Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-02 / 102. szám
1996. május 2., csütörtök HATTER Otthonok a putrik helyén Az utóbbi időben az OTP-t ért vád teljesen alaptalan • Tervezet a kormány előtt A szerző felvétele Ötletölő Dankő Mihály Tímár (KM) — Nagy botrányt kavartak nemrégiben az úgynevezett szocpolos cigányházak körüli események. Egyesek kihasználva a törvény adta kiskapukat: felépítették és le is bontották az új otthonukat. Az ügyeskedő vállalkozók a rászorult szerencsétlenek helyzetével visszaélve s a hivatalok félrevezetésével érték el céljaikat. Végül is a hatóságnak lépnie kellett. Tímáron is, mint a legtöbb szabolcsi településen, jelentős a cigánylakosság száma. Életkörülményeik sem jobbak mint máshol, szinte mindenki munkanélküli. A falu szélén ott állnak a régi szalmatetős putrik és az agyonlakott C lakások. Sokan megörültek az új lehetőségnek. Ölükbe hull — Két vállalkozó is megkereste az önkormányzatot, hogy lakásokat szeretnének építeni — fogad Balogh Zoltánná jegyző. — Igent mondtunk, mert a szép, korszerű házak javítják a falu képét, s egyfajta új életkörülményeket is teremtenek a benne élőknek. A falugyűlésen a lakosság részéről érkeztek felháborodott észrevételek. Különösen azt sérelmezték, hogy amíg nekik egy életen át kell a magas kamatú kölcsönöket visszafizetni, addig másoknak ölébe pottyan a szerencse. Mit lehet erre mondani? A törvény mindenkire egyformán vonatkozik, nekünk pedig el kell fogadni. Az új testület elsődleges feladatának tekintette Tímáron is a cigánykérdés megoldását. Bár nem alakult meg kisebbségi önkormányzat, egy állandó képviselőjük rendszeresen részt vesz az üléseken. A polgármesteri hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy náluk ne forduljon elő a nyírbátori eset. Különös figyeA falak csak félig állnak lemmel kísérik, hogy az építők betartják-e a hatósági előírásokat. Jelenleg a tizennégy lakásnál jó minőségben, a tervdokumentációknak megfelelően állnak a falak. — S hogy mit hoz a jövő? — folytatja a jegyzőnő. — A testület állásfoglalása szerint sokkal szigorúbban fogjuk ellenőrizni az épülő új lakások és az utca rendjét, tisztaságát. Amitől mégis félünk, ezeknek az új otthonoknak a fenntartása olyan többletköltségeket jelent majd a családoknak, amit nehezen lesznek képesek kifizetni, és lehet, hogy egyesek pont azért fogják eladni. Lassú kifizetés Lejfelholcz Károly építésvezetőt már mindenki ismeri a településen. Sokan megállítják, miért nem folytatják az építkezést. Nem győz magyarázkodni. — Nem tagadjuk, ez egy nyereséges befektetésnek indult — mutat a félkész házakra. — Mi a papírmunkától a telekvásárláson keresztül a kulcsátadásig mindent elvég- zünk, a 35 százalék önerőt is megelőlegezzük. Jelenleg 14 lakáshoz kezdtünk hozzá. A tervek szerint szerkezetkészen. kívülről kivakolva adjuk át a tulajdonosnak. A kétgyermekesek másfél szobás, a háromgyermekesek két- és fél szobás új otthonba költözhetnek. Jelenleg pénzügyi okok miatt állunk. Nagyon lelassultak az OTP-ben a kifizetések. Amíg korábban egy bizonyos készültségi fok után 660 ezer forintot adtak, majd ahogy jöttek a gondok, ez 400 ezerre csökkent, s jelenleg mindössze 200 ezer érkezik. Ebből még a tetőt sem lehet elkészíteni. A leendő tulajdonosok pedig türelmetlenek, de a vállalkozónak is komoly gondot okoz az akadozó pénzkifizetés. Igaz ígérik, ha törik, ha szakad befejezik a házakat. Csak nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Sérelmezik az általánosítást. Jogos azok büntetése, akik megszegték a törvényt, de nem helyeslik, hogy a tisztességeseken verik el a port. Azt remélik, hogy a pénzintézet szakemberei helyszíni ellenőrzések alkalmával meggyőződnek, ki az, aki tisztességes munkát végez, ki az, aki csaló, és ennek megfelelően adják a részösszegeket. Mint azt az OTP Bankban elmondták, kormányrendelet szabályozza, milyen feltételek mellett kaphatják meg az építkezők, illetve az új lakást vásárlók a kedvezményeket. A jogosságot minden esetben dokumentummal kell igazolni. Mindezt a helyszínen ellenőrzik. Ezután a pénzt az építkezés ütemével arányosan folyósítják. Az utolsó 10-20 százalékot akkor adják át, amikor az építkező megkapja a használatbavételi engedélyt. Ha úgy érzik, hogy nem megbízható az ügyfél, többször is kimennek a helyszínre, adatokat kémek, de a támogatás folyósítását nincs joguk megtagadni. Több megoldás Az OTP-t ért vád teljesen alaptalan, viszont a szaktárca velük együtt egy új jogszabálytervezetet nyújt be a kormánynak. Többféle megoldás is felvetődik. Ilyen lehet a bontási engedély időkorláthoz kötése. De a legjobb lenne, ha az ingatlant néhány évig jelzálog terhelné. Nyéki Zsolt :txcwoooo»>»owooaoce»»oai)oooM'»3o»o»xot«xoocixcci»x»:»>xc»>M««»»< ár az amerikai társai-e dalmi ideáltól még M-J nagyon messze állunk, a rendszerváltástól eltelt időben édentől keletre is megtanulhattuk: a jó ötlet pénzt, esetenként nagyon sok pénzt ér. Ötletekből nincs is hiány, de a folytatás fortélyait még el kell lesni. Mert törvény adta keretekhez igazodó elképzelésekből kiindulva ezen a vidéken akadozik a megvalósítás, amelynek okairól könyveket lehetne írni. Bonyolult befektetések, hazai és külföldi tőkék, megtérülési ráták, finanszírozási kérdések röpködhetnek a levegőben, hosszas vitára adva lehetőséget a téma szakértőinek. Ember- közelibbek, közérthetőbbek viszont a vegyes fogadtatás körül kialakult viták, mert hát véleménye a kukabúvártól a bankigazgatóig mindenkinek van. Vállalkozói világunkban semmin sem szabad elcsodálkozni, ha az ötletgazda—hangsúlyozottan törvényes úton — pénzt akar szerezni a saját konyhájára. Van, aki szép és értékes autókat gyűjt és azokból városról városra járva kiállítást rendez, mások egzotikus hüllőkkel, ásványokkal teszi ugyanezt, megint mások az emberi test szépségéből csinálnak üzletet. Az alapötletek körítése azonban a kor szellemét követi: keresni kell néhány jól menő vállalkozást, céget, akik a tömeget vonzó rendezvény kiadásait súlyos összegekkel támogatják. A profik már ebből profitálnak, a többi már ráadás. Ma már így működik ez. A produkció, tetszik vagy nem tetszik, ilyen, de ez utóbbi esetben megfogalmazott kritikák hasonlítanak Mari néni esetére: feljelentette a szomszédos fiatalokat, mert meztelenül járkálnak. Később kiderült, hogy a nyolcvanéves asz- szony, csak úgy látja őket, ha a spájz ablaka alá húzza az asztalt, arra ráteszi a hokedlit, és ezen lábujjhegyre állva ágaskodik fel. M ár majdnem sötét volt, amikor az autó megállt a toronyház előtt. Két férfi szállt ki. A sofőr kiadott egy fekete táskát és csak ennyit mondott: — Negyedik emelet, jobbról a harmadik ajtó. Idegen hangsúllyal beszélte a németet, úgy is hívták, hogy az argentin. A két féifi bement a házba, senki sem látta őket. A lakás zárva volt, az alacsonyabb kulcsot vett elő. A magas megkönnyebbülten sóhajtott. — Na, most már helyben vagyunk. Az ékszerüzlet kirámolását régóta és gondosan tervezték. Minden úgy is alakult, csupán egy szerencsétlen taxisofőr állta volna az útjukat és az alacsony rálőtt. A rendőrök nyilván már keresik őket az utakon, a pályaudvarokon. a repülőtéren. Arra senki sem gondol, hogy a város szívében kellene kutatni. Például egy toronyházban, amely alig öt percre van a tetthelytől. A magas a heverőre dobta a táskát, a tévéhez lépett és bekapcsolta. A műsorvezető, a hírekben azt mondta, hogy szemtelen rablótámadás történt a város szívében. KözölUtazás a pokolba te, a bátor taxis meghalt. Az argentin a rádióból értesült a dologról. A szállodában ült és a zsákmányt szemlélte. Fiatal és vonzó barátnője élénk érdeklődéssel figyelte. — Mi lesz, ha a haverjaid rájönnek, hogy becsaptad őket? Nyilván tudod, hogy végeznek veled. — Nem lesz rá idejük — mondta lezseren Jorge. — Te azonban legyél ügyes kislány, menj és fizesd ki a számlát. Aztán néhány óra múlva már a riói hajón leszünk. Amint a lány kiment, felhívta a társait. Gonosz vi- gyor ült az arcára, mert arra gondolt, hogy amikor valamelyik felveszi a kagylót, egyúttal elindítja a menetet a pokol felé. A rejtekhely lakói azonban nem vették fel a kagylót. Hallották ugyan a hívást, de már rájöttek, az argentin üres táskát adott nekik. Nyilván meg akarja tartani a zsákmányt. Tehát a gyanú dolgozott bennük. Végre az alacsony megszólalt. — Szerintem ideges lesz, hogy senki sem veszi fel. Ezért idejön és akkor kipréseljük belőle a szajrét. A telefon legalább húszszor csengett. Amikor végre elhallgatott, a két férfi némán nézte az üres táskát. És várt. Az argentin elbizonytalanodott. Felhívta a tudakozót is, hogy csakugyan jó számot hívott-e. A szám stimmelt, de azért felírta a készülék melletti jegyzettömbre. Aztán megint tárcsázott. Ekkor sem vették fel Mind nyugtalanabbá vált. Hiba csúszott volna a számításba? Mi történhetett, hogy azok ott, nem veszik fel a telefont? Elhagyták volna a megbeszélt rejtekhelyei? Vagy már őt keresik? Netán a rendőrséget küldik a nyakára, hogy megbosszulják az átverést?! Utána kell néznie, mi történt! — Kinek telefonáltál? — kérdezte a lány, belépve az ajtón. — Fel akartam hívni a kapitányt. akinek a hajóján megyünk, de nem vette fel. Te azonban igyekezz, és csinosítsd ki magad. Nem kelthetünk gyanút. Amint a lány bezárta a fürdőszoba ajtaját, kofferjéből kivette a pisztolyt, rátette a hangtompítót, zsebre vágta és halkan távozott. Jól tudta, nincs sok ideje. A barátnőjét sem hagyhatja egyedül, mert valami marhaságot csinál. Becsöngetett a rejteklakás- ba. A társai nyitottak ajtót. Az argentin mosolygott, amikor belépett. — Próbára akartalak tenni benneteket — mondta vigyorogva. — Kitűnően vizsgáztatok. Most osztozunk. E bben a pillanatban csengett a telefon. A lány már a szállodában is kereste, s amikor nem találta, me gpillantotta a jegyzetlapon a telefonszámot. A magas a kagylóhoz nyúlt. — Ne! — Üvöltötte rémülten az argentin. De már elkésett. A fickó felemelte a kagylót és ezzel működésbe hozta a készülékhez kapcsolt pokolgépet. A robbanás rettenetes volt; szétzúzta a szobát és benne a három gengszert. Az argentin tökéletes munkát végzett az előző nap. Csupán fel kellett emelni a kagylót és a pokolba vezető utazás elkezdődött... Korzikaeffektus Balogh József y atomikor a rendszer- változás utáni időkben egymást érték a magyarok olaszországi, s az olaszok magyarországi tapasztalatcseréi. Abban az időben ismertük meg a mezzogiorno kifejezést, amivel azt a programot fejezték ki, miképpen segítette a gazdag észak a szegény délt, hogyan közeledett a fejletlen Szicília a fejlett torinói, milánói iparvidék gazdagságához. Bizakodó volt a hangulat az ország eme vidékén, talán itt is meghozza a közeledés lehetőségét az infrastruktúra-fejlesztésre ide juttatott pénz, talán megragad néhány azokból az üzletemberekből, akik szemrevételezték haldokló ipari üzemeinket, kiüresedett csarnokainkat, információt szereztek az önkormányzatok által felkínált kedvező adózási lehetőségekről. Nem tudom, kitart-e még valakiben a bizakodás 5-6 év után? De azt igen, hogy mostanában valahogy más irányt vett a magyar tapogatózás. Jó hete írtunk arról, hogy a Belügyminisztérium elvitte a megyei ön- kormányzatok elnökeit egy franciaországi tanulmányútra. Még csak indokolni sem kellett, miért épp oda, hisz nem titok, hogy az ottani közigazgatás a modell a formálódó magyar önkormányzati rendszer működtetéséhez. Az viszont már több mint érdekes volt, hogy a mi elnökünket a szegényebb déli vidékre, Nantes környékére vitték, s nem is akármilyen társaságban: ott volt Nóg- rád, Heves, Borsod és Hajdú elnöke is. Ennél már csak az volt érdekesebb, amit — sok egyéb hasznosítható, sőt követendő információ mellett — hallottak. Amikor a területfejlesztésről esett szó, azt mondták nekik: ha Korzikán százmil- liárdot befektetnek, az a pénz soha nem térül meg. De ha ezt a pénzt Párizs környékén töltik a gazdaságba, olyan ütemben térül meg, hogy hozadékából ötvenezer munkanélkülit tarthatnak el Korzikán. Most találgathatunk: célzatosan választották-e a mi régiónk vezetőinek a korzikai példát? Ha mégegyszer beengedsz egy díjszámlást, mehetsz a háztól! Ferter János rajza
