Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-16 / 114. szám
1996. május 16., csütörtök Megható ünnep A nyírszőlősi 16. Sz. Általános Iskola igazgatójának és pedagógusainak szeretnénk köszönetét mondani, amiért példásan szervezik nemcsak az iskola, hanem a település kulturális életét. Szabad idejüket feláldozva, lelkesen szerveztek farsangi bálokat, karácsonyi koncertet, sportversenyeket, gyermekeinknek táborozásokat. De amiért tollat fogtunk az az anyák napi műsor, amit az alsós tanítók állítottak össze. Az evangélikus templomban megtartott ünnepség igazán kedves és megható volt. Köszönjük mindezt, s nem felejtjük a Ten Sing énekegyüttes összeállítását sem, amit az iskolás gyermekek műsora után adtak elő. Köszönjük a lelkész úr nagylelkűségét is, amiért a templom befogadóképességét felajánlotta e szép rendezvény lebonyolítására. A nyírszőlősi édesanyák Hadifoglyok találkozója A nyugati hadifoglyok IV. nemzetközi találkozóját 1996. augusztus 22-23- 24-én tartjuk meg Debrecenben. 22-én 18 órakor koszorúzás, gyertyagyújtás a Hősök temetőjében (Honvédtemető u.). 23-án 9 órakor ökumenikus istentisztelet a református nagytemplomban, 10.15- től ünnepélyes megnyitó, katonai alaki, technikai, katonazenekari bemutató a Kossuth laktanyában. Füredi u. 57. 17.40-től a Kis- hortobágy csárdában folytatódik a találkozó fehér asztal mellett. 24-én 9.30 órától a Gulyás Pál-kollé- gium ebédlőjében jövünk össze kötetlen beszélgetésre. (Sumen u. 3.) A találkozó távolabbi helyszíneire autóbusz szállítja a résztvevőket. Szállás és napi háromszori étkezés a Gulyás Pál-kollégiumban lesz. (Sumen u. 3.) A szállást 22-én déltől lehet elfoglalni, az ellátás 22-én ebéddel kezdődik és 24-én ebéddel fejeződik be. A to- vábbmaradás megoldható. Levélbeni vagy személyes jelentkezésüket június 15- ig várjuk, arra részletes programot, jelentkezési lapot és csekket küldünk. Levélcím: 4024 Debrecen, Piac u. 28/B. Nyugati Hadifoglyok Egyesülete. Személyesen is lehet jelentkezni június 15-ig a Bethlen u. 14. sz. alatt minden szerdán 9-12 óráig. Szeretettel várunk minden volt nyugati hadifoglyot és hozzátartozóikat, bárhol élnek a nagyvilágban. Farkas Gáborné elnök A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Értékeljék az éveket A leszázalékoltak többet dolgoznak, mint aktív korukban Tisztelt Szerkesztőség! Én és a férjem is negyven évet dolgoztunk váltóműszakban, se ünnepünk se vasárnapunk nem volt. Férjem a MÁV-nál, én a volt L. K. M.-nél dolgoztam Miskolcon. Akkoriban voltak környezetünkben is elég sokan, akik megjegyezték, hogy bizony ők ünnepeken és éjszaka nem mennének dolgozni. Mi mentünk, mert a pótlékokkal többet kerestünk. Ezek mellett három gyermeket is neveltünk. Igaz, elég nehéz volt, mert én nem lehettem otthon 3 évig, és még nem is kaptam csak 6 hét szülési szabadságot. Mikor betöltötték a gyerekek a három hónapot, bölcsődébe vittük, aztán óvodába, onnan iskolába, ahol napközisek voltak. Férjem mindenben segített. Fáradtságot nem ismerve csináltuk, mert kellett a kereset. Mind a három gyermekünknek érettségi és szakma van a kezükben. Gyermekeink minden évben táborozásra vagy üdülésre mentek ingyen a sokat szidott pártállam idején. Sem én, sem férjem nem voltunk párttagok, egyszerű dolgozó emberek voltunk. Ingyen kaptunk tanácsi bérlakást, a bútorozást is meg tudtuk oldani 3 százalékos kamattal részletvásárlásra. Bármerre mentünk, a boltokban egyforma árak voltak. Mindenki tudja, aki akkor dolgozott és élt, hogy 3,60 forint volt egy kiló kenyér és 9 forint körül volt egy liter tej. Igaz, akkor lehetett dolgozni, mert ha nem volt munkahelye, kötelezték hogy dolgozzon. Most azonban nincs munkahelye nagyon sok embernek. Igaz ugyan, hogy szűkebb környezetemben tudok olyan emberekről, akik dolgozhatnának. Mivel azonban kapják a munkanélküli-segélyt, nem helyezkednek el. Ebbe a pártállamformából átalakult demokráciában nagyon meg kell nézni minden fillért hová tesz az ember. Férjemnek és nekem is az itteni viszonyokhoz képest aránylag szép nyugdíjunk van. Körülbelül 50 ezer forint nyugdíj kellene, hogy mindent kifizetve megélhessünk. Tehát az a véleményem, hogy azok az emberek, akik többszöri megszakítással ösz- szeszedtek 10 év munkaviszonyt hogy nyugdíjra jogosultak legyenek, most annyit akarnak kapni, mint akik éjt nappallá téve életük háromnegyed részét ledolgozták. A rendszerváltozás után olyanok is kaptak nyugdíjat, akik három vagy annál több gyermeket neveltek, és mellé tudtak igazolni néhány év munkaviszonyt. Ezeket ha tüzetesebben megvizsgálnák, bizony soktól vissza lehetne venni a nyugdíjat. Én ebben sem voltam szerencsés, mert a rendelet behozatala előtt egy hónappal mentem nyugdíjba. A leszázalékolt emberek, — tisztelet a kivételnek — többet dolgoznak, mint mikor aktív dolgozók voltak. Környezetemben ezt látom, tapasztalom. Én nem irigylem senkitől, amit kapnak vagy kérnek és adnak nekik. De vegyék figyelembe azért a ledolgozott éveket, mert mikor mi dolgoztunk, mindenki dolgozhatott. Ahogy mi meg tudtuk tenni három gyermek nevelése mellett, mások is meg tudták volna. Az 1989-es rendszerváltás rendbetette az országot. A gyárakat lerombolták, a mező- gazdaságot szétverték, ennek velejárójaként sok-sok embert az utcára tettek. Az előző kormány bevezette a kárpótlást, különböző addig nem létező nyugdíjakat, életjáradékokat, hogy népszerűségét növelje. Ezekre persze nem volt fedezet. és azokkal az állampolgárokkal fizettetik meg, akik az égvilágon semmit sem tehetnek a történtekről. Nem sírom vissza a régi rendszert, de nem akarom elhinni, hogy az ellenzékben lévők ne néznének vissza. Mind egytől egyig a sokat szidott pártállam idején szerezték doktori diplomájukat ingyen. Az igen tisztelt képviselő urak a 70 000 forintnál kezdődő tiszteletdíjért nem hogy elősegítenék az ország fejlődését, hanem inkább lejáratják. Tessék mondani, ki fogja jobban csinálni? Ki fogja hamarosan kihúzni a csávából ezt a tönkretett országot? Talán a Kisgazdapárt, aki mindenben rosszat lát? Igaz, a Kisgazdáknak nem volt jó az Antall-kormány sem, azt is állandóan le akarta mondatni. Biztos vagyok benne, hogy a hozzám hasonló emberek, akik azért az ország nagyobb részét alkotják, ezen a véleményen vannak. Azzal a véleménnyel sem vagyok egyedül, hogy jobb volt a rendszerváltozás előtt. Nekem és sok százezer embernek, akiknek nem volt semmilyen háttere, nem volt félnivalója. Dolgozhatott becsületesen, könnyebb volt élni, létezni. Túlkapások természetesen akkor is voltak, de tessék mondani most nincsenek? Most nem az melegszik, aki közel van a tűzhöz? Ma nem azt mondjuk tanácsháza, hanem polgármesteri hivatal, ma is vannak kiskapuk, protekciók. Vannak kiskirályok, királynők, akik éinek-visszaél- nek hivatali hatalmukkal. Török Sándorné Gávavencsellő Mert nehogy azt mond ja már a jelenlegi ellenzék, akik előzőleg kormányon voltak, hogy minden 2 év alatt ment tönkre. Most nagyon tudják a kormányt kritizálni, csak éppen akkor nem tudták, mikor kormányoztak. hogy hol a helyes út. Vándorlegény volt a neve A közelmúltban történi, nem messze távoli idegenben, hanem itt megyénkben Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán, Vásárosnaményban, Bak- talórántházán, Tiszavasvári- ban. Itt e városokban ugyanis nem történt más, mint 105 diák (lengyelek, ukránok és magyarok) versenyeztek, mérték össze tudásukat. Ok nem táncoltak, nem énekeltek, még csak nem is sportoltak, így nem a színpad, nem a sportpálya, hanem csak iskolapadok, komputertermek, tanműhelyek voltak a küzdelmek színhelyei. Ok ugyanis szabónak, cukrásznak, asztalosnak, agrárgépésznek, számítástechnikusnak és marketing szakembereknek készültek. így tehát versenyük, melynek a Vándorlegény volt a neve, e tárgyi környezet szerény, szenzációmentes világában zajlott. A helyi sajtó — tisztelet a kivételnek — megfelelő érdektelensége mellett, így a nagyközönség számára csaknem inkognitóban. Nem tudom, mi a fentiek oka, nem is tenném szóvá, ha e mögött nem értékrendünk torzulása egy ismételten előtolakodó megnyilvánulását vélném felismerni. Többek között azt a mindnyájunk lelke mélyén megbújó arisztokratizmust, mivel ezeknek a szakmáknak és térségi kapcsolatainknak a többségét kezeljük. Ugyan már — talán vélik egyes szerkesztők — kit érdekel egy szántóverseny Bakta- lórántházán, amelyben csak ukránok, lengyelek és a mi fiaink forognak az ekével. De mindjárt más volna a helyzet, ha netalán dánok, írek, japánok, vagy hinduk ülnének a traktorokon. Az már esemény volna. Oda már érdemes kivonulni. Lehet, hogy így van, lehet hogy nem. Egy azonban biztos. Ha a verseny résztvevőit, felkészítő, kísérő tanáraikat, a zsűri tagjait megkérdezték volna, talán sok minden megtudhattunk volna térségünkben a munkakultúrák helyzetéről, az együttműködés emberi erőforrásainak állapotáról, a termelési technikák és technológiák közös üzemeltetése és fejlesztése lehetőségeiről. Valószínű erre is lettek volna vevők a szabolcsi olvasók (nézők) táborában. Valószínű ezek is hasznos és hasznosítható információkká válhattak volna valahol, valakinél. Kuknyó János Nyíregyháza (A szerk. megjegyzése: Bizonyára sok igazság van a fentiekben. Ennek ellenére közöljük, lapunk legalább öt ízben foglalkozott az esemény beharangozásával, a zajló versenyekkel (fotóval) a versenyek végeredményeivel.) Az Epreskerti forgalmi dugóról Aki még nem látta, talán el sem hinné, hogy egy viszonylag csendesnek mondott nyíregyházi városrészen milyen forgalmi dugó állandósult. Az Epreskert úti iskola közvetlen környezetében kertes házak is találhatók, ahová a parkírozó kocsiktól gyakorta szinte lehetetlen bejutni, vagy onnan kijutni az ott élőknek. Az iskolások, a gyerekek közlekedése ebben a tumultusban szinte állandó életveszélyt jelent, amit most már nem lehet tovább tűrni. (Ha nem történik változtatás szeptemberben minden kezdődik majd elölről.) Hiába szóltunk több illetékesnek, nem válaszoltak, nem intézkedtek, ezért fordulunk az újsághoz. Szeretnénk, ha vagy egyirányosítanák itt az Epreskert úti iskola környékén a közlekedést, vagy lassító táblákat helyeznének el, parkírozás! tilalmat vezetnének be néhány helyen, hogy az itt élők se bosszankodjanak tovább. Az ott lakók nevében: K. J. A himlőoltásról Kettőszáz évvel ezelőtt 1796. május 14-én Jenner angol orvos hajtotta végre az első himlőoltást. Magyarországon már 1802- ben Bene Ferenc cikkezett a himlőoltásról. Fodor József 1876-ban megalkotta az első egészségügyi törvényt, amellyel kötelezővé tette a himlőoltást. Hazánkban 1980 óta egy miniszteri rendelet a himlőoltás végrehajtását felfüggesztette, noha az 1972-ben bevezetett második egészségügyi törvényt kötelezően írta elő. Bennünket magyarokat már dédszüleink óta oltottak. Az egyéves korban kapott oltást hatéves korban ismételni kellett. Jól emlékszem az első elemista koromban az újraoltásomat id. Hartos János hajtotta végre az evangélikus elemi iskolában. 0 oltotta be két év múlva diphtheria (torokgyík) ellen. Typhusoltást felsős gimnazista koromban kaptam először legidősebb dr. Valent Mihálytól, aki a gimnáziumban iskolaorvosom és egészségtan tanárom volt, majd később munkatársam és végül kollégám lett. Amikor 1944-ben Nyíregyházán is átviharzott a háború, typhusjárvány kísérte. Dr. Kardos Endre városi tisztiorvos szervezte meg az oltások végrehajtását a Luther u. 13. szám alatt. Dr. Hartos János és dr. Valent Mihály városi orvosok mellett dr. Bíró Béla, dr. Szabó Gábor és dr. VajI ..aa __L^a._T." 'rí. I Edward Jenner (1749 —1823) Korabeli rajz da Margit városi orvosok tettek sokat a város közegészségügyéért. 1949-ben a dánok ingyen láttak el bennünket BCG oltóanyaggal. Az oltásokat a Vöröshadsereg u. 42. szám alatt, az egykori Klek- ner-Korompay Szanatóriumban bonyolították le, amelyben ma a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiója működik. Az Egészségügyi Világ- szervezet valamennyi tagországában, így hazánkban is megemlékeznek a Jenner által 200 évvel ezelőtt végrehajtott első himlőoltásról. Az orvostudomány diadala, hogy az oltások következetes végrehajtásával elsőként egy veszedelmes fertőző betegségtől sikerült az egész emberiséget mentesíteni. Bár csak az AIDS-ről lehetne már ilyen szépeket mondani. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza Harmatszedés A KM márc. 14-i számában Muszta János, a Nyírbélte- ken élő jeles helytörténész keseregve nyilatkozik az egyre süllyedő talajvizekről, a nyári harmatképződés elmaradásáról és az ezzel együttjáró növénysorvasztó, száraz levegőről. Számomra meglepő, hogy Ligetalján, tehát a Nyírség legmélyebb területén is a harmat jóformán már csak emlékként él. Az Ég áldása A harmat tisztelete ősi időkre nyúlik vissza. Már az ószövetségi könyvek is gyakran hivatkoznak a harmatra, mint az Ég áldására. Zachariás próféta így áldja meg a népét: „A föld adni fogja termését, s az Ég adni fogja a harmatot.” Mózes testamentuma Józsefről így szól: „Megáldatott az Úrtól az ő földje az égnek gyönyörűségével a harmattal és a mélységből származó vizekkel.” A harmat valóban isteni ajándék volt, különösen száraz időszakban, mivel éltető vízzel látta el a szomjúhozó növényeket. Népi felfogás szerint a harmat varázserővel bír. Alkalmas sebek gyógyítására, a szebbik nem szépítésére. A leányok, amikor csak tehették, hajnalonként harmatv ízben mosták meg arcukat. A harmatot szerelmi varázslásokra is alkalmasnak tartották, úgy, ahogy a népdal mondja: Aki szép lányt akar venni Harmaton kell azt keresni, Barna legény harmaton jár El is veszi a legszebb lányt. Szedem a hasznát... Se szeri, se száma azoknak a hiedelemmondáknak, amelyekben a boszorkányos asszonyok, vagy éppen tudós pásztorok a harmat bűvös erejét tej szerzésre használják fel. Egy idős juhásztól hallottam, hogy kora hajnalban, midőn kiment a határba, látja, hogy egy asszony a búza közepében járkál és fehér lepedőt húz maga után. Közben mondogatta: „Szedem a tejet, szedem a vajat, mint a harmatot!” Aznap este minden tehén, amelyik ott ment el az asszony háza előtt, bebőgött nála. Akkor már övé volt a tej, minden tehéntől! Egy leány hajnalban kinn a mezőn legeltette e tehenet. Látja, hogy két asszony lelökte az alsószoknyáját és azzal verték a harmatot, mondván: „Szedem a hasznát, de csak a felét!” Mikor elmentek, a leány is lelökte az alsószoknyáját: „Szedem a hasznát, de az egészet!” Mikor hazament, az istállóban szegre akasztotta az alsószoknyáját, amiből ömlött a tej! Szerencsére ott volt egy asszony, aki ezt a varázslást vissza tudta csinálni. Még néhány évtizeddel ezelőtt is szinte minden település határában voltak ki- sebb-nagyobb tavak, vizes rétek, amelyekben a gyerekek megmártózkodhattak. Mára már lassan a régi vályogvető gödrökből, sőt a kutakból is eltűnik a víz! Egyet kell értenünk Muszta tanár úrral: valakiknek valamit tenniük kellene azért, hogy hajnalonként újra harmat borítsa falvaink határát. Erdész Sándor Nyíregyháza .A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL _____liiMmMMMEi
