Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-23 / 120. szám

1996. május 23., csütörtök HATTER IMpsztosI^ Pát fo tőetűdje Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A köz­hasznú foglalkoztatás és a munkanélküliség fogalmá­val, keserű valóságával szin­te egyszerre voltunk/va- gyunk kénytelenek ismer­kedni. Közmunkássá válhat, aki a járadékos, a jövede­lem pót lös időből is kikerül, s nincs más lehetőség számá­ra, mint csekélyke bérért a köz érdekében dolgozni. A másik, újabb kategóriába azok tartoznak, akiknek szep­temberig össze kell gyűjteniük meghatározott mennyiségű igazolt munkaviszonyt ahhoz, hogy ki ne essenek az ellátás­ból. Mi lesz azután? A megyei munkaügyi központ munkatársának készséges fel­világosítása szerint kétezer és 1500 érintettről van szó a me­gyében. Hatvan százalékuk — javarészük képzetlen — a tele­pülések kommunális munkái­ban vesz részt, köztisztasági, karbantartási, javítási felada­tokat lát el. Néhány százan vannak, akik az egészségügy­ben, a közoktatásban kaptak ideiglenes állást. A közhasznú munkások bérének 70 százalé­kát a munkaügyi szervezet, 30 százalékát az önkormányzatok fedezik. A réteghez tartozók éppen fele szakképzetlen, a nyolc ál­talánost, vagy még azt sem vé­gezte el. Egyharmaduk szak­munkás. Tavaly a közhasznú foglalkoztatottak támogatásá­ra csak Szabolcsban több mint 300 millió forintot költött az állam. Elhanyagolható a diplomá­sok száma — tudtam meg. Épp közülük volt szerencsém találkozni két hölggyel és egy férfival. Más-más indíttatás, más-más személyiség. Az a közös bennük, hogy keljfel- jancsiként a nyíregyházi csa­ládsegítő szolgálatnál jutottak átmeneti segítséghez. Ennek kezdete esetükben március 1, a vége november 30. Arra a kérdésre, hogy a kilenc hónap Közhasznú munkások a Kálvin téren után mi lesz, ki-ki tempera­mentuma szerint vagy a vállát húzta meg, vagy a fejét ingatta lemondóan. Mindenesetre na­gyon aktívan dolgoznak. Fize­tésük kétségtelenül több, mint a járadék, bruttó 25 ezer. Szá­mukra roppant értékes összeg. Ottjártamkor épp pszicholó­gus vezetésével tréningeztek a többiekkel együtt. Azt „hely­zetgyakorolták”, „szituációjá- tékozták”, hogyan kell tár­gyalni azzal, akit szponzornak kiszemeltek. Nem adták nevü­ket a riporthoz, bár a két nő nem érzi stigmának, megkü­lönböztetésnek, szégyenteljes­nek a helyzetet, mégis valami­ért, talán a család, a gyerekek miatt... Kamatos kamatok Egyikőjük óvónőképző főis­kolát végzett, szintén munka- nélküli férjének is két diplo­mája van. Tizenhét évi mun­kaviszony után fogtak vállal­kozásba. amibe bele is ölték minden tartalékukat. Nem jött be. Még egy évig fizetniük kell a vállalkozói hitel kama­tos kamatait. A közmunkásfizetés egy az egyben a bankba vándorol. Felháborodottan teszi fel egy­más után a kérdéseket: a vál­lalkozó is megbukhat, különö­sen, ha becsületes, már a kez­detekkor szorongatják, nem elég neki, hogy tönkremegy, még munkanélküli-segélyt sem kaphat...?! Úgy értékeli, bár láthatóan igencsak ért a családgondozáshoz, s roppant talpraesett, kreatív, teljesérté­kű munkatársnak is érzi ma­gát, hogy a kilenc hónap alatt végig lebeg a kard a fejük fe­lett. A család reakciója az volt: munka? Biztos fizetés, ha egy darabig is. A semminél jobb, tehát azonnal elvállalni! Az in­tézmény profilja megengedi, hogy legalább a pályán marad­jon. A munkát élvezi, a pénz meg? Hát ennyi. Szerencse, amikor még jó világ volt, minden tartós fo­gyasztási cikkel felszerelték magukat. A kertben megterem minden, egy paprika sem veszhet kárba, s hogy a szom­széd, a család szolidáris, ez so­kat segít. Amire szükségük van, azt lehetőség szerint pénzforgalom nélkül kell le­bonyolítani. így valósult meg a hat láda almáért egy fél disz­nó modem barterüzlete. M. eredeti végzettségét te­kintve mérlegképes könyvelő és számítógépes rendszerszer­vező. Amikor márciusban jött a lehetőség, már négy éve, hogy nem volt munkaviszo­nya. Elvált, gyermekét egye­dül neveli. Aki bár kamasz lány, hál' istennek, megértő, nem követelőzik. Balázs Attila felvétele Szerinte a közmunkások nem mind sárgamellényesek, lám itt vannak például ők. A kliensek nem tudják, hogy ők azok, nem is igen érdekli őket. Ott van a szituációnak egyedü­li előnye, hogy empatikusak a rászoruló családokkal, hiszen ugyanazokat az embert próbá­ló időket ők is megélték már. S meg tudják értetni velük, hogy az egyszeri támogatás soha­sem megoldás, minthogy a tar­talékok fokozatos felélése is a lejtő teteje. Önszorgalomból A háromdiplomás elvált tanárt kifejezetten irritálja a szókap­csolat. Nem is igen érti, hogy lehetett ilyet egyáltalán kita­lálni. Mint ahogy én meg azt nem tudom felfogni, hogy egy ilyen jól képzett értelmiségi hogy-hogy nem tud elhelyez- kezdni... Ő nehezen tudott rám időt szakítani, éppen szponzorokat gyűjtött, majd korrepetálandó gyerekek vártak rá. Aktív munkaerő különben, most ép­pen önszorgalomból tanul­mányt ír az alkoholizmus és a társadalmi változások kapcso­latáról, s gyártja a pályázato­kat. Világfelfogása sajátos, amikor fizetésről, megélhetés­ről faggatnám, csak legyint. — Többet adnék magamból — mondja —. ha hagynák. Hat láda alma egy fél disznóért Diplomás közmunkások • Az egyszeri támogatás sohasem végleges megoldás ■Mk m erm ^ ■ w m* H Izzasztó Kovács Éva A kormány nem szau- názik — mondta Horn Gyula minisz­terelnök a minap arra a kér­désre válaszolva, ugyan mi­ért kell egy miniszterelnöki hivatalba szauna. Csak nem azért, mert a kormány tag­jai, a magas rangú tisztség- viselők magvas teendőik kö­zött még ilyesmire is tudnak időt szakítani? Mert az tény, a miniszterelnöki hivatal­ban tüzet okozott az éjszaká­ra is bekapcsolva felejtett szauna. A kormány tehát nem sza- unázik, keményen dolgozik — hallhattuk, s csendben hozzátehetjük: izzad olykor szauna nélkül is. Izzaszt ja a számtalan, megoldásra vá­ró országos probléma, a gazdaság nehéz helyzete, a feketegazdaság elleni küz­delem. az olaj árának eme­lése, a gabona drágulásá­nak esetleges bekövetkezé­se, s akkor még a külpoliti­káról, a köröttünk rendre fellángoló kisebb-nagyobb háborúkról, harcokról, a szinte egyetlen fuvallat­ra feltámadó rőzsetüzekről még nem is beszéltünk. Lát­ható, tennivaló is, gond is van az országban éppen elég, dologidőben egy ilyen históriának legfeljebb a kis hírek között, netán a bul­várlapokban, nem pedig a parlamentben lenne a he­lye. Merthogy ott került szóba. Az egyik ellenzéki párt jó ürügyként használta fel a tűzesetet arra, hogy napirend előtt a tárgyban szót emeljen, s ezzel fontos dolgoktól vegye el az időt. Pedig kár a percekért, s szerencsére ezt a felelős­séggel gondolkodók — le­gyenek kormányon vagy el­lenzékben — nagyon is jól érzik. Szép példáját láttuk ennek a minap, s remélhe­tőleg látjuk még a jövőben is. Az alkotmánnyal kapcso­latos parlamenti vita előtt például a koalíció kijelen­tette: nem él vissza túlerejé­vel a tárgyalások során, de a téma fontosságára való tekintettel mérsékletet vár el az ellenzéktől is. Aki komolyan veszi az or­szág sorsát, a képviselősé­get, az nem cselekedhet másképp. Az az Országhá­zat munkahelynek, nem pe­dig pódiumnak, olykor cir­kuszi porondnak tekinti. Kommentár Esély fiataloknak Galambos Béla A pályakezdő munka- nélkülieket segíten­dő, új támogatási rendszer bevezetéséről dön­tött a kormány. Megszünteti nyár közepétől ennek a fia­tal korosztálynak eddig nyújtott munkanélküli-se­gélyt, s az erre elkülönített négymilliárdot arra hasz­nálja majd föl, hogy az ál­lástalan ifjak elhelyezked­ve kellő munkatapasztalatot szerezhessenek. Szükség volt a határozott intézkedésre, hiszen az el­múlt év második felében or­szágosan hatvanegynehány ezer fővel tetőzött az elhe­lyezkedni egyáltalán nem tudó pályakezdők száma. Bővül is a támogatásra jo­gosultak köre, miután júli­ustól pályakezdő munka- nélkülinek számítanak a 25. életévüket még be nem töl­töttek, felsőfokú végzettség esetén a 30 év alattiak, ha még nem merítették ki a se­gélyfolyósítási időt és elhe­lyezkedésük érdekében ké­szek együttműködni a mun­kaügyi szervezettel. A gondoskodásra szoru­lók megnövekedett száma mellett a most megtett lépé­seket sürgette az a tény is, hogy a pályakezdők eddig meglévő munkanélküli-se­gélye egyértelműen ellenér­dekeltté tette a fiatalokat a munkavállalásban. Külö­nösen az alacsony iskolai végzettségűek érezték!érzik úgy, hogy számukra nincs hely a Nap alatt. Az új program a bizonyos értelemben zsákutcába tor­kolt segélyezés helyett, a megfelelő munkatapaszta­lat megszerzéséhez, ezáltal egy jobb életstarthoz pró­bál segítséget nyújtani. A munkaügyi központok az érintett fiatalokkal együtt­működve dolgoznak majd ki személyre szabott pályára- állítási tervet, amelyek alapján ajánlanak munka- lehetőségeket az érintett pályakezdőknek. Ha három hónapon belül nem tudnak elhelyezkedni, választhat­ják a legígéretesebbnek tű­nő gyakornoki foglalkozta­tást. Ennek során az állam 9 havi bérköltséggel támo­gatja a pályakezdőket leg­alább négy órában, s egy éven át foglalkoztató mun­kaadókat. Ugyanilyen tá­mogatást kapnak azok a vállalatok is, akik a friss szakmunkásokat 9 hónapon át 6 órában alkalmazzák. Egy lehetőség a közhasznú munka is, aminek ezután megnövelt költséghányadát fizteti az állam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom