Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

1996. május 22., szerda HATTER Ma már nem Bábolna a példa Legyen bármilyen is az ideológia, hajói művelik, a föld jó termést hoz Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Másfél évtizede az egész ország megismerte Burgert Róbert nevét: az agrárszakma azért, mert vezetésével világraszó­ló eredményeket ért el az egykori Bábolnai Állami Gazdaság, a közvélemény pedig azért, mert a Közép- Kelet-Európában ő volt az első ember, akivel beszállítói szerződést kötött az igényes­ségéről híres amerikai McDonald’s. Jelenleg tanácsadóként vesz részt a kormány agrármoder­nizációs programjának kidol­gozásában. E mozgalmas élet- útra visszatekintő szakember az Agrárkamara megyei szer­vezetének meghívására me­gyénkben járt, s mutatta be itt a hazai agrárfejlesztési elkép­zeléseket. Térségi integráció □ A bábolnai sikertörténet után a rendszerváltással hirte­len eltűnt a porondról. Csak nem fordított hátat a szakmá­nak? — Csupán korábbi munka­helyemmel szakítottam, de a szakmától nem távolodtam el, s nyugdíjasként a mai napig tisztelem és művelem a ma­gam módján. A rendszervál­tást követő mezőgazdasági termelésben viszont nem vet­tem részt, a rombolás nem az én tisztem volt. Most azonban az építés szándékát is felfedez­ni vélem a kormány törekvése­iben, így felkérésre tanácsadó­ként szívesen segítek a mező- gazdaság talpraállításában. □ Mintául Bábolnát hozza tarsolyában? — Isten őrizzen bárkit, hogy Bábolnát másolja le a mai me­zőgazdaság fejlesztésénél. Bá­bolna ugyanis országos integ­rációt valósított meg, egy ilyen szervezet pedig mindig kacérkodik a monopolizmus­sal. Ma már a térségi integráci­ót, a térségi fejlesztéseket kell Burgert Róbert erősíteni. Más szóval: negy­ven év alatt fölülről építettük az országot, s ennyi jött ki be­lőle. Most jó lenne, ha megta­nulnánk alulról építkezni, amelyben az emberek, a sze­mélyiségek adják a pillért, s nem a határozatok. A kormány agrárfejlesztési törekvéseiben is ez az elv érvényesül, s ezt egyre több törvényben kifeje­zésre is juttatja. □ Bábolnán egyébként mi volt a siker titka? — Nem történt ott semmi rendkívüli, csupán a termelési folyamat minden láncszemét összekapcsoltuk úgy, hogy minden szem egyforma erős maradjon. A mondás is azt tartja: minden lánc olyan erős, amilyen erős a leggyengébb láncszeme, vagyis az összes részterületet összehangolásá­val és egyensúlyban tartásával lehet csak zavartalan a terme­lés, érhető el eredmény. Óvatos kapcsolat □ Azért nem volt ez ilyen egy­szerű dolog akkoriban. — Az a ritka helyzet állt elő, hogy az amerikai partnerekkel az Egyesült Államokban pró­Harasztosi Pál felvétele báltuk megcsinálni azt, ami Bábolnán valóban világraszó­ló eredményeket produkált. Az első magyar-amerikai kö­zös vállalatot is megalapítot­tuk, amely ragyogóan műkö­dött, ám a hazai reformokat 1972-ben ideológiai alapon megtörték. Pedig akkor is mindenben a jó elérését han­goztatta mindenki, csak éppen megmagyarázták: jó kizárólag a Szovjetunióból jöhet. Az óvatos amerikai kapcsolataink persze fényt derítettek elemi igazságokra, s kiderült: az a traktor mégiscsak jobb, mint a szovjet és folytathatnám a ve­tőmagon keresztül a sort. Ezért vissza kellett húzód­nunk, de így is megcsináltuk az iparszerű kukoricatermesz­tési rendszert, amelyet követ­tek más rendszerek is. Bármi­lyen az ideológia, ha értő ke­zekben van a mezőgazdaság, a föld terem. □ Eredményeit termelésben elért szakemberként milyennek látja a mezőgazdaság jövőjét? — A mezőgazdaság újra építése nem lehet vita tárgya, csak éppen a hogyan kérdésre adnak másféle választ a meg­kérdezettek. Sokan álmodnak a kolhozosításról, még ha nem is ilyen nevet kapna a folya­mat, néhányan a régi állami gazdaságokat sírják vissza, míg megint mások a kis far­mergazdaságok mellett törnek pálcát. Közben pedig kiderült: önmagában egyik változat sem alkalmas egy modernizá­ciós programhoz. Az elmúlt néhány évben kisvállalkozá­sok tömege ment tönkre, s bu­kott meg nagyon sok dolgozni akaró fiatal, lelkes szakember, mert nem működött az agrárfi­nanszírozás rendszere. A zűr­zavaros helyzet lassan tisztul, s az a kérdés: hogyan tudunk a saját szükségleteinknek meg­felelően termelni. □ Az agrárfejlesztésnek mi­lyen esélyekkel vág neki egy olyan térség, mint megyénk? — Tartalmas és tanulságos gondolatcserére került sor, meglepődtem azon, milyen praktikussággal és célratörés­sel mutatták be a szakemberek a helyi lehetőségeket, amelyek többsége meg is valósítható. Napjainkban az egyik oldalról a magánembertől a nagyválla­latig mindenki panaszkodik arra, hogy nincs elegendő pénz. A másik oldalról viszont a pénzintézetek nehezménye­zik, hogy van pénz, de nincs kinek odaadni abban az érte­lemben, hogy kevés a megfe­lelő, tisztességes profitot ga­rantáló projekt. Van akaraterő — Megkockáztatom: ma talán több pénz áll rendelkezésre, mint a projektekben megfo­galmazott és realizálható igény. S bár csak a megfelelő­en megtervezett beruházások nyerhetnek támogatást, a nyír­egyházi beszélgetésünk mégis pénzt ér, mert kiderült: itt vannak realizálható lehetősé­gek és kiaknázásukhoz van elég akaraterő. A mai Magyar- ország ez utóbbiból szenved a legnagyobb hiányt, pedig ahol van elszántság, ott előbb- utóbb pénz és eredmény is lesz. y—f Inökválasztásra gyüle- B-f kezeit a kutyafalka. 1—J Minden szabályosan, jogszerűen zajlott. A jelölte­ket gondosan, nagy alapos­sággal átvilágították. A főbb szempontok között szerepelt a fajtatisztaság, a hűség, az erő, az ügyesség, s természetesen a macskákkal szemben tanú­sított kérlelhetetlenség. S per­sze az életkor is számításba jött. Kutyakölyköknek azért mégsem lenne illendő odaítél­ni a rangos címet. A jelölőbi­zottság tekintélyes elnöke ékesszóló ugatással ecsetelte a három jelölt érdemeit. — Hölgyeim és uraim — kezdte mondókáját, ugyanis a rendszerváltás óta a ku­tyáknál is ez a bevett megszó­lítás. — Három jelölt közül kell választanunk, de mivel jogállamban élünk, bárki előterjesztheti a saját jelölt­jét és majd dönt a kutyák okos gyülekezete. Nekem, mint elnöknek, pártatlannak kell maradnom. Senkit nem akarok befolyásolni a titkos szavazásnál, de engedtessék meg egy rövid megjegyzés. Mind a három jelölt méltó a megtisztelő címre, én mégis az általunk ismert és nagyra- becsiilt, az ismert farkas ősöktől származó és nem eléggé elítélhető módon, az emberek által kíméletlennek Kutyavilág nevezett jelöltünket állíta­nám a dobogó felső fokára. Olyan világban élünk, ami­kor kemény, határozott, me­nedzsertípusú vezetőkre van szükség. Hogy ezt az elcsé­pelt szót kölcsönözzem az emberek szóhasználatából... Néma csend, majd éktelen ugatás fogadta a bejelentést. Különösen a második számú jelölt, egy csúnya korcs szim­patizánsai tépték a szájukat és egymás száját. Diszkrimi­nációval, elfogultsággal, sőt némelyek kifejezetten etni- kumellenességgel vádolták a jelölőbizottságot. Az egyik vehemens felszólaló, termé­szetesen ő is korcsok család­jából való, korrupcióval is meggyanúsította az előter­jesztőket, mondván, egy na­gyobb konc ígéretében felad­ták a kötelező pártatlanságu­kat. Csak a harmadik jelölt szurkolótábora hallgatott mélyen. Egy halk morgás nem sok, annyi sem jött ki a szájukon. Ugassatok csak, amikor majd belefáradtok, jövünk mi — gondolták bölcsen. A har­madik jelölt egy aprócska eb volt, az emberek maguk kö­zött játékosan zsebkutyának nevezték. De nem akadt olyan járókelő, akit a szőr­mék ne ugatott volna meg, ne akart volna belecsimpasz­kodni. A harmadik számú je­lölt az esélytelenek nyugal­mával hallgatta a hercehur­cát, a sok szennyet, amit az ebek egymásra zúdítottak, hogy meggyőzzék a másikat a saját kedvencük rátermett­ségéről... — Uraim és Hölgyeim — intette volna rendre az egy­más torkának eső vitázókat az elnök —, legyünk tolerán­sak. A demokrácia nem jelent anarchiát, zűrzavart, vagy netán egy hangosabb csoport által kreált diktatúrát. Visel­kedjünk... ...de senki nem figyelt a szavára. Elszabadult a po­kol. A vitázó csoportok tagjai egymás torkának estek, hiá­ba rázta a csengőt az elnök, hiába pásztázta a csatázókat a tévékamera, a kutya sem fi­gyelt rájuk. Vad indulatok kerítették hatalmukba a de­mokráciától megrészegült ebeket. Csontok törtek, bun­dák szakadtak, folyt a vér, szaporán fordultak a sérül­tekkel a mentők. S miután alaposan kidühöngték magu­kat, mintegy varázsütésre né­ma csend ülte meg a termet. Végre elkezdődhetett a titkos szavazás. — Győzött az esélytelen harmadik — fogta rövidre a bejelentést a szavazást fel­ügyelő elnök, majd átadta a szót az aprócska kutyának, az új elnöknek. Am mire a nagyhatalmú kiskutya elkezdte volna expo­zéját, percek alatt kiürült az ülésterem. Senki sem volt kí­váncsi a kiskutya nagy prog­ramjára. Belefáradtak, úgy gondolták, ők elvégezték a dolgukat a választáson. Siet­tek haza tévét nézni. Este a híradóban hallgatták meg, hogy a falka új főnöke a na­gyobb konc helyett vért és könnyeket ígért nekik. Olyan kutyavilágot, amilyet az el­lenségének sem kíván az em­ber, azaz a kutya. Egyedül annyi szüremlett ki az elnök szavaiból, ami némi fényt jelenthet az alagút végén, amely szerint bár a kutya ugat, a karaván azért halad. A közvéleménykutatások szerint egyre több meg­bánó vélekedik azó­ta akként, inkább kevesebbet ugatnának, ha tudnának, ettől gyorsabban haladna a kara­ván. De maguk is sejtik, a do­logban valami sántít: milyen demokrácia lenne az, ahol már ugatni sem érdemes... A harmadik Esik Sándor zilárd a bizalmam a V belügyminiszterben, kJ jelentette ki Horn Gyu­la a koalíciós egyeztető bi­zottság hétfői ülésének szü­netében, a sajtótájékozta­tón. Ezt a mondatot legalább olyan izgalmas volt végig­hallgatni, mint azt, amelyik­ből megtudhattuk: már nem ragaszkodik a nyomozóhi­vatal felállításához. Mondtam is magamban, ez az ember tud visszavo­nulni. Hiszen egy hete még leszólta a belügyminisztéri­um munkájának hatékony­ságát, az ominózus hivatal felállítását pedig nagyon keményen végig akarta vin­ni. Végül is igaza volt. Ami­kor a vezető koalíciós erő tekintélyét Haller-féle ügyek tépázzák, a Hujber- vezette orosz adósságmene­dzselési affér borzolja a hopponmaradt importőrök idegeit, tényleg nem ártana a gyökerekig leásni. Végül is nem várható el mindenki­től amit Palotás csinált, hogy önként levonul a poli­tika színpadáról. És akkor még nem beszéltem azok­ról, akik fel sem jöttek arra a bizonyos színpadra. Akik­nek most szinte hallani a nevetését. Jól összeugrottak a koalíciós partnerek, és to­vábbra sem veszélyezteti komolyabb bűnüldöző erő a feketegazdaság sötét egét hajnalhasadással. Mert Horn Gyula sejt­hetően eme senkiföldjére akarta volna küldeni felállí­tandó gyorsreagálású erőit. Itt van azonban ez a fránya alkotmányosság. Meg a meglévő bűnüldöző szerve­zetek tekintélye. És még ki tudja mi van itt. Azt tudjuk, hogy mi nincs: a legjobb szándékok ellenére sincs megfelelő törvényi háttere a leleplezésre irányuló tö­rekvéseknek. A parlament­ben túl sok idő megy el szó- csépléssel, meddő csatáro­zásokkal a kormány és az ellenzék, valamint a koalí­ció két szárnya között. A fegyvernél erősebb a jog, a különleges nyomozóhiva­talnál a következetes és ha­tékony törvény. Tölthetek? Kösz... Többet már nem fogyasztunk... Ferter János rajza Kommentár Válaszút előtt Balogh József ■y j-ajon lehet-e még le- 1 / dolgozni valamit ab- V ból a hátrányból, amit az önkormányzatoknak oko­zott az Állami Vagyonügy­nökség a Tigáz privatizáci­ójával? Holnap eldőlhet. A részvények és a természetes vagyon gazdái találkoznak a privatizáció óta legna­gyobb tulajdonnal rendelke­ző olasz társaság képviselő­ivel, s vagy tulajdonostársai lesznek az önkormányzatok, vagy hozzájutnak ahhoz a pénzhez, amit a hálózat ki­építésekor befektettek. Nem véletlenül mondta több tanácskozáson is kriti­káinak megfogalmazásakor a megyei közgyűlés elnö­ke: a vagyonügynökség nem nemzeti, hanem állami pri­vatizációt hajtott végre, amikor a vállalkozókat, a lakosságot és az önkor­mányzatokat kiszorította, vagyonukat forgalomképte­lenné tette, hogy az állam pénzhez jusson. Az már az elmúlt napokban is kide­rült, hogy a felértékelődés elkezdődött, hiszen a Posta­bank és az OTP olyan aján­latot tett az önkormányza­toknak, amivel visszasze­rezhetik pénzüket, s addig is hitelhez juthatnak. Lehetne most mérlegelni — nyilván mérlegelik is —, melyik ajánlat hoz többet a konyhára. Egy dolgot azon­ban nem mérlegelhetnek. Azt, hogy együtt, vagy egyen­ként lépnek, hogy közösen, vagy külön adják el vagyo­nukat, részvényeiket. Mert ez sok önkormányzat anya­gi összeomlásához vezetne. Elég felemlegetni a vízmű sorsát és történetét, az ta­lán elegendő figyelmezte­tés. Akkor is az volt az első álláspont: együtt kell ma­radni a vagyonnak és a szolgáltatásnak. Voltak azonban önkormányzatok, amelyek hatalmuk, nagysá­guk kifejezőjének tartották, hogy valamilyen vállalattal rendelkezzenek, s mint ki­derült, nem csak a szegé­nyebbekkel, a kisebbekkel toltak ki, nekik sem vált va­lóra az olcsó szolgáltatás hiú reménye. A holnapi megbeszélésen ismét válaszút elé kerülnek az önkormányzatok: csak saját érdekeik fontosak, vagy tudnak egymásért, a szomszéd falu lakóiért is szolidaritást vállalni. * ir^3'•4'*Tií 4H

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom