Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-30 / 125. szám
1996. május 30., csütörtök HÁTTÉR Közbeszerzés furcsaságokkal Miként működik az új törvény? • Törvénysértések, joghézagok és anomáliák Közbeszerzés az iskolaépítés is Harasztosi Pál felvétele Györke László Nyíregyháza (KM) — Ahogy mondani szokás, még alig száradt meg a tinta a közbeszerzési törvényen, azaz annak hatályba lépése még ugyancsak friss, máris tengernyi törvénysértő elbírálást jeleztek a Közbeszerzési Döntőbizottságnak. A törvény gyakorlati működéséről, illetve a furcsaságokról, anomáliákról tartott előadást a napokban dr. Farkas Gyöngyi, a Közbeszerzések Döntőbizottságának elnöke a sóstói oktatási központban. A törvény hatályba lépése óta — alig fél éve —, illetve a Közbeszerzési Tanács, annak döntőbizottsága felállítása óta annyi jogorvoslati kérelem érkezett be, hogy indokoltnak tűnik 1997-ben létszámot emelni. Ajánlatkérés Természetesen, elsősorban az ajánlattevők azok, akik igen érzékenyek arra. hogy nem követ-e el jogsértés(eke)t az ajánlatkérő, illetve a konkurencia. Mivel a tanács nem működik állandó jelleggel, ezért az ügyek előkészítésére, vitelére létrehozták annak titkárságát. Ezt azért jó tudni, mert a titkárságon — vezetője Havasi Tibor, Budapest, Margit krt. 85. — lehet a törvénnyel kapcsolatban pontos információkhoz jutni, itt székel a döntőbizottság, a jogorvoslati intézmény is. A titkárság mellett működik a szerkesztőbizottság (a Honvéd utcában), mely az ajánlatkéréseket formailag és tartalmilag ellenőrzi, majd közzéteszi a Közbeszerzési Közlönyben. (Az ajánlatkérők a pályázati felhívásokat ide küldik be.) Az előadó felhívta arra a figyelmet, ha formai, illetve tartalmi hiba van a hirdetményben és azt az ajánlatkérő nem korrigálja (egy alkalomra ugyanis visszaküldik hiánypótlásra), a szerkesztőbizottság megjegyzéseket fűz(het) hozzá, amely már eleve kétessé teszi a verseny- tárgyalás kimenetelét, tisztaságát. Hiszen a nem nyertes ajánlattevő nyomban megtámadhatja a kiírást jogsértő mivolta miatt. És ezt meg is teszi. A legtöbb esetben az okoz problémát, hogy nem egyértelmű, mi számít közbeszerzésnek. Egy gazdasági társaság, amely nem közpénzekből gazdálkodik, nyilván nem tartozik a törvény hatálya alá. Ám, ha közszolgálati tevékenységet is végez, melyhez közpénzeket (is) felhasznál — már a törvény szerint kell eljárnia, amennyiben bizonyos értékhatáron túl végez árubeszerzést, építtet (a tervezés is ide tartozik), illetve szolgáltatást végeztet. Konkrét példa, hogy a MÁV személyvonatainak takarítása közszolgálatnak minősül-e. Vita Az értékhatár kötöttsége miatt tilos azonos tárgyú beszerzések részekre bontása. Hogy mi az azonos tárgyú beszerzés — ezt egzakt módon a törvény nem tárgyalja, s ebből adódnak aztán a fonákságok. Az eljárás egyébként csak akkor törvénysértő, ha összességében túllépi azt a bizonyos értékhatárt. (Ez a törvényben külön szerepel erre az évre, ’97-től pedig a költségvetési törvény határozza meg.) Alapszabály, hogy a versenyeztetés során csak egy ajánlattevő kerülhet ki győztesen. Számtalan esetben előfordult viszont, hogy több győztest hirdettek ki. Előfordul, hogy egy nagyobb munkára komplex elvégzésére egy ajánlat sem érkezik, így kénytelen az ajánlatkérő részeire bontani azt. Ilyen esetben viszont kü- lön-külön kell meghirdetni a közbeszerzést. Egy pályázati felhívásnak ugyanis nem lehet több győztese, ez ilyen formában törvénysértő. Sok probléma van a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban is. Ezeknek három formája — nyílt, meghívásos és tárgyalásos — közül kell választani. A törvény szerint menet közben nem lehet váltogatni az eljárási formákat. Ügyelni kell arra is, hogy az ajánlatkérő a beszerzés tárgyát úgy határozza meg, hogy biztosítsa az egyenlő esélyeket az ajánlattevőknek. Sok gond van abból, hogy az előírások szerint egy sor igazolást (a pénzügyi-gazdasági-műszaki alkalmasságról, nincs-e adó-, illeték- és egyéb tartozása stb.) kell mellékelni az ajánlattevőknek. Ezek némelyikének beszerzése igen sok időt vesz igénybe. Vitás kérdés még a döntőbizottságon belül is, hogy ezek az igazolások benyújthatók-e utólag. A törvény 53. szakasza szerint ugyanis ha ajánlattevő hiányosan nyújtja be pályázatát, ki kell zárni a versenyeztetésből. Egy nyertes A döntőbizottság — éppen az igazolások beszerzésének körülményessége miatt — úgy határozott, hogy amennyiben az esélyegyenlőséget megtartja, nem diszkriminatív az eljárás, benyújthatók utólag is ezek az okmányok. Ez viszont újra csak lovat ad azok alá, akik hiánytalanul nyújtották be pályázatukat, mégsem nyertek. Előfordul, hogy az ajánlatkérő nem határozza meg, hogy az általa felsorolt szempontok egyben fontossági sorrendet is jelentenek. Az elbírálás során ebből komoly problémák adódnak. Alázatos kérelem r isztéit bűnöző úr! Tudom, Ön igen elfoglalt ember, nem várható el, hogy minden apró-cseprő ügyre emlékezzen, pláne nem a nevekre. Én mégis bátorkodom felhívni a figyelmét és emlékeztetni egy nemrég történt csetepatéra, amelynek mi ketten voltunk a főszereplői. Mármint Ön, tisztelt bűnöző úr és én, vagyis Kovács 12 őrmester. Szándékosan nem szólítom Önt a nevén, ebből is érzékelheti, tisztában vagyok a személyiségi jogaival. Elvégre jogállamban élünk. Egyébként meg se fordult volna a fejemben, hogy tollat fogjak és írjak Önnek, de szeretnék eloszlatni egy félreértést. Ezenkívül szeretnék könnyíteni a lelkiismeretemen is, amit az eset óta érzek. Nem hagy nyugton a gondolat, talán minden az én hibámból történt. Nem kellett volna olyan hevesnek lennem, amikor Ön egy autó elkötésén munkálkodott. De a zsarureflex munkált bennem, megértheti, ezért szólítottam fel, igazolja magát. A válasz nem sokáig késlekedett, Önben is dolgozni kezdett az a bizonyos reflex, csak éppen ellenkező töltéssel. Először hasba rúgott, majd onnan lejjebb... Én még ekkor nyugodt voltam, megértettem, talán rossz napja van, fáj valamije, elhagyta a szerelme és így tovább. Bennünket ugyanis arra tanítottak a rendőriskolán; mindig próbáljuk beleélni magunkat a bűnelkövető lélektanába. Ez az empátiás képesség belőlem sem hiányzik... Valószínű Ön már nemigen emlékszik a részletekre, ezért igyekszem felvillantani, így utólag, a legfontosabb mozzanatokat. Tehát, amikor Ön harmadszor rúgott a nekem legérzékenyebb testrészembe, kezdtem gyanút fogni. Itt valami félreértés esete forog fenn. Újra megismételtem a felszólítást, legyen szíves igazolja magát. Ekkor következett el a pertu, az egyoldalú tegezés pillanata, On a képembe vágott, majd ismét rúgott, s azt ordította: „Itt van neked az igazolvány, te szemétzsaru...” Ne gondolja, hogy ez utóbbi megjegyzése váltotta ki a haragomat. Mérgében sok mindent mond az ember, amit persze nem gondol komolyan. így lehetett ezzel Ón is, amikor a szemét zsaru kifejezést a képembe vágta. Ekkor már láttam, tovább ez így nem mehet. Egy határozott mozdulattal a zsebemhez kaptam. Sajnos, innen már semmire sem emlékszem. A kórház intenzív osztályán tértem magamhoz, ahová, mint megtudtam, lőtt sebbel vittek be, s az orvosok emberfeletti igyekezetének köszönhető, hogy életben maradtam. Ekkor tudtam meg a nálam egy évvel fiatalabb, Kovács 12 kollégámtól, aki a kritikus pillanatban a segítségemre sietett, hogy Ön engem egyszerűen lelőtt. Azóta igen sokat töprengtem, vajon ha abban a kritikus pillanatban magamra tudtam volna erőltetni még egy kis önfegyelmet, türelmet, s nem kapok idegesen a zsebemhez, talán nem történik meg a tragédia. De mi bizony azt is tanultuk a rendőriskolán, tisztelt bűnöző úr, hogy a kapott harmadik ütés, rúgás után módszert kell változtatnunk. Hát én is ezt tettem, azaz akartam tenni... Ön félreértette a dolgot, azt hitte, a pisztolyomért nyúlok. Pedig én csak a noteszemet akartam elővenni, hogy rögzítsem a tényállást.-m~^ eismerem, ezzel alapot-c san megtévesztettem a U tisztelt bűnöző urat, amiért utólag elnézést kérek. Remélem enyhítő körülményként fogja értékelni őszinte, beismerő vallomásomat és megbánásomat. Agrártudás Galambos Béla Yi gyík legnagyobb ba- i-j ja jelenlegi mező- és * -z erdőgazdálkodásunknak, hogy az elkerülhetetlen történelmi fordulat okán megsokasodtak benne az olyan gazdák, akik nem, legalábbis nem eléggé értenek hozzá. Persze a mező- gazdaság abban az egyben nagyon hasonlít a futballhoz, hogy mindenki hozzáértőnek véli magát, s ebben az érzetében megingathatat- lanná is teszi az embereket az a tény, hogy immár birtokosai a földnek. Az elmúlt években kialakult új tulajdonosi rétegnek egy jelentős hányada gondolja úgy: tudja mit kell azzal a földdel (jószággal, erdővel...) csinálni, hiszen emlékszik, apja, nagyapja mit, hogyan tett vele és még is milyen szépen megéltek az aprócska birtokból. Csakhogy a: az idő elmúlt. Ma már nincs annyi állat, tehát nincs annyi istállótrágya, a Bánkúti búzafajta, a lófogú kukorica ideje lejárt és múzeumba került az acatoló kapa is. Helyettük különböző műtrágyákkal. azoknak a növények igényéhez igazodó ideális arányú keverékével kellene az új, nagyobb és gyakran jobb minőségű termést adó intenzív fajtákat és hibrideket táplálni. A növényi kultúrának pedig szakszerűen kiválasztott és precízen adagolt vegyszerekkel kell a tőle mindig gyorsabban növekedő és a teret előle elfoglaló gyomokkal szemben előnyt biztosítani. A hízó sertéseket is csak akkor lehet bizton és jövedelmezően értékesíteni, ha azok úgynevezett „ négy- sonkás”, nagy húskihozata- lú anya-, és apaállatok utódaiként kapnak a hizlalás során elegendő fehérjét, vitamint és ásványi anyagokat is tartalmazó takarmányt a hagyományos kukoricaderce helyett. Sorolhatnánk tovább a mit kellene tenni a gazdáknak az általuk „zsigerből” folytatott napi gyakorlat helyett, ami mögött persze nyilván ott van a mindig felemlegethető tőkehiány is. Am egy dologban egészen biztosak lehetünk, a jelenleginél sokkal, de sokkal jobban ki kellene használni az agrármérnökeink fejében lévő tudást. Ehhez azonban egyik oldalról anyagi áldozatot is vállalva igényelni, a másikról pedig hozzáférhetőbbé kellene tenni az agrár szaktanácsadást. ^mim ■ » mm ______I Tanár Úr! És a munkanélküli pedagógusokat ki köszönti fel...? Ferter János rajza Büntetése: halál Kovács Éva A z ország több pontján is aláírásokat gyűjtenek a halálbüntetés visszaállítása érdekében. A politikusok és szakemberek többsége ugyan egyetért a legsúlyosabb büntetés eltörlésével, sokan mégsem értik, hogy az új alkotmány koncepciójának eddigi parlamenti vitájában szinte szó sem esett a közvéleményt oly élénken foglalkoztató kérdésről. Nem értem én sem. Mert a kérdés ugyan kényes és komoly, beszélni azonban mégiscsak kellene, illene róla. Annál is inkább, mert bár az illetékesek másról igyekeznek meggyőzni bennünket, a tények azért makacsul tartják magukat: terjed, ráadásul egyre erőszakosabb, durvább a hazai bűnözés. Szinte nincs ember, aki ne tudna közvetlen környezetéből a lopásra, csalásra, betörésre, szándékos emberölésre, gyilkosságra példát mondani. Ráadásul a látszat néha az, mintha a jog nem is az ártatlan emberek, a békés állampolgárok, hanem a bűnözők alá adná a lovat. Az elítéltek letöltik büntetésüket, „kijárják a börtönakadémiát,” majd szabadlábra kerülve, az újabb fogásokat és módszereket kitanulva kamatoztatják ismét a frissen megszerzett tudást. A témáról szakmai berkekben is megoszlik a vélemény. Vannak akik azt tartják, a halálbüntetés visszaállítása nem old meg semmit. Mások azt mondják, Amerika egyes államaiban épp nemrég állították vissza az éjfélé büntetést, így próbálják visszafogni az egyre terjedő, egyre durvábbá váló bűnözést. Akadnak, akik a visszaállítást csak komoly indokokkal tartják elképzelhetőnek, s meggyőződésük, hogy egyes helyzetekben igenis újra kell gondolni az ügyet. A végleges eltörlés mellett voksolóknak azzal érvelnek, hogy a végrehajtott ítélet utólag nem korrigálható, s hogy a másik életének kioltására senkinek nincs joga. Az új alkotmány tervezete deklarálja az élethez való jogot. Remélem, nem csak a bűnözők, a tisztességesek esetében is... Nézőpont I I Páil Géza tárcája
