Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-31 / 126. szám
] 996. május 31péntek HÁTTÉR Olcsó disznó drága zsírja Miközben a felvásárlási ár csökkent, a takarmányé robbanásszerűen emelkedett Fehérgyarmat (M. K.) — Mint közismert, megint baj van a sertéshúspiaccal. A kistermelőknél hetek, hónapok óta ott állnak, s tulajdonképpen fölöslegesen esznek a kész, túlsúlyos sertések. Ha most valaki többet is venni akarna, már 100-110 forintért is megkaphatná kilóját a hízónak. A Budapesti Hús-nagvkereskedelmi Közös Vállalat vezetője a szatmári térségben járt pünkösd előtt. Számíthatnak-e felvevő piacra a térség állattartói, kérdeztük dr. Ináncsy Miklós.igazgatót. — A piac igényli a sertéshúst. viszont elsődleges szemponttá vált a minőség. Nem mindegy, hogy száz kilogramm élősúlyból mennyi a színhúskihozatal. Egy rosz- szabb minőségnél 41-42 százalék, míg a jó minőségű sertésnél 52-55 százalék körüli. Azt a hagyományos takarmányokkal, főként kukoricával etetett sertést, amelyiken sok a szalonna, nagyon nehéz lesz eladni. Ugyanis a legtöbb vágóhídon már az objektív minősítés került előtérbe, ami azt jelenti, hogy nem csupán szemre és súlyra veszik át, hanem műszer minősíti a sertést, de rövidesen a szarvasmarhát is. ü Pang a piac, van-e remény változásra? Minőségért fizetnek — Ilyenkor szőkébb a piac. Az elmúlt években a FÁK országokban visszaesett a hús iránti igény, A kommersz sertések ára erősen lecsökkent, nehezen veszik át. Itt júliusra várható, fellendülés. Nyugatra jó minőségű darabolt áru exportálható. Itt még az is előírás, hogy a karaj milyen súlyú legyen. Ha nagyobb a comb is, arányaiban többet fizetnek érte. A zsírnak 60 forint a kilónkénti ára. Ebben a térségben kétszeres, háromszoros árak vannak, fél kilóra vetítve 114-196 forint. A kereskedők nem tudom honnan szerzik ezt a drága zsírt? Cl Mir lehet tanácsolni a gazdáknak? Tiszadobon a Sertestenyesztő Szövetkezetben jó a saját tenyésztésű hízók minő- séae. értékesítési aondiuk is kevesebb Elek Emil felvétele — Csak megfelelő vervona- lú apaállatot használjanak termékenyítésre. A sertésnél, s a marhánál is. Amióta inszemi- nátorok tevékenykednek, sokat javult a minőség. A sertésnél a zugkanokkal való termékenyítést kerülni kell. A kommersz minőséget, a zsíros háztáji disznót nehéz lesz eladni. Mindenképpen előnyös szerződést kötni, mert ha a meghirdetett minimum ár alá esik a felvásárlási ár, akkor az állatokat az állam felvásárolja. Persze ez esetben is csak az „EU” és „R” minőséget fizetik a szerződéssel rendelkező termelőnek. A nem szerződött hízók átvételre semmi garancia nincs. Cl Önök kapcsolatot kezdeményeztek a Fehérgyarmat és Vidéke Afésszel. Mi lett ennek az eredménye? Vágóhídi árharc — Az utóbbi évben a szállítási költségek nagyon megnövekedtek. Budapesttől 340 kilométerre így már nagyon meg kell gondolni a vállalkozást. Az árrésbe, amit alkalmazni tudunk, ez már nem fér bele. Az együttműködés így ma csak véleménycserékre, tanácsadásra szorítkozhat. O Sokan úgy vélik, az önök vállalata diktálja a húsárakat. Emelkedés vagy csökkenés várható? — Enyhe túlzás, hogy mi diktálunk. Igaz, legnagyobb húsnagykereskedőként a figyelem középpontjában vagyunk. Többen megpróbálják 2—4 forinttal olcsóbban adni. hogy az ő árujuk kelljen el. Azt viszont hozzá kell tennem, mi csak olyan vágóhidakról vásárolunk, ahol alkalmazzák az előírt egészségügyi előírásokat. Vannak viszont olyan vágódhidak. amiket szükségből engedélyeztek. Erről a csatornabírságok tanúskodnak. Sok gond van a szennyvízzel. Az árak alakulásába minden belejátszik. Tény, hogy az utóbbi időszakban csökkentek. A kommersz sertéseknél a felvásárlási ár 120 forint körül mozog. Azok a háztáji sertések, amelyek fehérjedús táplálékot esznek, lényegesen jobb árat is elérnek. Várhatóan júliusban emelkednek az árak (az élő sertésre értem). Nehezíti a helyzetet, hogy, így még nullára is alig lehet kihozni az állattartást. Őszre 150-160 forint körüli felvásárlási árral lehet számolni a sertésnél (a legjobb minőségű nagyüzemi hízóknál 180-200 forintra). Ez várhatóan a hús árában is 20-25 százalékos emelkedést jelent majd. Kelendő húsmarha CJ Mi a helyzet a szarvasmarhával? — Április végén is jártam Szatmár-Beregben. Fájt a szívem, hiszen ahol egy évtizede még három-négy csordát lehetett megszámlálni, most azon a legelőn alig legelt marha. Nagyon lecsökkent az állomány. Tény, a tej értékesítési ára is mélyponton van. A húsmarha- hízlalás viszont kifizetődő. Az 500 kilósnál nagyobb súlyú magyartarka hízott bikákért 185-200 forintot adnak. Ha egy választott borjút, a tejet, a hizlalt jószágot együtt nézem, érdemes kihasználni ezeket a legelőket. Az olaszok, görögök különösen jó vásárlóink, érdemes tehát a magyartarkával foglalkozni. I mm g/Tf»p í-j tTT'tHp f^ j—7 Sy fagyalsövény vá- *-/ lasztotta el a szomszé- i J dóktól a két öreg portáját. Az is foghíjas volt. Kerítés sohasem készült. János mormogott érte. Nem az ő dolga, ő kerített tisztességesen a másik oldalt is, meg hátul is. De a szomszéd nem. Ok csak kijárnak egyszer-egy- szer, megmutatják magukat, átköszönnek a sövényen, jópof áskodnak. Valaki nagyritkán lenyírja a füvet a tuják környékén, ennyi a kertművelés. Most az őszibarackok érnek. Némelyik egészen bevö- rösödve, szinte fényképre illik, ahogy páváskodik, húzza az ágakat. A szél nem kíméli, egy részét már a földre rázta, ahol hangyák és más rovarok szivogatják a megsérült gyümölcsöket. És mik meg nem történnek, kijön a szomszéd. Ezúttal három gyerek is előmászik az autóból, hangoskodnak. Nyomban megtámadják a kerti hintát, mely egy hatalmas, felkötözött pádként függeszkedik. Elfér rajta az egész család gyerekestől, mindenestől. Hallani ütemes A sövény mögött nyikorgását, s a gyerekzsi- vajt. János bemegy. Eszti a veranda ablaka alatt ül, nézi a kertet, meg a szomszédokat. Keveset jár kedvenc fái közé. Rakoncátlankodnak a lábak, húzza a csúz, isiáz, görcs és minden dolgozik benne. Az öreg megmos néhány barackot, kellemesen falatoznak. —Biztos az unokák — bök az asszony a hintázókfelé. — Jönnek a mieink is. Tudod, ígérték. Barackérésre mindig eljönnek — csámcsog János, s élvezi ahogy a bő levek csordogálnak szanaszét. Majd hozzáteszi: — Az jó lenne. Én már nem tudom elvinni nekik. Tavaly még csak elvittem. Nem is tudom mit kezdjek vele, ha nem jönnek. Az asszony bólint. Tudja ő ezt. János mindig ment utánuk, szerette nagyon a gyerekeket. Most meg az unokák. Benedvesedik a szeme, ha rájuk gondol. De nicsak, hát ezek meg mit akarnak? A gyerekek leugráltak a hintáról, felfedezték a barackokat és már isz- koltak is a sövény felé. Hamar megtalálták a réseket. Pillanatok alatt a fák alatt teremtek. János lerakta a barackot. Komótosan kinyitotta az ajtót, s ahogy a verebeket szokta elhessinteni, kikiáltott: — Megálljotok csak! A gyerekek megtorpantak. Majd ledobálták a kezükben levő gyümölcsöket, s egymást taposva törtettek vissza a sövény résein. János hallotta az asszony hangját, hogy „Hagyd őket!" De nem érdekelte. Nála van a gyümölcsszerzésnek egy másfajta módja is. Csak úgy a fáinak dörmögte még. —Neveletlen kölykök! lered az eső. A gyere- i-j kék beugráltak a ko- &—J csiba és eltűntek. Az öreg számolta, ahogy potyogtak a barackok a földre a rovarok, meztelen csigák közé, a megsemmisülésbe. Vizsgálat Budapest (MTI) — Az Állami Számvevőszék büntetőjogi feljelentést tett a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, a Grassalkovich Kastély Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány ellen, miután jelentős hiányosságokat és visszaéléseket tapasztalt e három szervezet gazdálkodásában. Mindez azon a sajtótájékoztatón hangzott el csütörtökön, amelyen az Állami Számvevőszék ismertette jelentését az állami pénzeket felhasználó alapítványok gazdálkodásának vizsgálatáról. Az ellenőrzések során a számvevőszék 308 alapítványt vizsgált meg, amelyek 1992 és 1994 között több, 48 milliárd forintnyi, állami támogatást kaplak. Á gazdálkodásról beküldött dokumentumok alapján a számvevőszék úgy ítélte meg, hogy e szervezetek többségénél jelentős hiányosságok vannak a gazdálkodásban, a vagyonkezelésben, a kuratóriumok többségének szakmai fel- készültsége megkérdőjelezhető, és sok esetben tapasztalták a pénzügyi rend normáinak megsértését is. Ingyenes belepő Nagy István Attila y y amarosan diákok l—M tízezrei kiáltanak fel 1 I boldogan, s öntudatlanul is Ady Endrét idézik: „most gyertek szabad mellű örömök, s pusztuljatok bilincses iskolák". Megkezdődik a szünidő. Persze nemcsak ők lélegeznek majd fel, hanem a tanárok, a tanítónők és tanítók is. Valószínű, hogy nem a tanítás fárasztja el a pedagógusokat, inkább a még mindig jelenlévő felesleges adminisztráció. De az „irodai” munkán túl a legtöbb kárt és fáradtságot az iskola körüli vita okozza. Az oktatáshoz, az iskolaügyhöz mindenki ért, nemcsak megvan a véleménye az ott folyó munkáról, hanem konkrét javaslatai is vannak. Ez se lenne baj, de az esetek túlnyomó többségében hiányzik a szakértelem, s a javaslatok megmaradnak a pálya szélén való bekiabálás szintjén. Azt pedig mindnyájan tudjuk, milyen jellegűek. Az oktatásügy irányítói megegyeztek a legnagyobb szakszervezeti tömörülés képviselőivel, így egyelőre elmarad a sztrájk, de nem lesz pedagóguselbocsátás sem. (Bár ez utóbbit nem nagyon lehet garantálni olyankor, amikor az intézmények működtetéséért az önkormányzatok a felelősök, nekik viszont nincsen pénzük. A butaság sohasem fáj annyira, mint egy rossz fog-) Nehéz helyzetben van az ország, s benne mindenki. Ebben a közhelysóhajban egyetért kicsi és nagy. A miniszter azonban most sem hagyta magukra a pedagógusokat, mert kijárta, hogy ezentúl nem kell fizetniük múzeumi belépőt. Nagy gond alól szabadulhattak az érintettek! Különösen a kisvárosi, községi pedagógusok, hiszen most már az egész világ tudja: ingyen mehetnek a nemlétező múzeumba. A nagyvárosi kollégák más helyzetben vannak: végre alaposabban megnézhetik a Nemzeti Múzeum kőzettárát, körbejárhatják a termeket. Van idő bőven, ott az egész nyár, s nem kell attól tartani, hogy nem futja a fizetésből. Most már ingyen van. A hó vége felé... Ferter János rajza •* OffilitC.fltéli Elén és elmaradva Kováts Dénes E len vagyunk, s elmaradva — derült ki egy információból, s számunkra egyik sem kedvező. Az ország három keleti megyéjéről (így Szabolcs-Szat- már-Beregről) van szó: dobogós helyen állunk ugyanis az ismertté vált illetve a százezer lakosra jutó bűn- cselekmények számában, s jelentősen elmaradva, ha a szakmai végzettséget, s a munkahellyel rendelkezőket tekintjük. A munkanélküliség és a tanulatlanság jelentős hatással van a bűnözésre, s nemcsak akkor, ha az úgy- nevzett megélhetési bűncselekményekről beszélünk. A tapasztalatok szerint ugyanis — még ha teljességgel általánosítani nem is lehet—a munka nélkül maradtak, a dolgozni nem tudók vagy nem akarók követik el a legtöbb lopást, betörést és rablást, s a tanulatlanok jelentős része hajlamos az erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetésére. Lehetne ugyan magyarázni az okokat, ami miatt bűnözővé válnak emberek, de ez magyarázkodás lenne csupán, hisz szép számmal élnek szegénységben de tisztességesen. Mert még elkeserítőbb lenne a kép, ha minden munkanélküliből tolvaj és betörő válna, ha minden kevésbé iskolázott ember a bűn útjára lépne. Szerencsére nem így van, de az ellenpéldák némi joggal keltik rossz hírünket. Sajnos több szempontból is nagyon lemaradtunk Magyarország gazdagabb, nyugati megyéitől. Ez éppúgy elszomorító, mint a már említett tények. Kérdés azonban, hogy kin múlik a felemelkedés. Rajtunk-e csupán, (tkik itt élünk, s akikről (általánosítva is) gyakran lekicsinylőén szólnak hazánk más tájain — noha érdemekről is szép számmal lehetne beszélni — vagy azokon a döntésközeiben lévő személyeken, akik tehetnek-tehetnének valamit a kiegyenlítődésért. Bár vitatható néha, mit és hogyan tesznek „fent", de nekünk, magunknak is tennünk kell azért, hogy megváltozzon „sötét szabol- csiságunk” (kényszer)kép- zete. ■H Jl J J $ I *11111
