Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-29 / 176. szám

1996. július 29., hétfő A TermészetBúvár Nyíregyháza (KM) — Szép éjjeli lepke, a kis páva­szem csalogatja a Termé­szetBúvár magazin most megjelent számának olva­sóit. A lepkék, a szitakötők vagy a bogarak iránti érdek­lődés érthető. Hiszen a rendszerint dekoratív külse­jű ízeltlábúak még a termé­szettel éppen ismerkedők fi­gyelmét is felkelthetik... A hangyákról mindez aligha mondható el. Amivel mégis magukra vonják sokak ér­deklődését, az egyebek kö­zött az emberi társadalmat idéző társas életük. Erről szól a legfrissebb szám ve­zető cikke Gallé László tan­székvezető egyetemi do­cens tollából. Luxus vagy nélkülözhe­tetlen? — teszi fel a szerző, Vida Gábor akadémikus a kérdést az élőlények sokszí­nűségéről szóló, igencsak alaposan elgondolkodtató írásában. Új szemléletre van szükség a tudományban és a gyakorlatban egyaránt — állítja kemény következe­tességgel. A közismert természetíró, Schmidt Egon a folyók és ta­vak mentén kalandozik egy kicsit, majd a rétek, a lege­lők és a kultúrtájak felé ve­szi útját. A perzselő napsu­garak elől a dús lombú fák alkotta erdőbe húzódik visz- sza, majd a parkok és arbo­rétumok megannyi kincsét veszi szemügyre. Sétái köz­ben számtalan érdekesség­gel ajándékozza meg olva­sóit. Erdélyi Miklós tanár úr a Tisza virágairól ír. A tisza­virág szó hallatán a legtöb­ben bizony virágra gondol­nak, pedig... Aki kíváncsi, egy szokatlan érdekes állat­ról tudhat meg fantasztiku­mokat is. A repülőkutyák földjére utazhatunk gondolatban az ELTE jövendő biológusai­nak helyszíni megfigyelé­sei, terepgyakorlata alapján. De hol is járunk? A trópu­sok forró poklában, Nyugat- Malajziában... A Termé­szetBúvár nyári számának olvasóit megörvendeztetik virágkalendáriummal is, amelyen az örökzöld hegyi rétek káprázatos virágkölte­ményeit láthatják viszont. Balogh mint név Mizser Lajos Nyíregyháza — Kétségte­lenül a leggyakoribb veze­tékneveink egyike. Mi okozza a gyakoriságot? A legegyszerűbb megoldás az volna, ha azt mondanánk, hogy a Baloghok szaporáb­bak voltak, mint a más ne- vűek. Csakhogy a kérdés nem ennyire egyszerű. Ha egy név gyakorivá válik, ak­kor nem egy névadási indí­ték határoz, akár gh-val, akár g-vel is írjuk. Ha megnézzük Kázmér Miklós családnévszótárát, azt tapasztaljuk, hogy a Ba­logh vált legelőször veze­téknévvé, mégpedig 1298- ban. Rokon kifejezései: Ba­los, Sete, Suta — de ezek jó évszázaddal későbbiek. Az időelhatárolódást nyilván befolyásolta, hogy me­gyénkben is volt ilyen nem­zetségnév (pl. Kállósemjén anyagában is megtaláljuk). A balkezesség eléggé feltű­nő. Ha azonban azt is figye­lembe vesszük, hogy eleink az írás tudományát eléggé későn sajátították el, akkor más irányban kell keresked­nünk. Jelentett ez a név fél- szegséget, ügyetlenséget, sőt gonoszságot, az egyéb negatív tulajdonságokról nem beszélve. Ezek is a gya­koriságot indokolják. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a balog szó egy adott közösségben a megszokottól eltérő, azaz szokatlan tulajdonságot (negatívot, pozitívat egya­ránt) jelölt, akkor egyáltalán nem csodálkozhatunk a gyakoriságán. így tehát a Baloghok őseire nem a bal­kezességet, hanem csak a szokatlanságot vethetjük. Hírcsokor Rendkívüli... ...testületi ülést tartottak a napokban a tiszavasvári polgármesteri hivatalban. A képviselők számba vették, hogy a kötelező óraszám- emelés milyen hatással lesz az oktatási intézményre. (KM) Nyári tábort... ...szervez a Magyar Ifjúsági Világszövetség Székelyföl­dön augusztus 6-16 között. A táborba 16-24 éves fiata­lok jelentkezhetnek a szö­vetség debreceni irodájá­ban. (Arany János u. 2. tel: 06(52)414-463.) Tiszalökön... ...rendezvényprogrammal várják a Magna Hungária expedíció „honfoglaló” lo­vasait augusztus 6-án. A küldöttséget 11 órakor fo­gadják a város határában, majd a tiszalöki majorettek- kel vonulnak be a főtérre. Az ezt követő kulturális mű­sorban irodalmi, történelmi összeállítás hangzik el. Romos várkastély Erdélyben Csizmadia Attila linómetszete Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Kelle­mes egyénisége a magyar színművészetnek Pogány Ju­dit. Érdekes arcával, kedves hangjával, jellegzetes stílusá­val hamar belopta magát a közönség szívébe. Bár sokáig a kaposvári színházban ját­szott, mégis sokan ismerik, hiszen gyakran látni őt fil­mekben, a televízióban. Legutóbb a Szamba című film­ben játszott. A múltkorában Nyíregyházán vendégszere­peit, akkor készült vele a be­szélgetés. Q Közel három évtizedig volt a kaposvári színház tagja. An­nak a társulatnak, amelyik si­kert sikerre halmozott, ame­lyikre odafigyelt az ország. Vé­leménye szerint mi volt a siker titka? — Ez elég bonyolult kérdés, amelyet nehéz röviden össze­foglalni. Egy olyan városban ahol közepesen elvegetál a színház, ott nem tud igazi nagy változás létrejönnni. Kaposvár viszont a hatvanas évek elején az ország legrosszabb színháza volt. Az ilyen helyeken tud va­lami csoda történni. Kaposvá­ron vezetőségváltás történt és Szegedről Komor István került oda főrendezőnek, majd igaz­gató lett belőle. Ő volt az első olyan igazgató, aki a nála sike­resebb fiatalokra nem volt fél­tékeny. Csodálatos ember volt, engedte dolgozni a következő generációt. Nagyon jó rende­zőket sikerült megnyernie Zsámbéki Gámbortól Äscher Tamáson át Gotár Péterig. Időközben a társulat is hozzá­nőtt a rendezőkhöz. □ Harminc évet töltött ott, és most szabadúszó lett. Mi tör­tént? — Nagyon sokat változott a világ, a színház és én is. Az ér­tékrend idővel felborul, a kap­csolatok átalakulnak. □ Tudvalévő, hogy Koltai Róbert, a férje folyton úton volt. Bizonyára Ón is. Nem le­hetett így könnyen együtt élni... — Olyan sokat vezettünk, hogy egy taxisofőr nem vezet annyit. Döbbenetes sokat él­tünk az országúton, és kereszt­be. Gyakran előfordult, hogy amikor ő Kaposváron játszott, akkor én Budapesten dolgoz­tam és fordítva. Annyira össze­zavarodott az életünk, hogy na­gyon nehézzé vált. Miután Ro­bi eljött Kaposvárról, másfél év múlva én is követtem, szabadúszó lettem. A Játékszínben, a József Attila Színház­ban és a Katona József Színházban is volt már azóta bemutatóm. □ Mégis a „ szabadú­szás" nem bizonytalan­ság? — Bizony az. Külö­nösen ilyen korú szí­nésznőnek. Úgy is jöt­tem el Kaposvárról, hogy a teljes bizonyta­lanságot vállaltam. Azt gondolom, egy férfi bátrabban vállalhatja a szabadúszást, de egy nőnek nem nagyon szabad. Minden társulat tele van hoz­zám hasonló korú, szerepek­ben kielégítetlen színésznővel. Örül a színház, ha nekik tud ad­ni jó szerepeket. Egy normális színdarabban van 20-30 férfi szerep, és 4-5 női szerep. Az idő múlásával ez az arány még rosszabb lesz. □ Elárulja, hogy milyen egy színészházasság? Én úgy gon­dolom, hogy rengeteg konflik­tust rejt magában... — Csak akkor, hogyha a há­zaspár egyik tagja sikeres. De mi egyenrangú színészek va­gyunk. A nagy közönség sze­mében Robinak természetesn nagyobb sikere van. Ő egy ab­szolút sztárolt színész. De a színháznál húszfillémyi meg­különböztetés sem volt köz­tünk. Egyébként azt hiszem, én nem is tudnék más foglalkozá­sú emberrel élni. Nem tudom elképzelni, hogy egy civil fog­lalkozású ember ugyanazzal a lázzal és kíváncsisággal tudjon részt venni az én pályámon az én életemben és én az övében. Semmi sem történik az éle­tünkben, amit ne beszélnénk meg. Egymás legszigorúbb kritikusai vagyunk. Meglehet persze, hogy az egész házassá­gunk a szakmának van kiszol­gáltatva. Például Robi nem várja el, hogy háziasszony le­gyek, és mondjuk meleg va­csorával várjam. Egy normális házaséletben ez nem lehetsé­ges.. □ Befejezésül megkérdez­ném, hogy mi a nyári program. Nyaralnak-e például vala­hol? — Mi nem szoktunk nyaral­ni. Régebben próbálkoztunk a nyaralással, de kiderült, nem értünk hozzá. Alkalmatlanok vagyunk a nyaralásra. Sem a férjemet, sem engem nem ér­dekel az életnek ez a része. Csodálattal hallgatom és bá­mulom az emberek sokszínű­ségét, hogy ezekért a dolgokért lelkesednek. Minket ez nem köt le, nem érdekel. □ Mégis, mit csinálnak nyá­ron? — Dolgozni szoktunk. Ha például nyáron két-három nap szabad időm van, akkor bele­szakadok otthon a munkába. Olyan hajszolt az életünk, hogy 3-4 órákat alszom most- már harminc-negyven éve... A következő évadban két helyen is rendezek, erre a két munká­ra kell felkészülnöm ezen a nyáron. Ötezer éves kapu Egyiptomban Kairó (MTI-Panoráma) — Közel ötezer éves halotti ka­pu maradványaira bukkantak egyiptomi régészek a Nílus- deltában az ókori Bubasztisz területén, a mai Tell-Básztá- ban, a Kairótól 90 kilométerre északra folyó ásatásokon. Bu­basztisz, amely a XXII. dinasz­tia idején az ókori Egyiptom fővárosa volt, a macskafejű is­tennő (Basztet) kultuszának hódolt. Básztetet az öröm és a termékenység istennőjeként, védőistenként tisztelték. A most meglelt kapu egye­dülálló az eddig feltárt építmé­nyek között, és Tell-Básztában is a legrégibb. Az Kr.e. 2600 körüli időkből, az Obirodalom idejéből való, amikoris a gízai típusú piramisokat emelték — számolt be a hírügynökségnek az egyiptomi régész. A kapu két méter magas és egy méter széles, geometriai és növényi motívumok díszítik, és való­színűleg temetkezési célokat szolgált. Három méter mélyen, számos akkori időkből való sír mellett találták, amelyekbe a feltételezések szerint főként nemes embereket és papokat temettek. Az ókori Bubasztiszt, amely kulturális központként és a macskafejű istennő kultuszá­nak központjaként szolgált, Théba hanyatlása után rövid időre a birodalom új fővárosá­vá tették. Mára a nagy romváros éven­te ünnepi játékok színhelye, emléket állítva a Hérodotosz idejében tartott ünnepségek­nek, amelyek közül a legjelen­tősebb éppen itt zajlott. A gö­rög történetíró, aki Kr.e. 540- ben látogatott Egyiptomba (tő­le származik az azóta szinte szállóigévé vált mondat: „Egyiptom a Nílus ajándéka”), egy leírást is hátrahagyott az ünnepről. Tell-Básztában, ahol macsakatemető is van, számos macskát és a macskafejű isten­nőt mintázó bronzszobrot is ta­láltak. A mostani kapu kilenc különböző korú régészeti réteg alól került a napvilágra. ^Történeti mondáinkról (10.) Szent László halottasszekere egyszer csak magától megindult Várad felé Erdész Sándor Nyíregyháza — László király az egyházmegyék szervezésé­ben, az egyházi élet erősítésé­ben Szent István méltó utódja volt. Szent László nevéhez is számos apátság, kolostor és templom építése fűződik. Templomok alapítása László még ifjú herceg volt, amikor Géza bátyját királlyá koronázták. Ezután a két test­vér, seregeik élén Vác felé tar­tott. Ott megjelent előttük egy szarvas, melynek agancsa te­lis-tele volt égő gyertyákkal. Amikor a vitézek nyíllal rálőt­tek, a Dunába ugrott és átúszott rajta. Ekkor kérdezte Géza: „Mondd meg nékem, szeretett testvérem, mit jelentettek a szarvas agancsán látott égő gyertyák?” László herceg így válaszolt: „Bizony nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala! Nem agancsok azok, hanem szárnyak, és nem égő gyertyák, hanem ragyogó tol­lak. És azért állt meg ott, hogy a Boldogságos Szűznek ott építtessünk templomot, és ne másutt!” így is történt. Ahol a csodaszarvast utoljára látták, ott építették fel Szűz Mária templomát. Jó néhány legenda szól arról, hogy az Isten angya­la szarvas képében mutatja meg az építendő templom he­lyét. Szent Gellért püspököt szarvas vezette Bakonybélbe, ahol kolostort alapítottak. Bors vezér a Garam mentén lova­golt, midőn egy szarvas futás­nak eredt előle és nekivágott a hegytetőnek. Ahol a szarvast nyíllal leterí­tette, ott építették fel Bars vá­rát. Szent Lászlónak ugyan­csak szarvas jelölte meg a léte­sítendő váradi templom helyét. Hagyomány szerint Szent László király emeltette a kis- várdai Szent Imre templom ősét, miután Bökény faluban a tatárokat leverte. Szent László-mondák Itt említem meg, hogy ország­szerte számos templomot, ká­polnát és települést Szent Lászlóról neveztek el. Szent László a nép emléke­zetében kegyes, bőkezű ural­kodóként él, mint az alábbi mondák bizonyítják. Egy ízben Szent László a lo­vas szekerén Dalmáciába uta­zott. Hosszú volt az út, így hát nem csoda, hogy elaludt. Igen ám, de közben a kocsi egyik kerékszöge kiesett. A kísérők a királyt nem akarták felébresz­teni, így hát Balázs jobbágy az ujját dugta helyébe és úgy fu­tott a kocsi mellett. A király minőn felébredt, Balázsnak ju­talmul nemességet, egy falut és annyi földet adott, amennyit két óra alatt körül tudott lova­golni. Egy másik monda szerint Szent László, midőn vitézeivel a Nyírségben járt, egy pusztán pihenőt tartott. A király na­gyon eltikkadt, ezért frissítőt kért. Emberei rögvest szétsza­ladtak, de egyikőjük hamaro­san visszatért és fél tökben bort nyújtott át. A király jót húzott belőle és így szólt: „De édes a bélé ennek a töknek, megéri ezt a pusztát, amelyiken va­gyunk.” A vitéz az ajándékba kapott pusztán maradt, ahol megházasodott, letelepedett és falujának Béltek nevet adta. n ** v ts László király úgy rendelke­zett, hogy halála után a váradi templomban temessék el. En­nek ellenére a somogyvári apátságban akarták örök nyu­galomba helyezni. Szent László halála Midőn László király meghalt, testét díszes koporsóba helyez­ték és halottas szekeren, fegy­veres kísérettel szállították nyugvóhelye felé. Esténként a kijelölt szálláshelyeken kifog­ták a lovakat és a kísérők is pi­henhettek. Egyik hajnalon azonban nagy volt a riadalom, mivel a halottasszekér eltűnt. Ugyanis azon az éjjelen a ha­lottasszekér megindult és csak a váradi templom előtt állott meg. A szekeret nem lovak húzták, hanem Isten angyalai taszították. így hát Váradon te­mették el, végső akarata sze­rint. A váradi templomban, amelynek kriptájában Szent László testét elhelyezték, a csodás gyógyulások már a te­metés napján elkezdődtek. A váradi templom hamarosan za­rándoklatok színhelye lett.- KULTÚRA _ Pogány Judit Kallus György felvétele Alkalmatlanság nyaralásra Interjú Pogány Judittal a színésznők helyzetéről és a férjéről, Koltai Robiról

Next

/
Oldalképek
Tartalom