Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20 / 169. szám

1996. JÚLIUS 20., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Nándorfehérvár Belánszky-Demkó Péter reprodukciói Bene János Négyszáznegyven évvel ezelőtt, 1456 júli­us végén a magyar történelem egyik legki­tűnőbb hadvezére, Hunyadi János világra­szóló győzelmet aratott a Török Biroda­lom felett Nándorfehérvárnál, s e győze­lemnek köszönhetően a török hetven évig nem támadta meg hazánkat. Ezekben az években a törökök figyelme ismét a Balkán felé fordult. Az új szultán, II. Mohamed (1451-1481), kit a kortár­sak a nagy és a hódító jelzővel illettek 1453-ban elfoglalta és a birodalma szék­városává tette Bizáncot. Jelentősen meg­erősítette hadseregét, megszervezte a tü­zérséget (amely ragyogóan helytállt Bizánc ostrománál) és rendezte a hatalmas biro­dalom közigazgatását. A bizánci császárok utódjának tekintve magát, Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává akarta fej­leszteni birodalmát. Először a Magyarország kulcsának tar­tott Nándorfehérvár el­foglalására készült. Terve nem maradt titokban, s nyugtalanságot keltett egész Európában. Látszó­lag megmozdult minden európai állam, pénzt, ka­tonaságot ígértek, de eb­ből nem sok minden va­lósult meg. Itthon sem volt jobb a helyzet. Az 1455-ös rendi gyűlés minden száz porta után négy lovas és két gyalogos kiállításáról ha­tározott és elrendelte a bárók, főpapok és neme­sek személyes hadbavo- nulását, ám ezek zöme is távol maradt a harctól. A bárók közül egyedül Hu­nyadi János vette komo­lyan kötelességét, 1456 januárjában 7000, fél évvel később 10 000 jól felszerelt lovas kiállítását vállalta. Ilyen körülmények között várta az or­szág a török támadást. A szultán 1456 május elején indult el Bizáncból. Seregét az egykorú krónikák — erős túlzással — 100-300 000 főre becsülték, de a reális, 60-70 ezres létszám is hatalmasnak te­kinthető. Július 3-án ért a vár alá, s már másnap megkezdte az „égig érő tornyok­kal” bíró vár falainak lövését. Az ostromágyúk hamarosan óriási rése­ket ütöttek a falakon és leomlott az egyik torony is. A törökök a vár előtt húzódó sáncot betömték, s egyre inkább közeled­tek a falakhoz. Tovább fokozta a nehézsé­geket, hogy a várban kitört a pestis. Szilá­gyi Mihály 5000 válogatott magyar, szerb és cseh vitézével hősiesen védte a várat, de azt is tudta, ha hamarosan nem érkezik se­gítség, Nándorfehérvár a török kezére jut. Hunyadi azonban 12 000 katonájával és Kapisztrán János 25-30 000 keresztesével gyorsan közeledett. Július 14-én már a vár közelébe ért. A felmentő sereg további út­ját azonban elállta a török hajóhad. A 200 török hajót összeláncolták, s teljes széles­ségében lezárták vele a Dunát. Hunyadi csak egy nagyobb és 40 kisebb hajóval rendelkezett, de a környékbeli szerb hajó­soktól még vagy száz dereglyét szerzett. A fegyveresekkel megtömött kis flottillát a török hajóhad ellen küldte, maga pedig a sereg zömével a parton kísér­te a dereglyéket, nehogy a török segítséget tudjon nyúj­tani a hajóinak. A folyón ki­bontakozott mintegy ötórás küzdelemben a magyarok szétszaggatták és lángba bo­rították a vasláncokkal összekapcsolt hajókat. Meg­nyílt az út a felmentő sereg előtt! Hunyadi a győzelem után katonái egy részével a várba vonult, a többieket, főleg a kereszteseket a Száva szigetén helyezte el. A több tízezer keresztes a szigetről az ostromlók balszárnyát fe­nyegette, készen állva a tá­madásra. Mohamed nem csüggedt, ágyúi kettőzött buzgalom­mal rontották a falakat, úgy­hogy néhány nap múlva a „vár inkább mezőnek látszott, mint várnak” — írta Hunyadi az ostrom utáni jelentésében. Egyheti ágyúzás után a szultán elérkezett­nek látta az időt a döntő rohamra. Azért is sietett annyira, mert a török táborban is pusztított a pestis és akadozott az élelem­ellátás. Július 21-én késő délután a roppant tö­rök sereg megindult a vár ellen. Az élen a szultán válogatott katonái, a janicsárok lendültek rohamra. Hamarosan betörtek a külső várba, sőt egyes csapatok már a bel­ső vár nagy főterén harcoltak. Válságos pillanatok voltak! Maga Kapisztrán is a küzdőkhöz sietett. Magyar és török em­berfeletti bátorsággal harcolt. Hunyadi mindenütt ott volt, ahol a legnagyobb a baj, személyes példájával bátorságot öntve katonáiba. Nehézlovasságával kétszer is kiverte a magukat már győztesnek hivő ja­nicsárokat a várudvarról. A harcok szüne­tében pedig hajóra szállt és újabb keresz­tes csapatokat hozott be a várba. Éjfél felé újra rohamoztak a törökök. A janicsárok most is betörtek a várba, mások pedig a falakat vívták. A belső vár falán harcolt Hunyadi régi katonája, Dugovics Titusz. Észrevette, hogy egy hatalmas termetű ja­nicsár már a próféta zöld zászlaját készül kitűzni a vár fokára. A vitéz katona ráve­tette magát a törökre, s mert másképp nem bírt vele, átkarolta és zászlóstul együtt magával rántotta a mélybe... Ami­kor Hunyadi látta, hogy az ostromlók fá­radtak, lovasságával ismét rájuk csapott, kiűzte őket a várból, sőt a falakon túl is üldözte-őket. A-védők teljes .győzelmet arattak. A török sereg színe-virága elesett vagy megsebesült. A pasák már a visszavonu­lást javasolták a szultánnak, de ő még várt. A magyarok is súlyos veszteségeket szenvedtek, ezért Hunyadi szigorúan meg­tiltotta, hogy katonái engedélye nélkül rácsapjanak a törökre. A keresztesek azonban nem engedelmeskedtek e pa­rancsnak. Július 22-én délután egy kis csa­patuk, amelyik az előző nap nem harcolt, átkelt a Száván és megtámadta az anatóli­ai hadtest táborát, melyet a várból kiroha­nó keresztesek segítségével sikerült elfog­lalni. Erre a szultán a ruméliai hadtest lo­vasságával megindult a győztesek ellen, védtelenül hagyva féltett ágyúit. Hunyadi, felismerve a hirtelen jött lehetőséget, lo­vasságát összeszedve rácsapott az oszmán ágyúállásokra, a „a tűzokádó sárkányo­kat” megfordította, amelyek most már a törököket bombázták. Időközben a várból kitört lovasság a törökök jobbszárnyát tá­madta. A két tűz közé szorított oszmánok nem sokáig állták a sarat, súlyos vesztesé­geket szenvedve megfutamodtak. Futott a sereg, futott a sebesült szultán is, dárda ér­te a combját, visszahagyva ostromgépeit, kincseit, 24 000 elesett török katonát. „Ilyen eredménnyel harcolt a törökök császára a magyarokkal Nándorfehérvár vára alatt. És őt, aki hencegő lélekkel és gőgös szemmel uralkodni akart az egész földkerekség felett az Isten ítéletére egy parasztokból álló sereg... legyőzte. És ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kísére­tében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosán futott el.” — írta a kortárs, Thúróczy Já­nos: A magyarok krónikájában. --------. . A győztes hadvezér azonban nem sokáig élvezhette a siker gyümölcseit; a pestis őt is elérte, s néhány napos szenvedés után, alig három héttel élete legnagyobb diadala után, augusztus 11-én Zimonyban el­hunyt. Harcostársa, Kapisztrán János, csak két hónappal élte túl, október 23-án halt meg az újlaki ferences rendházban. A világraszóló győzelem emlékére ren­delte el a pápa, hogy ezentúl minden dél­ben, minden templomban konduljanak meg a harangok! Csalogató vendégváró Páll Csilla S í HM — A hitüket és bizalmukat vesztett em­bertársaimnak szeretném megmutatni, hogy a magyar nép igenis tehetséges és ebben a mai nehéz helyzetben is meg van a módja a felemelkedésnek — ez az ars poeticának is illő megfogalmazás Kórik- né Terebes Mária gondolata, aki család­jával együtt — bár most Tiszalökön él — a szatmári térségben nevelkedett és az itt kapott élmények és tanítások mélyen meghatározták későbbi életét. Itt meleg­szívű, segítő szándékú és vendégszerető emberek élnek és ez motiválta arra, hogy ha egyszer az élete során módjában áll, megmutassa ezt másoknak is. A Falusi Turizmus Országos szerveze­tének alelnöke korábban reklámosként, majd marketingiroda-vezetőként is önál­lóan dolgozott, szereti a kreatív, sok fel­adatot, élményt adó munkát és az újsze­rű kihívásokat. Egy véletlennek köszön­heti közelkerúlését a falusi turizmushoz. Évekkel ezelőtt az akadémia és a Pécsi Regionális Kutatóközpont egy intenzív menedzserkurzust hirdetett meg, ahová pályázati úton lehetett bejutni. Nagy él­mény volt számára ez az időszak, mert a pályamunkában leírtak megegyeztek az­zal a globál menedzselési módszerrel, amit az ENSZ-FAO szakértők, mint Nyugat-Európában már jól működő — fejlesztési módszert ismertettek. A kurzus végén alakították meg az or­szág minden részéről érkező menedzse­rek az említett egyesületet, majd Kórikné immár hazaérkezvén, a megyei szer­vezetet. A következő évben Ti- szalök adott otthont a második kurzusnak, ahol idegenforgal­mi szakemberek, minisztériu­mi tisztségviselők és FAO- szakemberek voltak jelen. A hálózat szervezésekor — mondja Mária — ötven házból csak öt volt piacképes szintű: így kezdő­dött el egy hosszú, nehéz időszak a felkészítés érde­kében. Eseten­ként két évet is igénybe vett, amíg egy ven­dégfogadó min­den tekintetben megfelelő szín­vonalú lett. Fa­lusi turizmus há­lózatában, mely- Kórikné Terebes Mária nek mára már országosan igen jó híre van, „a vendég a király”. Igyekeznek mindent megtenni, hogy jól érezze magát, kellemes környe­zetben pihenjen és elégedetten távozzon. Azon voltak, hogy folyamatosan ger­jesszék a mozgalmat az egész országban. Ehhez a televízió is partner volt — a 93- ban készült Vendégváró című tizennégy részes oktató filmsorozatban Mária volt az egyik főszereplő. A kitartó, szinte szenvedélyes munka eredményes lett: jelenleg lefedve az egész országot 74 tagszervezetet számlálnak. Mindeközben Kórikné is képezte magát. Szaktanácsadóként segítsé­get nyújt a vállalkozóvá váláshoz a hozzá fordulóknak, oktat, előadá­sokat tart, tanulmányutakra jár Ausztriába, Németor­szágba, Dániába és Svédországba, ahol sokat tanult és en­nek nyomán nagy perspek­tívákat lát a falusi turiz­musban. Most azon fára- d o z i k , hogy a szemléle­tet és hitet Elek Emil felvétele átadja másoknak is, hogy megpróbálják az ő szemével lát­ni a régióban rejlő fejlődési lehetőséget. Ez ma nem könnyű feladat... Az a véleménye, hogy ha a pestieket és általában a városi embereket sikerül le­csalogatni vidékre, csökkenhet a város és a falvak közti ellentét, könnyebben megértik egymást. Azt persze senki nem állítja, hogy a falusi turizmus csoda, de az biztos, bogy több mint szobakiadás. Segíthet a családoknak a több lábon ál­lásban. Hiszen a szállásadáson kívül a saját termelésű javaikat is értékesíthetik, így az anyagilag bizonytalanná váló em­berek helyzetén is lehet enyhíteni. Jelen­leg tizenegy önkormányzattal dolgozik a Tiszatér TÉT egy Phare által is támoga­tott komplex idegenforgalmi fejlesztési programon. Abban a térségben a közös vonzerő a Tisza, a folyó és a mellette lé­vő zöld folyosó adja a fejlődési lehetősé­get — kitűnő adottságok vannak a no­mád és gyermektáborok, a vízi bázisok, bioházak, vízi és lovastúrák, helyi és vándorkiállítások, üdülőfaluk szervezé­séhez. A TITUSZ Térségi Turisztikai és Marketing Iroda a térség idegenforgalmi vállalkozások létrehozására, képzésére, szaktanácsadásra és piacra juttatására szakosodott, miközben készítik a térség adottságait és szolgáltatásait bemutató invitatív és informatív útikönyvet, mely tájékoztatja a térségbe érkező turistát. — Akkor érzem jól magam, ha moso­lyogni látom az embereket. Fontosnak tartom, hogy a szakma elismerje a falusi turizmust. Égy alulról szerveződő civil szervezetet kell elfogadtatnunk, s ez csak akkor megy, ha mindenben igyekszünk a legjobbak lenni és szakszerűen felkészül­ve minőséget kínálunk. .1 X A nándorfehérvá Emlékére kondulnak meg délben a harangok A KM VENDÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom