Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám

1996. június 25., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 ■ ■ Önerőből, külső segítséggel A kormány várhatóan csütörtökön Szabolcs-Szatmár-Beregről is tárgyal Kínai befektetők érdeklődnek a záhonyi lehetőségek iránt Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - B. J.) — Ha minden igaz, csütörtökön kerül a kormány elé Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági-társadalmi hely­zetének értékelése, s minden bizonnyal születik is majd egy olyan program, amelyik ki­mozdítja ezt a térséget arról a mélypontról, ahová a máso­dik évezred küszöbére elju­tott. Az elmúlt évek során egyre nyilvánvalóbbá vált az a felis­merés. hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg megye hagyomá­nyosan fennálló elmaradottsá­ga nem számolható fel kizáró­lag felülről kezdeményezett és irányított intézkedésekkel. E felismerés szerencsésen társult a kormány és az Európai Unió PHARE programjának kezde­ményezésével, ennek eredmé­nyeként jöhetett létre a megyé­ben a gazdaságfejlesztés me­gyei intézményrendszere. Nem általában Az is nyilvánvalóvá vált a két­éves helyzetelemzés és prog­ramkészítés alapján, hogy a válság felszámolása, a felzár­kózás nem valósítható meg ki­zárólag saját erőforrásokra tá­maszkodva, ehhez szükség van külső segítségre is. Ellentétben a korábban megszokottaktól, a megye most már nem általában kér segítséget, határozott el­képzelésekkel, azt megjelenítő tervekkel rendelkezik, s a konkrét, a kézzel fogható prog­ramok megvalósításához kér központi támogatást. Erről lesz majd szó a csütör­töki kormányülésen. Ahhoz azonban, hogy a megye sorsa terítékre kerülhet, egy alapos elemzés, a megye társadalmi­gazdasági helyzetének komp­lexen feltáró tanulmány ké­szült. A következtetések között szerepel egyfelől, hogy a me­gyénk elmaradott, nem ver­senyképes gazdasági szerke­zet, alacsony szintű termelési és közgazdasági infrastruktúra, többségében tőkehiányos gaz­dálkodók, elszegényedő lakos­ság. rendkívül magas munka- nélküliség, s mindezekkel együtt negatív arculat jellemzi. Másfelől azonban a földrajzi adottságok, a területi elhelyez­kedés a természeti tényezők, a képezhető nagy tömegű jelen­legi és potenciális munkaerőál­lomány, egyes ágazatokban a termelési tapasztalatok, a vál­lalalkozói kedv olyan ténye­zők, melyekre alapozható a gazdasági fejlődés. Az elemzést és programot ké­szítők hosszú távú általános célként az életminőség folya­matos javítását fogalmazták meg, s kijelölték a stratégiai cé­lokat is. Ilyen cél a vállalkozá­sok működési feltételeinek ja­vítása, versenyképességük erő­sítése. a humán erőforrás, tudás és készségszintjének fejleszté­se, az élelmiszergazdaság fej­lesztése, a gazdaságfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, a megye külső megítélésének, arculatának javítása, a külső befektetők ide vonzása, az el­maradott kistérségek és a hu­mánszolgáltatások fejlesztése. Siker és feltételek Milyen eredmények várhatók attól, ha megvalósulnak a kije­lölt célok? Várhatóan már kö­zéptávon is csökken a munka- nélküliség; megkezdődik a me­gye gazdaságának átstrukturá­lódása, egy korszerű, a piacgaz­dasági igények kielégítésére al­kalmas gazdasági szerkezet ki­alakítása, amely képes biztosí­tani a fenntartható gazdasági fejlődést. A megyében működő vállal­kozások, cégek jelentős része megerősödik, versenyképessé­gük javul, s jelentősen növek­szik az új vállalkozások száma. Növekszik a megyébe érkező külső tőke nagysága, csökken a megyén belül a gazdaságilag inaktív népesség aránya, s je­lentősen javulnak a kelet-nyu­gati kereskedelem feltételei. ennek nyomán bővülhet az áru­forgalom. A fejlesztési koncepció és program sikere természetesen nemcsak az azt megvalósító el­kötelezettségén, tenniakarásán múlik, hanem attól is függ: mi­lyenek a helyi és környezeti fel­tételek. Ebből a szempontból a koncepció és a program időzí­tése optimálisnak tekinthető. Számos tényező reális esélyt ad arra. hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében végre valóban megállhat a gazdasági-társa­dalmi hanyatlás, s elkezdődhet a fejlődés. O Mire alapozható ez az op­timizmus? Elsősorban arra, hogy a me­gye rendelkezik széles körben elfogadott konszenzuson ala­puló koncepcióval, kialakult a gazdaságfejlesztés hatékony szervezeti háttere, s e szerveze­tek között jó az együttműködés. A megye már tapasztalatokkal rendelkezik a decentralizált alapok működtetéséhez. Ki­emelt kormányprogram kereté­ben megkezdődött a Záhony és térsége vállalkozási övezet megvalósítása, kormányhatá­rozat született három megyei határátkelőhely bővítéséről, ifejlesztéséről, komoly befekte­tői érdeklődés mutatkozik a Nyíregyházán létesítendő ipari park iránt, Nyíregyháza dina­mikus fejlődésének köszönhe­tően jó esélyekkel rendelkezik ahhoz, hogy a tágabb régió gaz- dasági-kulturális-kereskedel- mi központjává váljon. A Kár­pátok Eurorégió keretében erő­södik és egyre inkább konkrét tartalmat kap az együttműkö­dés a szomszédos régiókkal, de ide sorolható, hogy megszüle­tett a kormányhatározat az M3- as autópálya továbbépítéséről, noha a tervezett fejlesztés üte­me nem kielégítő, s e pillanat­ban úgy tűnik, hogy az autópá­lya a közeljövőben csak meg­közelíti, de nem éri el a megyét. Országos érdek A kormány szempontjából ter­mészetes elvárás az, hogy vilá­gosan lássa: érdemes segíteni ezt a megyét, melynek haté­kony fejlődése valóban orszá­gos érdek. Mert a program si­keres megvalósulása esetén ha­tékonyan járul hozzá az orszá­gon belüli éles különbségek, s ezen keresztül számos feszült­ségforrás kiküszöböléséhez. A program megvalósítása dina­mikus társadalmi fejlődést in­dukálhat, s nemcsak ebben a megyében, hanem az egész ke­leti, északkeleti régióban, esély teremtődik egy elmara­dott régió hosszú távon is fenn­tartható önfejlődésére. A me­gyének jó esélye van arra, hogy a formálódó Kárpátok Euroré­gió együttműködés centrumá­vá, motorjává váljon. Ha sike­rül a kormány és az Európai Unió segítségét megszerezni, már közép távon is számotte­vően csökkenhet a munkanél­küliség, ezen keresztül csök­kennek az ebből származó je­lentős költségvetési terhek, s a társadalmi feszültség is enyhül. Már csak ezek miatt sem mindegy, hogyan foglal állást a megye jövőjéről a kormány. G ábor leginkább a napraforgó illatát szerette. A hatalmas tányérokat, amelyek meddő virágukkal úgy csalogatták a méheket, mint valamikor ő a hamvas szemű lányokat. Most is szeretné őket. legeltetné a szemét rajtuk, de eltört a szemüvege, meg kellene csi­náltatni. Arra meg nincs ide­je, legalábbis ezzel nyugtat­gatja magát. Leült a téren egypadra. Mi­re észbe kapott már szimatol­hatott is, mert alaposan elta­posta egy kutyagumi nyakát. Aztán csak legyintett, hiszen ez csak semmiség. Kisvártat­va csaholt egy kutya. A gaz­daasszonya hiába rikácsolt, hogy hagyja már abba. A ku- tyus végül is csendben ma­radt, de nem ment odébb, ér­telmesen, okosan bámult Gá­borra. — No, mi van kutyuli? — próbálta becézni. Kinyújtotta A kutya a kezét, hogy megsimogatja, de a kutya odébb ugrott és már csaholt is. Gábor egy pilla­natra felvillanyozódott: „Ez szakasztott olyan, mint Vi­téz'" És már pereg is a történet. Jöttek a tankok, az oroszok. Csakátrobogtakafalun, még­is, aki tehette behúzódott. 0 Vitézt féltette, mert olyan har­cias volt, hogy nem átallott a csikorgó hernyótalpak köze­lébe merészkedni, s nyüszíte­ni, akár egy megvadult állat, ha idegeneket lát. De Vitéz el­tűnt, s vele együtt Jani is. Hi­ába kiáltozták be a szomszé­dokat meg a környékbeli ná­dast. Csak Dadogás Tibi ke­rült elő valahonnan. Gábor ráförmedt. —Mondjad már, hova ment el ez a büdös Jani kölyök! Kü­lönben megbarackollak! Tibi megszeppent és csak kidadogta az igazat. —Hát elment, világgá... Vi­tézzel együtt! —Micsoda?!—emelte Gá­bor a hangját. Tibi futott vol­na, de még így is érezte Gá­bor haragos legyintését. Leg­inkább annak is a szelét, mert nagynehezen csak elszaladt, így jár az, aki megmondja a: igazat. Gáborban forrt a méreg. Méghogy világgá! Azért egy kicsit megszeppent. Nem olyan tréfálós kedvű kö­lyök ez, lehet, hogy mégis el­ment? Rohant az iskolába. Tanítás nem volt a zűrzavar miatt. De az épület nyitva. Bömböl az öblös, ' nagyfejű vaskályha. Hát a Jani ott van, meg még vagy hárman. Rettenetesen tüzelnek. Amint Gábort meg­látták, el akartak osonni. —Hadd halljam, mit tüzel­tek? —förmedt rájuk. Hall­gattak mindannyian. Iszkol- tak volna el. Vitéz ott állt, mint valami döntőbíró. Nem tudta, hogy most kihez pártoljón. Ja­nit is szerette, Gábort is, meg a fiúkat. A fiúk végül is csak előad­ták a bűnjeleket. Leginkább szóban, mert addigra ellobo­gott minden a kályhában. Az orosz tankönyvek voltak. Ne­vetett rajtuk, s bizony igazá­ból akkor, amikor jött az orosz óra, s Ignácz tanár úr sorban körmölte őket. De jó lett vol­na akkor Vitéz, aki talán meg- védhette volna őket. A kutyus odébb állt. Ki­tartóan szimatolta az egyik parki fát, majd megöntözte. Gábor nevetett rajta, s az jutott eszébe, hogy milyen jó lenne neki is csak úgy vizelni egyet, nem törőd­ve azzal sem, hogy mennyien nézik, ha már úgysem tud mi­vel vitézkedni. Nézőpont Szabadtéri Bodnár István A nnyi ellentmondá­sos nyilatkozat és visszalépés után úgy tűnik, mégis csak lesznek szabadtéri előadások Nyír­egyházán. Kemény csatáro­zások és bizonytalanságok után úgy döntöttek, hogy nem engedheti meg magá­nak a megyeszékhely, hogy parlagon álljon az egykor szebb napokat látott kerthe­lyiség, és nem maradhatnak el az idei nyári előadások sem. A Móricz Zsigmond Szín­ház helyett a Piac és Vásár- gazdálkodási Iroda kapta meg az „üzemeltetési jo­got" , a piacirodafogja tehát a programot összeállítani. El lehetne most ugyan tű­nődni azon, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy jön össze a piac és a kultúra, mint azon is, mi lett a koráb­bi nagy ígérgetésekből. ..Am ehelyett inkább dicséret ille­ti az irodát, hogy kihúzza a várost a pácból; érthető, ha olykor a szükség törvényt bont. Nehéz helyzetbe került az önkormányzat a szabadtéri­vel: bizony célszerű lett vol­na már jóval hamarabb rendbehozni az ország egyik legszebb nyári szórakozóhe­lyét. Aki a múlt nyáron járt ott, tapasztalhatta a koránt­sem ideális állapotokat. Kárpótolta viszont a lerom­lott környezetet a Mandalá- ék igyekezete, és az a né­hány nagyszerű produkció, amellyel a szervezők megör­vendeztették a nagyérde­műt. A Macskák és az Apá­cák című musicalek, és még jó néhány produkció feled­tette a nem éppen ideális kö­rülményeket. A nyári uborkaszezon­nak üdítő eseményei voltak ezek az előadások. Minden­képpen szegényebbek let­tünk volna, az amúgy sem szívderítő világunkban az idei nyári „évad" elmara­dásával is. Az illetékesek nyilatkoza­tai szerint szó sincs arról, hogy a Mandala kapta vol­na vissza a szabadtéri szín­padot, ám az igazi megmen- tők mégiscsak ők. Néhány nap alatt gazdag program- tervezetet tettek le az asztal­ra, csak remélni lehet, hogy több minden meg is valósul a kényszerűen utolsó pilla­natra maradt tervezkedés- ből. Nyári zápor ellen Ferter János rajza K. ö CTiizz c tt ti a w Ketten a tilosban Nagy István Attila / .úniusban arról értesí­tett a nyíregyházi köz­terület-felügyelet ve­zetője, hogy február végén rossz helyen álltam meg az autómmal, s ezért kétezer fo­rintra büntet. Tökéletes volt a címzés, formai hibát sem lehetett találni a határozat­ban, ha csak azt nem, hogy nekem olyan rendszámú au­tóm nincsen! Két napba telt, mire az il­letékes kiterítette az asztal­ra a fényképet, amely min­dennél jobban bizonyította: bizony, tilosban áll a kis Polski. Nagyot dobbant a szívem: őaz, ő! Van vagy hat éve, hogy eladtam, s lám most szabálytalanságot kö­vetett el. Kérdezi a közterület, ha tudom, kié, mondanám meg. Jaj, de ravasz! Azért megke­restem az új tulajdonost, s beszámoltam az esetről. Az illető annak rendje-módja szerint átíratta az autót, majd új rendszámot tetetett neki. Pár év múlva elmaradt valahol a rendszám, s me­gint kellett egy újat vásárol­ni. így a Polski jelenleg éle­tének harmadik rendszámát hordja. Ennek ellenére a lelkiis­meretes és pontos ügyinté­zők ejjutottak hozzám. Addig tekergették a kompjutert, amíg nehéz szívvel, de csak kiírta a képernyőre a neve­met és a címemet. Vajon minden adat ilyen figyelme­sen kerül az okos gépekbe? Elgondolni is szörnyű, hogy ennyire nem tisztelik az ada­tokat, amelyek nélkül nem­csak a gép, hanem az embe­rek is rosszul tervezik meg a jövőt, hamis információkat közölnek, amelyek birtoká­ban csak rossz döntéseket le­het hozni. A történetnek ezzel nincs vége. A kis Polski új tulajdo­nosa februárban kifizette a büntetést (fegyelmezett ál­lampolgár), ezek után nagy volt a csodálkozása, amikor valószínűleg velem egy idő­ben ő is kapott egy határo­zatot: fizessen be kétezerfo­rintot. Elnézést kérő levelet egyi­künknek sem hozott a posta, pedig a nyilvántartásban mindkettőnk címe megtalál­ható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom