Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-22 / 94. szám
1996. április 22., hétfő SPORT Feri Attila kiesett A világbajnok nem bírt kezdősúlyával Szekszárd (MTI) — Tizenhárom ország több, mint száz versenyzője lépett dobogóra a súlyemelő Húsos Világ Kupa három napja során Szekszárdon. Ezzel a rangos viadallal párhuzamosan zajlott a magyar szövetség által újraélesztett Duna Kupa. amelyen magyar, német. osztrák versenyzők (köztük hölgyek) mérték össze tudásukat csapatversenyben. Az érdeklődés fókuszában természetesen a Húsos VK állt, hiszen annak sztárvendége. a kubai Pablo Lara (a 76 kg-os kategória világelsője) világcsúcsot javított. Magyar szempontból hidegzuhannyal kezdődött a Húsos Világ Kupa. A lassan egv hónapja betegséggel (vírusos influenza szövődményei) bajlódó Czanka Attila olimpikon, nem indulhatott. Ő szeretett volna, de a szakvezetés, féltve az olimpiai szereplést, nem engedte. A balszerencse folytatódott: Feri Attila, az NYVSC világbajnoka, a jelenlegi első számú magyar súlyemelő, nagy meglepetésre kiesett a versenyből, mert nem bírt a 137,5 kg-os kezdősúllyal. Az első napon az 59 és 64 kg-os súlycsoportban kubai, az 54 kg- os kategóriában dél-koreai győzelem született. A 70 kg-os súlycsoportban Molnár Gábor a Duna Kupán elért 315 kg-os összetettjével a második helyre tornázta fel magát a Húsos VK versengéseiben. A kubai Alando Adalberto a szakításban kiesett, a lökésben világcsúccsal próbált vigasztalódni, 187,5 kg-ra tetette a súlyzót, és nem sok hiányzott a sikerhez. Feri Attila nem így képzelte... Balázs Attila felvétele Jönnek az öttusázók Nyíregyházán fognak edzeni Ákos Ajtony az üllői pályán Nagycserkesz Királyfit teszteli Amatőr felvétel Nyíregyháza (KM) — Az Ilona-tanyai Timpex Lovasiskolát szemelte ki az atlantai olimpiára készülő magyar öttusa-válogatott, hogy a sportolók számára ismeretlen tudású lovakkal gyakorolva imitálja a valódi versenykörülményeket. Mint Ivancsik Sándor, a Nyírségi Lótenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, az öttusa-válogatott lovasedzőjével, a hajdani olimpikon Ákos Aj- tonnyal az április elején Üllőn rendezett évadnyitó díjugrató versenyen tárgyalt az egyhetes nyíregyházi edzőtáborozásról. Bár egyelőre a végleges időpontról nem született döntés, Ákos Ajtony már az üllői pályán is tesztelt néhány, azon a versenyen elindult nyírségi sportlovat. A tapasztalatait megbeszélte a tenyésztőkkel, akiket tanácsokkal látott el a lovaik trenírozásával kapcsolatban. Az üllői díjugrató versenyen egyébként a Nyírségi Lótenyésztők Egyesületének négy lovasa vett részt, s amint szereplésükből kitűnt, jól sikerült a téli felkészülés. A felnőtteknek kiírt Aranyos Kupában Legoza László, a nagycserkeszi Gerzsánszki-istálló lovasa Nagycserkesz Senator nyergében 4. helyezést ért el. A másik három, még ifi korosztályú szabolcsi versenyző a kezdő lovasok versenyén indult. Itt a népes, 128 lovasból álló mezőnyben a legjobb eredményt a N. Senátort lovagoló Gerzsánszki Viktória (13) érte el 5. helyével. Hamann Norbert (17) Nagycserkesz Ciprus lovával a 8. helyen végzett, viszont Ivancsik István (14), aki Gergióval kecsegtető pályát ment, a cél előtt pályát tévesztett, így a kizárás sorsára jutott. Centenáriumi maraton Bostonban Mind a hat nyíregyházi futó célba ért a 42 195 méteres táv megtétele után A magyar csapat. Első sor: dr. Facskó István, dr. Pikó Károly, Nagy Vilmos. Hátsó sor: Suba Ernő, dr. Újhelyi János, Zajcz László, Horányi Zsuzsa, Bákány András Amatőr felvétel Horányi Zsuzsa Boston (KM) — Az Egyesült Államokban az évszázad futóversenyeként harangozták be a 100. Boston maratoni, a helybeliek mindent megtettek azért, hogy valóban azzá is váljon. Bostonban az év egyik legnagyobb eseményének számít ez a verseny, a televízióban, az újságokban számolják hány nap van még hátra a maratoniig, az időjárás-jelentésben azt is közük hány fok lesz a rajtnál és a célban, milyen szél fúj majd a pályán. A hírekben a legapróbb részletekről is beszámolnak, ami a ma- ratonnal kapcsolatos. A családok, ha nem futnak, akkor egy emberként szurkolnak, hogy mindenki legyőzze ezt a nehéz pályát. Talán eszükbe jutnak a korábbi versenyek is, hogyan drukkoltak évekkel ezelőtt kisgyermekként nagyapjuk vállán a versenyzőknek. Ezen a centenáriumi maratoni versenyen részt vett 14 magyar, köztük hat nyíregyházi futó is: Bákány András, dr.r Pikó Károly, Suba Ernő, dr. Újhelyi János, Zajcz László és e sorok írója. A szervezőkre óriási feladat hárult a centenáriumi marato- non, hiszen eddig a legnépesebb mezőny az elmúlt esztendőben volt, akkor 9000-en álltak rajthoz, idén pedig több, mint negyvenezren. Akadt, akinek rajtszáma sem volt, mégis futni akart. Az amerikai filmekből ismert sárga iskolabuszok szállították ki a versenyzőket a rajthoz Hopkin- tonban, összesen nyolcszáz busz kígyózott egymás után. Hopkinton, ez a néhány száz lélekszámú kis település ekkora embertömeget még nem látott. A gyerekek óriási amerikai zászlót lengetve üdvözölték a versenyzőket, az útmenti fákon többtucat színes léggömböt fújt a szél. Egyébként minden tervszerűen haladt, a buszokról egy tisztáson szálltunk le, ahol sátrak alatt lehetett pihenni, kávézni, öltözködni. A ruhákat is rajtszám alapján kellett leadni. Á futók nagy része nemcsak futni, hanem egyben ünnepelni is jött. Az élboly már régen elindult, mikor az éljenző tömeg, még csak tapsolt és sétált a rajtvonal felé. Ázért, hogy a hátsó sorokból indulók se kerüljenek időhátrányba, a futócipőkre chipeket fűztek, így mindenkinek egyénileg mérték a futóidejét, mikor áthaladt a startvonalon akkor indult az órája. Hiába jutottunk a rajtvonalhoz, az első mérföldeken még nem lehetett felvenni a versenytempót, a maratoni sták többsége integetett, kiabált, táncolt és a közönséggel együtt ünnepelt. Férfiak is könnyeztek örömükben, hogy résztvevői lehetnek ennek a fantasztikus eseménynek. Többen fényképezőgéppel futottak, hogy megörökítsék az átélt élményeket. Akadtak különcök, akik leborotválták a fejüket és ráfestették a 100. bostoni maraton emblémáját, templommal a hátukon tették meg a 42 195 méteres távot, de előfordultak olyan futók is, akik a verseny alatt kötöttek házasságot, majd egy maratoni futással pecsételték meg házastársi esküjüket. Tiszteletre méltóan bánnak a mozgássérültekkel az Egyesült Államokban, egy édesapa úgy futotta le a maratont, hogy közben tolta maga előtt tolókocsiba kényszerült fiát. Nem volt könnyű dolga az emelkedőkön, de megérte a fáradságot, hiszen mindketten résztvevői lehettek ennek a csodálatos eseménynek. A száraz számadatoknál maradva még egy rövid időre: kétmillió szurkoló buzdította a versenyzőket a pálya széléről. A maratonnak nem volt egyetlen olyan szakasza sem, ahol ne álltak volna ezrek, hogy buzdítsanak, vízzel, üdítővel, gyümölcsökkel, édességekkel, krémekkel segítsenek. Ültek a fákon, a villanyoszlopokon, az ablakokban, gyermekek édesapjuk nyakában, a keskeny utcákon pedig még nagyobbnak tűnt a tömeg. A gyermekek tenyerüket tartották, elvárták, hogy a mellettük elhaladók pacsizzanak a kezükbe. Amerikai szokás szerint a versenyzők a mezükre felírták a nevüket és azt, hogy melyik városból jöttek, így a szurkolók név szerint tudtak drukkolni nekik. A 26,2 mérföldes táv első felét szinte végig lejtőn tettük meg. ám ekkor következett a heartbreak, 8 kilométer emelkedőn felfelé. Nem véletlenül nevezik ezt a pontot heartbreak- nek, (megszakad a szív), amúgyis a kritikus maratoni szakasznál tart a futó, 32 kilométer környékén és még tetézik az emelkedővel. A domb tetején egy óriási indiándobot ütöttek ütemesen, olyan erővel és hanggal, amely szinte lökte előre a futókat. Aki túljutott ezen a szakaszon már biztos, hogy célba ért, innen Boston belvárosa következett még népesebb szurkolótábor buzdított. Az utca hangzavara egy sikollyá olvadt össze, hiába vonszoltuk fáradtan lábainkat, ez a buzdítás hozzásegített ahhoz, hogy utolsó erőtartalékainkat összeszedve mosolyogva haladjunk a cél felé. Áthaladva a célvonalon pedig minden fáradtságot feledve ünnepeltünk. hogy részt vehettünk a 100. Boston maratonon, itt lehettünk ebben a lelkes futócsaládban, hiszen ez a fantasztikus tömeg egy családként élte át az eseményeket. Talán az a 18 mesterlegény sem gondolta volna — aki 1897-ben az Újkori Olimpia Játékokon felbuzdulva először lefutotta a Boston maratont — hogy ilyen hagyományt teremt ezzel a versennyel, még 100 év múlva is negyvenezren teljesítik a 26,2 mérföldes távot. Ezt az ünneplést is tovább tudtuk fokozni, Zajcz Laci olasz barátja révén. Este vendégei lehettünk egy Boston melletti településen, a csalhatatlanul olasz pizza mellé egy tortát is készítettek, amelyen az állt: Gratulálunk a 100. Boston maraton futóinak és egy 100-as gyertya égett az édességen. Ahogy meséltük élményeinket, tudatosult bennünk igazán, hogy milyen csodálatos versenyen futottunk, ki gyorsabban, ki lassabban, de minden magyar induló elmondhatja magáról, hogy teljesítette Bostonban a 100. maratoni versenyen a 42 195 méteres távot. A 100. Boston maraton győztesei: a kenyai Moses Tanúi és a német Uta Pippig. Közöttük pedig a centenáriumi érem látható, amelyet minden célba érkező nyakába akasztottak Balázs Attila reprodukciója Szombaton reggel ünnepélyes megnyitóval kezdődött a nyíregyházi városi stadionban a B&H Kupa évadnyitó teniszverseny (balról). A házigazda, NYVSC versenyzői közül a ranglista legelőkelőbb helyén Zubor Ildikó szerepel (jobbról). A verseny eredményeit a keddi lapunkban olvashatják Balázs Attila felvételei p^KeieTMagyarorszá^i
