Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

1996. április 27., szombat HATTER Mi mennyi a fogorvosnál? Nem lehetünk a fogatlanok országává, a fogászati szigorításokból engedni kell Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre Amatőr felvétel Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nem olyan rég történt, amikor a magyar fogorvoslás padlót fogott: bevezették a fizetési kötelezettséget, számos fogá­szati beavatkozás ára drasz­tikusan emelkedett, aminek hatására kiürültek a rende­lők. A felháborodás nem is maradt el. A szakma és a la­kosság nem rejtette véka alá véleményét. Horn Gyula, miniszterelnök nyilván ezeknek a hangoknak hatására is egy lakossági fóru­mon váratlanul bejelentette: nem lehetünk a fogatlanok or­szágává, a fogászati szigorítá­sokból engedni kell. Május 13-tól Azóta megtörténtek az intéz­kedések, melyeknek köszön­hetően május 13-tól bizonyos fogászati beavatkozásokért a jelenleginél kevesebbet, vagy egyes korcsoportokban egyál­talán nem fizetünk. A tb-tá- mogatás mértékét, illetve, a lakosság által fizetendő össze­get a közelmúltban állapítot­ták meg és hozták nyilvános­ságra. — A rendelkezések döntő többsége május 13-tól lép élet­be, de van közöttük olyan is, amelyeket május 1-jén már al­kalmazni kell — mondja dr. Papp Katalin, az Orvosi Ka­mara fogorvosi tagozatának megyei elnöke. — A fogászati változásokkal kapcsolatos tud­nivalókat az egészségügy tár­sadalombiztosítási finanszíro­zásának egyes kérdéseiről szó­ló 103/1995-ös kormányren­delet módosítása tartalmazza. A rendelet elsősorban a fogá­szati rendelés működését sza­bályozza, s arról határoz, hogy hetente ötször 6 órás rendelés azokon a helyeken szervezhe­tő, ahol 3600 a felnőtt lakosok száma. 2400-3600 fő közötti felnőtt lakos ellátására a fog­orvosi szolgálat heti 20 óra le­het, ennél kisebb számú tele­pülésen heti 15 órát határoz meg. Mindezeknek megfelelő­en állapítja meg a fogászatra fordítható pénzösszeget is. Ha egy település kisebb, akkor az ottani fogorvosi ellátást csak részben finanszírozza a tb, ha nagyobb, akkor többet ad. Mindez azért is szerencsés, mert végre érvényesülhet a fejkvótarendszer is. A fogbe­tegségek megelőzésében oly rendkívül fontos gyermek, is­kolai illetve ifjúsági főállású fogorvosi szolgálat a törvény szerint akkor létesülhet, ha az adott helyen az oktatásban ré­szesülő 18 éven aluliak száma eléri az 1500-at. Szájsebészet, fogszabályozás esetében ez a szám 50 ezerre nőtt. A törvény kimondja azt is, hogy ugyan­ennyi lakos esetén lehetséges a fogászati ügyelet megszerve­zése is. O Az embereket nem is annyira a működtetés rendje, mint a fizetendő összeg mérté­ke foglalkoztatja. — A leglényegesebb válto­zás az, hogy amíg eddig a me­gyében egy-egy fogászati pra­xisra 50-70 ezer forint jutott, addig ez az összeg most mini­mum 130 ezer forintra nőtt. A feladat típusa szerint a fogá­szati alapdíjat a törvényben meghatározott szorzók alapján kell majd korrigálni. Vannak esetek, amikor ez a szorzó 0,9, s vannak amikor 1,7. Szűrővizsgálat ü Ki az, aki ingyen juthat fog­orvoshoz? — A válasz akkor pontos, ha nemcsak azt mondjuk meg, hogy ki, hanem azt is, hogy meddig veheti igénybe ingyen a szolgáltatást. Térítésmentes fogorvosi ellátásra a sürgőssé­gi ellátás keretében a heveny gyulladásos és baleseti eredetű kórképeknél van lehetőség, il­letve azokban a fogorvosi szakellátást igénylő szövőd­ményes állapotokban, ame­lyekről a népjóléti miniszter rendeletben határozott. Ingye­nes a fogkő-eltávolítás és az ínybetegségek kezelése, a fog­orvosi alap- és szakellátás ke­retében végzett diagnosztikai vizsgálat is. Ingyenes fogor­voslásra tizennyolc éves korig, az öregségi nyugellátásban ré­szesülők, a rokkant nyugdíja­sok, a közgyógyellátottak, a terhesek, illetve a sorkatonák számíthatnak meghatározott esetekben. Ezek közé tartozik a frontfogak gyökérkezelése, a gyökértömés, a fedőtömés. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy mindezek mellett fogpótlás esetében már a törvényben meghatározott összeget azért fizetni kell. Lé­tezik bizonyos ingyenesség a rágóképesség helyreállítása érdekében végzett tevékeny­ségnél, a kivehető fogpótlások elkészítésénél, az üzemi bal­eset és foglalkoztatási megbe­tegedés esetén bekövetkezett fogászati betegségek gyógyí­tása, illetve fogpótlás esetén is. O A kormány célja, hogy ne annyira gyógyítsa, sokkal in­kább megelőzze a bajokat. Ezért is döntött úgy, hogy anyagilag is preferálja azokat, akik fogazatuk megőrzése ér­dekében szűrővizsgálaton vesznek részt. — így igaz. 1998. január 1- jét követően az ingyenesség csak abban az esetben vehető majd igénybe, ha az illető az előző évben fogászati szűrő- vizsgálaton vett részt és az er­ről szóló igazolást bemutatja. Tb-támogatás □ Az elveken túl sokakat leg­inkább a konkrét díjtétel érde­kel. Megtudhatjuk, hogy május 13-tól a fogászati rendelőben mi mennyibe kerül? — A kérdésre nehéz a vá­lasz, mert az összeg helyen­ként és alkalmanként változik. Létezik egy kamarai díjfelté­tel, amit a fogorvosnak illik fi­gyelembe vennie, mintaho­gyan illik szem előtt tartania az adott terület sajátosságait, a lakosság összetételét is. Egy biztos: az amalgám tömésért 500 forintot, egy esztétikus tö­mésért 800-at, gyökérkezelés, röntgenvizsgálat, gyökértö­més esetén gyökércsatomán- ként 1200 forintot fog fizetni május 13. után a beteg, a keze­lés további költségét a tb. vál­lalja magára. A fogpótlásokra külön sza­bályok és tarifák vonatkoznak, mint fentebb már szó volt róla, a társadalombiztosítás csak a nyugdíjasok és sorkatonák esetében ad támogatást, má­soknak nem. Tóth Mattié Miklós tárcája A tavaszi lapát A z öreg ott állt az épít­kezést elválasztó kerí­tés előtt, háttal a tíz­emeletes panelháznak, és néz­te az árokban lapátolgató két embert. A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télnek öltözködött. Viseltes nagy csizma, igazi sárdagasztó fe­kete bekecs, kucsma. A két ember lapátolt a gö­dörben. Hányták ki a földet a markológép után, és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, a nehezebb mozgású, vállasabb, nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon. — Papa, nem jönne segíte­ni? Az öreg elmosolyodott, kö­zelebb lépett a kerítéshez, halkan beszélt mintha tarta­na attól, hogy valaki meg­hallja. — Hát, van lapát? A munkás nem erre a fele­letre számított. Kicsit jobban szemügyre vette az öreget, aztán még mindig tréfásan ezt mondta. — Az éppen még akadhat valahol, de hát az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vé­telezni, bátyám. — No, tudom én azt — bó­lintott az öreg —, de azért jöjjön csak az a lapát. A töb­bi meg már az én dolgom. — Csak tréfált a Józsi — szólalt meg a másik, komo­lyabb, kicsit talán morco­sabb is a társánál. — Ne szívja már mellre, öreg. Megbirkózunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jó­lesik. —Hiszen ez az—lökte fej­tetőre a kucsmáját az öreg­ember —, hogy csak nézhe­tem... Pedig nem szeretem én ezt nézni. Nem szoktam én az ilyesmihez. Nem voltam én soha olyan ember, nekem el­hihetik. Na, hol van már az a lapát! Az utolsó szavakat szinte követelőén mondta. A két em­ber egymásra nézett. Faluról való volt mind a kettő. Meg­értették. — Ott jöjjön be azon a ré­sen — mondta neki a Józsi nevezetű, aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop kö­zötti nyíláson, vigyázva ma­ga mellé segítette a gödörbe. Kezébe nyomott egy lapátot. — No, ilyenre gondolt? Az öreg csak bólintott. Vé­gigsimította vagy kétszer a lapát nyelét, majd megfogta jó erősen, és beleszalajtotta a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta, és nagy ívben dobta fel oldalra. — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros. Megteremne ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott le a negyedik emeleti erkélyről. — Hol a csudába van már? Hallja? Jöjjön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember, és hányta tovább a földet. Csak miután már harmadszor kiabált le neki az asszony, állt meg a munkában, és erélyes han­gon visszaszólt. — Ne kiabálj, te! Van sze­med, láthatod, hogy dolgom van! Majd megyek, ha fáj- ront lesz! No, nézzék már — fordult megbotránkozva a többiekhez —•, a menyem ké­pes lenne hazaráncigálni a munkából, Hát ki hallott már ilyet...! A z emberek nevettek és ahogy az őre get figyel­ték, azt vették ész­re, mintha könnyebb lenne kezükben a lapát. Köny- nyebb, mint tegnap vagy teg­napelőtt. Ingo bingo Angyal Sándor j-T ülönös jelenség ta- K núi lehettünk a hé- jL V. ten: ingani kezdett a bingó (ingó bingó), miután — megbízhatónak tekinthe­tő sajtóinformációk szerint — több mint 400 millió fo­rinttal tartozik a játékot szervező, az OTSH tulajdo­nában lévő kft. a játékosok­nak és a sorsolást közvetítő televíziónak. Ha hinni lehet e szerencsétlen hírnek, ak­kor ma, szombaton sorsol­nak utoljára telebingót, leg­alábbis egyelőre, mert meg­határozatlan időre szünetel­tetni tervezik ezt a nem min­dennapi produkciót. Az eddigi csodálatomnál már csupán a meglepeté­sem nagyobb a fenti hír hal­latán. Bár magam is a sze­rencsét kergetők táborába tartozom (a több évtizedes eredménytelenség ellenére is veszek egy-két lottót he­tente) mégis csak ámultam, bámultam az eddigi bingó- esléken, hogy egyeseknek micsoda marha szerencsé­jük van. Csak úgy bezsebel­nek néhány milliót. Nyer­hetnek potom pénzért cso­dálatosabbnál csodálato­sabb autókat, csakúgy hul­lott a temérdek szerencse a játékosok fejére, mint a zá­poreső. Felülmúlta ez a képernyős látvány még a Dallas-beli csillogó körül­ményeket is. Édes istenem — mond­tam, mondogattam olykor magamban — nekem is kel­lene vennem egy bingót, hátha rám mosolyogna egy­szer a bajuszos műsorveze­tő, miközben egy hanyag mozdulattal tenyerembe ej­tené a csillogó kocsi még csillogóbb kulcsát. Mindezt potom bingónyi árért. Hát ezekért döbbenetes és tragikus számomra ez a most megingott bingó: léte­zik, hogy nem létező pénze­ket sorsoltak a több milliós nagy nyilvánosság előtt? A magamfajta együgyű úgy képzeli, hogy eladják a bin­gót, van egy bizonyos bevé­tel, annak egy részéből nye­remény lesz, a másikból a költségeket fedezik és egy kicsit megsajnálják belőle az államot is. Most meg itt ez a 400 milliós mínusz! Tessék nekem megmondani, ki vihette el ezt a temérdek pénzt? Lesz aki válaszol rá? Mindenesetre ma este után egy illúzióval szegé­nyebb lesz Magyarország. A fák védelmére Ferter János rajza Kommentár Szponzort keresők Dankó Mihály evallom, kicsit meg- döbbentem a napok- JLJ ban, amikor egy nyír­egyházi vállalkozó panasza­it hallottam. Magyarország a koldulok országa lett — mondta. S hogy mire ala­pozza észrevételeit? A báli szezon tapasztalatait le­szűrve megállapította, ren­geteg volt (sőt még ma is) az olyan mulatság, amit valami jótékonysági céllal szervez­tek. Ebből fakad az alkalmi ismerős elkeseredésének lé­nyege. O kiskereskedő. Munkanélküli lett, s az összekuporgatott pénzéből, valamint kölcsönökből nyi­totta üzletét. Megküzdve az indulás nehézségeivel, ko­rábban nem érezte olyan rosszul magát mint most. Ma már fél felvenni a tele­font, gyanakvással fogad minden idegent, mert min­denki kérni jön. Segítségért fordul hozzá az iskola, az óvoda, a táncklub, az ilyen vagy olyan alapítvány és még sorolhatnánk. O pedig rettenetes bajban van, hogy mondja egyik-másik isme­rősének, neki nincs nagy jö­vedelme, nem tud adni. Megtörtént, az elutasítá­sért lezsugorizták. Pedig valóban nem telik neki, hogy a város minden isko­lájának, óvodájának, sa­többijének fenntartásában aktívan közreműködjön. Különösen akkor nem, ha azt látja, egyes nem vállal­kozó, de jólmenő szülők megveszik az ezerforintos jegyet a bálra, s ezzel letu- dottnak vélik a dolgot. Megértem én olvasónkat, de megértem az adományo­kért fordulókat is. Hazánk­ban a rendszerváltás után — ismert okok miatt — az eddig államilag vagy köz­pontilag fenntartott, támo­gatott intézmények, szerve­zetek, egyesületek életéből egyszerre hipp-hopp kivo­nult mindenki. Megszűntek az anyagi forr ások,^eldugultak a csa­tornák. Ok pedig élni akar­nak. Igazán az a szomorú inkább, hogy szponzori tá­mogatást kell kérni már olyan alapintézményeknek is mint az iskola vagy kór­ház. WmM í r3 X>1 *T*1 | |

Next

/
Oldalképek
Tartalom