Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-10 / 187. szám
1996. augusztus 10., szombat HÁTTÉR Fordított piramis a téren Egy „negyvennyolc órás" ügyvezető véleménye a lassan épülő Metropolról A Metropol félkész állapotban Balázs Attila felvétele I _ I ^ Rág(ód)hatunk Nyíregyháza (KM - B. J.) — Időnként lanyhul az érdeklődés, aztán újból felkorbácso- lódnak a kedélyek a nyíregyházi Metropol építkezése körül, részint mert a Luca széke módjára épülő üzletház meghatározó eleme lesz a megyeszékhely centrumának, részint pedig, mert hiába várja a közvélemény, hogy napvilágra kerül, kik a felelősök a kialakult helyzetért, csak titokzatoskodás folyik. Mi lehet a háttérben? Igaz Dezsőtől érdeklődtünk, akiről megtudtuk — ha csak rövid időre is — módja volt beletekinteni a kártyákba. Környezetidegen — Már az nagyon elhibázott koncepció volt, amikor a városnak arra a központjára tervezték a Metropolt, ahol több áruház, üzletház volt korábban is, ráadásul a legelemibb feltételek is hiányoznak. Egy üzlet- központhoz parkolók kellenek, s itt a forgalmi helyzet sem olyan, hogy akár az áruszállítók is zavartalanul közlekedhetnének. Mellesleg Nyíregyháza nem annyira kereskedelmi jellegű város, amelyik akár a ma meglévő mennyiségű kereskedelmi létesítményt képes eltartani. Más oldalról nézve ez az üzletház mint építmény sem illik ebbe a környezetbe. Ott a római katolikus templom, amit most már bazilikának is nevezünk, ott a plébánia, de ott van a Korona és a városháza patinás épülete, erre a sarokra valamilyen hagyományőrző épület illett volna. —A sors úgy hozta, hogy rövid ideig beletekinthettem ebbe az egész beruházásba, negyvennyolc óráig ügyvezetője voltam a Metropol Rt.-nek, de a felismert problémák miatt megköszönve a bizalmat, visszaléptem. Nem kívánok adatokat szolgáltatni, hisz ígéretet tettem arra, hogy a tudomásomra jutott információkat A Kossuth-tér délkeleti szegletének építészetileg értékes, funkcionálisan hasznos beépítése több mint tíz évvel ezelőtti szándék. Az elavult, egy más korszellemet tükröző lapos tetős ABC épülete (a földterülettel együtt a Julius Meinl tulajdona volt) vizuális csúfság volt a tér sarkában. A gondolkodás tehát már régen megindult, ezt a számtalan tanulmányterv jól bizonyítja — valamennyi elképzelés kereskedelmi jelleget adott a születendő épületnek, mert mi mást is adhatott volna... (Még szerencse — tekintettel az ágazat mai helyzetére —, hogy például nem kulturális intézményt terveztek oda, vagy irodaházat, amiből meg van bőven, s az sem váltott volna ki túlzott lakossági elismerést.) Tehát elhamarkodott döntésnek maga az alaphelyzet nehezen nevezhető. Az, hogy parkolók kellenek, tény. Eredetileg a pincében parkolóház lett volna, de decemberre, mire az új önkormányzat ölébe pottyant az egész..., azt a szintet már értékesítették. Valószínűleg az akkor döntéshozók is tartottak attól, hogy akármilyen is lesz az új épület, semmiképp nem fog maradéktalan elismerést kiváltani. Ezért kellő gondossággal egy szakmailag mindenképp „erős” emnem szolgáltatom ki, de azt el kell mondani, hogy én még ilyen felállást nem láttam, mint ami a Metropolt jellemzi. Van egy ügyvezető, övé a feladat. Fölötte van egy háromtagú igazgatóság elnökigazgatóval, afölött van egy hétfős igazgatótanács, és ott az önkormányzat. Ez az úgynevezett fordított piramis és mindez egy ilyen kis beruházásnál. Ilyeneket a megyében korábban százával építettünk. Volt egy megrendelő, az megbízott valakit az építkezéssel és várta a kulcsátadást. De ha itt valaki ügyvezetőnek be is kerül ebbe a körbe, a legkisebb lehetősége sincs arra sem, hogy józan parasztésszel végigcsinálja, mert ötven gazdája van, aki beleszólhat. Miért oda? — Ezzel a hatszázmilliós beruházással, ha az előzetes értékesítési feltételek megvannak, meg kellett volna pályáztatni, azt követően megbízni valakit, aki határidőre átadja és akkor nincs felügyelő bizottság, nincs hatpárti együttműködés, meg nincs önkormányzati testület, hanem van ennyi pénz és lesz ezzel azonos értékű beruházás. És akkor nem sározódik be az önkormányzat, nincs gyanúsítgatás. bért, Bán Ferenc Ybl- és Kos- suth-díjas építőművészünket bízták meg a tervezéssel. Az, hogy kereskedelmi funkciót kapott az épület, végső soron azt a lehetőséget kínálja: a kereskedők tulajdonhoz juthatnak, s ne munka nélkül szerzett gyors magánhaszonná váljanak a passzolt, s egyre növekvő bérleti díjak (mint ahogy ez konkrét ügyek kapcsán joggal váltott ki felháborodást.) A jelzések szerint van igény és fizetőképes kereslet a frekventált helyen lévő korrekt üzletbérleményekre. Egy másik téma, amellyel kénytelenek vagyunk vitatkozni, a belső tér használata. Csak körül kell nézni a világban, s látható, hogy a mam- mutáruházak ideje lejárt, a „shopposodó” kereskedelemszervezési technika a tendencia. Ezzel kapcsolatban ki lehet fejezni az ellenérzést, de nem túl sok értelme van... A részvénytársaságoknál van egy törvény előírta minimál- személyzeti felépítés — ez az, amit mi létrehoztunk. Az, hogy hétfős igazgatótanács van az igazgatóság felett, tárgyi tévedés. Arról, hogy a pályáztatás annak idején milyen körülmények között történt, s hogy a munkákat miért az UNITERV kapta, talán az ak— Nincs jogom, hogy bárkit is elmarasztaljak, de nagyon meg lennék lepve, ha egy komoly önkormányzati vizsgálat nem tárna fel jelentős mulasztásokat. Csak fel kell tenni a kérdéseket: miért épült oda, miért az kapta meg, aki kapta, miért nem hirdettek az ügyben pályázatot, miért szállt be az önkormányzat, miért vásárolta ki az Uniterv részét, miért úgy kötött szerződést a kivitelezésekre ahogy kötött, miért azzal a kivitelezővel kötött szerződést, akivel kötött, érdekes válaszok érkezhetnének rá. Naivitás volt elképzelni — s ezt én olyan emberként mondom, aki harmincöt évet dolgozott kivitelezőként —, hogy olyan árakon, ahogy négyzetméterét kínálják az áruháznak, ez egy sikeres üzlet lesz. — Joggal tehető fel az a kérdés is: nem volt elég az Univerzum példája? Ott bebizonyosodott, hogy nem lehet ötven vagy száz különféle üzletet bevinni egy épületbe. Ha butikban akarok turkálni, elmegyek a bazársorra, de nem megyek be á Metropolba, ahol — már elnézést a kifejezésért — öt- tíz-húsz-harminc négyzetméteres kis bódék vannak. A Met- ropolban a Julius Meinl-en kívül számottevő kereskedelkori illetékeseket kellene megkérdezni. Az a háromfős vizsgálóbizottság, amelyet a testület megbízott a fontos, de tisztázatlan részletek feltárásával, az elemzés eredményeit szeptemberben ismertetni fogja mind a közgyűlés, mind a közvélemény előtt. Igazgatóságunk tiszta, egyértelmű helyzetet és világos felelősségi viszonyokat teremtett azáltal, hogy verseny- tárgyalás útján egyetlen vállalkozóval kötött számonkér- hető, kötbérre és kártérítési felelősségre is kiterjedő szerződést, ami garancia. De a befejezési határidő nem csak ezért nincs veszélyben. Az önkormányzat nem az Uniterv, hanem a mintegy hatvan Törpe utcán építkező család mögé állt, az ő ellehetetlenült lakáshelyzetükön próbált meg javítani. Ha önnek igaza lenne, akkor az Uniterv nem ment volna tönkre. A kezdet kezdetén kellett volna másképp, körültekintőbben intézni az ügyeket, de a konfliktusos gondok már az új önkormányzat nyakába szakadtak — ez is vitathatatlan tény. Egyetlen megoldás kínálkozott, az előre menekülés. Félbehagyhattuk volna, persze a Metropol- építkezést is, de ez nem került volna (a szó szoros értelmémi elárusító helye senkinek nincs. —A látvány alapján ma sem tartom hihetőnek, hogy ezt az áruházat ebben az évben az ünnepi csúcs előtt meg tudják nyitni. Be kellene ismerni a városi önkormányzatnak, hibát követett el ezzel a beruházással, mert sem a célját, sem a funkcióját tekintve első perctől nem felelt meg. A közvéleménynek joga van megtudni: milyen érdekek játszottak közre a döntés meghozatalánál. Itt lenne az ideje, hogy akár házon belül, akár házon kívül megkeressék: kik a felelősök azért, hogy az önkormányzatot olyan helyzetbe kényszerítették, aminek komoly anyagi következményei lesznek, s ezt a pénzt a városlakók pénzéből kell majd fizetni. — És a Metropol csak a jéghegy csúcsa. Ott a Törpe utca, ahoí több tucat család pénze és lakásgondjának megoldása forgott kockán, mert becsapták őket. Erre mi történik? Az ön- kormányzat odaáll egy ilyen cég háta mögé. Hány cég ment itt tönkre ebben a városban, s az önkormányzat egy mögé sem állt. De az Uniterv mögé odaállt. Vajon feltette már valaki a kérdést a testületnek: miért élvezett ilyen kivételezett- séget ez a cég ebben a városban. Mert ez a legegyszerűbb honpolgártól kezdve mindenkinek csípi a szemét. Milliók úsznak el — Amíg nincs válasz, nem kell csodálkozni, ha a városban arról beszélnek az emberek, hogy hol, milyen összefonódások, összeköttetések vannak. Itt százezerek, milliók úsznak el, s nincs felelős, nincs konzekvencia, nincs tükörbe nézés, nincs önvizsgálat. És hiába tépik a pártok a szájukat, ha egy ilyen kérdéshez érnek, mélységes az egyetértés abban, hogy itt a nyilvánosság személyiségi jogokat sért. Pedig érdekes lenne tudni, egykoron kik járultak ehhez hozzá, s miért? ben sem) kevesebbe, hiszen már szerződések köttettek, s ezek nem teljesítése komoly fizetési kötelezettségeket rótt volna a városra. Hogy titokzatosság lengené körül az említett témákat? Legfeljebb mesterségesen keltettek. (Ezt a kérdést a helyi sajtó rendszeres olvasói különben könnyedén megválaszolhatják — még helyszíni sajtótájékoztatót is tartottunk.) Véleményünk szerint — akik különben élénk értékesítési tárgyalásokat folytatunk — sokszor túl nagynak is tűnik a negatív nyilvánosság. S ez ártalmas, nagyon megnehezíti a pozícióinkat, hiszen az üzleti világban nagyon érzékeny az előzetes imázsra. Különben utólag kár di- lemmázni azon, hogy mi nem jó. mert már nem lehet rajta módosítani... Egyébként Igaz úr, irigyeljük önt, hogy csak 48 órás, tehát gondolkodási stádiumban volt ügyvezető, s volt módja a nem vállalásra. A testületnek ellenben nem volt választási és sok mérlegelési lehetősége. A nem önként vállalt terhet nekünk kell hurcolnunk. Giba Tamás alpolgármester, Balogh Zoltán a METROPOL Rt. Igazgatóság elnöke Angyal Sándor y* V nnep közeledtét}, f / gondolom amolyan Vy hangulatjavító bejelentésként érkezett hozzánk a hír, miszerint most már nemcsak annak leszünk bő- viben, amin elrág(ód)ha- tunk, de annak is, amivel rágódhatunk. Egy pillanat és tisztul a kép: a hírek szerint jövőre megszűnne—többek között—a rágógumi 70 százalékos fogyasztói adója. Gondolom, ez az információ különösen a fiatalabb korosztály körében vált ki kedvező visszhangot. Aki viszont nemcsak az anyagiaknak, hanem a fogaknak is híján van s ezért rágógumimentesen él, a hír hallatán maga is olcsóbban felpapri- kázódhat — mivel a fűszer- paprika fogyasztási adója pedig 10 százalékkal csökken. Bizonyára a szebbik nem arca is felderül azon, hogy a kozmetikumoknál is eltörölik majd az áremelő fogyasztási adót (jelenleg ugyanis az arc-, ajakápolók esetében 20 százalék, a parfümöknél 70 százalék ez a tehertétel). A rosszmájúak szerint ennek vajmi kevés köze van a szociálpolitikai helyzet enyhítéséhez, sokkal inkább ahhoz, hogy a jövőben olcsóbban tudunk majd kozmetikázni. Aztán: úgy tűnik, a pénzügyi kormányzat lépést tart az új szlogenekkel, hogy tudniillik sok mindenre mondjuk manapság: ez is benne van a pakliban. (Például a bizniszben a bukás, a versenyben a vesztés.) Vélhetően ez ösztökéli az adóalakítókat abban, hogy megszüntetni tervezik a játékkártya csomagonkénti adótételét is. Magyarul a jövőben ezek szerint könnyebben keverhetjük majd az olcsóbb kártyát, legfeljebb arra kell vigyáznunk, hogy ne selejtes csomaghoz jussunk, amibe netán hamis kártyákat rejtettek el. De félre a gonoszkodással: hírlik, hogy felére, harmadára mérséklődne a pörkölt kávé 20 százalékos, a kávékivonat 30 százalékos adója is. Ismerve szürcsölő népünket, hát erre már azért mégiscsak elismeréssel illik bólintani. S legvégül íme a csattanó: ezekkel az intézkedésekkel bizonyára az a céljuk a financiális szakembereknek, hogy ha nehezen élünk is, azért igyekezzünk azt bearanyozni valamelyest. Ezért még az aranyat sem kímélik a jövőben: a 65 százalékos forgalmi adóját is felére, harmadára csökkentik majd, amennyiben ezt ősszel, a kipihenten újra ülésező honatyák is úgy gondolják. Ámen. Uram ez még nekem is drága... Ferter Ján< ivommemar Gyerekek a táborban Györke László y alószínűleg nem egy szülőnek olyan a nyár, a vakáció, mint egy rémálom, lidércnyomás. Legalábbis annak, aki dolgozik, mert nincs hová tenni a gyereket. Persze, küldhetné táborba őket, ám némelyik olyan sokba kerül (10-12 ezer forintba egykét hétre), hogy bizony meg kell gondolni, kibírja-e a családi költségvetés. Ezért példaértékű az a kezdeményezés, amelyet a Családsegítő Szolgálat tesz ez ügyben Nyíregyházán. Előbb egy kéthetes turnust szerveztek helyben. Most pedig egy újabb lehetőség nyílott augusztus 19-étől egy négynapos táborra, amely Rostalló-Kőkapun, a Zempléni-hegyekben lesz. A csodálatos vidékre harmincnégy nyíregyházi veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermek utazhat. A másik fontos tény, hogy a szülőknek mindez egy fillérjébe sem kerül. De a szervező Családsegítő Szolgálatnak sem, hiszen minden költséget a szponzorok, a támogatók állnak. Kis és nagy cégek egyaránt. Mert a támogatók között ott van a zöldségkereskedő ugyanúgy, mint a megyei, sőt országos nagyvállalat. Voltak, akik pénzt adtak, voltak, akik saját terméküket ajánlották fel: például Túró Rudit, vagy éppen szalámit, üdítőt és más, a gyermek- szájnak kedves nyalánkságot. Vincze András pedagógus, családgondozó és De- me Dóra, a Családsegítő Szolgálat igazgatója nem leplezi örömét. Bár kemény, kitartó előkészületi munkával jár egy ilyen tábor megszervezése, ők—és persze a támogatók — a gyerekekért mindenre képesek. Persze, Nyíregyházán nem annyi hátrányos helyzetű gyerek van, mint amennyinek lehetősége nyílik ilyen táborban részt venni., De ennek is örülhetünk. i Menekülés előre r> m \s
