Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-24 / 121. szám
1996. május 24., péntek HATTER Szermaffiák olcsó trükkjei A növényvédelmi és a nyomozóhatóság közösen dolgozik a felgöngyölítésen Növényvédőszer-vizsgálat a laborban: Korsós Istvánná a vegyszer hatásosságát ellenőrzi Balázs Attila felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Szeme van a növényvédő szereknek az alvilágban. A gyártók fejlesztéseiknek köszönhetően mind kisebb mennyiségekben alkalmazandó, egyre hatékonyabb anyagokkal rukkolnak elő, aminek következményeként egyre értékesebb gyomirtó, gombaölő és rovarölő szerek kerülnek a kereskedők, a nagyobb felhasználók raktáraiba. Olyan értékes anyagokról van tehát szó, amelyek már felkeltik a betörő bandák érdeklődését, hiszen egy Trabantban is milliókat lehet egyetlen fuvarral elszállítani a feltérképezés után feltört növényvédőszer- raktárakból. Hatásos, megbízható Nagyot lehet kaszálni ezeknek az anyagoknak a hamisításából is. Ahhoz azonban, hogy ez igazán működő üzlete legyen a hamis úton járóknak, jó piac is szükségeltetik. Erre sem panaszkodhat az alvilág, ugyanis — szintén a nagy ér- téknek, a magas áraknak köszönhetően — mit sem törődve az orgazdaság bűntettével, vagy a növényeik, a termésük és nem utolsó sorban az emberi egészség értelmetlen kockáztatásával, mindig akad vevő a termelők között, aki el- csábul a jutányos ártól. De mit mond ezekkel a nö- vényvédőszer-ügyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság, a Megyei Növényegészség- iigyi és Talajvédelmi Állomás? Sallai Pál igazgató sorolja a tapasztalatait: — Az évente rendszeresen végzett bolti ellenőrzéseink során eddig illegális beszerzésű növényvédő szerre nem bukkantak felügyelőink. Az általuk behozott mintákban laboratóriumi ellenőrző vizsgálatok nem találtak az általában szokásos arányt meghaladó mértékű minőségi kifogásolni valót. Ez jelzi, hogy a megye növényvédő szert árusító boltjaiban hatásos, megbízható készítményeket lehet vásárolni. — Az illegálisan, ellenőrizetlen körülmények között forgalmazott szerekből a korábbiakban, ha kis mennyiségben is, de már került azért hozzánk vizsgálatra néhány minta, főként termelőktől. Elsősorban kis mennyiségekben hatásos, tehát nagyon drága növényvédő-szereket hoztak megvizsgáltatni, s bizony találtunk köztük olyat, amiben egyetlen milligramm hatóanyag sem volt, legalábbis abból, ami rá volt írva! Mivel egyéni gazdák a saját költségükre nézették meg, a nyilván általuk valahol vásárolt, otthon lévő tételből vett minta valódiságát; hiába derült ki a szer értéktelen volta, egyebet nem tehettünk, mint javasoltuk, hogy ne használják fel, mert hatástalan. Hamisítvány! A probléma felszínen van és nem lehet róla csak múlt időben beszélni. Ezt jelzik az elmúlt hetek tapasztalatai is. Az egyik tavalyi eset után, amikor például jó nevű gombölő szerként értéktelen hamisítvány került valamelyik keleti határátkelőhelyen keresztül nagyobb tételben a megyébe, s akkori újságcikkünk nyomány még a vámhatóság is nyomozni kezdett az ügyben, idén már a rendőrségtől is került csalás gyanújával növényvédő szer az állomás laboratóriumába. — Több ilyen szermintát is vizsgáltunk, valamennyi a már említett nagy értékű gyomirtó és gombaölő szerek közül való volt, amelyekből néhány gramm elég egy hektárra, így egy kannában közel százezer forint árú anyag is lehet, amennyiben az eredeti. Ám a vizsgálataink minden esetben a csalást valószínűsítették — mondja a szomorú tényeket az igazgató —, hiszen hatóanyagot egyikben sem találtunk. Például az egyik Score címkéjű dobozban sima paraffinolajat, azaz Agrolt azonosítottunk. A hamisítók módszerei azonban — legalábbis az adott esetekben — meglehetősen primitívek, így egy tapasztaltabb szakember által könnyen felismerhetők: a Punch nevű gombaölő szemek már a házilag, kézzel rajzolt címkéjén látszott a csalás; a Score gombaölő és a Granstar gyomirtó szerek csomagolását úgy igyekeztek eredetivé varázsolni, hogy a flakon száját a csavaros kupak alatt, boltban vásárolt alufóliából vágott koronggal ragasztották le, miként az a valódi gyári csomagolásnál is megszokott. Ez ugyan már nehezebben vehető észre, de így is csak az amatőröket lehet átvágni, egy szakember — persze csak, ha a gyanúja feltámad, de hát, hogy ne lenne gyanús egy civil autóból módfelett olcsón ámít „gyári” növényvédő szer! — rögtön észreveszi a turpisságot. Nem árt. ha tudatosítja magában minden érintett gazdálkodó. hogy az életünknek ez a területe sem mentes már a csalóktól. szélhámosoktól, tolvajoktól, orgazdáktól. Az alvilág e téren is túl van már a próbálkozás időszakán. Mint másutt, itt is elsősorban az emberi naivitást használják ki. Azt a gyengeséggel és szegénységgel párosult hiszékenységet, ami engedi bevenni a „cumit”: hogy töredék áron sikerül hozzájutni valódi, hatásos növényvédő szerhez. Higgyük már el végre mindannyian a tutti tippet: miként nem lehet ezerért valódi aranygyűrűhöz jutni a piaci gagyizóktól — legfeljebb rézből készülthöz, ami viszont ennyiért méregdrága —, ugyanúgy képtelenség ez a növényvédő szerrel is. Kétségtelen, hogy lehet valami szemtelenül olcsó is meg jó is, de akkor az egész biztosan lopott holmi, aminek a megvásárlója kimeríti az orgazdaság bűntettét. Van egy jó hír A végére egy jó hírrel, s egy jó tanáccsal is szolgál Sallai Pál: — A növényvédőszer-visz- szaélések felgöngyölítésében megkezdődött a közös munka az állomás és a rendőrség között. Hagyományosan jó a kapcsolatunk a megyei nyomozó szervekkel, akiknek az erre a területre újabban kiterjedt munkáját mindenben segítjük is. A másik dolog, hogy csak az ellenőrzött helyről történő szervásárlás a biztosítéka annak, hogy elkerüljék termelőink a Bács megyei szőlős kollégáik tavalyi szomorú sorsát. Ö rdögi kör ez, szomszéd. Ha szedem a gyógyszereket, nem ihatok, ha pedig iszom, nem szedhetem a pirulákat. Ebbe bele lehet őrülni. így aztán legtöbbször kiváltom a gyógyszereket, mert hogy az nekem ingyen van, közgyó- gyos vagyok. Aztán söprőm be a szemetes vödörbe. Eddig ez volt a gyakorlat. De nemrég valaki, egy sorstársam ki- okosított. Ki tudja hányszor hallotta a türelmes szomszéd az unalomig ismert monológot. Közbevetni bármit is értelmetlen lett volna. Ha jó harminc-negyven éve nem tudott leszokni az alkoholról a kedves szomszéd, talán most néhány intő, figyelmeztető szóra le tud mondani a napi mámorról? Egyszer aztán a szomszéd mégis megtalálta kérdezni, milyen pirulákat rendelt az orvos, amiket sorra kidob a szemétbe. Hát vannak még véletlenek. Ugyanazt a gyógyszert írta fel az orvos rendszeresen az Boldogságpirulák alkoholista szomszédnak, amit neki is szednie kell. — Fiacskám, lenne egy ötletem — fordult egy eléggé depressziós hangulatban a férjéhez a józan szomszéd felesége. Gondos, asszonyt precizitással kiszámolta, az utóbbi idobén havonta háromezer forintot költenek gyógyszerre. S mivel csak a feleség dolgozik, a férjét évekkel ezelőtt leszázalékolták, a családi kiadások húszharminc százalékát teszik ki a pirulák. Eddig az étkezésen és a gyógyszereken próbáltak meg spórolni, de ennek is van határa. A férjnek nélkülözhetetlenek a gyógyszerek, amelyek az újabb drágulás után már havonta négyezer fölé emelkedtek. — Arra gondoltam, kössünk üzletet a szomszéddal — állt elő az ötlettel az asz- szony. — Ok úgyis ingyen kapják, mi nem bírjuk megfizetni a miénket. Ok szeretik az italt, de nincs rá elegendő pénzük. Mi nem iszunk alkoholt, de életben akarunk maradni. A férj töredelmesen bevallotta: már az ő fejében is megfordult a gondolat. Különösen, amikor az alkoholos szomszéd legutóbb azt mondta, hogy az egyik ivócimborája kiokosította, mit lehet kezdeni az eddig kidobált pirulákkal. Kiderült egy következő beszélgetésből: az italozó szomszéd a kocsmában cseréli alkoholra a drága gyógyszereket. Es az üzletet megkötötték. Fele-fele alapon jött létre az egyezség. A munkanélküli, alkoholista szomszéd ingyen kapja az egyébként számára is igen szükséges gyógyszereket, de mivel úgysem él vele, átadja a teljes összeg feléért a rászoruló szomszédnak, így mind a ketten jól járnak. A praktikus feleség kiszámolta, nem volt épp nehéz, hogy havonta kétezer forintot spórolnak meg a szomszéddal kötött üzlet jóvoltából. Egy kicsit bántja ugyan őket a lelkiismeret, hogy az alkoholista szomszéd a pirulák nélkül tovább gyengíti az amúgy is lerobbant szervezetét, de ők nem tehetnek róla, ha valaki az önpusztításnak ezt a módját választja. C sak azért izgulunk, hogy sokáig éljenek a szomszédok — mondta a feleség a rokonoknak, barátoknak. — Addig is szedjük a boldogságpirulákat. Mért így neveztük el az olcsón kapott gyógyszereket. Boldogságpirulák, mert az árából, ha néhány percre, órára is, az alkoholista szomszéd boldognak érezheti magát. De boldogok vagyunk mi is, hogy féláron jutunk a drága pirulákhoz. Csak az isten tartsa meg, sokáig, jó egészségben az iszákos szomszédot. Lehet, hogy ő még pirulák nélkül is túl fog élni bennünket? »fi NézoBont Adatvédelem Kováts Dénes-» j em lehet úgy infor- l\J mációt kiadni a 1 Y rendőrségnek, hogy azok alapján azonosítható legyen egy-egy ügy szereplője, akár a gyanúsított is— derült ki a megyei rendőrfőkapitány sajtótájékoztatóján. Erre legutóbb az adatvédelmi biztos levele adott iránymutatást, konkrét — nem megyei — példa alapján. Furcsállottuk is az anonimitást, ezért nem tudjuk megnevezni a három elhangzott ügy gyanúsítottjait. Személyiségvédelem és az ártatlanság vélelme. Két kulcskifejezés, melyre napjainkban egyre többet hivatkoznak. Többnyire a bűnelkövetők. Mert a jelek szerint mostanában több jog és védelem illeti meg a bűnözőket illeh’e bűnösöket, mint a sértetteket és áldozatokat. Furcsa helyzet... Bizonyos szempontból elfogadható az érv, hogy amíg valakit el nem ítél a bíróság, addig ártatlannak kell tekinteni. Más kérdés persze, hogy egy-egy ügy mennyi idő alatt ér véget. Tudunk példás esetekről, amikor valóban gyorsan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai, máskor — különböző okok, érdekek miatt — meglehetősen hosszú ideig húzódnak el az eljárások. De a néző, hallgató, olvasó, érdeklődő adatokat, tényeket vár, mégpedig joggal. Ezért nem érthető azok vélekedése, akik szerint egy sort se lenne szabad leírni mindaddig, míg nem születik meg az ítélet. Jól tudjuk, lehet csütni- csavarni a dolgokat, bújtak már ki bűnösök a vád alól, mert nem állt, nem állhatott rendelkezésre elegendő bizonyíték elítélésükhöz. De azt azért nem lehet elvárni, hogy ha valaki — legyen közismert személy vagy egyszerű állampolgár — rendőrre támad, nekihajt a gépkocsinak, korrupció gyanújába keveredik, az kapjon teljes anonimitást. Mert az esetek döntő többségében nem zörög a ha- raszt, aki igazán ártatlan, arra a gyanú árnyéka sem szokott vetődni. At kellene kissé gondolni azt az adatvédelmet, a sértett, és nem a bűnözők jogait erősítendő... Kommentár Palackposta Ferter János karikatúrája Húsz százalék Nagy István Attila y j alantikor réges-ré- 1 / gén, amikor még \ többet törődött a hatalom az alattvalók érzékenységével, hosszas előkészület után született meg a döntés egy-egy árucikk vagy szolgáltatás árának az emeléséről. Igaz, voltak, akik huszonnégy órával korábban értesültek a bejelentés időpontjáról. így volt módjuk telehordani a hombárt liszttel, megrakni hússal a fagyasztót, színültig tölteni minden edényt benzinnel. Mára már csak a benzináremelésen hördül fel az ország, a többihez lassanként hozzászoktatták. Tudomásul vettük mindannyian, hogy így működik a piac: egyszer emelkednek, máskor meg süllyednek az árak. De valamiképpen még mindig megmaradt az indoklás kényszere, mintha derűssebb lélekkel venné tudomásul az ember, hogy megint többet kell fizetnie a benzinkútnál. A legnagyobb érv az volt, hogy Ausztriához, Svájchoz képes még mindig húsz százalékkal olcsóbban tankolhatunk. Ilyenkor törik össze az ember bordája a röhögéstől. S ha levegőt kap, újra és újra megkérdezi (persze csak önmagától), hogy vajon miért csak a termékeket és a szolgáltatásokat hasonlítják össze, akik így adják el az áremelést, a bérek miért maradnak ki? Az emberek ilyenkor végtelenül bölcsen gondolkodnak. Lehetséges, hogy Ausztriában húsz százalékkal többért lehet jóllakatni az autót, de egy liter üzemanyag áráért csak feleannyi ideig kell dolgozni, mint Magyarországon. Ez pedig jobban kifejezi a ráfordítást, mint valamilyen elvont összehasonlítás. A szembevetés ráadásul sért is, hiszen azt sugallja, hogy az állam még mindig atyáskodik, gondoskodik rólunk, holott mindnyájan tapasztaljuk, hogy alig van az életnek olyan területe, ahol ne kellene teljes árat fizetni azért, amit meg akar szerezni az ember. I Páll Géza tárcája