Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-05 / 156. szám

1996. július 5., péntek HÁTTÉR Aszálytakarta belvízveszély Ki fizesse a révészt? • Újabb teher az önkormányzatokra • Átmeneti állapot Nézőnont Szétszavazás Györke László Dombrád (KM) — Nemrég tartotta taggyűlését a Felső- Szabolcsi Vízgazdálkodási Társulat. A téma időszerű, hi­szen a vízgazdálkodásról szó­ló törvény, illetve a kormány- rendelet értelmében a társu­latok 1997. január 1-jéig kö­telesek új alapszabályt készí­teni és azt a cégbíróságon nyilvántartásba-vétel céljá­ból benyújtani. Solymosi Lászlóval, a társulat elnökével és Tóth László ügy­vezető igazgatóval a problé­mákról, az akadályokról, a ve­szélyekről és magáról a jog­szabályról beszélgettünk. Adatszolgáltatás — A Felső-Szabolcsi Vízgaz­dálkodási Társulatnak 91 tagja van — mondja Solymosi Lász­ló. — Ezek közül 39 szövetke­zet. 46 polgármesteri hivatal, azaz önkormányzat és hat egyéb szervezet. A terület 92151 hektár,acsatornákhosz- sza összesen 533,5 kilométer. — Az alapszabály mellékle­tében kell meghatározni a tár­sulat tagjainak nevét, székhe­lyét, a vonatkozó területrészek nagyságát — veszi át a szót Tóth László. — Annak rendje és módja szerint megkerestük a nyilvántartással rendelkező szerveket, amelyek 90 napon belül díjtalanul kötelesek azo­kat rendelkezésünkre bocsáta­ni. Levelet küldtünk a polgár- mesteri hivataloknak, a földki­adó és földrendező bizottsá­goknak, a földhivataloknak. Sajnos, egy-két polgármesteri hivatal kivételével, minden szerv részéről elutasító választ kaptunk. Az indok az volt, hogy még nem rendelkeznek a kért adatokkal, s belátható időn be­lül nem is tudják kérésünket tel­jesíteni. — A társulat intéző bizottsá­Eloltották az elhalást Nyárlőrinc (MTI) — Meg­fékezték az alma- és körte­fákat károsító tűzelhalás fertőzést a Bács-Kiskun Megyei Növényegészség­ügyi és Talajvédelmi Állo­más irányításával, így való­színűleg megmenekülhet­nek a további gyümölcsül­tetvények, az Erwinia amy- lovora baktérium miatti ki­irtástól. Mint ismeretes, Nyárlő- rincen bukkant fel először a rettegett fertőzés, ami után állami eljárás keretében, ki­irtották a 40 hektáros alma­ültetvényt. A település másik részén jelentkezett fertőzést idejé­ben észrevették, így ott csak másfél hektáron kellett áfá­kat megsemmisíteni. A tör­téntek hatására a helyi al­matermelői gazdaköri ta­gok mentesítő brigádot ala­kítottak. amely szakember irányításával rendszeresen ellenőrzi az ültetvényeket és elvégzi azok mentesíté­sét. így az utóbbi két-három hétben egyetlen fát sem kel­lett kivágni. A gazdák nem hivatalosan értesültek róla, hogy az FM-ben folyamat­ban van az ültetvényük fel­számolására kényszerült termelők kártérítésének ügye. ga márciusi ülésén javasolta — mondja Solymosi László — az érdekeltségi hozzájárulás fize­tését 1997-től — míg nem ren­delkezik a társulat a szükséges adatokkal — a polgármesteri hivatalok vállalnák át a köz- igazgatási külterületük után is. Ha fizetni kell... — Felkerestem az érintett tele­pülések polgármestereit — folytatja Tóth László. — Mit mondjak? A polgármesterek megerősítettek abban, hogy a társulat tevékenységére feltét­lenül szükség van, ugyanis a vízelvezető rendszerek, azaz a csatornák további romlása egy esetlegesen bekövetkező belvi­zes időszakban katasztrofális helyzeteket idézhet elő. Csak éppen pénzt nem akar, illetve nem tud adni senki, amit az ön- kormányzatok jelenlegi hely­zetében meg is lehet érteni. — Az előzetes számítások szerint 200 forint érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére lenne szükség hektáronként. Mérlegelve az önkormányza­tok teherbíró képességét, inté­ző bizottságunk javasolta 120 forint megállapítását hektáron­ként. Ha a hozzájárulás befize­A tv elkényelmesíti az embert, csak ülök a fotelben, és bámulok. Régebben volt ez a könyv ne­vű izé, olyan lapjai voltak mint a kártyának csak hossza- dalmasabban kellett betűz- getni, meg elképzelni, hogy mit is akar mondani. Fárasz­tó szórakozás volt, afféle fa­eke a huszadik században. Azóta egy analfabéta feltalál­ta nekünk a tv-t. Én a tv-ben legjobban a távkapcsolót sze­retem. Régebben szólni kel­lett a gyereknek, hogy nyom­ja már meg a kettes csatorna gombját. De ma már egyedül is boldogulok. Csak futkos az ujjam a távkapcsolón és ott vagyok az RTL-en. Rossz a műsor, átkapcsolok egy má­sik csatornára. Halk a hör- gés, felerősítem, életlen a zsi­lettreklám, kiélesítem. Ölik egymást az emberek, keresek egy üveg sört,—hol meg Ta­hiti szigetén,—ott meg meg­húzok egy rafiaszoknyás bennszülöttet. Hot egy mene­külttábor nyomorát bámu­lom, hol egy milliomos tobzó­dásait. Egyszer a HBO-on egy akciófilmet, máskor a Kis hableányt. Mára már úgy hozzászok­tam a távkapcsolóhoz, hogy el sem tudom nélküle képzel­ni az életemet. Ez az én meg­hosszabbított nyúlványom. Néha úgy érzem magamat, mint egy Isten, —- én mozga­tásé teljes egészében teljesülne —- amire, valljuk be, nem sok esély van —, akkor ez mintegy 50-60 kilométer csatorna kar­bantartását tenné lehetővé. Egy fontossági sorrendet felállítva, 5-6 éven belül a leglényege­sebb csatornák felújítására nyílna lehetőség. — Komoly problémát jelent az is, hogy a társulathoz tarto­zó 92 151 hektár területből csu­pán 31879 hektár után tud a tár­sulat érdekeltségi hozzájáru­lást kivetni, melynek féléves összege 1 millió 233 ezer fo­rint, s ebből eddig mindössze 691 ezer forint folyt be. Ez az összeg igen kevés ahhoz, hogy a vízgazdálkodási törvényben meghatározott közfeladatokat el tudjuk látni. Lenni avagy nem... Mi történik vajon azokon a te­rületeken. ahol nem működnek vízgazdálkodási társulatok, vagy éppen a társulat nem tud a törvényben megfogalmazott feladatainak eleget tenni? — A kormányrendelet sze­rint — folytatja Tóth László — amennyiben az érdekeltségi te­rületen vízitársulat nem műkö­dik, az állami vagy helyi önkor­tom a világot. Éhezőket látok, átkapcsolok neki egy főző tanfolyamra. Ez már a hu­szonegyedik század. Bekap­csolom a gyermekműsort és kikérdezem a lányomtól a lec­két. Ha nem érek rá, felve­szem videóra. Megnyomom a stop gombot és kap egy po­font— ha későn jön haza — egy thai-boxolótól. Aztán át­kapcsolok anyámra. Megkér­dezem, hogy van, távirányí­tóval vágok egy kisfát, kiha- muzom a kályhát és felveszem a panaszkodását videóra. Majd később meghallgatom. Ha végeztem, átmegyek a munkahelyi csatornára. Be­hívom az osztályvezetőket, referálnak, kiosztom az uká- zokat. Felhangosítom a Man­cikát,—ő munkahelyi hír ha­rang —naprakészen tájékoz­tat az időszerű pletykákról. Behozatok egy kávét a Gizi­kével és hazakapcsolok, mert kupanap van. A tehetetlen magyar csatároknak mutatok néhány jó példát a spanyol bajnokságból. És természetesen minde­közben kényelmesen fekszem kedvenc fotelemben, lábamat a puffon nyugtatva, a gördü­lő szervizkocsin konyak, sö­rök. cigaretta, sütemények, meg ami kell, — nagy talál­mányzati tulajdonban álló vi­zek és közcélú vízilétesítmé­nyek kezelője, illetve tulajdo­nosa a közcélú érdekeltségi hozzájárulás megállapítását kezdeményezheti. Vagyis az érdekeltek érdekeltségük ará­nyában kötelesek viselni a költ­ségeket az államigazgatási el­járás általános szabályai sze­rint; a lefolytatott eljárásban hozott határozatával érdekelt­ségük arányában az érdekeltek­re a jegyző veti ki a hozzájáru­lást. (Érdemes még megjegyezni, hogy a Vízügyi Igazgatóság tá­jékoztatása alapján jelenleg a közcélú vízi létesítmények és vízi munkák közérdek mérté­kéig terjedő költsége 1000- 1500 forint hektáronként.) Ez a „köztes”, átmeneti álla­pot nyilvánvalóan addig tart, amíg a tulajdonviszonyok nem rendeződnek végérvényesen. Attól kezdve ugyanis a társulat a tulajdonosra, a használóra vagy a bérlőre veti ki a hozzá­járulást. — Ha nem teljesítik határ­időre a befizetést—mondja vé­gezetül Tóth László —, akkor az intéző bizottság elnökének megkeresésére az ingatlan fek­vése szerinti illetékes jegyző az adózás rendjéről szóló jogsza­bályok szerint hajtja be a hoz- zájárulást.abefolyt összeget— a behajtási költségek levonása után — negyedévenként a tár­sulat számlájára utalja át. Tehát a polgármesteri hiva­talok újabb — nem éppen nép­szerű — feladatot kapnak. Tény viszont, hogy a vízgaz­dálkodás létesítményeit kezel­ni kell, ami közvetlen a földtu­lajdonosok érdeke, hiszen ha például a csatornák tönkremen­nek, egy esős év hektárok ezre­in, tízezrein teheti semmivé a termést. Ha meggondoljuk, a kilátásba helyezett 200 forint sem sok egy hektárra éves szin­ten a veszteséghez képest, amit a kiázás okozhat. mány ez a távkapcsoló. Az asszony ezalatt általában a konyhában tesz-vesz—szor­goskodik. Főz, mosogat — nem kapcsolok rá —, hagy szórakozzon ő is. A kis bo­gyós kell most nekem a szom­szédból, addig kapcsolgatok, amíg be nem jön. Átlátszó há­lóing van rajta, pontosan így szeretem. Majd teszek róla, hogy azt is levegye. Nyomko­dom a gombokat, de mi a fe­ne ez — cipzáras? A csaj ke­zében is távkapcsoló van és pont rám irányítja. A köldö­kömre és megnyomja: stop. Meg sem tudok moccanni. És behoz a lakásomba, az én képernyőmre egy fiatal Tar- zánszerű fickót, egy arcvíz­re klómból, és elkezdenek csó- kolózni. De kérem mi ez itt, birtokháborítás? A nő fel- hangosítja magát és azt mondja, hogy neki ez a pasi a bizonyosság, és a többi már nem rám tartozik. Egy katta­nás, és kikapcsol. Teljes a sö­tétség a képernyőmön: zúg a fejem, se kép, se hang. gyhogy azt kell # J mondanom, hogy jó dolog ez a távkap­csoló, de csak akkor ha az én kezemben van a nyomó­gombja. Balogh József A szocialista párt ma­gára maradt, és eb­ből le kell vonni a szükséges konzekvenciát — mondta Szekeres Imre az MSZP frakcióvezetője, ami­kor a házszabály módosítá­sánál az ellenzék természe­tes módon ellene szavazott, az SZDSZ pedig — ez már sokak szemében nem annyi­ra természetes — tartózko­dott, s így megmarad a na­pirend előtti felszólalások lehetősége. Az igazság az, hogy rég­óta érett már egy szétszava- • zás ebben a két éve alakult koalícióban, hiszen sok olyan törvényjavaslat ké­szült már, amelyben nem volt egyetértés, sok olyan — főképp kormányfői — ötlet hangzott el, amely nem nyer­te meg a szabaddemokraták tetszését, s ha olykor a veze­tő kormánypárt nem gondol­ta volna meg magát, akár szakításig is feszülhetett vol­na a húr. Most nincs szó szakítás­ról, pedig az álláspontok sokkal határozottabbak, mint voltak bármikor. Ez lát­Szondi Erika L assan már hiányoz­na, ha nyaranta meggycirkusz nélkül maradnánk. A gondokforrá- sa rendszeresen a felvásár­lás illetve a felvásárlói ár. Június végén még úgy tűnt, soha nem látott karriert fut be ez a megyénkben népsze­rű gyümölcs, hiszen egymást túllicitálva emelték az ára­kat a kereskedők. Pár nap alatt százötven forintra emelkedett az ár, s az elsza­badult árral együtt elszaba­dultak az indulatok is. Tép- te-marta, aki csak tudta az éretlen gyümölcsöt a nagy haszon reményében. Tör­vényszerű, hogy ennek aztán meg lett a böjtje, mert a né­met piac minőséget várt, s nem fanyar ízű csöpögős, ehetetlen gyümölcsöt. Ter­mészetes, hogy visszaküld­ték a kamionokat és nem vet­ték át a meggyet. Hogyan le­hetne vajon megelőzni ezt a renomérontást, amely a tisz­tességes termelőket nagyon könnyen tönkre teheti? Hangoztatjuk, stabil piac­ra van szükség, biztos érté­kesítési lehetőségekre. Csak azt nem tudjuk, mikorra va­lósul meg ez az álom. Miért kel! a magyar termelőnek azért szurkolni, hogy Német­szőtt az alkotmánykoncep­ció leszavazásából, s ez erő­södött fel a házszabály mó­dosítására tett indítvány elutasításából is. Az ok a kül­ső szemlélő számára arra vezethető vissza, hogy talán a kormány kétéves munká­jának értékelése, talán a megígértnél magasabb inf­láció, talán a hátralévő két évben még megvalósításra váró nehéz feladatok miatt felerősödött a szocialista párt bal szárnya, hangosab­ban mondják — főképp a párton belül—: jobban kell ragaszkodniuk a választási programhoz, s nem szívesen vállalnák, hogy, mint annak idején az Antall-kor/nányra, rájuk is rásüthessék a szoci­ális érzéketlenség vádját. Noha a képviselők többsé­ge ezúttal hozzájárult ahhoz, hogy az alkotmánykoncep­ció még vitás kérdéseit újra tárgyalják, ma már egyre ke­vesebben mernék határozot­tan kijelenteni, hogy ebben a ciklusban lesz új alkot­mány. Azt viszont egyre nagyobb biztonsággal mondhatjuk: a hatalom túlsúlya ellenére stabilabbnak érezhetjük a demokráciát. országban, vagy Franciaor­szágban lefagyjon a gyü­mölcs, mert csak akkor van esély az értékesítésre. Miért kell belehajtani az embere­ket a mesterségesen felvert árakkal egy ilyen mind rö­vid, mind hosszú távon ne­gatív hatást kiváltó ügylet­be? Miért kell szinte minden téren eljátszani az amúgy is nehezen megszerezhető be­csületet, megbízhatóságot? A tisztességes termelők nem estek neki a fáiknak, s várták hogy valóban minő­ségi árut szüretelhessenek. Becsapottnak, kiszolgálta­tottnak érezték magukat a hirtelen bekövetkezett árzu­hanás miatt. Szerencsére most újra emelkedett a fel- vásárlási ár, ám minden ter­melő feje fölött ott lebeg, hogy az elvesztett német pi­acot a magyar konzervipar szűkösebb kapacitása miatt nem tudja pótolni. S akkor mi lesz munkájukkal, egész éves fáradtságukkal? Éz a szegény gyümölcs még az utóbbi hetek rendőrségi kró­nikájába is bekerült. Olyan drága volt, hogy érdemes volt ellopni. Mikor jön el va­jon az az idő, amikor terme­lési bizonyítványt kérnek a felvásárlók az áru átvétele­kor? Ezzel talán mind a mi­nőség, mind a termelők biz­tonsága javulluitna. A csatornákat rendben kellene tartani Balázs Attila felvétele Kulcsár Attila tárca ia Távkapcsoló Nyári fejőstehén Ferter János rajza Kommentár Meggymizéria

Next

/
Oldalképek
Tartalom