Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

1996. július 13., szombat Tárt kapu és versenyvizsga Ismét mindennapi a kérdés: mi lesz a diplomásokkal, ha nincs rájuk szükség Balogh József .............................i Nyíregyháza (KM) — Tör­ténelemórákon hallottuk, amikor a nagy gazdasági válságokról tanultunk, hogy diplomás emberek let­tek utcaseprővé, mert nem [ tudtak elhelyezkedni hiva­tásuknak megfelelő pályá­kon. Mostanában ismét mindennapi a kérdés: mi lesz a diplomásokkal, mi­nek annyi embert képezni, ha nincs rájuk szükség. Másik oldalról viszont azt vetik fel: miért állítanak korlátot felvételikkel, miért nem juthat be mindenki a felsőfokú oktatásba? Erről a sorskérdésről beszél­gettünk Székely Gáborral, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatójával, Ba­logh Árpád és Hadházy Tibor főigazgató-helyettesekkel. Székely Gábor: A világ min­den felsőfokú intézményében nagy kérdés: tervezzék-e meg, hogy a társadalomnak egy adott szakmában hány emberre van szüksége. A vonzata az, hogy szigorú felvételi rend­szert kell bevezetni. Átéltük, s nem volt szimpatikus. A másik oldal: tegyük a felsőoktatást szabaddá, aki leérettségizett, kapjon jogot a felsőoktatában folytatandó tanulmányokra. Ennek belátható következmé­nye az, hogy akik diplomát szereznek, nem tudnak a szak­májukban elhelyezkedni. Van egy köztes megoldás: vegyünk fel mindenkit, de iktassunk be olyan kemény versenyvizsgá­ja kát, amelyek megrostálják az ebben részt vevőket. Ennek is megvan a maga társadalmi fe­szültsége. Szolgáltató intézmény Hadházi Tibor: A jelentkezők oldaláról a felsőoktatási intéz­ménynek szolgáltató intéz­ménynek is kell lenni. Ha a pi­acon megjelenik egy képzett szakember, akire négy évvel korábban még nem is gondol­tak, akkor a piac ehhez alkal­mazkodni fog vagy tud bizo­nyos szempontból, hiszen a pi­acon nemcsak vesznek, hanem kínálnak is. A most végzett hallgatóink egyre többen eleve nem is próbálkoznak a közvet­len elhelyezkedéssel, hanem a továbbtanulást választják. Ez nem egyértelműen egyetemi orientációt jelent. Van olyan, aki csak egy kétéves külker szakot, idegenforgalmi, pénz­ügyi szakot választ és egy má­sik főiskolán másoddiplomás­ként folytatja tanulmányait, te­hát nem kerül ki a képzésből. Balogh Árpád: Tulajdon­képpen igen könnyen megál­lapítják ma azt, hogy nincs munkalehetőség a diplomás embereknek, különösképpen a pedagógusoknak. Ez a kérdés egyoldalú megközelítése, s így önmagában nem is igaz. Peda­gógus végzettséggel pedagó­guspályán elhelyezkedni ma nagyon nehéz, vagy majdnem lehetetlen. De ez nem jelenti azt, hogy más területeken — éppen az előbb említett képzé­si sokféleség miatt — nem tud elhelyezkedni. Egy magyar­történelem szakos diplomával pláne, ha az intézmény lehető­séget biztosít pl. a számítás- technikai ismeretek elsajátítá­sára, vagy arra, hogy akár há­rom-négy nyelvet is megtanul­jon valaki, pedagógus-oklevél­lel a zsebében kerül ki az intéz­ményből, de számos más mun­katerületen is alkalmazható ér­telmiségi lett. A képzésnek csak egyik oldala a szakkép­zés, inkább értelmiségi kép­zésről van szó. Székely Gábor: Pénzügyileg is lehet némileg szabályozni ezt a folyamatot, és érdekes módon ez valamennyire huma­nizálja a rendszert. Arról van szó, hogy minél több embert beengedni, de az első évek so­rán pénzügyi feltételekhez, ugyanakkor a tanulmányi ered­ményekhez kötni a képzést. Tehát akik jobban tanulnak, azok kevesebbet fizetnek. Ter­mészetesen ennek megvan az a negatív oldala, akinek nincs pénze, az hátrányosabb hely­zetbe kerül. Balogh Árpád: Valóban nem elhanyagolhatók a pénzügyi szempontok, de azt tudni kell, hogy a tanárképzés költsége még mindig a legkisebb az or­szágban. Nem mehet mindenki orvosira, műszakira, jogásznak meg közgazdásznak, különö­sen ha lány és ha netalántán az érettségi után az utca helyett el­végzi a tanárképző főiskola akármelyik szakát, felsőfokú végzettségű értelmiségi lesz belőle. Lehet, hogy így sem lesz munkahelye, de ha férjhez megy, intelligens családanya­ként neveli a gyermekeit. Székely Gábor: A pedagó­gusképzésnek is megvannak a nagyon sajátos ellentmondá­sai. Egyik oldalról természe­tes, hogy ha csökken a gyer­meklétszám, nyilvánvalóan ennek arányában kevesebb pedagógusra van szükség. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy legalább olyan jó, vagy jobb pedagógusokra van szük­ség, mint eddig. A másik do­log: a nyugdíjrendszer változá­sa miatt kevesebben fognak nyugdíjba menni az elkövetke­zendő években, ugyanakkor most lép be az óraszám-eme­lés. Ezek így együttesen nem szokványos igénycsökkenést jelentenek az egész országot átfogó szférában. Ezzel ellen­tétes folyamatok is játszódnak, amelyek szinte érthetetlenek. Ma Magyarországon a felső- oktatási rendszer felében peda­gógusokat képzenek, ennek el­lenére olyan intézmények kér­nek pedagógusképzésre jogo­sítványt, ahol eddig nem volt pedagógusképzés, s ezt az új igények sem feltétlenül indo­kolják. Ezelőtt 6-7 évvel óriási kétségbeesés volt az ország­ban, hogy nincsenek nyugati nyelvszakos tanárok. Ma ott tartunk, hogy talán az angol szakosok kivételével megol­dottuk ezt a problémát. Ez arra is mutat, hogy bármilyen terü­leten négy-öt év alatt túlterme­lést érhetünk el. És fordítva: most pedagógus-túltermelés­ről beszélünk, de néhány év múlva nagy gondjai lesznek az országnak. Ha a ma meglévő képzési bázisokat leépítjük, öt­tíz év múlva az egészet újra ki kell építeni. Arról már nem is beszélve, hogy a felsőoktatási tanári kar nemcsak a szűkén vett pedagógusképzésre alkal­mas. Egy rajztanszék oktatói az egész régió művészeti életé­ben szerepet játszanak. Az ide­gen nyelvszakosok fordítanak, tolmácsolnak, a biológia-ké­mia szakosok a környezetvé­delemben, környezettudo­mányban vállalnak fontos sze­repet. Tehát valahogy úgy kell alakítani a képzést, hogy a fia­talok lehetőséget kapjanak mi­nél több oldalú diploma vagy diplomák megszerzésére. Hadházi Tibor: Az ellentétes tendenciáknak a sorát eggyel én is kibővíteném. A klasszi­kus alapképzés mellett az isko­la számára abszolút új kihívást és nagy lehetőséget jelent a nemzeti alaptanterv tanítására való felkészítés kidolgozásá­nak rendszere és gyakorlatá­nak működtetése. Ez részben érinti az alapképzést, de első­sorban a ma már működő peda­gógusok pályán maradásához szükséges továbbképzések rendszerében realizálódik el­sősorban. Főiskolánk már ed­dig is tett önálló lépéseket és nyert pályázatot a nemzeti alaptantervre felkészítő tanfo­lyamok megszervezésére, együttműködve a pedagógiai intézettel. Pénzügyi szempontok Balogh Árpád: A felsőoktatás­ban és különösen a tanárképző intézményekben a jövőben erőteljesebben ki kell fejleszte­ni, hogy még több lehetőség le­gyen a sokoldalúbb képzésre. Akár három-négy szakkal is kiengedhető innen a hallgató. Egy év megtoldással felveheti a harmadik, a negyedik szakot. Régebben volt erre példa, hogy három-négy szakot is elvégez­tek az emberek és az ilyen munkaerő piaca már nem ugyanaz, mint a kétszakos ta­náré. Csak a képzés struktúrá­ját kell úgy összehangolni, hogy ezt lehetővé tegye akár természettudományi vonalon, akár bölcsészettudományi vo­nalon. Ezzel szemben az vi­szont gond, hogy miközben mi a tanulmányi idő megnövelé­sével új diplomák szerzésére kínálunk lehetőséget, sok hall­gató halasztást kér, mert nem képes fizetni a tanulmányokkal járó költséget. Székely Gábor: Ez a mód­szer a nálunk gazdagabb orszá­gokban is szokássá vált, egész Nyugat-Európában divat, hogy a hallgató két évet dolgozik, s az alatt megkeresi a következő két évre a tanuláshoz szüksé­ges fedezetet. Sajnos az is igaz, hogy itt a szülők egy részének sincs lehetősége a munkára, honnan lenne a tanulóknak? Ezért is nehéz a mi körülmé­nyeinkre adaptálni a másutt szerzett tapasztalatokat. Hadházi Tibor: Az már ko­rábban is tapasztalható volt, hogy a hallgatók utolsó éves­ként kérték a munkavállalói engedély megadását a főisko­lától. Az elsőévesek között va­lóban megnövekedett az évha­lasztást kérők száma, de ennek csak egy része az anyagi indok. A másik azoknak a lehetősé­geknek a kihasználása, ame­lyet a külföldi nyelvtanulás, a külföldi munkavállalás moti­vál. Ez ha áttételesen is, de se­gíti az itteni tanulmányokat, mert a hallgató anyagilag is megerősödhet külföldön és is­mereteiben is gazdagodhat. Felnőtt fejjel — A munkavállalás lehetősé­gével meggyőződésem szerint számolni kell, és a diákok munkájának szervezésével foglalkozó szervezeteket meg kell erősíteni, hogy minél job­ban kielégítsék a hallgatók ilyen irányú igényeit. Nekünk pedig az oktatási struktúrát úgy kell igazítani, hogy kevesebb legyen a falak között, a tanter­mekben töltött idő. Nem csök­kentve a hallgatói munkát, de rábízva a hallgatóra a saját, fel­nőtt fejjel elkészített időbeosz­tásának a megtervezését, ami­re külön kell tanítani őket. A gimnázium viszonylag rend­szeres, óránként megjelenő számonkérési lehetőségei után a hallgató olyan szabadságot élvez, hogy megfelelő példa híján nem elég hasznosan tud­ja beosztani az idejét. Ebben segíteni kell neki, s olyan fel­adatokat beépíteni az oktatási rendszerbe, ami nem köt tante­remhez, szabadon elvégezhe­tő, s a félév végén produktum­ként értékelendő. Balogh Árpád: Ez egyértel­műen bizonyítja, amit Európá­ban az ember lát, hogy ellenté­tes erők hatnak és erre mi nem vagyunk felkészülve. Amíg Európa nagy részében az a ten­dencia, hogy az öt-hat éves képzést leszorítsák három év­re, így kevesebbe kerül az ál­lamnak, addig nálunk ezzel el­lentétes tendencia tapasztalha­tó. Emeljük a képzési időt, ahol csak lehet kiharcolják az em­berek. Pedig bekövetkezik, sőt már bekövetkezett, csak még nem érzékelhető, hogy csak rész lesz a képzésnek az az úgynevezett kontakt óra, amit a hallgatónak a tanárral szemtől-szemben el kell tölte­ni. Egyrészt felkészültebben kell ide érkeznie, másrészt ki kell iktatni, hogy egy kétsza­kos hallgató a négy év alatt ugyanazt a tartalmi felépítésű tárgyat esetleg háromszor is kénytelen legyen hallgatni há­rom tanártól. Székely Gábor: A felsőokta­tási rendszernek amennyire le­het, hajlékonynak kell lenni. Ahol a válságokat túlélték, az­zal élték túl, hogy sokoldalú képzés, új vállalkozások jelen­tek meg. Ezzel együtt azt is tu­domásul kell venni, hogy a fel­sőoktatási rendszer az egyik legkonzervatív rendszere az emberi társadalomnak. Tudo­másul kell venni a közvéle­ménynek és a társadalom poli­tikai, gazdasági irányítóinak is, hogy egy merev konzervativiz­mus mellett kell megteremteni egy nagyfokú hajlékonyságot. Száz esztendő Marik Sándor f-'Y zázéves a Magyar Új- V ságírók Országos kJ Szövetsége — a héten tartották a jubileumi prog­ramokat. A kerek évforduló kínálja az alkalmat, hogy a szakmáról szóljunk. Nem az olyan nagy sorsfordító ese­mények — mint a két világ­háború, a magyar forrada­lom, a rendszerváltozások — idején betöltött szerepé­ről, amelyeknek felemelő és tragikus történéseit egya­ránt közvetítették hajdani és mai pályatársaink az olva­sóhoz; azok kivételes alkal­mak voltak. A mai hétköznapoknak természetesen más a tétje a szakma szempontjából is, ám azt senki nem vitatja, hogy a kilencvenes évek alapvető változásokat hoz­tak. A sokpecsétes Lapen­gedélyt felváltotta a Lap­alapítási Okirat, amit kevés formasággal bárki besze­rezhet— meg is sokasodott az újságok száma, ezerszínű lett a lappaletta. Bármit meg lehet írni, és bárminek az ellenkezőjét is — eseten­ként már jobb jelző a mai állapotokra a szabadosság, mint a sajtószabadság fenn- költ eszméje. Még forrong minden—és nem látjuk a végét. Nem csak a nagy médiaharcok miatt, hanem a technika for­radalma okán is. Mert van már, aki nem rádión hall­gatja a rádiót, hanem Inter­neten, számitógépen; van aki nem kézbe veszi kedvenc reggeli lapját, hanem behív­ja komputerére. Ez is a jövő. Néhány éve még megdöb­bentünk, hogy faxon adhat­tunk tudósításokat — az is korszakos változás volt —, de ma már annak sincs aka­dálya, hogy a Kelet-Ma- gyarország fotoriportere a pálya széléről mobil telefo­non küldjön képet elektroni­kus kamerájával — akár a gól utáni percben. A nagy ívű változások mindkét értelemben —poli­tikai és technikai — kedve­zőbb helyzetet teremtettek az újságírás számára. Még­sem könnyű évek ezek. Van, akit az egymásnak ellent­mondó hírek özöne zavar, s van akiben az öncenzúra működik. Az egyik a pesszi­misták véleményét osztja, a másik az optimistákkal ért egyet — holott az igazság teljességének bemutatásá­ra, megismertetésére van szükség. Mint lett volna mindig. Érvényesülés Ferter János rajza I dSék Tarpa kétszer Dankő Mihály evallom mindig meg- i-J különböztetett figye- JLJ lemmel kísérem, ha a rádióban, a televízióban vagy netán valamelyik or­szágos lapban szűkebb ha­zánkról, Szabolcsról esik szó. A napokban azonban megdöbbentem. ugyanis egy település, Tarpa egy­más után kétszer is szerepelt a tv-ben. A Háló című mű­sorban a tarpai gazdák a földről, aföldszeretetéről, a nehéz munkával megszer­zett kenyérről, a fiatalokról ejtettek szót. Büszkén be­széltek múltjukról, Esze Ta­másról, Bajcsy-Zsilinszky Endréről, az egész falut átszövő „ kurucmentalitás- ról". A két vagy három nap múlva, bár később kapcso­lódtam be, szintén Tarpa nevére lettem figyelmes. A Kriminálisban egy tarpai cigány férfit interjúvoltak meg. Kendőzetlenül, min­denfajta szégyen nélkül be­szélt a fővárosban elköve­tett „ balhéiról”, arról, hogy ismét börtönbe kerül. A rendőrfelügyelő megerősí­tette, „rendes” a tarpai kü­lönítmény, hamar kideríthe­tő tettük, és szinte rendsze­resen járnak fel beszerző körútra. Nem bujkálnak, nem tagadnak, s még azt is hozzátette, sajnos a körül­ményeknek is nagy szerepük van. Micsoda kontrasztok, mi­csoda sorsok. Amíg az első eset szereplői mindent elkö­vetnek, hogy jövő legyen, a génjeikben hozott pa­ranccsal túrják a földet, ad­dig a másikban a reményte­lenség, a kilátástalanság le­beg csak az emberek szeme előtt. Az csengett ki a sza­vakból, még a börtön is jobb... Valószínű véletlenül került rövid egymás után a két riport, nem volt semmi tudatosság a dologban, és bizonyos, hogy még számta­lan településen leforgathat­ták volna. Akkor, ez tehát a magyar valóság? A kérdést talán fel sem kellett volna tenni. Igen, ez! Bizonyság, hogy mennyire nehéz megváltoz­tatni az öröklött, és életünk­ben is megerősített tulaj­donságainkat. S a változa­táshoz most még a körülmé­nyek sem megfelelőek. r' M I _ HÁTTÉR _ : • '• ^ :• [ fi :x BB ^ HSüh3 It* ) lMrTT«f8 < Dr. Hadházi Tibor Balázs Attila felvételei Dr. Balogh Árpád Dr. Székely Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom