Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15 / 139. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Nem herdáljuk el a várost Angyal Sándor Egyre több önkormányzat jut a csőd szélére; már nagyobb településekről is érkeznek a hírek az ellehetetlenülésről. Mi a helyzet Nyíregyháza megyei jogú városban? Csabai Lászlóné polgármester asz- szonyt kérdeztük. □ Milyennek ítéli meg a város állapotát; az önkormányzat ura a helyzetnek? — Nyíregyháza hasonló helyzetben van, mint általában az önkormányzatok, azonosak az előnyei és a hátrányai. Hátránya például, hogy a kormányprogram elsőbbséget adott a költségvetési egyensúlynak és a gazdaság fejlesztésének. Ez számunkra azt jelenti, hogy amíg 1992- ben a nemzeti össztermékből (GDP) tizenhét százalék volt az önkormányzatok részesedése, addig ez a szám 1994-ben már tizenötre süllyedt, az idén pedig 14 százalék várható, ami egyértelmű forrásszűkítés. Vagy egy másik példa: a húsz megyei jogú város adatai alapján az idén mindössze 0.3 százalékkal kaptak több pénzt, mint tavaly. Már most, ha a közel harminc százalékos inflációt tekintjük, akkor ez önmagáért beszél. Ráadásul pluszterhek is jelentek meg a költségvetési törvény által. 1 Ebből következik, hogy most lényegében kevesebb pénzből kell a súlyosbodó szociálpolitikai gondokat is megoldani? — Pontosan így van. Hiszen ezek a terhek is nőnek, miután a munkanélküliség Nyíregyházán és környékén eléri a tizenöt százalékot; a statisztikai felmérések szerint a lakosság közel negyven százaléka a létminimum környékén vagy az alatt él. A közüzemi díjtartozások (távhő, gáz, villany, víz, lakbér) meghaladják a kétszázmilliót. Ez mind bevételkiesés. Az eddigi objektív tényezők mellett szubjektív okok is nehezítik a város helyzetét. Ilyen például a tavaly kifizetett kb. háromszázmillió forintot kitevő F kategó-' riás peres ügyek rendezése, aminek erre az évre százötvenmillió a kihatása. lJ Tehát akkor valójában mennyi most a város adóssága? — Nyíregyháza adóssága a decemberi kimutatás szerint 1,1 milliárd forint volt, aminek az évi visszafizetési kötelezettsége Nekem már csak az maradt, hogy mentsem a menthetőt, ráfizetés nélkül hozzam ki az önkormányzatot ebből az ügyből. A teljes igazsághoz tartozik, hogy ebbe az építkezésbe egy fillérnyi költségvetési pénz sem ment, a hiteleknek vagyonfedezete van, tehát nem a szociális segélyekből vettünk el. □ A Törpe utcai lakások? Sóstó? — A Törpe utcán közművesített területre vállalt az előző önkormányzat köte55 Sóstó egy örök vitatott téma, erős lakossági igény miatt ott lépnünk kell. nyolcszázmillió forint. Ez költségvetésünk 11 százaléka. Ennek ellenére fizetőképes a város. □ Szubjetív okokat említett, de nem szólt a Metropol-iigyről, a Törpe utcáról és a sóstói helyzetről: ezek is irritálják a városlakókat. — Mi is ezt tapasztaljuk, de hadd mondjam el: a Metropol építkezésére a szerződést 1994-ben kötötték a Csemege Július Meinléi s ez olyan kötelezettségvállalást írt elő, amit akkor is teljesíteni kell a városnak, ha a beruházás nem valósul meg. Az új önkormányzat előtt az a kérdés maradt: melyik a kisebb veszteség; ha félbe marad, vagy ha befejezzük az építkezést. Az önkormányzat az utóbbit választotta annak reményében, hogy a létesítmény minden részét sikerül eladni s így nullszal- dóval zárul az ügy. Hadd mondjam el: én ezt az építkezést elfogadtam, de a Július Meinléi kötött szerződést írem helyeseltem. Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere lezettséget. Itt visszavettünk telkeket, majd eladtuk s ezek csaknem fedezik a kötelezettségvállalás terheit. Sóstó egy örök vitatott téma, mellyel kapcsolatban erős lakossági igény fogalmazódott meg, hogy ott lépnünk kell. Sóstó most a megye és a város tulajdona. Egyébként már sokszor elmondtuk, nem is az önkormányzat adta el az ottani létesítményeket, hanem az APV Rt. (1992-ben a Krúdy Szállót), a bevétel is oda folyt be. A Svájci-lakot pedig felszámolási eljárásban értékesítették. A város egyedül a lerobbant kádfürdőt adta el még a tanácsrendszerben 16 millióért, akkor viszonylag magas áron. □ Ha a városlakók Sóstó fejlesztését szeretnék, lesz erre pénz? — Sóstó felújítására csak pályázaton nyert összegeket költünk, esetleg az ÁPV Rt.-től szerzett plusz privatizációs bevételt fordítjuk erre a gyöngyszemre. Az ingatlan visszavásárlási költsége három évre terheli majd az önkormányzatot. Augusztusban 55 55 Peren kívüli egyezséggel az APV Rt.-től 170 milliós bevételhez jut a város. már láthatjuk első jeleit, hogy Sóstón megkezdődött egy kedvező változás: átadjuk a Svájci-lakot és elkészül magánvállalkozásban a volt állomás épülete. Ezt megelőzően, ha átmeneti jelleggel is, de kinyit a Krúdy-terasz. D Iskolaügyek borzolták újabban a kedélyeket, mi a helyzet most e tekintetben? — A megkérdezett városlakók 100 forintból 13 forintot kőkénének oktatásügyre, ezzel szemben a város ma minden 100 forintból 46 forintot fordít az oktatásra. Tehát ez az önkormányzat oktatásbarát. De azt is tudni kell, hogy a nehéz anyagi helyzetben költségcsökkentésre, takarékosságra van szükség, népszerűtlen lépéseket is tennünk kell, hogy működőképesek ma-, radhassunk. Ez történt az oktatási intézmények átvilágításánál is. Ehhez még valamit: ha most lépünk, a megszüntetéssel és a létszámleépítéssel összefüggő költségek jelentős részét (65 millió forintot) pályázati úton nyerjük el, ami később az önkormányzatot terhelné. A másik ok összefügg a mezőgazdasági főiskola több éves problémájával. A mezőgazdasági szakközépiskola épülete valójában a főiskoláé, ahol most rendkívül jól sikerült a közgazdasági képzés indítása. (Ezer körüli a jelentkezők száma.) A minisztérium többletlétszám beiskolázására adott engedélyt, ehhez a mezőgazdasági szakközépet el kell helyezni, erre egyébként a város a ’80-as esztendőktől kezdve évente tesz ígéretet. Most az ötös iskola tanulóinak elhelyezésével ez a régi, feszítő gond is megoldódik. Itt lép a képbe az evangélikus egyház. 1992. óta érvényes egyezményünk van az egyházakkal az ingatlanok ügyében. Az evangélikus egyháznak határidőre átadtuk a Kossuth gimnáziumot, a dolgozók gimnáziumát és más épületeket, egyezség született a 12-es számú Vé- csey utcai iskola átvételéről. Utóbb az evangélikus egyház vezetése a 4- es iskolára jelentette be igényét. Innen ered a probléma, hiszen köztudott, hogy a Kodály Zoltán Iskolában európai szintű zenei központ épült ki az utóbbi időben. Ezért ragaszkodik hozzá a város. Most az önkormányzat egyik bizottsága folytatja a tárgyalást az egyházzal valamilyen megoldásról. □ Kellemesebb hírei is vannak? — Szerencsére igen. Ezek között a legfrissebb: peren kívüli egyezséggel az APV Rt.-től 170 milliós bevételhez jut a város. A megállapodást kedden aláírtam, az összeg hamarosan a számlánkra kerül. Aztán: az önkormányzat nem kótyavetyélte el a TITÁSZ- és a TIGÁZ-részvényeket, 55 A Kodály Zoltán Iskolához európai szintű zenei központja miatt ____r?>?lsA,dik J v-,r,ls- 55 még mindegyik megvan, ez több mint 600 millió forintos érték. Ez a mi aranytartalékunk, amit majd jó áron, jó ügy érdekében kívánunk hasznosítani. Sok pályázaton nyertünk kisebb-nagyobb összegeket (szennyvíz, útalap, szeméttelep, köztisztaság, szociálpolitika), ami két évre több, mint 500 milliót hoz a város kasszájába. Amíg másutt valóságos háború dúl a közművállalatok értékesítése körül, Nyíregyháza egyetlen közművállalatát se adta még el, tehát rossz szándékkal sem lehet azt állítani, hogy elherdáljuk a várost. □ Megenged végül egy személyes kérdést? Mondják, hogy Önnek is, mint több városi vezetőnek van telke a Korányin épült összekötő út mentén, aminek az értéke most megsokszorozódott? — Bár lenne, de sem ott, se máshol Nyíregyházán nincs telkem. Á híresztelőknek csak annyit, erről az összekötő útról még 1988-ban döntöttek azzal a céllal, hogy ez a feltétele a Sóstóhegyi összekötő út megépítésének, a munkálatok reményeim szerint még ebben a ciklusban megkezdődnek. MAGÁNVÉLEMÉNY Ars poetica Ó költők, ó költészet— sóhajtok mindannyiszor, ha a legszebb irodalmi műfaj művelői versükben megváltják ars poeticájukat. Egy mondatban minden, amit a világról, a szavakról, a lélekről tudni kell — szerintük. Jó esetben valamennyi versük felfűzhető annak a sornak a fonalára. Nem én kiáltok, a föld dübörög írja a forradalom költője, és mindent értünk. A trend ellen spekulálok — mondja Soros György, és nyer. És mi meg nem értünk semmit. Ja, és ő nem költő... Viszont ez az ars poeticája. Jó volna tudni a titkát — sóhajtottam, amikor megrendítette az angol fontot, és kihúzott a brit adófizetők zsebéből egymilliárd fontot. A pénzvilág nem értette, miért spekulál a font esésére, amikor arra semmi sem utalt. Bejött neki. A trend ellen játszott. Valamelyik német lapban nyilatkozta ki a fent említett módszerét, és hozzátette: aki viszont a trendre, vagyis a jól megmutatkozó irányzatra spekulál, az nem nyer nagyot, viszont gyengíti magát az irányzatot, és ezáltal kárt okoz az illető gazdaságnak. Totónyelven szólva: ha bejön a papírforma, nagyon sokan nyernek, ám nagyon keveset. Aki viszont kontrameccseket is megtesz, az kaszál. Ha nem a papírforma jön be. Soros kárhoztatja a nyugdíjalapokat, amelyek biztosra utazva követik a trendeket befektetéseiknél — no nem nálunk — és az olyan befektetőket, akik ugyancsak nem kockáztatnak. Minél több ilyen befektető van, annál inkább csökken a hozam. Égbe emeli a kontrára tévőket, és ide helyezi saját magát is, mert megmozgatják, és útra terelik a gazdasági folyamatokat, a magasabb hozamot kereső tőkét. Magyarázza magát? Kiadja a titkát? A költő boldog, amikor megtalálja agyának zegzugos tekervényeiben saját titkát, és szinte kielégiilve tárja fel a hívő olvasó előtt. Ez a titok más számára nem forrás. Mindenki megérti —jobb esetben— ám nem fog tőle verset írni. Soros elve is felfogható, és nem csak közgazdasági vénával. Mégse terem tőle százezer másik Soros. A költőt is csodáljuk, Sorost is. Jócskán megy előbbre a világ mindkét embertípus által. Kíséri őket kortársaik meg nem értése, sokszor irigysége, jutalmuk a jövő elismerése. Esik Sándor
