Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15 / 139. szám
1996. június 15., szombat HÁTTÉR Dinamikus visszafejlődés Csak az egyéni vállalkozók száma fogy, a társas vállalkozásoké növekszik Balogh József Nyíregyháza (KM) — Ha nem lenne profán jelző a jelzett szó előtt, akkor azt kellene leírni: Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye gazdasága dinamikus visszafejlődésnek indult. Ez nem valami légből kapott megállapítás, csak a Statisztikai Hivatal megyei tájékoztatóját kell kézbe venni, egyértelműen kiderül belőle, hogy csaknem mindenben hátrafelé haladunk, a nyugdíjasok, az eltartottak, a munkanélküliek számának növekedésében élen járunk, ám ezeken túl csaknem minden területen megszereztük az utolsó helyet a megyék rangsorában. Szicíliai színvonal Igazából persze a bruttó hazai termék felhasználása árulkodik egy ország vagy egy megye gazdaságának állapotáról. A Statisztikai Hivatal jelentése szerint 94 óta a magyar gazdaság teljesítménye ismét növekszik. A 90 és 93 közötti visszaesés azonban olyan nagymértékű volt, hogy a gazdaság fejlettsége 1995-ben azonos volt az 1980-assal, tehát a tizenöt évvel korábbival. Mindez persze az egész országra vonatkozó adat, sajnos mint egyéb adataiban is, a megyére nem egészen így vonatkozik. De maradjunk még az országos számoknál, hiszen végső soron az befolyásolja a mi helyzetünk alakulását is. Eszerint a bruttó hazai termék 1995-ben az egy évvel korábbinál mérsékeltebben, mindössze 1,5 százalékkal emelkedett változatlan árakat feltételezve, de hát hol voltak itt változatlanok az árak. Ha pedig azt is tudjuk, hogy a GDP felhalmozásának volumene növekedett, a fogyasztás csökkent, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a felhalmozási ráta javult, a mi életkörülményeink viszont tovább romlottak. Nem jó végignézni azon a grafikonon, amelyet a KSH a bruttó hazai termék megyék szerinti megoszlásáról készített. Természetesen tökutolsók vagyunk, de nem is ez a nagyobbik baj, hanem az az aránytalanság, amely egyértelműen tudtunkra adja, hogy mi Magyarország Szicíliája vagy Korzikája vagyunk, miközben egyre többször hallani megyei és városi vezetőktől, ország- gyűlési képviselőktől, hogy ha valahol megpróbálják hátrányos helyzetünket ecsetelni vagy elmaradottságunk igazolására adatokat sorolni, örökösen az a vád éri őket, hogy nem mondanak igazat, hogy minden pénzt Szabolcs-Szat- már-Beregnek akarnak megszerezni, az előző négy évben is ez a megye vitte el a fejlesztésre szánt pénzek jelentős részét. Kevés vállalkozó Való igaz, sok támogatást kapott a megye az infrastruktúra fejlesztésére. Lett is gázunk, s jelentős változás történt a távközlésben is, meg az is igaz, hogy az egész megye vízmű- vesítése megtörtént. Ám ez korántsem jelent teljes infrastruktúrát, hiszen hol van a szennyvíz, hol vannak az utak, s pláne hol van az a főütőér, amely idehozná a forgalmat, s nagyobb kedvet teremtene külföldi befektetőknek. Mert ide azok is ritkán jönnek. Nyilván ez is oka, hogy a legkevésbé fejlett Szabolcs-Szat- már-Bereg, Borsod-Abaúj- Zemplén és Nógrád megye gazdasága. Látszik ez abból is, milyen vállalkozásokba kezdenek az itt élő emberek. Az év első három hónapjában már ebben is csökkenés mutatkozik, bár igaz, csak az egyéni vállalkozások száma fogy, a társas vállalkozásoké növekszik, ha a növekedés üteme lassult is az utóbbi időben. A kimutatás szerint azonban a regisztrált szervezetek egy jelentős része ténylegesen nem működik, mert vagy el sem kezdte tevékenységét vagy szüneteltetni azt, nem kevés a félszámolás alatt álló gazdasági tevékenységet nem végző vállalkozások száma, de olyan is van, amelyik a valóságban régen megszűnt csak elfelejtették bejelenteni, így a regiszterből még nem törölték ki. Még a csökkenés sem lenne igazán baj, hiszen kevesebb vállalkozás is működhet jól és eredményesen, a baj az, hogy a társas vállalkozások többségének a kereskedés a fő profilja. Szinte nem született ipari és mezőgazdasági besorolású vállalkozás az elmúlt évben. Végre emelkedést mutat az építőipari szervezetek aránya. De az már megint csak nem szerencsés dolog, hogy a társas vállalkozások mérete még az előző év végéhez képest is aprózott, mintegy kilenc tizedük legfeljebb húsz főt foglalkoztat. Vissza 14 százalékra És itt érkezünk el autópálya híján a külföldi érdekeltségű vállalkozásokhoz, amelyből Magyarországon ez év első negyedévben 970 alakult. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a külföldi befektetések szempontjából 1994 volt kiugró év, amikor 68 külföldi érdekeltségű vállalkozás alakult több mint egymilliárd forint törzstőkével. Sajnos 1995-ben jelentős mértékű visszaesés következett be. A jegyzett tőke az előző évinek 17 százalékára, a devizában jegyzett tőke pedig tizennégy százalékára esett vissza. „• •>,.. 'jf RaiIhStw I■i#skn # ábw&úí 1 sä B ■ wB« B iB' Bi BT BBB B BfBB B Bv BB^BOB Bence a paradicsomban M ély bölcsesség rejtőzik abban a szólásmondásban, vagy kert, vagy kutya. A baj csak az, hogy akkor hiszi el ezt a tudatlan ember, amikor már megtörtént a baj. Bence kutyánkkal nem is volt semmi gondunk, amikor családtaggá fogadtuk. Kicsi aranyos és gombszemű volt. A harmadik vagy a negyedik hetet taposta meglehetősen ügyetlenül, és még a lépcsőre sem igen tudott felmászni amikor hozzánk került. Különösen akkor lopta magát a szívünkbe, amikor az első esőesést tapasztalta meg; szegénykém ott állt csuromvizesen az udvar közepén, és nem tudta, mi a teendő. Már akkor megfogadtuk: rabláncra aztán soha. Bence egyébként társaságba vágyó vidám pulikutya, a puliság minden előnyével és hátrányával. Olykor-olykor feltámad benne a pulitermészet, és mindenkit terelgetni akar. Karrierjét még nem vitte ugyan olyan csúcspontokra, mint az a magyar puli, amelyik elszabadult az egyik kanadai repülőtéren és középre terelgette nagy bőszen a várakozó utasokat, de a mi pulink is teszi a magáét. A szomszéd macskák például már jó messzire kerülik a portánkat, nehogy Bence birkának tekintse őket. De a betévedő idegen sem panaszkodhat, szoros emberfogásban tereli őket a kutya a szobaajtóig. Néhány hónap alatt megértettük jó néhány kutyakifejezés mély tartalmát is, a kutyaszájából kivett holmiktól a kutyafájáig. Néhány irodalmi hasonlat is eszünkbe jut olykor, mint például Móra Ferenc novellájának Mit visz kutyája; nem árt bizony gyakorta benézni a kutya fogai közé, hogy most a zokni felét vagy a kedvenc szivacsomat viszi-e éppen a fürdőszobából. Visszatérve a kertre meg a kutyára, már valamikor őszszel, a tulipán ültetésének idején sejtettem, hogy baj lesz. Alig ástam el ugyanis a két sor minőségi holland tulipánhagymát, Bence nagy boldogan hozta is szép sorjában őket a verandára. Nagyon elégedett lehetett a hagymáival, nézett rám ártatlanul, lám, a bolond gazda elhagyta azokat. Többfordulós ügy lett a tulipánozásból. Hiába takargattam a friss véleményt szúrós ágakkal, a kutyán nem fogott ki, azokat is elhurcolászta. Később, télvíz idején a kisebb fácskákra, oltványokra kapott rá szegény, nyilván vitaminhiánya lehetett. Az még hagyján, hogy néhány ágat lerágcsált a csenevész bokraimról, a nagyobb baj az volt, hogy a szőlővesszőkre is rákapott. Bevallom ez igen érzékenyen érintett. Láttam én már iszákos embert, aki a bort még az érés előtt megitta, na de a szőlővesszőkből nedvet facsarni... Tavasszal aztán tetőzött a baj! Bence legénykorába jutott, tette a dolgát nap mint nap. Annyit rohangált fel-alá a kertben — teljesítve a pulik napi penzumát—, hogy a pázsiton mély csapásokat hagyott maga után. Ez lett volna a kisebbik baj. Március táján ugyanis nekiláttunk a virágos és veteményes kert készítésének. Figyelő ebünk mély érdeklődést mutatott minden kis apró művelet iránt. Ott serénykedett az ásástól a vetésig minden munkafázisnál. Szemmel láthatóan nagyon tetszett neki a dolog, ismerve buzgalmát nem volt mit tenni, körbekerítettük az ágyásokat. Ez ugyan meglehetősen rontott az esztétikai hatáson, de célravezetőnek tűnt. A művelethez persze az is hozzátartozott, hogy Bencével kis felvonulásokat rendeztünk, fennhangon magyarázgatva mondhatni előjártunk neki, kerülgetve a kifeszített spárgákat, drótokat. Néhány napos kemény küzdelem után úgy tűnt, menni fog a dolog, a kert kutyamentes övezetté kezdett válni. Nem számoltunk sajnos a kóbor macskával. Kutyaiskola ide, kerülgetés oda, Bence már a szimatukat megérezve eszeveszetten rohant árkon, bokron keresztül. Szerencsére a macskák is tanulékony állatok, mostanában már legfeljebb csak a kerítés tetejéről hergelik a fekete pamacsot. A z utóbbi időben újabb gondjaim vannak! Erik a cseresznye, és piroslik, gömbölyöclik a paradicsom. Nem tudom más kutyák, hogy vannak ezzel, de úgy tűnik, hogy a mi kutyánk kedveli a gyümölcsöt. Rákapott a cseresznéyre, és a paradicsomot is jobb híján elrágcsálja. Szép, mozgalmas nyárnak nézünk elébe... Kedvezmény Balogh Géza A dókedvezményeket sürget, s ígér a katonáknak a magyar hadsereg új parancsnoka, vezérkari főnöke. Már csak ez hiányzik, fakadhatnak ki azok, akik már eddig is sokallták a sorállomány kedvezményeit, s lépten-nyo- mon hangoztatják a magyar sereg operett mivoltát. Pedig ha jól belegondolunk, a parancsnok semmi újat nem talált ki ezzel, a fentiekre hosszasan lehetne sorolni a példákat a múltból. Sőt, azok a kedvezmények jóval komolyabbak is voltak a mostan ígérteknél. Hogy szűkebb hazánkban maradjunk: Bocskai István például 1605 decemberében rövid úton csaknem tízezer vitézének adományozott kollektív nemességet, s adta nekik többek között Kálló városát. Nos, Végh altábornagy aligha van abban a helyzetben, hogy nemességet adományozhatna például a mai káliói, szálkái vagy bátori ifjaknak, de ha ügyesen taktikázik, s megnyeri magának a hondtyákat, akkor az átlagnál kevesebbet adózhatnak majd azok, akik le- töltötték a katonaidőt. Feltéve persze, ha találnak munkát. Szégyen, hogy ide jutottunk, hogy jutalom illeti azokat, akik nem tesznek mást, mint csupán az alkotmányban rögzített kötelezettségeiket teljesítik. Kötelesség...!? Az játssza ki, aki csak akarja, feltéve persze, ha rendelkezésére állnak a szükséges ismerősök, közbenjárók. Az új vezérkari főnök azonban úgy tűnik megelégelte, hogy egyesek finoman fogalmazva kihasználva társadalmi kapcsolataikat, s anyagi lehetőségeiket, kibújhatnak a kötelezettségeik alól, míg másoknak, ha tetszik, ha nem, menniük kell. A tábornok azonban realista, tudja, a kivételezettek helyzetén nemigen tud változtatni. Megpróbál hát azokon segíteni, akik mindig is a magyar seregek gerincét alkották, akiknek nincs és nem volt soha befolyásos keresztapjuk. Méretre kapott batyu Ferter János karikatúrája A szó súlya Dankó Mihály Y y a n,ncs e^g ese- Í—A mény a közvetlen és A A távolabbi környezetükben, és nincs miről cikkezni, ezt az időszakot nevezik a sajtóban uborkaszezonnak. Nos, mostanában a történések gyorsvonati tempóban követik egymást, mégis az információk élére került egy gyümölcs. Ez pedig az eper volt. (Remélem már helyénvaló a múlt idő.) A történteket mindenki ismeri, a szalmonellafertőzés következtében több mint négyezren betegedtek meg, 724-en kerültek kórházba, egy idős, beteg ember pedig meghalt. Ilyen jellegű járvány évtizedek óta nem ütötte fel a fejét. Mindez sajnálatos, de van a dolognak egy roppant bosszantó oldala is. A levesbe került eper egy részét Szabolcsból, Nagykállóból szállították. A témában nyilatkozók már az első pillanatban a termelőt tették felelőssé. Több mint egy hétnek kellett eltelni, míg a szakemberek a vizsgálatok alapján kimondták a végleges döntést: vagyis nem a Nagykállóból származó gyümölcs okozta a megbetegedéseket! A korábbi feltételezéseket mindenki tényként kezelte. Bár állandóan ott bujkált a félmondatok között egy másik oldal, mégpedig, hogy mulasztást követtek el a konyhán is. Ez először még sem kapott akkora hangsúlyt. Inkább a termelőn verték el a port. Szinte alig lehet felmérni, milyen erkölcsi és anyagi kárt okoztak ezzel neki. Már megint Szabolcs, már megint a vidék—legyintettek a nagyokosok nemes egyszerűséggel! Most mit tegyen az érintett? Elmondta: jogi képviselőjével konzultálva perelni szándékozik. De kit citáljon bíróság elé, a sajtót, a tömegkommunikációs szerveket, vagy a feltételezéseket konkrét tényként közlőket, esetleg azokat a fővárosi illetékeseket, akik itt keresve bűnbakot így szerették volna elkendőzni a felelősségüket? Valószínű a jogban járatos szakember kitalál az útvesztőkből, azért érdemes elgondolkodni mindenkinek a kimondott szó súlyán. ^ *Tíi | * a&B Kommentár . "... . .
