melegebbek és ismét hosszan tartóak lettek, és amikor már egy rangban voltunk, naponta négyszer- ötször is a jobbját nyújtotta, gondterhelten, elrévedve, mégis nagyon barátion. Azután nagyon elhúzott mellettem. Egy egészen magas székbe került, de dicséretére legyen mondva, nem ismételte önmagát: új módot talált rá, hogy a köztünk lévő rangkülönbséget kézfogásaival is hangsúlyozza. Tagadhatatlan szívélyességgel, de igen nagy szertartásossággal, lassú méltósággal nyújtotta a kezét, mintha valami nagy kincset tenne a tenyerembe. Amikor pedig még feljebb került, e rítust ismét új vonással gazdagította: alighogy összeért a tenyerünk, abban a pillanatban visszahúzta a magáét, és ezt az időtartamot további előrelépése során még csökkenteni is tudta. Aztán hosszú időre elkerültem hazulról, az itthoni változásokról nemigen tudtam. És visszatérésemkor ki volt az első, akivel még idefelé jövet, a vonaton találkoztam? Hát ez a barátom. Ahogy észrevett, kedvesen integetni kezdett a vasúti kocsi túlsó végéről, és mikor üdvözöltük egymást, jó ideig rázogatta a kezem. Nekem fogalmam sem volt arról, ami közben történt, de megkockáztattam a kérdést. —Aztán mondd, miért váltottak le? s nem tévedtem. A ba- í-j rátom körülményes * J előadásba fogott arról, hogy milyen méltánytalanság érte az elmúlt hónapokban. Vállalkozó utcalány: — Szép szőke hercegem, a szolgáltatásom számla nélkül olcsóbb... Ferter János rajza Kommentár Mobil szakképzés Kállai János ■w—j héten elkezdődik a m-j tanügyi munka. Be- JLJ népesülnek a tanári szobák, készül az órarend, zajlanak a javító-pótló vizsgák. Ki-ki a saját területén veszi számba — még szeptember 1-je előtt—az aktuálisfeladatokat. Ma délelőtt a nyíregyházi színházban ülésezik a regionális szakképzési konferencia. Egybe- hívását indokolja a megreformálása örömeit-kínjait egyszerre átélő szakoktatásunk helyzete. A munkaügyi tárca helyettes államtitkára még júliusban szólt (szintén városunkban) az átalakulás dolgairól. Egyebek között utalt rá: az 1993-95-ös statisztikákban láthatjuk, hogy hazánkban nő a középiskoláztatás aránya, és értelemszerűen csökken a hagyományos szakmunkásképzőkbe bekerülők száma. Figyelmeztető adatként említette: a kedvező jelenség ellenére az iskolarendszerből 30-35%-ban szakképesítéssel nem rendelkező fiatalok lépnek ki. Közéjük tartozik a gimnáziumban végzettek közel 60 százaléka: akik nem jutottak be a felsőoktatásba. Ennek fényében aligha lehet vitatni, hogy a szakképzés a közoktatásnak része vagy sem, mert az! Része a gazdaságnak is. Nyitott képzési rendszer, mely szorosan kötődik a gazdaság szektorális mozgásaihoz, piaci igényeihez. Mobil struktúrákról van szó, melyekben a funkció hordozza a lényeget: vagyis a gazdasági igényekhez igazodó képzési folyamatokat kell szervezni a tanodákban. Megyénkben sem akad intézmény, mely csupán egyetlen szakmát, vagy képzési típust preferálna. A támogatás is immár több csatornán áramlik. A gazdasági tehervállalás éves szinten kb. 13 milliárd forintot visz be hozzájárulás formájában a szakoktatásba. Ez az anyagi közreműködés olyan tényező, ami a szakképzés esetében alfája és ómegája az átalakulásnak. Ó U '■ u
