Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-12 / 162. szám

1996. július 12., pentek HÁTTÉR Hitelt érő gabonaraktározás A közraktárjegyet birtokló kezében áruban kifejeződő értékfedezet van Nyíregyháza (KM) — A köz- raktárjegy olyan okmány, amely a közraktárban elhe­lyezett áruk helyettesítésére szolgál a forgalomban — kezdték alapismeretekkel a tájékoztatást azon a tanács­kozáson, amelyet az új köz- raktározási törvény apropó­ján tartottak a PRIMOM Vállalkozói Központban a múlt héten. — Ebből követ­kezően a közraktárjegy által képviselt áru bármikor piac­képes, hiszen minősége és mennyisége garantált. Mindenki jól tudja, milyen fontos a bankok számára a hi­telkihelyezés biztonsága. Nap­jainkban az oly vágyott hitel folyósítására, elnyerésére nincs jobb lehetőség, mint a közraktárjegy, amely hitelesen tanúsítja: az ilyet birtokló cég kezében igenis van áruban ki­fejeződő értékfedezet, ami al­kalmas egy hitel biztosítékául. A modem gazdasági élet a ha­zai árutőzsde fejlődését hozta magával. A magyar tőzsdei forgalomban is polgárjogot nyert a közraktárjegyek forga­tása. Ebben az a praktikus, hogy jelentős értékek cserél­hetnek gazdát anélkül, hogy az árut raktárból másik tároló helyre kellene szállítani. Sokoldalú jegy Közraktárjegynek több funkci­ója is van. Lehet adás-vétel tárgya. Aki az áru- és zálog- jegy jogos tulajdonosa, az ren­delkezik az áru felett, vagyis pénzé teheti. A tőzsdén, azon­nali és határidős ügyleteknél egyaránt felhasználható, mint értékpapír. Szolgálhat hitel fedezetéül. A mezőgazdaságra különösen jellemző, hogy tőkeszegény, ugyanakkor a termelés költsé­gei folyamatosan jelentkez­nek, az árubevétel viszont csak periodikusan. A költségek fi­nanszírozására a termelők, ter­meltetők hitelt kémek a pénz­intézetektől, biztosítékként át­nyújtva nekik a közraktárban letett árut megtestesítő közrak­tárjegyet. A pénzintézetek a mai gyakorlat szerint maguk­hoz veszik az áru- és zálogje­gyet, egészen a hitel visszafi­visszakerül a vállalkozóhoz, aki benyújtja közraktárnak, és a jegy ellenében a közraktár az árut a tulajdonos rendelkezésé­re bocsátja. Előbbihez hasonló funkció­jaként a közraktárjegy bankga­rancia nyújtására is szolgál, aminek elsősorban kereskedel­mi ügyleteknél van jelentősé­ge. Az eddigieken túlmenően tárolási gondok áthidalására is alkalmas a közraktár szol­gáltatása, amikor a termelő nagy mennyiségű áruját külön­böző időben akarja eladni, ám nincs biztonságos tárolási le­hetősége. Termeltetési konst­rukcióban a közraktárjegyes szolgáltatás a termelő védel­mére is használható. Célszerű a termeltetési szerződés olyan értelmű kiegészítése, hogy a termelő teszi közraktárba a ga­bonát, de a vételár és a termel­tőé, az azonos összegre kiállí­tott zálogjegy a termelőé. Nem mozgó áru Akinek van olyan csamoktáro- lója vagy silója, amelyben a gabona (vagy más alkalmas áru) elkülöníthető, biztonságos feltételek mellett tárolható, kérje az áru úgynevezett művi közraktározását. Hogy ez mit jelent? A termelő raktárát a közraktár bérbe veszi, ha a rak­tár megfelel a közraktározás követelményeinek. Az. áru a helyén marad. A közraktár az árura közraktárjegyet állít ki. majd azt a törvény szerint fele­lősen őrzi a közraktározás tel­jes időtartama alatt. Az ügyfél az árut eladhatja a közraktár- jegy átforgatásával, vagy hitelt vehet fel rá, hozzá azonban csak akkor nyúlhat, akkor szál­líthatja el, ha a közraktárjegyet a közraktár bevonja és az árut felszabadítja. A közraktárra vétel (zárolás) és felszabadítás (átadás) az áru mozgatása nél­kül a tárolás helyszínén törté­nik. A művi közraktározás a következőképpen zajlik: Az ügyfé felkeresi valamelyik közraktározó céget. A közrak­tár szakemberei megtekintik a tárolás helyszínén az árut és a raktározás körülményeit. A közraktár zárolja az árut és megállapítja a mennyiséget. Miután legtöbbször gabona raktározásáról van szó egy el­fogadott minőségtanúsító la­boratórium megvizsgálja a mi­nőséget, majd megköti a köz- raktározási és bértárolási szer­ződést és kiadja a közraktárje­gyet. A közraktárjegy jogos birtokosa a jegyet annak lejára­ta előtt visszaszolgáltatja a közraktárnak. A közraktár az árut a tulajdonos számára fel­szabadítja (átadja). A hitelnek ára van Közraktározással az országban öt cég foglalkozik. Közülük a legnagyobb az a Concordia Rt., amely saját telepein a leg­nagyobb tároló kapacitással rendelkezik, adott helyeken pedig művi közraktározást is folytat, a feltételeknek megfe­lelő, s akár a benne tárolt ter­mény tulajdonosától bérelt raktárakban, derült ki a cég ta­nácskozáson megjelent képvi­selőjének ismertetőjéből. A közraktározó, és kereske­delmi cégekkel kapcsolatot lé­tesítő, az ezen a téren járatlan termelőket szaktanáccsal segí­tő, gabonafélékre, repcére, napraforgóra maga is konkrét értékesítési ajánlatokkal szol­gáló Hungarolombard Kft. ügyvezetője szintén érvelt a közraktározás mellett. Mint mondta, van olyan lehetőség a közraktározási piacon, hogy meghatározott időre, például 3 hónapra, tonnánként kettőszáz forint költségért le lehet tenni a terményt, miközben az, a ter­melő tulajdonában marad, aki az érte kapott közraktárjegyet másnak eladhatja, bankgaran­ciaként szolgálhat, s legége­tőbb gondját enyhítendő, arra forgóeszközhiteit vehet fel va­lamelyik pénzintézettől. zetésének időpontjáig. A hitel tetési előleg különbözeiével visszafizetésekor a jegy megterhelt árujegy a termelte­Tágítja a termelő pénzügyi mozgásterét a közraktáro­zás Elek Emil illusztrációja UH f* j gi *111 IL'w 4' I J Jig I a «pl j rr j A történet igen egyszerű és közismert. Gyer­mekkorom kedvenc meséi közé tartozik. Nagyapó húzza a répát. Belecsimpasz­kodik az egész csatád, az uno­káig bezárólag, aztán a leg­közvetlenebb háziállatok. Fránya egy répa, nem akar csak úgy kijönni. Aztán csoda történik, mert megjön a kis­egér, s hipp-hopp, a répa egy­szerre kijön. Két dolog min­denképpen megvilágosodik az emberben. Kicsi a bors, de erős (mondhatni az egér), vagy ahogy felénk mondták valamikor, hogy Erős, mint az oláh ecet. Ezt is úgy örö­költük valahonnan, mint a mellébeszélő Bodót, a borá­val együtt. A másik következ­tetés az, hogy az egér háziál­lat. Hiszen ő igyekszik barát­ságban élni az emberrel, kö­zel furakodni hozzá, mi több, belekóstolni javaiba, ételei­be, úgymond jussot formálni a kamra ínyencségeire. Csak hát. Ez olyan egyoldalú, mint némely tegeződés. Én tegez­lek, de te csak magázz nyu­godtan. Ez az Egér túlságosan el­Egértörténet bízza magát. Gyanítom azért van, mert egekbe magasztal­tuk ama erejét és hősiességét, úgymond nagy lovat adtunk alá. És ő él is vele. Bátorsága ugyan annyi sincs, mint egy nyúlnak, de alattomossága, furfangja kimeríthetetlen. Valahogy az egerek túlságo­san elszaporodtak. Nem mondható ez el mondjuk a szarvasmarháról, juhról, mert számuk iszonyatosan mélyponton van. Nem is be­szélve a manipulált, hízott sertésszámokról, mikor kide­rül, hogy mennyi az annyi. Hajaj. Biztosan valaki elbű- vészkedte a disznaját, az a disznó. Legalábbis a mate­matikai alapműveletek taní­tásakor biztosan hiányzott. Bezzeg Egér, ő tudja, hogy hol van valami és hogy lehet hozzáférni. Mit sem törődik vele, végzi a maga munkáját, rágcsál, mert az a dolga. Végtére is rágni jó dolog, ha van mivel. Neki ugyan nincs harminc­kettő, de belátható, hogy so­káig nekünk sem. A logikája sem rossz, mert ameddig nekünk van mit rág­ni, neki is lesz. És bizony ez a rágnivaló, és nevezzük nevén a gyereket, mindennapi ke­nyerünk, elérte a bűvös ha­tárt, a száz forintot, s mire az új búzából kenyeret sütnek meg is haladja. Nem tesz sem­mit. A benzinnel is voltak ilyenfajta izgalmaink ma már senkinek sem okoz fejtörést, hogy közel százharminc fo­rint. Egyszóval, az egér. Zseniá­lis gondolatai vannak, mint­ha ismerné a magyar szólás- mondásokat: „Amit ma meg­tehetsz (akarom mondani megehetsz) ne halaszd hol­napra. Annyira mindennapi gondolat, hogy gyakorta él vele az ember is. Tanulni so­hasem késő, lassan már az sem számít, hogy kitől és mit. Kimeríthetetlen az eszköztá­ra ennek a hatalmas rágcsá­ló s na k, csámcsogásnak, íz­lelgetésnek. eiőkóstolásnak, lefölözésnek, mintavételnek, ami végbemegy. Ez bizony rávall. Egértől tanulni, s még módszereiben is kivitelezni, fondorlatosán megdézsmál­ni, elvenni. Nem a legszebb cselekedetei közé tartoznak az együttélőknek, háziálla­toknak, s a közöttük élő szelí­dített vadállatoknak. Az ember nem is tud képzet- társítások nélkül élni, s bi­zony az összefércelt, találó fogalmak — egerésző, egér­árpa, egres szőlő, egérízű bor stb.—nem éppen jó tulajdon­ságait dicsőítik Egérnek. O ezzel mit sem törődik, végűt is háziállat, előjogai vannak, kénytelen-kelletlen megtűrik szokásait, s az ellene való küzdelemnek is csak a füstje nagy, lángja semmi. Követke­zésképpen nem is igazán akarják kiirtani, mert mintha valami sandaság lenne mö­götte. No, lám, talán egyszer én is lehetek Egér, vállalva az irigykedőket, az ellenem összefogókat. e azt hiszem addigra I 1 kipakolom a gyomro­mat is. mert túlságo­san sok, Egértől megmustrált ennivalót fogyasztok, s ez nem tesz jót, legalábbis az alakomnak. Nézőpont Ha felnő... Páll Géza Y T a a saÍ(It Portánk°n M-—J maradunk, úgy tű- JL J. nik. nálunk mosta­nában nem úgy. mint rég, tűzoltó, katona, orvos, mér­nök, tanár akar lenni a gyer­mek. Persze vannak ilyenek is, de egyre kevesebben. A gyermekek közül mind töb­ben egy nálunk eddig isme­retlen „hivatást", „szak­mát" szeretnének maguk­nak, milliomosok akarnak lenni... Arad a gazdagság, a könnyen elérhető fényűzés mítosza a tévében látott fil­mekből. a reklámok agymo­sással is felérő sokaságá­ból. De a valóság egyes da­rabjai is a gyermeknek azt sugallják; az ember egyet­len célja az tehet, hogy gaz­dag legyen. Nem csupán a filmek hozzák köze! hozzá­juk a gazdagság kézzel fog­ható jeleit, tárgyait. Tizen-, huszonéves suhant ok szá­guldoznak öt-hat milliós ko­csikban. a gazdag gyerekek pompás kocsikon érkeznek a suliba és mennek haza. a világ legdrágább helyein nyaralnak szüleikkel, s a legdrágább márkás ruhá­kat, cipőket viselik. Amíg sok szülő a ma már 8-10 ezer forintot is elérő tankönyve­ket is nehezen, vagy egyál­talán nem tudja kifizetni, a gazdag gyerekek naponta ezerforintos zsebpénzzel ér­keznek az iskolába. Sokan ezzel hencegnek is. Régenrossz annak a tár­sadalomnak, amely a leg­főbb értékmérőnek a pénzt teszi meg, — írták jó száz­százötven évvel ezelőtt a ha­ladó gondolkodók, írók. Ta­lán ugyanezzel kell szembe­néznünk manapság nálunk. S miért kellene okolnunk a gyermeket, ha azt látjuk, mind többen bedőlnek a kü­lönböző nyereségi lehetősé­geket kínáló trükköknek, há­lás és egyéb kupakoktól vár­ják a csodát, hogy megve­hessek ők is a márkás pólót, cipőt, focicsukát és egyebe­ket. Mi leszel, ha nagy leszel? A válasz egyben társadalmi tükör is, csupán érzékelteti az értékkáoszt, a felborult világot, amelyben élünk. S ezen nem a gyermek, a fel­nőtt képes csak változtatni. Különben csalódott, kiáb­rándult nemzedéknek adjuk át a stafétabotot, s a cél a semmibe vezet... Kommentár Hogyan tovább? Ferter János rajza Ön-kormányzás Kováts Dénes A z Önkormányzati Szövetségek Tanácsa — áttekintve a jövő évi költségvetés irányelveit — állásfoglalásban fogal­mazta meg aggodalmait a tervezett, újabb önkormány­zatellenes kormányzati el­képzelések miatt. Egyértel­műen elutasítják, hogy a személyi jövedelemadóból a mai 35 százalék helyett csak 22 százalékkal részesedje­nek, s komolyan tartanak at­tól is, hogy a jövőben tovább szűkülnek fejlesztési lehető­ségeik, így az önkormányza­tok pénzügyi kerete csak működésre, azon belül is fő­ként a bérekre lenne elegen­dő. A TÖOSZ főtitkára sze­rint az évek óta tartó for­rásszűkítések folytatása megkérdőjelezheti magát az önkormányzatiságot is. Veszélybe kerülhet az ön- kormányzatok önállósága azáltal, hogy egyre jobban közelít a kormányzat az elő­ző évtizedek gyakorlatához, azaz a célcsoportos beruhá­zások és a címkézett pénzek világához. Elgondolkodtató szavak ezek. különösen annak is­meretében, hogy egyre több település kerül csődközeli helyzetbe, rendszeresen hallunk híreket intézmények bezárásáról, elbocsátások­ról. Az egyik oldalról érthető a kormányzati törekvés a pénzek magukhoz vonására, másrészt igazat kell adni az önkormányzatoknak is, hi­szen jogos aggodalom mon­datja velük: ha így folytató­dik a tendencia, akkor leg­feljebb a bérekre futja majd, de lassan már a működtetés­re sem, a fejlesztésre pedig talán gondolni sem érde­mes. Nem jól van ez így, hiszen az állampolgárok jogos igé­nye lakóhelyük fejlődése, őket elsősorban a régiójuk­ban érzékelhető dolgok, ha­tások érdeklik. Ha ezeket nem veszik odafenn figye­lembe. ha csorbítják az ön­állóságot, akkor pedig mire kellenek a lassan kormány­zási lehetőség nélkül mara­dó önkormányzatok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom