Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25 / 122. szám
1996 május 25 , szombat HÁTTÉR Kel et-Mag yar ország 3 Csődközeiben az önkormányzatok A feladat nő, a pénz csökken • Erről vallanak az illetékes szakemberek Balogh József Ezekről á kérdésekről beszélgettünk Bácskái Jánossal, az Állami Számvevőszék megyei kirendeltségének számvevő tanácsosával. Mokkái Lászlóval, Székely jegyzőjével, dr. Tóth Sándorral, a Megyei Közigazgatási Hivatal főosztályvezetőjével és Solymosi Lászlóval, Dombrád polgár- mesterével. Solymosi László: — Az önkormányzatok megalakulása után a normatív finanszírozás nemcsak hogy elegendő volt a feladatok megoldására, hanem megteremtette a fejlesztéshez szükséges saját erőt is. A fejlesztés mértékét mindenki maga döntötte el, általában a négyéves ciklus nagyságrendjében gondolkodva. Nem is lett volna baj, ha az.önkormányzati feladatok nem nőnek, a normatív támogatások pedig követik az inflációt, azaz biztosítják azt a számítást mely szerint egy önkormányzat költségvetésének 20 százaléka megtakarítható, s fejlesztésre fordítható. A normatívák reálértékben nem nőttek, hatalmas munkanélküliség, elszegényedés következett be, amely olyan szociális igényeket támasztott az önkormányzattal szemben, amely nem, vagy csak nagy nehézségek árán volt kezelhető. A hitelek és kamatok törlesztése csak súlyosbította a helyzetet. Ettől kezdve a gazdálkodás művészet. Moldvai László: — A mi ’96-os költségvetésünkben a hiány 9 millió 695 ezer forint, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára kiírt pályázaton ennek ellenére csak 4 millió 680 ezer forintra pályázhattunk. Ötmillió hiányzik ahhoz, hogy összeérjen a költségvetés. Ez azt jelenti, nemhogy fejlesztésre nincs pénzünk. de még az intézmények működtetésére sem. Ezt már 1994-ben előre látni lehetett. Sajnos reális veszély, ami a héten Nyírkátán történt, hogy a Titász kikapcsolja a villanyt. Nálunk már áprilisban megjelent az áramszolgáltató képviselője, hogy azonnal levágják a vezetékrendszert, mert nem tudtuk kifizetni 900 ezer forint értékű a villany- számlát. Nem szűnhet meg Tóth Sándor: — Kétségtelen, az önkormányzatok működésében meglehetősen neuralgikus pont a gazdálkodás. Korábban arra ösztönözték őket. hogy vállalkozzanak fejlesztésekre, a beruházások azonban hitelek felvételével jártak, s ezek visszafizetése a magas kamatokkal együtt most jelent nagy terhet. A megyében nyolc-tíz önkormányzat került csődhelyzet közelébe, s ezzel nagyon nehezen birkóznak meg. Ha életbe lép a csődtörvény, az önkormányzat akkor sem szűnhet meg, a kötelező feladatokat azután is el kell látniuk, s csak a megmaradó pénzt fordíthatják a hitelezők kielégítésére. Külső forrás hiányában azonban ez sem fog radikális javulást eredményezni, mert megköti az önkormányzatok kezét, ezért valamilyen szanálási eljárásra ezután is szükség lesz. Bácskái János: — Mi úgy látjuk, hogy megyénk önkormányzatainak többsége erőn felül pályázott a beruházások — gáz, telefon, szennyvíz, általános iskolai tanterem és tornaterem — elnyerésére. A fejlesztésekhez szükséges saját forrást alapvetően hitelekből Nyíregyháza (KM) -- Csapkodnak a villámok az önkormányzatok körül. Némelyik már csődöt jelentett, néhányan értékesítik vagyonuk egy részét, hogy talpon maradjanak, vannak, akik hitelért állnak sorba, s csak kevesen vannak azok, akik nagyobb megrázkódtatás nélkül átvészelik ezeket a hallatlanul nehéz éveket. Hogy jutottak ide? Ki lehel-e kerülői a hajt, s ha igen, milyen ötletek kellenek hozzá? Ha nem elkerülhető, milyen következményei lesznek a csődnek? Bácskái János Moldvai László ■ Dr. Tóth Sándor Solymosi László Balázs Attila felvételei fedezték. Ez eredményezte, hogy míg 1991-ben 322 millió volt az önkormányzatok hitelállománya. addig 1994-ben megközelítette a 6,5 milliárdot. Moldvai László: — Volt egy traktorunk, amit azért vettünk, hogy a szemétszállítást megoldjuk és volt egy szippantókocsink, de ezeket már el kellett adni. Van gázvezetékünk és kevés részvényünk, de fogalmunk sincs mikor látunk pénzt bebőle. És maradt egy kastélyunk, de azt nem szabad felélni, akkor eleve reménytelennek látszana az iskolaügy megoldása, pedig ma három helyen folyik az oktatás. A kisközségeknél reális az ilyen veszély, nemcsak egyéni problémáról van szó. A nagy kérdés Solymosi László: — Valóban nincs más kiút. mint megnézni, melyek azok a területek, amelyekről viszavonulhat az önkormányzat anélkül, hogy ezzel a lakosságban az ellátatlanság érzését keltené. Nem tudja megvásárolni az általános iskolásoknak a tankönyvet. nem tud ingyenétkeztetést biztosítani az óvodákban és napközikben, csökkenti a közkifolyók számát, bevezeti a sírhelyhasználati díjat és még hosszan sorolhatnám. A második ütemben felülvizsgálja intézményhálózatát, és nem az igényekhez, vagy óhajokhoz, hanem a pénzügyi lehetőségei szabta szükséglethez igazítja. Óvodai, iskolai csoportokat von össze, vállalkozásba adja az egészségügyi alapellátást, de minden településen sajátos helyi adottságokból kell kiindulni, erre receptet adni senkinek nem lehet. S még akkor a nagy kérdés továbbra is nyitva marad: élni, felélni, vagy fejleszteni? Az éléssel, feléléssel megoldom ugyan a napi problémákat, azok másnap újra jelentkeznek, de egy távlati fejlesztési stratégiával a falu előrelép. S ez még akkor is igaz, ha az eddigi infrastrukturális beruházások az annyira várt új munkahelyek teremtését nem hozta magával. Bocskai János: — A jegyző úr és a polgármester úr által említettek mellett az okok közé sorolnám, hogy a települések egy része nem vette figyelembe a beruházások (általános iskola és tornaterem) működtetési költségnövekményét, egyes településeken objektív okok miatt alacsony az intézmények kihasználtsága, ezáltal jelentősek a fajlagos költsége. De sújtja a megyében működő önkormányzatokat a romló szociális helyzet, a jelentős mértékű munkanélküliség. Csak példának mondom: az egyik nagyközség 1996. évi 130 millió forintos költségvetési volumenének 23 százalékát fordítja szociális jellegű feladatokra. Tóth Sándor: — Sok helyen teszik szóvá a gondok előidé- zőjeként a nettó finanszírozási rendszer bevezetését is. Addig, ha csak napokra, vagy hetekre is, de enyhíteni tudtak a feszítő gondokon. Most az áfára, a tb-re, SZJA-ra befizetendő pénzt a kincstár közvetlenül a címzettnek juttatja, az önkormányzatok a nettó összeget kapják, azt is többnyire késve. Hitelből fizetik a hiteltartozást, s ez csak adó- ságterheik növekedését jelenti. Az is igaz viszont, hogy a 228 települési önkormányzatnak csak kisebb része van csődközeli helyzetben, vagy jutott csődbe, s ez azt jelenti, hogy a testületek, a polgármesterek egy része felismerte, hogyan kell lobbizni, pályázatokkal pénzt szerezni. Moldvai László: — Ha az állam nem segít meg bennünket és az ilyen kisközségeket, akkor nem lehet elkerülni a csődöt. Már minden takarékossági intézkedést megléptünk. Nincs bölcsődénk, megszűnt a napköziotthon, létszámcsökkentést hajtottunk végre, a hivatalba már újság sem jár, csak a legszükségesebb közlönyöket fizetjük elő. Az egyetlen lehetőség a társulásokban van. Tóth Sándor: — A hátrányos helyzetbe került önkormányzatokon szerintem is az államnak kell segíteni, már- csak azért is, mert az a fejlesztés, ami eladósodásunkat eredményezte, a térség felzárkóztatását szolgálta. Különösen azokat nem szabad lenne cserben hagyni, akikért az állam vállalt garanciát a közművek építésére felvett hitelek visszafizetésére. Nyírkátáért is garanciát vállalt a kormány, s most mégis kikapcsolták a villanyt a faluban, ami lehetetlenné teszi az intézmények működését. Ahol nem a realitástól elszakadva végezték-e a fejlesztéseket, valamilyen generális megoldást kell találni a kormánynak. Emellett helyesnek tartanánk, ha a jogalkotó rábízná a hivatalra a gazdálkodás ellenőrzését is, akkor lehetne rálátni az önkormányzatok teljes működésére. Bocskai János: — Annál is inkább, mert az ellenőrzés hiánya is hozzájárult a lazább gazdasági fegye lemhez, s a nagy gondokkal egy időben néha még ma is fellelhető az úgynevezett pazarló gazdálkodás. A rossz példák közt kell említenem Bátorligetet, ahol az iskolaépítés és a gáz bevezetése miatt még 2000-ben is 14 millió fölött lesz a forráshiány a költségvetésükben. De volt olyan település is, ahol a 2 milliós saját forrást 10 milliónak jelölték pályázatukban, sőt ugyanezt a saját erőt egy másik pályázat elnyerésére is felhasználták. A csődhelyzetbe jutott önkormányzatok számáról még nincs adatunk, de az jelzésértékű, hogy a Tákisz- hoz 110 település nyújtott be eddig úgynevezett önhibáján kívüli forráshiányos pályázatot. A kilábalást talán a gázvagyon értékesítése segítheti. Moldvai László: — Az állami támogatás mellett a kistelepüléseken a kiutat egyetlen megoldás segítheti: gondolkodni keif a körjegyzőségen, mert nem képes a falu eltartani egy hivatali. Összehangoltan Solymosi László: — Azt javasolom a polgármestereknek, képviselő-testületeknek: higy- jenek abban, hogy minden nehézség ellenére átmenetiek a bajok, ugyanakkor gondolják végig, hogy az önkormányzati úgynevezett kötelező, vagy akár nem kötelező feladatok és fejlesztések megoldása másokkal összefogva optimális méretben és nagyságban mindig hatékonyabb. Ezért erősítem meg, amit a jegyző úr mondott: szükség van a társulásokra. a közösen fenntartott intézményekre. Hiszen a megyében épp a gázberuházás volt az, amelyik megmutatta —- még akkor is ha ez most problémát jelent —, hogy 8-10 település milyen összehangoltan, milyen zökkenő- mentesen tudta ezt a nagy munkát megoldani. Sarc a lapokra Angyal Sándor A kik nagyon sokszor másokért szólnak, most önvédelemre kényszerülnek. Nem csitul ugyanis az országos méretű felháborodás azért az újabb sarcért, melyet a vidék Magyarországának sajtója (is) kénytelen elszenvedni a parlament egyik, a nyilvánosság elől majdnem eltitkolt döntése miatt. Április 9-én ugyanis a honatyák módosították a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt s kimondták a verdiktet: a napilapoknál ezentúl nem a nettó lapárbevételre vetítik a kulturális járulékot, hanem a hirdetési forgalom 0,5 százalékát szedik he adók módjára. Tizennyolc megyei lap több százezer példányban tette közzé tiltakozását —- eleddig hiába. Közben az infláció miatt is élethalál harcot folytató újságokat a gazdasági csőd fenyegeti. A sors szomorít fintora, hogy a kulturális alapba éppen azoktól az újságoktól vonnak el létfontosságú forintokat, amelyek maguk is a kultúra hordozói, az értékek mentői, az ismeretek még elérhető árú terjesztői. Éppen Nyíregyházán nyilatkozta a Kelet-Magyarországnak Jánosi György, a vezető kormánypárt alelnö- ke a törvénymódosítás előtt néhány nappal: „Nem a kultúrától kellene elvenni a pénzt a kultúrára, különösen nem az -írott sajtót/)!, amelyet ráadásul tovább sújt majd d frekvenciaosztás” . (Különösen a kereskedelmi adók miatt fogy a hirdetési torta.) Ha kevés a pénz a kulturális alapban (mert valóban kevés), akkor másutt kellene keresni és megtalálni a szponzorálás módját. (Ráadásul e potenciális szponzorokat is gyakorta segíti ingyen az írott sajtó a róluk szóló cikkekkel) Indokolt ez azért is, mert a vidéken megjelenő újságok garasait elszippantó törvény arról nem szói, hogy az elvonásnak milyen kis töredéke jut vissza garantáltan a vidéki kulturális élet támogatására. Sajnálatos, hogy éppen azok a képviselők nyomták meg az igen gombot a megyei lapokat anyagilag ellehetetlenítő javaslatra, akik pedig keveslik a róluk szóló írásokat, szeretnének sokkal többet szerepelni éppen ezekben a lapokban, szoros és állandó kapcsolatot tartva így a választóikkal. Pedig bizonyára ők is tudják, hogy időközben égig szökött a papír ára, ijesztően magas a nyomdaszámla s nem olcsó a terjesztés sem, hogy sok más költségnemet ne is soroljunk. Könnyen megeshet, hogy az elvonások miatt újságok szűnnek meg, s akkor elmondhatjuk: se pénz, se politika. (Azt már csak zárójelben jegyezzük meg: több mint sértés, hogy az újabb adó egy sorba helyezi a független újságokat a szexlapokkal, adóját a giccsadóval...) Régiónkban most találkozókat kezdeményeznek a kiadók a képviselőkkel, hogy még teljesebb képet adjanak helyzetükről, a legújabb adóztatás végzetessé válható következményeiről. Eddig a hirdetési bevétellel sikerült enyhíteni. visszafogni a drasztikus lapóire- melést. Ha ezt a forrást az állam megdézsmálja, újabb áremelési hullám következhet, hiszen ráfizetésből nem lehet lapot készíteni. Félő viszont, hogy nem lesz, aki ezt a terhet vállalni képes. S ha megszűnik a napilapok teremtette nyilvánosság, a demokráciát éri csapás. Gyermeknap Ferter János karikatúrája Összetartozás Sípos Béla M egnyitják a Nóg- rád megyei Cered és a szlovákiai Tajti községek között vasárnap az egyébként zárva tartó határátkelőt. A szemközti falvak lakói nemcsak pünkösd alkalmából szomszédainak egymásnál, ilyenkor tartják Cet eden a már hagyományos Medves-alji találkozót is a Medves fennsíkot övező hazai és szlovákiai falvak részvételével. A hír ennyi, emögött azonban sokkal több rejlik. Az emberek— a két falu lakói — önmaguk valósítják meg azt, amit a nagypolitika egyelőre képtelen. Nincs széthúzás, inkább összetartozás van közöttük nemzetiségre való tekintet nélkül. Talán eszükbe sem jut, hogy egyikük magyar, másikuk szlovák, a határ melyik oldalán állnak. Bizonyára közösen eszik majd a magyar lacipecsenyét, s egy csapolásból öblítik le a falatokat a jóízű szlovák sörrel. Lám így is lehet, s az sem lenne baj, ha ez nemcsak egy pünkösdi királyság idejéig tartana. Nézőpont I * i
