Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
1996 jumus 1 , szombat HÁTTÉR Kamionstop a határainkon A rendőrség ötvenezer forint bírsággal sújtja a rendelet ellen vétőket Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Nem újdonság, csupán csatlakozunk a szomszédos országok többségének gyakorlatához: egy kormányrendelet alapján azon tehergépkocsik, melyek megengedett legnagyobb össztömege meghaladja a 7,5 tonnát, hétvégeken és ünnepeken nem közlekedhetnek a közutakon. A rendőrség szigorúan ellenőriz és felelősségre von — a következmények azonban még nem teljességgel kiszámíthatóak. Vannak ugyan bizonyos kivételek, de mától az említett járművekkel a három nyári hónapban szombat reggel héttől vasárnap 22 óráig, az állami ünnepeken és munkaszüneti napokon 07-22 óra között; illetve szeptember 1. és május 31. között vasárnap és az ünnepeken és munkaszüneti napokon 07-22 óra között közlekedni nem szabad. Biztonság A nyári hétvégeken és ünnepeken, valamint az évközi vasárnapokon és ünnepnapokon tehát nem kell tartani a kamion- forgalomtól, hiszen kitiltották őket útjainkról. Felhetetően ez nemcsak az utak zsúfoltságán csökkent majd, de előnyei lesznek közlekedésbiztonsági Hosszú, tömött sorban... szempontból is. Annál inkább, mivel a szomszédos országokból éppen a hasonló jellegű kitiltás miatt hozzánk özönlöttek a kamionok, az osztrákok például be sem léptetik hazájukba az országhatárra érkezőket... A tilalmi időszakban ezen tehergépkocsik nagy parkolókban és kamionterminálokban pihennek majd. Terminálok Ezt kell tenniük, mert információink szerint a rendőrség fokozott figyelemmel tartatja be a rendeletet, a rendőrség ötvenezer forint bírsággal sújtja a rendelet ellen vétőket. A gond csupán az — különösen itt, a több országgal határos Szabolcs-Szatmár-Be- regben — hogy nincs túl sok terminál, parkoló, ahol a tilalmi időszakban megállhatnának ezek a kamionok. A Záhonyból kapott információk szerint a határon nem lesz stop, beengedik az érkezőket, de a külföldieknek a légközelebbi parkolóba (a város környékén vagy KomoróElek Emil felvétele nál) kell beállniuk, a magyarok viszont elmehetnek telephelyükig. A város fél A polgármesteri hivatalban viszont tartanak a túlzsúfoltságtól, félő, hogy a városba is bekanyarodnak majd a nagy tehergépkocsikkal. A rendelet hatását, a tapasztalatokat majd csak néhány hét múlva tudják lemérni illetve összegezni. Úgy a térségben, mint az egész megyében, s országszerte. Egy kis nyugdíj-kiegészítés Hétvégéink Angyal Sándor A mióta ezt a megyei megcsapta a fekete vonat füstje, errefelé nem csupán kordivat, hogy mindig a bajokról, a hiányokról, a hátrányos helyzetről szól a krónika. Talán ezért mocorog az emberben egy kis örömféle, amikor végigtekinti a szőkébb haza e hétvégi eseményeit. Miniszteri szónokkal nyitja kapuit az immár nemzetközi hírű Kelet-Nyugat Expo Nyíregyházán, ahol szombaton zárja a sikeres évadját a Móricz Zsigmond Színház s ahol először osztják ki az „Oszkár-díjat” a teátrum legjobbjainak. Immár nyolcadszor gördül fel a függöny Kisvár dán a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, ahol szintén a kormány egyik tagja méltatja az eseményt. S amíg a tiszado- bi kastély festői környezetében 53 tűzoltócsapat vetélkedik, Nyíregyháza gyönyörű központi teréről százak indulnak 1996 méteres olimpiai kocogásra lapunk, a Ke- let-Magyarország szervezésében. Ezek, az ilyenek miatt melengeti az ember keblét egy kis örömféle, hogy bár „fényévnyi” a távolságunk nem Európától, hanem Pannóniától is, ezek az események jelzik: a borzasztóan nehéz viszonyok közepette is él, dolgozik, valami értékeset igyekszik felmutatni az ország keleti széle. Halványan, de mintha láttatná magát immár a központi rádöbbenés: mégsem lehet végérvényesen magára hagyni ezt a tájat, ezt a vidéket, amely írókat, olimpiai bajnokokat éppúgy adott a nemzetnek, mint ahogy hosszú időn át volt és még ma is éléskamrája az országnak... Ezek a hétvégék, amikor ezerszámra ballagnak az érettségizők, vagy amikor százszámra veszik át diplomájukat az új tanárok, mérnökök, s amikor értő közönség jutalmazza vastapssal az értékes színházi produkciókat, ezek a percek, ezek az órák adnak némi reményt, felcsillantják a kiút irányát az itt élő emberekben. Talán eljön az idő, amikor már nem csak a hétvégéink szépülnek meg! „Térhatású" plakát Ferter János rajzaWk © iw nt © tűt §* Segélytelenül Dankó Mihály-» -r em akarok ünnepiül rontó lenni, > hisz JL V nemrégen a gyerekeket ünnepeltük. S nekünk a most nagykorúvá lett, ballagó nagyfiúnk vagy lányunk még éppen olyan kicsi, éppen olyan kedves, mintha az ovitól vagy az általánostól búcsúzna. Mégis, ami miatt félelem bujkál bennem: vajon mi vár a magybetűs életben arra az 1855 gimnáziumban érettségiző, 1973 szakközépiskolát végző és 2780 szakmunkásvizsgát tévőfiatalra, akik az idén fejezik be tanulmányaikat a megyénkben? Most elsősorban azokra gondolok, akik valamilyen okból nem mennek továbbtanulni. Július 1-jétől ugyanis már nem tarthatnak igényt a pályakezdők munkanélküli-segélyére, helyette elsősorban a tapasztalatszerző foglalkoztatást, a képzést, a közhasznú munkát támogatja a Munkaerőpiaci Alap. Az újszerű programra egy év alatt országosan 4 milliárd forintot fordítanak. (Ez megfelel a korábban egy év alatt segélyre kifizetett összegnek.) A támogatás lényege, hogy a munkaadók háromnegyedévig megkapják a tapasztalatszerző foglalkoztatásra — napi 4 órás munkaidőben — alkalmazott fiatalok munkabérét. Változás még az is, hogy amíg a pályakezdők munkanélküli-segélyét csak a szakmunkás, a közép- vagy felsőfokú végzettségűek vehették eddig igénybe, az új programban ezután az alapfokú végzettséggel, illetve szakmai végzettség nélkül is részt vehetnek a fiatalok. Úgy vélem, mindez nagyon szép, csakhogy eddig legalább volt egy biztos pont. A postás hozott havonta egy minimális összeget. Mert vallom — bár ennek ellenkezője több fórumon is elhangzott—szeretnének ők dolgozni, de nincs hol. Tehát nem biztos, hogy ezzel az akcióval megnő a munkahelyek száma. Egyszerűen nem érdekelt a munkaadó ilyen kezdőkkel „bíbelődni". Vajh, mégse legyen igazam! ■rnagiB NézÖDont I ■ ©Ili* Ä fit B ff Ír » l Elek Emil fotóetüdje