Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
1996. július 11csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL. Találkozás negyven év után Negyvenéves érettségi találkozóra jöttünk össze július 6-án mi, a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnázium 1956-ban végzett IV. humán öregdiákjai. Találkoztunk egykori kedves tanárainkkal, osztálytársainkkal, akiket szétszórt a sors, mint szél a port, de tudjuk, hova vitt. A nyugdíjas éveiket élő latos István, Ökrös István, Kürti Emma Nagy Balázsné Hajdúszoboszlóról, hűséges megbízott osztályfőnökünk Bökönyi Sándor, sajnos az igazi osztály- főnökünk Szabó Mihály tanár úr csak az első 10 éves viszontlátást érhette meg. A négy évtizede nem látott orosz tanárnak, Varga Sándor tarisznyájában 77 év örömeinek, nehézségeinek súlyával (terhével), de emlékeinket szívébe zárva Budapestről leutazott hozzánk, így ajándékozván meg bennünket, egykori édes gyermekeit. Galamb Gábor tanár urat szintén Budapestről külföldi útja akadályozta a megjelenésben, de levélben eljuttatta hozzánk régi kedves diákjainak, tanártársainak jókívánságait. Kristóf János igazgató úr és felesége nagyon hiányzott társaságunkból, hiszen ők itt szoktak lenni. Most betegség szólt közbe. Az egész délutánt kitöltő osztályfőnöki órán nagy családként nagy érdeklődéssel hallgattuk egymás beszámolóit, az élet feladatainak nagyszerű megpróbáltatásait. Mini tárlatunk „filléres emlékei” — régi gimnáziumi fényképek, ellenőrzők 1954/55-ből, egyéni feljegyzések az osztály tanulmányi előmeneteléről, az első 1966-os találkozónk meghívója. Az 1956-os búcsúzás megható érzéseit átérezve mi a vénülő diákok ismét ballagtunk. Virágcsokrok elhelyezésével, gyertyagyújtással emlékeztünk elhunyt tanárainkra és osztálytársainkra. Osztályfőnökünket emléklappal jutalmaztuk hűségéért. A szervezés fáradságos munkáját a köszönő szavakon túl szintén oklevél átadásával is elismerték az osztálytársak. A hajnalig tartó vidám szinte határtalan mulatságunkhoz a Kalló étterem személyzetével figyelmes felszolgálása és a változatos talpalávaló zene is nagyban hozzájárult. Huszonhét öregdiák s őket tanító tanár valamint hozzátartozóik lettek még boldogabbak e szívet-lel- ket gazdagító naptól. Mindnyájunk nevében nagyon köszönöm, hogy e nagy találkozóval megajándékozhattuk egymást, élményeit szívünkbe zárva őrizzük. Hodászi Jánosné Makár Irén egykori IV. humánus öregdiák Tájékoztatás a teljesség jegyében A fő téma a gyógyítás 1100 éves kelet-magyarországi története lett volna A Kelet-Magyarország június 28-i számában a közelmúltban, a Zay Anna Egészségügyi Középiskolában megrendezett kongresszusról olvashattunk tudósítást „Orvoslás a teljesség jegyében” címmel. A kongresszus egyik szervezője szerint „orvosok és természetgyógyászok közeledésének lehettek tanúi a résztvevők”, s a nyilatkozat azt sugallja, mintha a két tábor között valamiféle egyezség jött volna létre a betegek közös gyógyítása érdekében. Úgy gondoljuk, az idézett hír mindenképpen kiegészítésre szorul. Az említett kongresszus fő témája az eredeti meghirdetés szerint a gyógyítás 1100 éves kelet-magyarországi története lett volna, a későbbiek során azonban a gyógyítás mai állását bemutató előadások is helyet kaptak a programban. Néhány nappal a tudományos rendezvény kezdete plőtt, a programfüzet kézhez vételekor az orvos előadók jelentős csoportTorgyán Olvastam a mai újságban Kovács Éva írását, amelyben Torgyán Józseffel beszélgetett. Én egy pártnak sem vagyok tagja, de véleményem szerint sok ilyen képviselő kellene az országgyűlésbe. Nem is olyanok, akik csiak a gombot tudják nyomni. Ami jó lenne a népnek, árra a nem, ami rossz, arra az igen gombot nyomják mej>. Csonka István, Nyírmada A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ja megdöbbenve látta, hogy olyan, nem orvos természet- gyógyászok előadásai is helyet kaptak a „tudományos” programban, akiknek tevékenységével az orvosszakma és az orvostudomány semmiképpen sem tud azonosulni. Egy úgynevezett „konszenzus-konferencián”, melynek célja a két eltérő gondolkodású tábor párbeszédje a cél, ez nem jelentett volna problémát. Aki az orvosok közül méltó vitapartnernek tekinti az orvosi ismeretekkel nemigen rendelkező nem orvos természet- gyógyászokat, valószínűleg minden további nélkül vállalkozott volna a „tudományos” vitára. Ebben az esetben viszont az orvos előadók tudtu- kon kívül lettek az orvosi diplomával nem rendelkező „gyó- gyítók”előadótársai, ráadásul a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületé által a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezetének védKöszönöm sok szülő és gyermek nevében, hogy egyáltalán van valaki, aki foglalkozik a játszóterekkel. Dankó Mihály cikke — amely június 28-án a „Tüskés sarok”-ban jelent meg — remélhetőleg felébreszt néhány illetékest. Kevés hely van Nyíregyházán, ahol az Ön által is említett állapot ne lenne. Mocsok, piszok, ivászat stb. Ezt naponta végignézi egy kicsi gyermek. Sok játszótér már inkább kupira emlékeztet a nem oda illő látogatók miatt. Sajnálom azokat az embereket, akik nem az ő hibájukból kerültek ilyen helyzetbe, de szerintem ezek nem is mennek oda. Borzasztóan felháborított két részeg ember. A pádon ülve még csak a „szép magyar nyelv művelénoksége alatt szervezett tudományosnak hirdetett rendezvényén! A kongresszus orvos előadóinak egy jelentős csoportja a rendezvény bojkottálásával kívánt tiltakozni a szervezési malőr során kialakult méltatlan helyzet ellen. A kamara megyei elnöke diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően azonban nem történt botrány, mindössze egyetlen előadó tagadta meg a szereplést. Az orvosi kamara kongresszuson való részvételét egyetlen tény magyarázta: az orvosi kamara ebben az esetben mindennél, az orvosszakma presztízsénél is előbbrevaló- nak tartotta a megye és a régió érdekét, s minden, megyénk megítélésében kedvezőtlen kimenetelű botrányt kerülni •akart. A dolog egyébként ennyiben maradt volna, ha a kongresszus egyik szervezője nem értékeli a két, ma még egymástól meglehetősen távol álló szakma kosét” lehetett hallani, de mikor felállt az egyik és sok gyermek szeme láttára a kerítésre vizelt, hát undorító volt. (Persze a fele a nadrágján kötött ki.) Mondja meg valaki, mi lesz ezekből a gyerekekből, akik ilyen ocsmány dolgokat látnak. Isszák a bort, káromkodnak, no és az előbb említett példa. 5 éves a kislányom, s mivel elváltam, hetente háromszor megyek be hozzá Kálmánházáról. Mindene a hinta, csúszda, mászóka. Másutt nincs ilyen lehetőség csak a játszótéren. Miért nem lehet legalább a gyermekeket megvédeni az ilyen látványoktól. Biztos, hogy Dankó Mihály cikke sikert aratott sok szülő szemében, de az is biztos, hogy akiknek kellene, rá sem hederítenek. Lassan egy kultuzeledéseként az egymásra kényszerített közös szereplés sajnálatos tényét. A Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei és Nyíregyháza Városi Szervezete kötelességének érzi. hogy a fentieket mind a megye orvostársadalmának, mind pedig lakosságának tudomására hozza és egy félreértésnek elejét vegye. Az orvosi kamara ahhoz a jelenleg érvényben lévő törvényi szabályozáshoz igazodik, mely szerint az orvosi diplomához kötött diagnosztikai és gyógyító tevékenység nem orvosok által való művelése megengedhetetlen és büntetendő. dr. Vojnik Mária, a MOK megyei szervezetének elnöke dr. Hartos János, a MOK Nyíregyháza városi szervezetének elnöke dr. Noviczki Miklós, a MOK megyei tájékoztatási referense ráltabb kocsmában jobb viszonyok lesznek. Sokszor látni rendőrautót elmenni a játszótér mellett, de még egyszer sem tapasztaltam, hogy oda ment volna egy rendőr és megkérte volna az illető urat vagy hölgyet, hogy a betevő szeszét ne a gyermekek szeme láttára fogyassza el. Én nem iszom alkoholt, az sem érdekel, hogy ki mennyit iszik. De az nem mindegy, hogy hol. Valóban jók lennének ezek a kis „gyermekintézmények”, ha ilyen felháborító dolgok nem lennének. Munkájukhoz további sok sikert, jó egészséget kívánok! Köszönettel egy kálmánházi apuka. Név és cím a szerkesztőségben Vigyázzunk a játszóterekre Lassan egy kulturáltabb kocsmában jobb viszonyok lesznek Fától az erdőt A június 19-i számban megjelent a „Meglátni a fától az erdőt” című cikkel kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni. Bár az újságíró körültekintően járt el és minden érdekelt fél álláspontját ismerteti, az ügy kapcsán néhány általánosabb probléma is felvetődik. A megyében nagyon sok a volt tsz-ek, állami gazdaságok által telepített vagy véghasználat után felújított fiatal erdő. Ezek nagyobb részének a magántulajdonba adása következtében a további ápolása, kezelése megszűnt. Az ápolási munkákra rendelkezésre állnának a pénzügyi állami támogatási keretek. Sok esetben a finanszírozásra azért nem kerül sor, mert nincs még erdőkezelői joggal rendelkező erdőtulajdonos, nincs kinek kifizetni. Nagyobb baj ennél, hogy a fiatal erdők a kezelések elmaradása miatt helyrehozhatatlan károkat szenvednek. Különösen nagy kár az ígéretes fiatal nyárasok ritkításának elmaradása, aminek következtében a fák felnyurgulnak, az asszimilációs felület lecsökken, csak a fák csúcsán marad lombfelület és később már a ritkítás sem használ. A jelenlegi liberális gazdaságpolitikai elvek, helytelenül, nem teszik lehetővé a hatóságok közreműködését erdőkezelő szervezetek szervezésében. Ugyanakkor sok olyan magánkezdeményezésről tudunk, amikor néhány tulajdonostárs akadékoskodása miatt a próbálkozás kudarcba fulladt. Különben is egy erdőbirtokossági társulat szervezése sok utánajárással jár és a kezdeményező fizetség helyett inkább gáncsoskodásra, gya- núsítgatásra számíthat. Jobban meg kellene értetni az erdőtulajdonosokkal, hogy bizonyos esetekben csak közös erdőgazdálkodásra van lehetőség és sok kár érheti azokat, akik nem időben lépnek. Visszatérve a fenyőtisztításra, ha a tulajdonosok úgy gondolják, hogy maguk is el tudták volna végezni, tévednek. Valószínű, csak egykét napig tartott volna a lelkes munka. Ehhez ugyanis megfelelő eszközök és nagy gyakorlat szükséges. Ezért inkább köszönettel tartoznak a tulajdonosok azoknak, akik közreműködtek abban, hogy ez a már így is elkésett tisztítás szakszerűen végrehajtásra kerül. Wolf Tibor, nyug. erdőfelügyelő Földhasználat A Kelet-Magyarországjúni- us 27-i számában megjelent Ha pör, hát legyen pör című cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: 1990-ben a szóban forgó földterületeket nem ideiglenesen, hanem véglegesen vettük birtokunkba az akkor fennálló törvény értelmében. Az akkor még működő tsz vezetőségével, majd azt követően a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával. A tsz-szel készített jegyzőkönyv megtalálható, nyílhúzással készített sorszámokkal a nyíregyházi székhelyű Geoszisztem Kft.-nél. A Rubóczki Jánosné által közölt személy sem ült bele az ő földjébe, az is nyílhúzással jutott arra a területre. Nagyon szomorú, hogy az egész falu megegyezett, reklamálás nem történt, ezen pár személy előadása kifordította a valóságot. Tisztelettel: Hamza István, v. Vajas András, Varga József, ifj. Molnár Gyuláné, Molnár Gyuláné, Pázmán András, Lukács Jánosné, Lakatos Istvánná (és egy olvashatatlan aláírás) valamennyien pátrohai lakosok Pályakezdők gondja A Kelet-Magyarország június 22-i számában „Létminimum alatt” című cikkben leírtakról sokadmagammal együtt nekem más a véleményem. Ugyanebben a számban közli a lap a végzős diplomások nevét is. Köztük az én gyermekemét is. Azért ragadom meg az alkalmat, igenis, Önök és a társadalom is tehetne valamit annak érdekében, hogy ne éljenek egyre többen a létminimum alatt. Mihez fog kezdeni ez a sok fiatal. Sajnos falvakban, városokban még egyre jobban dúl a protekció! A fiatalok 0,5 százaléka is csak nagy protekcióval tud esetleg elhelyezkedni, míg a munkahelyeken (főleg ahol nem kell sokat dolgozni) általában olyanok dolgoznak, akik nincsenek ráutalva. Van olyan iskola, ahol a nyugdíjas tanít, pedig van friss diplomás is, aki még idegen nyelvet is tud. Az ilyenektől én elvonnám a nyugdíjat és odaadnám a pályakezdőknek, akiktől elveszik a munkát. Nem igazságos, hogy a fiatalok még a létminimumot sem kaphatják meg, egyesek meg két fizetést is felvesznek. Szabóné Nagykálló Szabolcsnak köszönjük Szeretnék lapjukon keresztül köszönetét mondani a kedves vendégfogadásért, melyben részünk volt Szabolcs községben, ahol az egész falu sütötte nekünk a pogácsát, s ahol végigkalauzoltak bennünket minden nevezetességen. Az iskola mind a 25 tanulója táncolt a kedvünkért rögtönzött néptánc-bemutatón — velük gyerekeink együtt is sportolhattak. A Rakamazi Afész a Komis és Fia Bt., a rakamazi Homyák János és Ka- róczkai István, Németh Péter múzeumigazgató, valamint Farkas Tiborék anyagi támogatása is kellett azonban az élménydús naphoz. A NOÉ Családi Kör Egyesülete nevében Makara Tamásné elnök Együtt az osztály Amatőr felvétel
