Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-18 / 167. szám
1996. július 18., csütörtök HÁTTÉR ISÜHil Béke a kapufélfák alatt Egyezség született a nyíregyházi önkormányzat és az egyházak között Elek Emil felvételei Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Sok, ámde szórványos információnk van, úgyhogy Csabai Lászlóné polgármester a minap úgy gondolta, nem árt a helyzetet áttekinteni, a történteket összefoglalni, már ami az egyházak és az önkormányzatok közötti vagyonnal összefüggő megállapodásokat illeti. A történelmi folyamatban az egyházi tulajdonú épületeket államosították. Most ezeket az állam a helyi önkormányzatok által — erről törvény rendelkezik — visszadatja eredeti tulajdonosuknak (vagy fizikai valóságban, vagy összegszerűen) hasznosításra, majd az állam és a települések rendezik egymással az ügyletet. Jóindulattal A szabolcsi megyeszékhelyen a 1995 októberében indult, s gyakorlatilag már majdnem teljesen lezárult a visszaadom- visszakapom. Négy egyházzal született megállapodás, minden egyház minden egyes kitételnél egyetértett az önkormányzattal, s tulajdonképpen problémamentesen zajlottak a tárgyalások. A római katolikus egyház a 15-ös iskola, a bölcsőde az idén pedig az óvoda épületét kapta meg. Ez utóbbiban létesült a Szent Imre Gimnázium. Minden egyéb igényt pénzbeli kártalanításként nyújtottak be. A Kossuth téri plébánia épületéhez kapcsolódó lakásokból az önkormányzat kiköltöztette a lakókat, hasonlóan a Kossuth tér 4. szám alatti épülethez (ahol az Autóker volt). Itt a püspöki székhelyhez kapcso- iUió intézmények, szervezetek kapnak majd helyet. Amikor a kormány és a parlament elé kerül a téma, reméljük — mondta a polgármester —, hogy meg fogják kapni a pénzbeli kártérítést, csakúgy, mint mi is. Ebben az ügyben a püspök úrral közösen kértük a jóindulatot. Ők egyébként lemondtak a 2- es iskoláról, ott tehát nem kívánnak iskolát működtetni, alulról szeretnének építkezni. A református egyház nem kéri vissza a volt Kálvineum épületét, úgyhogy itt maradhat hosszú távon a művészeti szak- középiskola, helyette részbeni kártalanítást kértek. Átvették ellenben a 2-es iskola minden épületét. A Színház utcai részért, mely nem az övéké volt korábban, azt követően, ahogy az államtól megkapják a jogos pénzt, 45 millió forintot fizetnek az önkormányzatnak. Ragaszkodás A görög katolikus egyházhoz visszakerült vagyon — a volt 3-as iskolaépülete —az egyetlen, melyért az önkormányzat pénz kapott —- a 12Ö millióból húszat az év második felében kell visszadni az egyháznak az intézmény felújítására és átalakítására. Ezen kívül kötelezettséget vállaltak arra, hogy térítésmentesen átadják 1997 decemberéig a Bethlen Gábor utcai volt Nyírterv épületet és annak udvarát, annak függvényében, hogy a hittudományi egyetem építése hogyan kezdődik majd meg. Mindebben szeretnék az egyház szándékait segíteni. Az evangélikus egyháznak átnyújtott „csomag” igen jelentős volt — ennek során is az 1992-es szerződések szerint járt el az önkormányzat. 1992- ben az egyház megkapta a Kossuth gimnázium épületét, az Eötvös utcai épület is immár rendelkezésükre áll. Ekképp az evangélikus nyolcosztályos működtetésének nincs akadálya. Ezenkívül egyéb ingatlanokat is biztosítottak számukra, melyeket az önkormányzat saját erejéből vásárolt meg. A megállapodás úgy szól, hogy amennyiben az egyház megkapja a pénzét, akkor ezeket kifizeti. Korábban az evangélikusok lemondtak a 4-es iskoláról, majd aztán mégis kérték. Ez az egyik téma — amint az ismeretes —, melyben továbbra sincs egyetértés. Platthy Iván egyházügyi címzetes államtitkár azt kérte, hogy a közeli hetekben próbáljanak meg a vitában dűlőre jutni. Az ön- kormányzat ismételt álláspontját az vezérli, hogy szeretné megőrizni az európai és világ- színvonalú ének-zenei oktatási centrumot, ahol a város büszkeségére okot adó eredmények születtek, s ehhez jelenlegi helyükön a személyi és tárgyi feltételek is adottak. Abban szeretnének az egyháznak segíteni, hogy a Luther utcán, a Kossuthoz közel, akár későbbi ingatlanvásárlással ők is egy eredményesen működő oktatási központot hozhassanak létre. 600 milliós alku Hosszadalmas, feszültségtől sem mentes viták után született az a szintén ismert ajánlat, hogy az elkezdődött evangélikus egyházi általános iskola szervezéséhez felajánlották — már másodszor — a volt MHSZ harmadik és negyedik emeletét. Ha itt nem fémének el a gyerekek, akkor ideiglenesen átengedik számukra a szükséges számú, de maximum hat tantermet az ex- Krúdy Gimnáziumban. Valamennyi erre vonatkozó, megoldás csak átmeneti lehet — hangsúlyozta Csabai Lászlóné —, hiszen a tervek értelmében mindkét említett ingatlanra a városnak szüksége van. A város vezetésének az a véleménye, hogy mindenben támogatják az evangélikus egyház szándékát, de elképzeléseik finanszírozása nem lehet több, mint az eredetileg az iskolára fordított összeg. Minden értelmes kompromisszumnak állnak különben elébe. Az összesen 30 ingatlan tekintetében egyezség és béke van tehát a kapufélfák alatt. A megállapodások, a kártalanítási igények 600 millió forintról szólnak... •y'k égi vágya teljesült az egyik ismerősömnek. A. V Virágzó kisvállalkozása egycsapásra az újgazdagok sorába emelte. Róla joggal mondható el, még az ükunokája sem fog nélkülözni. Négy kocsija áll a garázsban és az udvaron, a család minden tagjának van már külön autója. Igaz a legfiatalabb gyerek még csak tizenhét éves, de már ő is megkapta, a jó bizonyítvány fejében a hárommilliót érő kocsiját... — Nem muszáj elhinni, de én nem azért akartam gazdag lenni, hogy üljek a milliókon és újabb milliókkal szaporítsam a pénzem. Nekem egészen másért kellett a pénz.. Nem értettem a titokzatosnak induló történetet. Sokféle magyarázatot, indoklást hallottam már arról, ki miért tornázta fel magát a szegénysorsból a milliomosok, sőt a milliárdosok közé. De úgy tűnt, ez tatán eltér a megszokott sémától. Eddig ugyanis jórészt az volt a legkézenfekAz új arcú ember vőbb magyarázat, ha egyáltalán egy gazdag ember bárkinek magyarázattal tartozik, „azért lettem gazdag, mert szeretem a pénzt, a biztonságot, a hatalmat...” Új ismerősöm valami mást sejtetett, amikor először a kamaszkoráról kezdett mesélni... —Mindig gátlásos voltam. Soha nem mertem kapcsolatot kezdeményezni a nőkkel. Egyszerűen nagyon csúnyának láttam magam a tükörben. Nagy orr, elálló fülek, tovább nem is sorolom. Ak- kortájban nagyon irigyeltem a szabályos, szép arcú barátaimat. haragudtam a szüléimre, a nagyszüleimre, az összes felmenő ősömre, no meg a természetre, hogy ilyen külsővel áldottak meg engem... Az első házasságának kudarcával folytatta a történetet. Az asszony szerinte nem szerette őt, csak azért ment hozzá, mert vénlány maradt volna és a szülei is rábeszélték. Öt évig éltek együtt, aztán megtörtént a szokásos affér: az asszony megcsalta a munkahelyi főnökével. S amint az lenni szokott, már a fél város tudta, csak ő, a férj nem, azaz ő tudta meg utoljára. Elváltak. —Ekkor határoztam el magamban, hogy változtatok az életemen. A véletlen hozta, hogy a rendszerváltás után sikerült összehozni egy életképes kisvállalkozást. Először majdnem fucsba ment az egész, de nem adtam fel. A második próbálkozás,—igaz egy kis profilváltással—már biztatóan indult. Nem fogja elhinni, innen — bár éjt nappallá tettem — szinte nem tudtam olyan dologba fogni, ami ne hozta volna a pénzt. Érdekes módon semmi dicsekvés, nagyképűsködés nem volt a hangjában Mint akinek a pénz kell ugyan, nagyon fontos, de nem ez az elsődleges cél. Vártam hát a titkot, mikor rukkol elő a nagy vívmánnyal. De csak halogatta a választ. Ehelyett átkísért a nyolcszobás villa egyikébe, amelynek fala tele volt családi fényképekkel. Egy kész családi fényképmúzeum... Aztán rámutatott az egyik képre, amelyről egy ismeretlen arc nézett rám...-» -r a látja, az én vagyok. j\j Vagyis voltam, a L V plasztikai műtét előtt. Most már sejti mire kellett nekem a pénz. Mi az én legnagyobb sikerem. Az, hogy új arcot alkottam magamnak. S ettől én igen boldog vagyok. Az új házasságom is csodálatos, van két nagy fiam, és mindig jó érzéssel nézek a tükörbe. Az ország legjobb plasztikai sebészével szabottam át az arcom. De nem sajnáltam a milliókat. Az arcom új, de a személyiségem a régi. Csak az az igazság, most már bármit teszek, mintha mágnes lenne bennem, vonzom a pénzt. Hát tehetek én erről? Szegény ismerősöm. Mint jó állampolgár felmentem, nem tehet róla... NézöDOVfi wr Parbaj a piacon Galambos Béla •m—y I akarjuk, el kell adt-y nunk az élemiszer- I J gazdaságban megtermelt termékeinket a külpiacokon. Az az országnak szüksége van az agrárexportból származó devizabevételekre. Azon viszont, hogy nyersanyagként, vagy feldolgozva vigyük-e külföldre mezőgazdasági termékeinket, fel-fellángol a vita a hazai élelmiszer-feldolgozók és az alapanyagot az „orruk elől elhappoló” exportőr kereskedők között. Idén először a meggyszezonban éleződött ki a: érdekellentét, ami mindig akkor hág tetőfokára, ha kevesebb terem valamiből, mint amennyit a magyar feldolgozó és a külföldi konkurenciája igényelnek. „Miként engedhetik meg, hogy néhány exportőr a saját és a termelő talán csak egyszeri nagy hasznára kivigye a minden évben piacot jelentő magyar konzervgyárak elől azt a nyersanyagot, amely ha itt kerülne rendszeresen befőttes üvegbe, vele mint feldolgozott áruval a magyar munkát és e folyamathoz felhasznált hazai ipari anyagokat is eladhatnánk a külföldnek." — panaszkodnak most már az uborka kapcsán is a feldolgozók. Hasonló álláspontra helyezkednek a gabonafelvásárló malomipari cégek is. Az ő lobbijuk azt igyekszik elérni a megfelelő helyen, hogy a magyar búzát, ne terményexport formájában — a hasonlóság miatt mondhatnánk azt is: nyersen — szállítsák az országszerte „partizánkodó” gabonakereskedők határon túlra. Mondják ki odafönt, hogy ezt a keveset—ami jó minőségben termett meg — lisztté őrölve szabadjon csak exportálni. Az egymásra mutogatás, a nemzeti érdekre való hivatkozás mögött azért mindannyian tudjuk: a profitért való kemény harc húzódik. A mozgékony, viszonylag kevesebbet kockáztató kereskedők hasznából, részt követel magának a értékes eszközei hatékony működtetésének gondját is cipelő élelmiszer-feldolgozói réteg. Ilyenkor mindketten előszeretettel emlegetik a termelők érdekeit, akik viszont annak örülnének, ha olyankor is gondolnának rájuk, amikor nincs ekkora hiány a piacon. KommefitÉv* ■■■; * Autóláncolat Kováts Dénes-m j apjainkban jelenjél tős hasznot hozó i V üzletággá vált az autócsempészet, szervezett, egymásra épülő csapatok tevékenységének eredményeként jutnak el nagy értékű, lopott gépkocsik a többnyire hazánktól keletre lévő országokban élő megrendelőkhöz. Nem könnyű lefülelni ezeket a bandákat, (bár egyre erősebb törekvés mutatkozik rá),s nem a szándék hiánya miatt. A viszonylag ritkán elért sikernek, a valós ügyek számához képest elenyésző felderítésnek több oka van. Egyrészt a bűnözők szervezettsége, jól kiépített láncolata, ami nemcsak a technikai felszereltségben mutatkozik meg (CB-rádiók, mobiltelefonok), de a munka- megosztásban is. Az egyik csapat lopja, a másik szállítja, a harmadik bújtatja a többmilliós gépkocsit, majd a negyedik átcsempészi a határon, ahol többnyire még nem a leendő tulajdonos veszi át, hanem egy ottani közvetítő. A „láncszemek" nem minden esetben ismerik alaposan egymást, így a felgöngyölítés nem egyszerű. Velük szemben pedig gyakran úgy áll a rendőr, hogy lestrapált a gépkocsija, a határvidéken nem működik a hasábrádiója, s még sorolhatnánk a különbségeket. Ahhoz persze, hogy a csempészakciók sikerrel járnának, kevés a már említett láncolat. Bizonyosság is kell, hogy az autók átjutnak a határon. Vagy hamis papírokkal, vagy éppen kamionban. pótkocsin lapulva. Állítólag olyan is előfordult t), hogy egyenruhás biztonsági „kísérete” volt a csempészszállítmánynak, de akadt arra is példa, hogy a vámudvarban még csak a szállítólevélen feltüntetett áru volt a kamionon, a plomba később került le és vissza, csak éppen a csempészárut helyezték el közte egy közbeeső helyen. Nagy pénzek forognak a hírek szerint az illegális gépkocsiüzletben, melynek során sokan járnak jól. S ha egy fecske nem is csinál nyarat (a napokban lebuktak néhányon), de talán ez a fogás egy folyamat kezdetének tekinthető. r* • * \/ •/ I Í9ÉII étZJLmm iüM * «■* WM :
