Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27 / 175. szám
1996. július 27szombat Közkatonák olcsó zsolddal Az elégedetlenség következtében már a szeptemberi sztrájk is szóbakerült Kovács Éva Béres János Balázs Attila és P i-tetasztosi Pál felvételei így, ilyen körülmények között nagyon nehéz dolgozni, nem vétletlen az országos méretű felháborodás a dolgozók között. S ez csak fokozódhat, ha romlik a helyzetük, ami viszont már a munka rovására is mehet. Vagyis, a változtatás, a változás elkerülhetetlennek látszik. A közalmazottak, köztisztviselők gondjairól, helyzetéről, a megoldás lehetőségeiről kérdeztük vendégeinket. Nem fokozható Timkó József, a Magyar Köz- tisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete megyei titkára: — A közszolgáltatás a falnál áll, nem hátrálhat tovább. A megyében közel háromezer tagja van a szakszervezetnek, keresetüknek több mint harmincszázalékos a lemaradása azokhoz a rétegekhez képest, amelyekkel összehasonlíthatók. Problémájuk mégsem kimondottan a bérre korlátozódik, hanem arra, hogy a munkájukat meghatározó törvények eredetileg sem voltak jók, melyeken ráadásul olyan változtatásokat vittek véghez az illetékesek, hogy ma már rájuk sem lehet ismemi! A módosítások 99 százaléka kötelezettségeket határoz meg, s munkatervük oly mértékű, hogy az tovább sem a közalkalmazottak, sem a köztisztviselők esetében következmények nélkül nem fokozható. Munkahelyeik olyan folyamatos, átgondolatlan hatásvizsgálatot és szak- szerűséget nélkülöző átalakításon mentek keresztül — mindez a reform és korszerűsítés címén —, hogy mára egyértelmű, az ipar és a mezőgazdaság szétverését követően jelenleg a közigazgatás szétverése folyik. Pedig egy normális demokráciában a közigazgatás folyamatos zaklatása szóba sem jöhet. — A kormánypártok a kampányidőszakban igen jó politikai fogásként olcsó államot ígértek, amit tűzön-vízen szeretnének keresztülvinni. Márpedig olcsó állam nincs. A jelenlegi helyzet azért is nehéz, mert a kormány céljainak elérésében attól sem riadt vissza, hogy katonáit megossza: szembeállítsa a köztisztviselőt a közalkalmazottal, a főiskolát végzettet a középiskolát végzettel, a városit a vidékivel. Szakszervezetünk tevékenységét mindezek a felismerések határozzák meg. Az ágazat teljes erejét az köti le, hogy rákényszerítse a kormányt az érdekegyeztetés szerveiben kötött megállapodások betartására. Fórumot tartanak — Arra például, hogy a kétszázalékos reálbércsökkenés, a 19 és fél százalékos béremelés, valamint a területi állam- igazgatási szerveknél a legalább tízpontos illetménykiegészítés meglegyen. Nagyon fontos a bérharc mellett jelenleg is a közigazgatás korszerűsítésének átgondolt végrehajtása, ugyanúgy, mint a köz- tisztviselők és közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény generális átalakítása is. Márciusban Budapesten, júliusban pedig az MKKSZ legnagyobb bázisán, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében is érdekvédelmi fórumokat tartottunk, melyek után petícióval fordultunk a miniszterelnökhöz: közöltük vele, hogy ha semmi nem változik, nem érjük el céljainkat, akkor szeptember második felében Magyarországon akár közigazgatási sztrájk is elképzelhető. Dr. Nagy László, Nyírbátor jegyzője: — A törvénymódosítás két lépcsőben hajtja végre a változtatásokat, s új kategóriákat is létrehoz. Kimondja: az előírt minimálmértéket, a garanciákat az osztályba sorolás adja, a különbözetet az egyes fenntartók teszik az összeghez. A törvényben garantált átlagos 19 és fél százalékot az általunk fenntartott intézmények dolgozói rendben megkapták, a további százalékok kiosztására szeptemberben kerül majd sor. Gondot az okoz, hogy a törvény által garantált 19 százalékos infláció várhatóan nem ennyi, hanem jóval nagyobb lesz, a megállapodás szerinti szándékemelés tehát kevés. Nem könnyű az önkormányzatok helyzete, hiszen tartalékuk alig, pénzük nincs. A létszám- csökkentés szükséges lépés, hasznát azonban csak egy-két év múlva fogjuk majd érezni. Mi igyekeztünk ezt a folyamatot humánusan, tisztességesen elvégezni, arra törekedtünk, hogy a lehetőségen belül senkiben ne maradjon tüske. A városban több mint ötszáz közalkalmazott dolgozott. —Sajnos, sem a tavalyi, sem az idei megtakarításunk nem volt olyan mértékű, amivel dicsekedni lehet, hiszen a felmentések, nyugdíjazások, vég- kielégítések sokba kerültek. Legtöbb gondunk a döntések megszületéséig volt, hiszen nem voltak központilag elfogadott támpontok. Az oktatási bizottság az intézményvezetők és kollektívák sok-sok munkájának köszönhető, hogy Nyírbátorban kompromisszum született, különösebb botrányokra nem került sor. Egységesnek lenni Dr. Papp Károly, az Egészség- ügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének titkára: —Jellemzi a helyzetet, hogy régen egyetlen szakszervezetbe tömörült az egészségügyi dolgozók valamennyi ága, ez az egység azonban különféle részérdekek miatt felbomlott, négy részre oszlott. Két év óta, újraválasztásomtól fogva azon munkálkodom, hogy ismét egységesek legyünk, némelyek ellenállása miatt azonban ez rendre nem sikerül. — 1988-89-ig az egészség- ügyi dolgozók bére követte az egyéb szakmákban dolgozókét. A helyzet azóta sajnos megváltozott, a lemaradás 1990-től szinte folyamatos. Kórházunkban ma nem ritka, hogy a több tízéves gyakorlattal, három műszakban dolgozó nővér alig húszezer forint körül keres. Az orvosoknál sem sokkal rózsásabb a helyzet. Éveken keresztül a közalkalmazotti tábla által megadott minimálbért kaptuk, az ügyeleti díjak 1993 óta nem változtak. Mindezeknek köszönhető, hogy szakorvosok hat-hétszáz forintért ügyelnek, tizenhat órán keresztül dolgoznak. Ez a helyzet tavaly szinte tarthatatlanná vált, amikor is a kormány béremelésről határozott. Igaz, december elejére az érdekegyeztető tárgyalások zátonyra futottak, aminek eredményeként Budapesten több tízezren tüntettek. Megtörtént az új közalkalmazotti bértábla bevezetése is, mégpedig úgy, hogy az egyes kórházi osztályok saját hatáskörükben is hozhattak döntéseket. Szerencsére módot kaptak a differenciálásra, a kiemelkedő munka jutalmazására. — Hiba lenne persze azt mondani, hogy most már minden a legnagyobb rendben. Ha figyelembe vesszük, hogy a fizetések reálértéke évente 25-30 százalékkal csökken, s hogy az utóbbi három évben az ágazatban ez volt az egyetlen nagyobb összegű béremelés, akkor a lezajlott emelés még az infláció hatásának kivédésére is kevés. Mindezeknek köszönhető, hogy jelenleg a 95- ös év eleji bérszinten áll az egészségügy. További gondot okoz, hogy amíg egyik oldalon nagyon kevés a pénz, addig a másik oldalon napról napra nő az elvárás irántunk, s mindeközben csak a hivatástudatunkra, lelkiismeretünkre apellálnak. Béres János, a Pedagógus Szakszervezet megyei szervezetének titkára: — Nekünk, szabolcsiaknak a kérdés azért is érdekes, mert nemcsak a bér, hanem az iskolák, intézmények működőképességének fenntartása is függ a kormánydöntéstől. Bevezetőben el kell mondanom, hogy amíg 1992-ben az országos átlagtól kétezer forinttal volt elmaradva, s a ranglista utolsó helyén állt Szabolcs-Szatmár- Bereg, addig 1995 első negyedévében a megye bérpozícióját tekintve az országos első helyre került, s az átlagbérnél kétezer forinttal több jutott egy főre. Nem volt alkalmas — Ha úgy tetszik, fejéről a talpára állítottuk a dolgokat, s ez nem kevés harc, munka eredménye volt. Tény azonban az is, hogy az előbbrelépés közel egymilliárddal terhelte meg a megyei önkormányzatokat, amivel nehéz feladatot vettek a vállukra. — Az ÉT-megállapodás kimondja: az oktatási ágazat bérezése messze elmarad az egyéb ágazatoktól. A tizenkilenc és fél százalékos béremelés a csökkentést szolgálta. Két lépcsőben történő bevezetése a mi területünkön is megtörtént, bár ez még mindig csak a lemaradás csökkentésére elég, pedig a megyében 17 ezer főt, köztük több mint 12 ezer pedagógust érint. A 19 és fél százalék nem azt jelenti, hogy eny- nyit automatikusan mindenki megkap, hiszen a jelenleg érvényes bérrendszer nem is volt alkalmas egy egységes eljárás végrehajtására. Tény az is, amit már a megállapodás pillanatában tudni lehetett, a 19 és fél százalék kézhez véve jó ha tizenkét százalékot ér. Elenyésző hányad — A megfelelő bérek odaítéléséhez létszámcsökkentések, leépítések is társultak. Valójában olyan átszervezés zajlott le, amelynek során az önkormányzatok az elbocsátások során kitermelték a hiányzó összeget. Azt már mondani is alig merem, hogy az ideális az lenne, ha a közoktatásban dolgozókat garanciák mellett foglalkoztatnánk, s ahol a munkát adják, ott szabnák meg a bért is. Legnagyobb gond, hogy az intézmények működését tekintve a bér és a járulékos költségek az összes költségek 70 százalékát teszik ki, miközben a fenntartó önkormányzatok a normatív finanszírozást figyelembe véve ennek a pénznek csak elenyésző hányadát kapják vissza. Nézőpont Üres kasszák Angyal Sándor A lighanem elsiklott az olvasó tekintete a fölött a panaszos levél fölött, melyet nemrég tettünk közzé lapunkban. Ebben Pócspetri polgár- mestere sajnálattal tudatta: az önkormányzat rendkívül nehéz anyagi helyzete miatt kénytelen visszamondani lapunk előfizetését, jóllehet, ők nagyon szeretik a Kelet-Magyar országot, s mint írta, megelégedésükre szolgált az abból szerzett információk köre, tevékenységükben is sokszor segítségükre volt. Ez a levél jutott eszembe, amikor arról értesültünk: hétfőn összeül a vezető kormánypárt parlamenti frakciója, hogy megtárgyalja a jövő évi költségvetés irány- , elveit. Nem nehéz megjósolni, hogy a legnagyobb felháborodást az MSZP-s képviselők körében is az önkormányzatok elszomorító pénztelensége okozza majd. Hírlik ugyanis: az önkormányzatok forrása jövőre központi keretből csupán 6 százalékkal emelkedik. Ha ezzel szembeállítjuk a legoptimálisabbak szerint is minimum 20 százalékos inflációt, nyomban kiderül: a településeket irányító testületek irigykedve gondolnak majd a jövőben a templom egerére is. Mostanra nemcsak az ellenzéki honatyák, hanem a hatalmon lévők is tarthatatlannak vélik az önkormányzatok fokozatos lecsupaszí- tását, melynek eredményeként hovatovább bélyegre sem telik már nekik. Pedig az önkormányzatok a demokratikus berendezkedés alappillérei, ahol ezer és egy, a választókat közvetlenül érintő ügyet intéznek az ott dolgozók, amíg ott dolgoznak. Tudniillik, jövőre 42 ezer álláshelyet szüntetnek meg a közalkalmazotti szférában, aminek csaknem a felét az önkormányzatok „adják”. Arra spekulálni, hogy az elbocsátottak ki nem fizetett béréből majd fel lehet hizlalni ezt a 6 százalékot, hiú ábránd, hiszen az elbocsátás is drága mulatság, (lásd végkielégítés). Ezért várnak határozott lépéseket a városok és a kisebb települések éppen a szocialistáktól: állítsák meg az önkormányzatok anyagi ellehetetlenülését. Nyári pórázon Ferter János rajza Kommentár Aranybánya, gondokkal Balogh Géza A ranybányát nyitnak Ukrajnában. Ukrajna nagy ország, legalább hatszor akkora, mint hazánk, így aztán azt is hihetnénk, bennünket, magyarokat egyáltalán nem érinti a beruházás. Sajnos nem így van. A bányát ugyanis közvetlenül a magyar-ukrán határ mentén, Beregszász alatt tervezik megnyitni, s mint a hazai lapok is beszámoltak róla, a geológusok gőzerővel dolgoznak, nagy lendülettel folyik a feltárás, és megtették a komolyabb beruházás első lépéseit is. Az ő dolguk, mondhatja bárki, hiszen mi, magyarországi magyarok nem morgolódhatunk csak azért, mert túlságosan közeinek tartjuk a határhoz a bánya tervezett lejáratát. Nem is ezért morgolódik és aggódik a beregdaróci, a vásárosnaményi vagy a nyíregyházi, debreceni ember: a várható környezeti hatásoktól félti azt a gyönyörű tájat, és persze az ott élő embert. Egy bánya megnyitása ugyanis rengeteg környezeti kárral jár. A szomszédos szakemberek ugyan fogad- koznak, hogy ez a bánya nem olyan lesz, mint a távoli, donyecki bányák, itt a legkorszerűbb biztonsági berendezéseket szerelik fel, a legmodernebb műszaki eljárásokat alkalmazzák majd, de igen keserű tapasztalatokat szerezhetett már a szatmári, beregi ember a szomszédoknál működő bányák kapcsán. Itt van például a Túr esete. Az ország talán leghangulatosabb folyócskáját évek óta folyamatosan szennyezi a romániai túrd bánya. Ettől az aranybánya szennyétől is joggal félnek a tiszahátiak. Mert ha azt nem tisztítják kellően, tönkremegy a teljes Felső-Tisza. Ha például a Borzsába engedik a nehézfémekkel terhelt bányavizet, akkor Ti- szakóródtól lefelé halottá válhat a Tisza. Ennek megakadályozása ma a hazai környezetvédők egyik legfontosabb feladata. r m v íz x . HÁTTÉR _ Nyíregyháza (KM) — A helyzet rossz, s szinte re- | ménvteJen. Az állam még saját katonáit sem becsüli, nem fizeti rendesen. Ez az oka annak, hogy a közalkalmazottak és a kormány képviselői között hosszú hónapok óta folyik az egyezkedés, de mindmáig nincs megegyezés. Az eddigi eredmények, a béremelés kiharcolt mértéke nemhogy fizetesemelesye, I még az infláció ellensúlyt)- zására is kevés. Nem csoda hát, ha az ágazatban dolgozók között egyre nagyobb az elégedetlenség, s hogy a hírek szerint már a szeptemberi sztrájk gon- * doiata is szóba került. | Dr. Nagy László Timkó József Dr. Papp Károly
