Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11 / 110. szám

1996. MÁJUS 11., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Szorító cipőben az Életbe A mai maturandusok számára inkább jelkép az orgonaillatú ballagás Az orgonaillatú máiusi estébe-éiszakába be- lezúgtak-zendültek a jól ismert dalok. A dalok, melyek javarésze évtizedeken át, tudj isten, miért épp rájuk esett a válasz­tás, a szerenádrepertoárok elmaradhatat­lan darabjai. A klasszikusok Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt... Vannak persze, újak is, Illés-együttes, Koncz Zsu­zsa, Bródy, Máté Péter, LGT... Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mond­ja meg, miért ilyen, la-la-la-la... Előkerült a gitár, na meg az az egy-két pohár is... Jó ilyenkor a hangulat, a ballagás előtt. Milyen szép, milyen méltóságteljes ez a szó: ballagás... 855 gimnazista és 1973 szakközépiskolás ballag ma megyénkben. Az alábbi összeállítást képzeletbeli tabló­nak, érzelmi-gondolati montázsnak szán­tuk, melynek minden sorában jókívánság bujkál. A szamossályi Micskei Mariann a fehér- gyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szak­középiskola IV/B. osztályos (gyors- és gép­írás idegen nyelvi ágazaton) diákja áz Or­szágos Szakmai Tanulmányi Verseny dön­tőjében gyorsírásból tizedik lett. Ez azt je­lenti, hogy felmentést kapott az érettségi alól is. Ideje zömét az iskola, a tanulás töl­tötte ki. Olyan fiatal, aki szeret mindenhol ott lenni, mindenben részt venni. Az isko­lai szavalóversenytől a matematika tantár­gyi versenyen át a közgazdasági vagy ép pen történelmi versengésig. A család az egyetemi továbbtanulás mellett döntött. Mint mondta: — Szeretem a gyorsírást, de soha nem volt vele semmilyen célom. Soha nem gon­doltam, hogy országos versenyen is részt fogok venni. Célom a jeles megszerzése volt, hogy ne rontsa az átlagomat. A magyar és a történelem voltak (máris írható múlt időben) a kedvenc tantárgyai, s már elsősként eldöntötte: jogász lesz. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára jelentkezett. Másodsorban meg ezen egyetem gépészmérnöki karára. A két terület elég távol van egymástól, de mint Mariann megfogalmazta: — Én magam is elég szélsőséges vagyok. Egy tekintetben azonban kitartó: amed­dig csak lehet, tanulni fog... w Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt... Ma minden középiskolában fel- hangzanak e dallamok virágillat és elmor­zsolt könnycseppek közepette. Nem lesz ez másképp a nyíregyházi Vasvári Pál Gim­náziumban sem. — Rettentő gyorsan eltelt a gimnázium­ban töltött idő — peregnek le Gál Anita előtt a négy év eseményei. — Még eleve­nen él bennem, mikor elsősként átléptem az iskola kapuját, most pedig itt állok az érettségi előtt. Az osztályban mindenki sportol, ami még inkább összekovácsolta a közösséget, jobban örülünk egymás sike­reinek, mint a többi osztályokban. Próbá­lunk majd összejöveteleket, találkozókat szervezni, hogy együtt maradjunk tovább­ra is, és tudjunk volt osztálytársaink sor­sáról, hogyan sikerült számukra a felvéte­li, a továbbtanulás. Úgy gondolom, a bal­lagás csak egy szimbólum, mindenki az érettségire fekteti a hangsúlyt, erre össz­pontosítunk, hiszen ott mérettetünk meg igazán. A ballagás kiemeli a búcsúzokat a gimnazisták közül, de csak egy jelkép, hogy véget ért a középiskolai tanulás, most már mindenki egyedül készülhet a nagy feladat­ra, az érettségire. Érezni szavaiból, tart egy kicsit az írás­beli feladatoktól. — A ballagási szokások hasonlóak ná­lunk is, mint a többi gimnáziumban, éne­kelve ballagnak a végzősök az iskola he­lyiségein át, majd az alsóbb évesek tarisz­nyát adnak át. A harmadikosok nevében búcsúzik tőlünk egy iskolatársunk, majd egy végzős búcsúszavai következnek. Annyiban térnek el nálunk a szokások, hogy egy negyedikes diák átveheti a Vas­vári Pál Gimnáziumért emlékplakettet az igazgatónőtől. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumot a legtöbben úgy ismerik mint a nyelvek és a humán tantárgyak iskoláját. Ez a skatu­lya egyre inkább kezd eltűnni, hiszen a reál tárgyakban is nagyon szép eredménye­ket érnek el diákjaik. A gimnázium ne­gyedikese, Nagy Zoltán Zsolt a közelmúlt­ban megrendezett Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV-n) matema­tikából a harmadik helyen végzett. Az EL­TE alkalmazott matematika szakán foly­tatja tanulmányait, ahová felvételi nélkül bejutott. Kicsit rejtélyesnek tűnik, mit is fog tanulni az elkövetkezendő öt év alatt. Az előzetes tájékoztatás szerint mérnöki és közgazdaságtani ág közül lehet választani, Zoltán ez utóbbi mellett döntött. Osztálytársai a tucatnyi érdekesebbnél érdekesebb hivatások közül jogászok vagy gazdasági szakemberek szeretnének lenni. A tanárképző főiskolákra és tudománye­gyetemekre alig adták be a jelentkezési lapot. — Milyen érzés, néhány nappal az érett­ségi előtt? Furcsa. Az év végi zárások, az írásbelik előtti utolsó másodpercek miatt szinte semmire sincsen időnk. A hét má­sodik felében már a késő estébe, éjszakák­ba nyúló szerenádozások töltik ki a nap­jainkat. Most búcsúzunk, ha nem is örök­re, azoktól a tanároktól, ákik négy esz­tendőn keresztül oktattak bennünket a szépre és a jóra, akiktől elsajátíthattuk nemcsak egy tárgy szeretetét és alapjait, hanem emberséget, a küzdeni, az akarni tudás képességét is. Akikkel együtt örül­tünk és szomorkodtunk. Igyekeztünk min­den pedagógusnak olyan ajándékot adni, ami örökre emlékezteti az osztályunkra. Nemcsak tanárainktól és az iskolától vá­lunk el, hanem diáktársaktól is. Szeretnénk utoljára méltó módon elköszönni egymás­tól. Talán ez az érettségit — az első nagy próbatételt — követő banketten sikerül is. Ha álmaink valóra válnak, akkor na­gyon messze kerülünk egymástól. Azon sem lepődnénk meg, ha valakit több évti­zed múlva látnék újra. — Még igazából fel sem fogtuk, hogy minőségileg mennyire megváltozik majd az Tabló maszkokból Harasztosi Pál felvétele életünk. Eddig édesanyám nagyon sok min­dent megoldott helyettem, az egyetemen el kell sajátítanom a mosás és a főzés alap­jait. Nagyon finom a zsíros kenyér és a virsli, de mindennap talán kicsit sok a jó­ból. Most mégis legjobban valamennyiün­ket a szerenád mellett a ballagás foglalkoz­tat. Ennek több évtizede kialakult hagyo­mányai vannak. A harmadikosok búcsúz­tatják a negyedikeseket s ajándékként meg­kapjuk a vándoroknak járó tarisznyát a pogácsával, a tízfilléressel. Remélem ezek mind mind szerencsét hoznak. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gim­náziumban első alkalommal érettségiznek. Gerják Éva az intézmény negyedikesének is szombaton szól utoljára a csengő. Egy olyan iskolában, ahol a boldogság mel­lett nagy terhet is ró mind az utolsó éve­sekre, mind a harmadikosokra a ballagás, amelynek most alakulnak ki a hagyomá­nyai. Szombaton délelőtt az utolsó osztály- főnöki órán búcsúznak el egymástól és sze­retett tanárnőjüktől. Ezt követi az iskolai búcsúztatás, ami a szülők és a hozzátarto­zók részvételével tartó szent misével zárul. — Más iskolákhoz hasonló szokásoktól eltérően nem könyvvel, hanem egy szál vi­rággal ballagunk. S ezt a virágot a mise vé­gén az oltáron helyezzük el. Bár nagy a titoktartás az alsóbb évesek körében, még­is kiszivárgott, hogy a tarisznyában a só, pogácsa és a szerencsét hozó tízfilléres mel­lé talán egy kicsinyke bort is kapunk. Na­gyon szerettem a gimnáziumba járni, a négy esztendő alatt igazi közösséggé for­málódott az osztályunk. Összetartottunk jóban és rosszban. Hiányozni fogunk egy­másnak. Többen ugyanoda adták be jelent­kezési lapjukat — elsősorban a katolikus főiskolákra és egyetemre —, így ők nem szakadnak el egymástól. Fáj a szívem, ha a búcsúra gondolok. Talán a négy év küz­delmei, szép emlékei örök nyomot hagy­nak szeretett tanáraink és diáktársaink em­lékezetében. w Cservenyak Katalinnak eszébe jutott... A ballagásnak orgonaíllata van? Hát, igen. Erről pedig az első tűsarkú cipőm jut eszembe, amit a ballagásomon viseltem. Fe­kete lakk, hasítottbőr-díszítéssel... Iszonya­tosan szorított, dacára annak, hogy így is a kelleténél egy számmal nagyobbat vet­tünk. Miután énekelve végigjártuk a hirtelen hatalmassá lett iskola minden emeletét, tantermét és szegletét, már csak arra tud­tam gondolni, hogy egyszer ennek is vége lesz. Mármint a ballagásnak és a szorítás­nak. Mert ezt a kettőt egyre inkább össze- tartozónak éreztem. Már-már azt hittem, ez lesz az első akadály, amit a ballagást megelőző napokban egyre többet hangoz­tatott úgynevezett nagybetűs életben le kell küzdenem. Álltam a sorban, és nem tudtam figyel­ni a beszédre sem, mert folyton azon tör­tem a fejemet, hogyan szabadulhatnék meg fölöttébb kényelmetlen, ám annál előke­lőbb lábbelimtől. S akkor — életemben először — hasznát vettem annak, hogy az átlagosnál alacsonyabbra nőttem, s így az akkori rendnek megfelelően a sor vége fe­lé volt a helyem. Gondoltam, ballagóból épp elég van a pályán, miért pont én tűn­nék hát fel valakinek... Fogtam magam, és elegánsan kiléptem a cipőmből. Előbb az egyikből, aztán a másikból. S miután ezt így szépen elrendeztem, boldogan néz­tem fel... Abban a szempillantásban összeakadt a tekintetem az anyukáméval, aki — a jelek szerint — élénk figyelemmel kísérte végig az ünneplő közönség soraiból elsőszülött lánya ádáz küzdelmét a magas sarkú ci­pővel. Elmosolyodott, mire engedelmesen visszahúztam a cipőmet. Azt hiszem, ez mentett meg attól, hogy mezítláb, szipog­va, könnyezve menjek ki pár perccel ké­sőbb — néhány volt diáktársammal — a ballagó negyedikesek nevében felkötni a szalagot az iskola zászlajára, hanem tűsar­kú cipőben, büszkén, egyenes derékkal. A mami, azt hiszem, egy kicsit sírt... Az oldalt írták: Horányi Zsuzsa, Molnár Károly, Páll Csilla, Szőke Judit. RITMUS Sikerlista Nemcsak a jó zene, hanem a humor képviselői is felkerültek a sikerlistára A mai sikerlistát a Rocky üzletháló­zat boltjaiban (Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5., Búza tér, Kelet Áruház) ela­dott kazetták és CD-k alapján állítot­tuk össze. 1. Radiókabare: BUÉK 896 2. Soho Party: Remix album 3. The Kelly Family: Over The Hump 4. Hip Hop Boyz: 3. 5. Blackstreet Boys: I. 6. Scooter: Our Happy Hardcore 7. Captain Jack: Mission 8. Irigy Hónaljmirigy: A csillagok háborognak 9. Tankcsapda: Eleven 10. L’art Pour L’art: Lila liba 11. My Cream: Popparódiák 12. Dr. Alban: Born In Africa 13. Madonna: Something To Re­member 14. Republic: Két nehéz nap éjsza­kája (koncert) 15. Ákos: Élő dalok ROCKHÍREK Bekeményítettek a lemezkiadók, a sú­lyos rockzene legnevesebb előadói je­lentkeztek mostanában új anyaggal. Persze a lágyabb, vagy kifinomultabb muzsika kedvelőinek is kijut a jóból a megjelent lemezeket látván. Már másfél éve, hogy a soproni Moby Dick megjelentette legutóbbi lemezét, így óriási érdeklődésre tarthat számot a metálrajongók körében az új album, amelynek a címe: Indul a boksz. 5R * * Az egykor az Ossian gerincét alkotó zenészekből álló Fahrenheit nem várt ki ennyit, a tavalyi album után hó­napokig koncertezett. Az idén janu­árban stúdióba vonultak a tagok, s az eredményt, a tizenkét friss szá­mot ezekben a hetekben ismerhetjük meg. * * * A külföldi mezőnyből a Psyched Up Janis korongja, a Swell tartogat izgal­makat a hardrockot kedvelő közön­ség számára, a Soundgarden pedig a Pretty Noose maxi CD-vel jelentkezik hamarosan. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Illés Géza, Kis- várda; Tóth Judit, Záhony. A mai feladványunk: Négy dobó­kocka látható, az egyik azonban hi­ányos. A logika szabályait figyelem­be véve mennyi pontot kell az üres oldalra rajzolni, hogy a kocka töké­letes legyen? A megoldást levelezőla­pon küldjétek be a szerkesztőségbe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom