Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-26 / 174. szám
1996. július 26., péntek HÁTTÉR Lovas népünk (ny)írmagjai A nyírségi lótenyésztők célja: egészségesebb új nemzedék nevelkedjen Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Aki a Kemecsei úton haladva a Bo- dó hegynél betér az Ivancsik tanyára, előbb két fekete rackabirkát pillanthat meg az elülső udvaron. Ha az illetőt netán várja is a gazda, annak a következő látvány ennél jóval nagyobb meglepetéssel szolgálhat: a szín alatt kisebbfajta lószerszám-, nyereg- és kocsimúzeumba kalauzolja vendégét Ivancsik Sándor műköves mester, a Nyírségi Lótenyésztő Egyesület elnöke. — Ez itt huszár-, az meg ott Wintek-nyereg—kezdi a szer- számoskamrai tárlatvezetést alig titkolt büszkeséggel, az effélére sokat áldozó gazda. Minden, ami lő Sorra vesszük a gyűjtemény érdekes darabjait: a hámok leg- szebbikét, a hajdani debreceni szíjgyártó mester műhelyéből kikerült Kati-féle csipkés magyar hámot, amiből ez a pár Ivancsik Sándor kívánsága szerint arany helyett ezüst színű csatokkal, véretekkel készült el negyedmillió forintért. Megcsodáljuk a különböző tulajdonságú lovakhoz való zablák formagazdagságát, s a százesztendős, hármas száncsengő ma is fiatalos hangját. — Bárhol járok az országban, mindenütt veszek valamit — magyarázza a gyűjteménye gyarapodásának titkát, miközben a kocsigyűjtemény legbecsesebb darabján, a csézán akad meg a szemünk. A kecses, már nem szekér, de még nem is kocsi mellett ott parkol a romjaiban megvett, s aprólékos munkával — lévén eredeti szakmája gépszerelő — maga feljavította kocsiszán. Még egy pillantás a gazdával fogatversenyeket megjárt hajtó hintókra, a két lőcsös-szekérre, s irány az istálló. Benne három pompás állat ropogtatja a zabot, a gazda szemefényei. — Derűt, ezt a tízéves angol telivért — mutat vendéglátóm a nevét hallván kíváncsian hátratekintő heréltre — nem régen vettük meg Gerzsánszki- éktól, mert a területi ugróbajnokság idei első fordulójában kiderült, remekül összeillenek Pisti fiammal, aki meg is nyerte „derűsen” az ifi kategóriát. Itt ez a fekete mén Tref, amelyikkel a fiú szintén elindul majd a bajnokság augusztusi fordulóján. A harmadik versenylovunk, Gyémánt pedig még csak kezdő, ám nagyon nagy reménység. Miközben elindulunk az egyholdas porta végében kialakított kis lovaspályára — ahol mostanában a tavaly általános iskolás Magyar Bajnokságot nyert ifjabb Ivancsik István is naponta teljesíti megszabott edzésadagját, minduntalan csiszolva a lovak tudását és saját lovas technikáját — a nyírségi lótenyésztők egyesületi vezetőjét lovas múltjáról faggatom. — Apám hortobágyi lovászból lett üzemegység-vezető a bökönyi szövetkezetben. Szerette a lovat, így nekünk is volt otthon mindig. Miután megnősültem — s már itt Nyíregyházán, apósom műköves műhelyében dolgozva elsajátítottam tőle a kövesszakmát, majd örökébe léptem a vállalkozás élén — az akkor egyéves fiamnak vettem egy csikót, amelyet szüleimnél, Bökönyben tartottunk. Később eladtuk úgy, hogy az árán négy csikót vehettünk. Ennyinek már kicsi lett a hely otthon, ’91-ben behoztam őket Nyíregyházára, ahol Lukács Sándorral együtt kezdtük a múzeumfalui lótartást. Falusi idill Egy év múlva úgy döntött Ivancsik Sándor, jobb lesz egyedül, s a Bodó-hegyi egyholdas gyümölcsös helyén nekilátott a tanya építésének. Előbb elkészült a nyolc férőhelyes istálló, majd a csikók szálláshelye, amelyeket újabbak követtek. — Ma már hat sportlovat tartok, s 14 csikóm van tavasztól őszig ménesben Tiszanagyfa- luban. További épületekre lesz szükség, disznóólát is akarok, hogy a teljes falusi idill megvalósuljon, s aki ide kijön — mert, mint minden magamfajta nyírségi lótenyésztő, csak örülnék, ha hozzám is kijárnának gyerekek lovagolni —, érezze azt a természetközelséget, amit csak egy ilyen lovastanya képes nyújtani. Sajnos a terület is lassan szűkös lesz számunkra. Bár a tanyám végében lévő szántóban, szigetként beékelődve van egy darab rétem, ám minden próbálkozásom kudarcba fulladt, amivel az innen hozzá csatlakozó földdarabot igyekeztem megvásárolni a kótaji nagyüzemtől. Egyszer csak sikerül, s nem kell más földjén átjárnom. A Nyírségi Lótenyésztők Egyesületét három éve alakította meg tíz lovas ember Nyíregyháza környékéről. Utána csatlakoztak hozzájuk a tirpák, a mátészalkai, fehér- gyarmati, majd tiszalöki lótartók, egyéni gazdálkodók. Választott elnökük, Ivancsik Sándor lelkiismeretesen igyekszik elvégezni az ezzel járó feladatokat a versenyek, tenyész- szemlék szervezésétől, a sportlovak és lovasok ügyeinek intézésén át az adminisztrációs munkáig. A télen még bírói vizsgát is szerzett a kaposvári Lovas Akadémián, ahol néhány év múlva a most 15 éves fia is szeretné teljessé tenni lovas ismereteit. — Az egyesületi munkát úgy végzem, mintha magamnak csinálnám, igaz nem is nagyon tolakszik senki, hogy átvegye. A tagságunk azonban szinte kivétel nélkül azon van, hogy bár mindent a saját költségünkön szervezzünk meg, minél inkább népszerűsítsük a lovat, a lovaglást s vele ezt a természetközeli életmódot. Nagyhalászban például már a harmadik alkalommal rendeztünk versenyt, aminek más településekre is eljutott a híre. De ez is a célunk: a nagyközönségnek bemutathassuk lovainkat, kocsijainkat, lovasaink tudását. Ezért örültünk mindannyian annak, hogy a Sóstói Vadasparkban rendezett lovas kiállítás — amelyen a gyűjteményem is szerepelt— 15 helyett 30 napig kellett nyitva tartson, s összesen 20 ezer látogatót fogadott. Hozzájárulás — A Nyírségi Lótenyésztők Egyesületének tagsága nevében mondhatom: a magunk módján szeretnénk hozzájárulni, hogy ebben az országban egy testileg, lelkileg egészségesebb új nemzedék nevelkedjen föl. A Bodó-hegyi tanyáján kedvencei között a gazda A szerző felvétele Karl ft Ainnftarfi I# rintiiik «%ün tonnára Krimije A színész úgy tervezte, hogy vesz egy-két dolgot London belvárosában. A taxiban hűvös fémet nyomtak a tarkójához, majd egy pincegarázsba mentek. Ott még egy alak várt rájuk, szintén álarcban. A hátsó ülésbe kényszerítették. Az alacsony álarcos tüsszög- ni kezdett. A nagydarab fickó morogva fogadta: — Mindig ez a rohadt szénanáthád! Megkötözték és klorofor- mos rongyot nyomtak az orra alá. Egy priccsen tért magához. Aztán bejött a nagydarab emberrabló, ez levette a szeméről a kötést is. Körülnézett. A priccsen kívül csak egy asztal, meg szék volt az ablaktalan helyiségben. — Most szépen ülj az asztalhoz, mert levelet fogsz írni. Egymillió fontra van szükségünk! — Honnan vegyek én egymilliót?! — Tudjuk, mennyi van a bankszámládon. Na, írj csak szépen az ügynöködnek. A színész reszketett amikor írta amit a fickó diktált. „Kedves Ellen, nagyon szépen kérlek, szerezz be egymilliófontot, kis címletekben. A rendőrséget hagyd ki, küEltüsszentett millió lönben végem. Telefonon közük veled, hogy hová vidd a pénzt. Peter." — Na látod, okos fiú vagy te. A várakozás örökkévalóságnak tűnt. Távolról hallotta a toronyóra ütését. Aztán a szirénahangból arra következtetett, hogy gyár is van a közelben. Elaludt és arra riadt fel, hogy zörgött a kulcs a zárban. A magas jött, bekötözte a szemét, majd ráordított. — Most pedig telefonálni fogsz az ügynökségedet vezető nőnek és megmondod, hogy három napig ne keressenek. Felvezette a lépcsőn, egyenesen a telefonhoz, a készüléket azonban úgy kellett kitapogatnia. Semmit sem láthatott. Sőt, amikor Ellen, az ügynök kérdezhetett volna, kivette a kezéből a kagylót. Két nappal később a nagydarab fickó káromkodva rontott be. —Ez a te Ellened hülyének néz minket. Bekötötte a szemét és ismét felvezette a telefonhoz. — Hello, Ellen. Mi van a pénzzel? — Már majdnem együtt van. De nagyon sok az egymillió. —Mondtam nekik. De ezek azt hiszik, hogy becsapom őket. Kérlek, siess... Az éjszakát félelemben töltötte. Amikor nyílt az ajtó, érezte, hogy vadul kalapál a szíve. A nagydarab gengszter szó nélkül megkötözte, bekötötte a szemét és az autóhoz / vezette. Erezte, hogy összevissza kocsikáznak. Majd hirtelen megálltak és a járdára lökték. Hallotta, amint a kocsi gyorsan elhajtott. Nem tudott szabadulni a kötelékétől. Valaki észrevette, kiszabadította és a rendőrségre vitte. A jegyzőkönyv felvétele után egyenesen Ellenhez ment. —A pasas, aki foglalkozott velem, walesi kiejtéssel beszélt. Azt mondják a rendőrök, hogy ez fontos nyom lehet. — És a másik? Azt mondtad, hogy ketten voltak. — Ot csak egyszer láttam. Érdekes, később sem jelentkezett. — Hát ez csakugyan érdekes — mondta Ellen elgondolkodva. Ebben a pillanatban gyári sziréna hallatszott. Aztán világosan hallani lehetett egy toronyóra ütését. A színész összerezzent. Eszébe jutott a pincebörtöne. Ellen, miközben a kávét töltötte, tüsszög- ni kezdett. —Bocsánat. Ez az átkozott szénanátha! Még mondani akart valamit, de hirtelen a szája elé kapta a kezét. — Remélem, a rendőrök gyorsan elkapják a gazembereket — mondta fakó hangon. A színész körülnézett és megpillantotta a sarokban a telefont, alatta kis csipketerítővei. Eszébe jutott, hogy a bekötött szemű telefonálásakor kis csipketerítőt tapogathatott ki a készülék alatt. Nem vitás, erről a készülékről kellett beszélnie! A rendőrségnek tehát ide kell jönnie. Ehhez a nőhöz, akire a szerződéseit bízta. Hosszasan nézte Ellent, aztán nyugodt hangon válaszolt az iménti kérdésre. — Biztos vagyok benne, hogy a rendőrök hamarosan elkapják a gazembereket. A nagydarab fickót is, meg a nőt is... kf jí jjjr _ _ jl nlCZOfjOfl i Bűnös és áldozat Kováts Dénes F ölöttébb nehéz eligazodni a jog útvesztőiben, olykor a józan ésszel ellenkező, az igazságérzetet csorbító jelenségekkel is találkozni. Talán nem véletlen, hogy egyesek időnként azt érzékelik: a sértettnek, áldozatnak kevesebb joga van, mint a bűnözőnek, illetve a bűncselekménnyel gyanúsítottnak. Egy minapi beszélgetés során vetődtek fel újra ezek a gondolatok, amikor különféle bűnesetekről váltottunk szót. Több olyan ügy került felszínre, amikor a tulajdonos, a védekező ellen indult eljárás — igaz, még nem mindegyik zárult le. Az egyikben egy nyilvánvalóan rossz szándékkal érkező személyt — nevezzük betörőnek — vágott fejen a résen lévő tulajdonos, a betörő kórházi kezelésre szorult. S bár a házigazda csupán önmagát, és értékeit védelmezte, ellene is eljárást kezdeményeztek. Lehet, hagynia kellett volna a hívatlan éjjeli látogatót, hadd tegye a dolgát... Állítólag arra is volt példa, hogy a tolvajt karóval elnáspángoló, ugyancsak értékeit védő embert marasztalták el, a rosszban sántikáló ugyanis feljelentette őt bántalmazás miatt. Ez alapján a gondolatsor ugyanúgy folytatható, mint az előbbb: inkább veszni hagyta volna tulajdonát...? Lehet, az említett esetek egyedinek mondhatók, s talán még alaposabban kellene ismerni a körülményeket. Mégis elgondolkodtató: ki mellett áll vajon a törvény? Nem vitatom a jogalkotók jó szándékát, bár időről időre okkal vetődnek fel bizonyos reformálásra utaló elképzelések. Éppen a sértettek érdekében kellene változtatni, akiket talán még kevesebb védelem illet meg a bíróságok előtt, mint a vádlottakat. S annak is bizonyára megvannak az okai, hogy sokan nem mernek tanúskodni. Nem azt mondom, hogy kerüljön előtérbe az önbíráskodás, hiszen akkor végképp elszabadulnának az indulatok. De azt át kellene gondolnia a jogalkotóknak, miképp erősíthetnék a törvények a sértettek jogait a bűnözőkével szemben. A diadalív árnyékában Ferter János rajza Kommentár Csendes jubileum Kovács Bertalan Y t a a fégi rendszer l—f pár évvel túléli a X X kelet-európai, majdnem minden régiséget et(ki)söprő politikai vihart, akkor idén minden bizonnyal nagy csinnadrattával ünnepelnénk az úttörő- mozgalom félszáz éves születésnapját. Mivel azonban a rendszerváltozás időközben—úgy hat-hét éve—bekövetkezett, az 50 éves jubileumot is csendben, mondhatni szolidan ünnepük a mozgalom aktivistái és maguk a gyermekek. Mert — bár ezen lehet fanyalogni, sőt ferde szemmel nézni a hajdani piros nyakkendősök mai utódait — az úttörő- mozgalom azon kevés szervezethez tartozik, ellentétben a KISZ-szel, az Ifjú Gárdával, vagy mondjuk a Munkásőrséggel, amelyek képesek voltak túlélni a változásokat, így joggal és méltán ünnepelhetnek. Ebből fakadóan nem is a korábbi 44 év volt az igazi vízválasztó a mozgalom életében, hiszen akkoriban egyedüli gyermekszervezetként nem volt veszélyben a létük. Később változtak azonban az idők, de szerencsére változott maga a mozgalom is. Amikor lehetett, sőt még előbb, az úttörők a fehér ing es, vörösnyakkendő s egyen(forma)ruhával együtt lehámozták magukról a rájuk aggatott politikai, ideológiai sallangokat, s maradtak azok, ami mindig is a lényegük volt: gyermekek szervezete. Közben a zöld nyakkendőben újjáéledő cserkészmozgalom az úttörők reneszánszát is magával hozta. Sok helyütt indult meg a két szervezet között a versengés a lényegért: a gyermekekért. Sajnos, sokszor a bábák között elveszett a gyermek. Holott bizonnyal egyet akartak, a kicsinyek számára emlékezetes gyermekkori élményeket adni. (Hol van ma már a gondtalan gyermekkor ígéretének illúziója?) A jubileumot közel 80 ezer úttörő ünnepelheti, hangsúlyozottan a mil- lecentenárium, az olimpia és a környezetvédelem jegyében, a politikát pedig a felnőttekre hagyják. Bölcsen teszik, ám nem véletlenül, elvégre az idén 50 évesek!
