Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
pán tizenkilenc megyéből, no és természetesen Budapestből álló országunk szerkezete nem annyira bonyolult, hogy akár „puskázás ” nélkül ne lehetne hajszálpontosan azonosítani egy megyét. Főleg szőkébb hazánkat, Szabolcsot, amely egy sor tekintetben, akaratán és szándékán kívül „gondoskodott” arról, hogy ne szürküljön bele a megyék mezőnyébe. Nem szürkültünk el, hanem egyenesen belefeketedtünk az ilyen-olyan statisztikák szerinti színes országos kor-kórképbe. Élenjárók vagyunk ott, ahol hátul kullogni lenne jó, és fordítva. A különböző értelemben kettészakadt hon a keleti országrészben tovább szakadozik, mi pedig eközben csak tépelődhetünk! Lassan odajutunk, hogy a remélt felzárkózás csekélyke esélyét is elveszítjük. Némely, a téma igazi szakértőjének számító prominens személyiség szerint, a (zömmel külföldi) hőn áhított tőkét megtestesítő multikat is csak azok a területek érdeklik igazán az országunkból, amelyek a fővárostól egy óra alatt könnyedén elérhetünk. E tekintetben nem csupán évekkel, évtizedekkel maradtunk le a fejlettebb régióktól, hanem még plusz két és félórával is. S ez igen hosszú idő, még történelmi léptéket használva is. Egy kérdés persze nem hagy nyugodni azóta sem. Gyermekkorom kedvenc olvasmányai közé tartozott az akkor is, de szinte manapság is elérhetetlen távoli fővárosunk — mellesleg valóban mesés szépségeit — bemutató kiadvány: a „Hazánk szíve, Budapest” című könyv. Namármost, ha egy ország — egyébként joggal — tekint úgy székes fővárosára, mintha az a szíve lenne, akkor vajon a test melyik, már-már gyógyíthatatlan szerve, része sanyarú sorsú megyénk? Kovács Bertalan MAGÁNVÉLEMÉNY Hátuljárók Aligha tűnt fel sokaknak az az apró — bár az érintetteket bizonnyal bosz- szantó — baki, amelyet egyik vezető országos napilapunk címoldalán szúrtam ki a minap. Az újság címlapján csinos és színes térkép jelent meg picinyke országunkról. A megyehatárokat is világosan elkülönítették, külön színezték, hogy a jámbor olvasó tisztán és világosan láthassa, saját megyéjében hogyan is alakul mostanság a munkanélküliek aránya. Egyszóval minden szép és jó volt, vélhetően a számadatok is tükrözték a valós helyzetet. A gond csupán az volt, hogy a térkép készítői nemes egyszerűséggel felcserélték egymással Hajdú-Bihart és Szabolcs-Szat- már-Bereget. Valójában nem érdelmelne különösebb figyelmet az egész ügy, bár a csuKovács Éva Nehezen szokj uk, pedig előbb-utóbb kénytelenek leszünk tudomásul venni: a szociális juttatások, az e címen adható támogatások lehetősége és mértéke egyre csökken, ha úgy tetszik, szűkül, esetenként záródik a kör. Ennek oka, hogy fokozatosan laposodik a kormány pénztárcája is, adni meg csak abból lehet, ami van. Mindezek a tények is magyarázzák, hogy az 1993. évi III. törvény, mely a szociális juttatásokról szól, immáron a negyedik módosítást élte meg akkor, amikor nemrég újabb változtatások után életbe lépett. Hosszú évtizedek után a jelenlegi az első olyan törvény, mely a szociális igazgatásról és ellátásról (is) szól, s amely egyértelműen kimondja: az állampolgárnak mihez, milyen feltételek mellett van lehetősége és joga. A törvény lényege: a helyi önkormányzatokra bízza, hogy helyben, egyes ellátások keretében kit is tekintenek valójában rászorulónak. Melyek a konkrét szigorítások, milyen szempontok érvényesülhetnek a szociális juttatások odaítélésekor, milyen újabb gondok és örömök terhelik a törvénymódosítás után az önkormányzatot? Mindezekről kérdeztük dr. Illésné Erdős Juditot, Nyíregyháza önkormányzata szociális irodájának vezetőjét. — A törvénymódosítás legfontosabb lényege az — mondta a bevezetőben —, hogy a benne foglaltak szerint ezentúl a szociális juttatások nem kötelezően járnak, hanem bizonyos feltételek megléte mellett adhatók. Ha úgy tetszik, a kijelentő módból feltételes mód lett. □ A változtatásnak bizonyára a pénztelenség az indoka... □ A törvény másik lényeges, s talán legtöbbet kritizált változtatása a közgyógyellátás i igazolványok ügye... — E téma körül mostanában valóban rendkívüli a zűrzavar, a felháborodás. A megértéshez nem árt tudni, hogy korábban egy alanyi jogú és egy méltányossági köz- gyógyel látási rendszer létezett. Utóbbihoz azok tartoztak, akik az adott település helyi rendelete szerint rászorulónak minősültek. A most bevezetendő módosítás lényege, hogy az eddigi két kategória közé most Most szélesebb körben, több jogcímen, több embert lehet ellátásban részesíteni, yy — Egyáltalán nem, hiszen az 1993-ban életbe lépett szociális törvény a korábbinál sokkal többe kerül. Addig ugyanis háromnégy jogcímen egy szűk kör jutott szociális ellátáshoz, azóta viszont egy szélesebb körben több jogcímen, több embert lehet ebben az ellátásban részesíteni. A változtatást tehát elsősorban nem a pénztelenség, hanem olyan szükségszerűség hozta, mint például a fokozódó munkanélküliség. □ Ez azért is hangzik érdekesen, mert éppen a munkanélküliek járandóságait nyirbálja meg alaposan az új rendelkezés. ■— Ez bizony így igaz. Tény azonban, hogy korábban gyakorlatilag „életfogytiglan” járt a jövedelempótló támogatás. Szeptember elsejétől viszont szigorú feltételekhez kötött, s alaposan lecsökken, csak 24 hónapra adható. Nem firtatva a rászorulók ügyét, szerintem jogos volt a szigorítás, hiszen akadtak, akiknek csak zsebpénz volt ez az összeg, míg másoknak az egyetlen megélhetési forrást jelentette. Az emberek igazságérzete azt diktálja, hogy ezt a fajta támogatást kizárólag azok kapják, akiknek erre bizonyíthatóan szükségük van. Dr. Illésné Erdős Judit: „...félelmetesnek tartom, hogy az elszegényedő tömegnek ma nincs érdekérvényesítési képessége.” Balázs Attila felvétele — Lényeges változás a gyermeknevelési támogatásban van. Itt alapvető követelmény volt, hogy összhangban legyen a családi pótlék igénylésének rendjével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy erre a támogatási formára az a család jogosult, — természetesen legalább három gyermek megléte esetén — ahol az egy főre jutó havi nettó jövedelem nem haladja meg a gyermekgondozási segélyre jogosultság összegét. □ Arról már volt szó, hány ügyirat születik az új rendelkezések kapcsán. A papírok legfeljebb sokasodnak, de nem beszélnek. Elmondaná, mit mondanak a hivatalban az ügyfelek, milyen a törvény- változtatás visszhangja? — Ez érdekes kérdés, mert a visszhang attól függ, kit milyen szempontból érint a törvény. A lakosság általában örül a megszorításoknak. Aki konkrétan érintett, az viszont háborog. Az ön- kormányzat szempontjából a normatív közgyógyellátás bevezetése szerencsés, mivel nem az önkormányzat kasszáját terheli. A mi szempontunkból ugyanakkor rossz, hogy húszonnégy i hónap után megszűnik a jövedelempótló támogatás, hiszen annak csak ötven százalékát nekünk kell fizetni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a jövedelempótló támogatásból kiesőknek rendszeresen adható átmeneti segély teljes egészében a helyi önkormányzatok pénztárcáját terheli meg. Politizálni egyáltalán nem akarok, de ez a döntés az állami költség- vetés kisléptékű, de fokozatos kivonulása a feladatokból. Az, hogy az új rendelkezés pénzben konkrétan a nyíregyházi testületnek mennyibe kerül, ma még nem be........................I........................................ " Megesik, érvényes határozatainkra egy hónap után sem tudunk fizetni. csülhető meg. Tendenciát tudunk meghatározni, amelyből már most látható, hogy amíg a közgyógyellátásra betervezett kiadásunk csökkenni, az átmeneti segélyre fordítható összeg lényegesen növekedni fog. Az biztos, hogy 1995-ben 200 millió forintot fizettünk ki jövedelempótló támogatásra, s bár ennek felét visszakaptuk a kormánytól, hosszú időre nekünk kellett a pénzt megelőlegezni. □ Mindezek után is úgy tűnik, egyre többen lesznek azok, akik önöktől várnak támogatást. Az elszegényedéssel párhuzamosan mind többen és többen kérnek és remélnek segítséget a települési önkormányzatoktól, akik adnának, csak nem tudnak, mert nincs, nem lesz miből. Okoz ez feszültséget a hivatalok és a lakosság között? — Feszültséget szerintem elsősorban az okoz, hogy megesik, érvényes határozatainkra a jogosultaknak egy hónap után sem tudunk fizetni. Szociológusként személy szerint félelmetesnek tartom, hogy ennek az elszegényedő tömegnek ma nincs érdekérvényesítési képessége. Hivatalnokként meg akár örülnöm is lehetne, hogy a tőlünk segítséget váró, és elutasított rászorulók még nem borítják ránk az asztalt. Az aktákon és ügyfeleken egyaránt érezzük a növekvő szegénységet, a lefojtott indulatot. AKTUÁLIS INTERJÚNK Feszültség, lefojtott indulat A törvény az önkormányzatokra bízza, helyben kit tekintenek rászorulónak egy újabb, az úgynevezett normatív kategória lépett be. Ez azt jelenti, hogy függetlenül a helyi rendelkezésektől, normatív alapon közgyógyellátásra jogosult az a személy, akinek az átlagosan egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimumot, a pillanatnyilag érvényben lévő 9600 forintot, ugyanakkor a havi rendszeres gyógyszerfogyasztása ennek az összegnek a tíz százalékát eléri. Egyedülállóak esetében a 9600 forint százötven százaléka a kiindulási alap. □ A közgyógyellátási igazolvány megszerzése rendkívül bonyolult, sok utánajárást igényel, ami megviseli az amúgy is többnyire beteg embereket... — Lehet a hivatalt emiatt szidni, de mi csak végrehajtók vagyunk, s nem tehetünk arról, hogy a törvény szerint a betegnek először a háziorvosával kell igazoltatni a fogyasztott gyógyszerek listáját, annak egyhavi mennyiségét. Ezután elmenni a gyógy^ Csak a mi hivatalunkban körülbelül húszezer ügyiratot jelent a változtatás. yy szertárba, ahol kiszámolják a költséget, azután lehet felkeresni az önkormányzatot, hogy jogosultság esetén kiadják az igazolványokat. Az alanyi közgyógyigazolványok terén nincs változás, az változatlanul azoknak jár, akik első vagy másodfokú rokkantnak számítanak. Nem mentségül mondom, de tény, hogy csak a mi hivatalunkban körülbelül húszezer ügyiratot jelent a változtatás, becslésünk szerint a megyében összesen ennek ötszörösére is lehet számítani. □ A gyermeknevelési támogatások odaítélésének feltétele is szigorodott. Melyek e téren a legfontosabb információk?
