Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-22 / 94. szám
1996. április 22., hétfő HATTER A tulajdonnal sáfárkodni kell Hamarosan elkészül Nyíregyháza vagyonkezelési és -gazdálkodási koncepciója Kedvező feltételekkel kishaszonbérletbe ad területeket a város azért, hogy legyen gazdájuk, kezelőjük, ne váljanak például illegális szemétlerakókká Cservenyák Katalin felvétele Összhangban Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — A tavalyi év második felében fogalmazódott meg az igény, hogy készüljön el Nyíregyháza vagyonkezelési és -gazdálkodási koncepciója. Hatalmas munka, melynek alapvető előfeltétele, hogy tudni kell: mije van az önkormányzatnak, vagyis el kellett készülnie a vagyonkataszternek. Lajtos Györgytől, a polgár- mesteri hivatal vagyonirodájá- nak vezetőjétől megtudtuk: az önkormányzati vagyontör- vény ugyan 1991. szeptember 30-án lépett életbe, a mindössze egylapos kormányrendelet megjelenésére azonban további 13 hónapot kellett várni. így nemcsak Nyíregyházán, hanem az ország többi településén is késedelmesen készültek el a vagyonkataszterek. Nincs különbség A kormányrendelet ráadásul nem tett markáns különbségeket a határidőkben a különböző nagyságrendű települések között, csupán fél évvel hosz- szabb időt hagyott a megyei jogú városoknak. Holott, amíg egy kisebb településen néhány tucat, vagy néhány száz ingatlan van önkormányzati tulajdonban, addig Nyíregyházán — például — 2782 földrészlet képezi az önkormányzat tulajdonát, az idei költségvetési tervében pedig 991 millió forint vagyoni bevétel szerepel, amit a vagyonirodának kell produkálnia. Ebből 681 millió ingatlaneladásból, 310 millió pedig a bérleti díjakból származik. Mint ismeretes, a közgyűlés márciusban döntött a nem lakás céljául szolgáló helyiségek bérleti díjának 25 százalékos emeléséről. A módosított bérleti szerződéseket e hónap végéig megkapják az érintett bérlők. A hátralékosokat egyúttal felszólították: záros határidőn belül rendezzék tartozásukat, különben az önkormányzat felmondja a bérleti jogviszont. Aki pedig nem adja vissza a szerződés szerinti állapotban a bérleményt, bírósági úton szerez érvényt jogainak az önkormányzat (egyébként több ilyen per van már folyamatban). Az intézkedést követően máris több, mint 10 millió forint hátralék folyt be a város kasszájába. Kiszolgáltatva Különösen belvárosi, frekventált üzletekben gyakorlat a helyiségek albérletbe adása. Ezt ugyan az önkormányzat rendeleté megengedi, de szabályozza is. Nagyon sok kiszolgáltatott albérlő — aki az ön- kormányzat bérleti díjainak többszörösét fizeti az egyébként „adóslistán” szereplő főbérlőnek — beadványokkal vényes bérleti díj másfélszeresét is fizetné, csak az önkormányzattal kerülhessen jogviszonyba. Jogerős bírósági ítélet nélkül azonban nem tud mit tenni az önkormányzat. Az irodavezető olyan javaslatot szeretne tenni a közgyűlésnek: a városban megüresedő üzlethelyiségeket verseny- tárgyaláson csak igazoltan albérlőknek adják bérbe, mégpedig azoknak, akik azt is bizonyítani tudják, az önkormányzat díjainak több, mint másfélszeresét fizetik főbérlőiknek. A versenytárgyaláson a limitár az önkormányzati bérleti díjak 1,2-szerese lenne. A cél: a „nagymenőktől” elcsábítani a kiszolgáltatott, de amúgy fizetőképes albérlőket, akik javarészt kezdő vállalkozók. Az iroda szívesen venné, ha az érintettek jeleznék szándékaikat, véleményüket, s akkor belevágnának a kísérletbe. Viszont aki ingatlanokban, üdülőkben az önkormányzattal társtulajdonosi viszonyban áll, s szándéka megvásárolni a tulajdoni hányadot, jelezze a vagyonirodán. Kishaszonbérlet A város kül- és belterületén több. nem művelt önkormányzati tulajdonú föld van. Amíg nem születik döntés ezek eladásáról vagy további sorsáról, addig is művelhetők. Kedvező feltételekkel, szimbolikus összegért adja kishaszonbérletbe a város ezeket a területeket azért, hogy legyen gazdájuk, kezelőjük, ne váljanak például illegális szemétlerakókká. Az érintett telekszomszédoktól azt kérik: jelentkezzenek, ha ezekből az ingatlanokból bérbe kívánnak venni. Bizonyos esetekben még a megvásárlásra is lehetőség van. Erről érdemes előbb a városfejlesztési irodában tájékozódni, megvásárolható-e a terület. S ha igen. akkor kezdődhez az alku... Újfajta átképzések Nyíregyháza (N. L.) — A munkanélküliség, a piacgazdaságra való áttérés megyénkben is új szakmákat, foglalkozási ágakat szül. A munkanélkülieket idén is több mindenre lehet átképezni. A minap Lónyán tizenöt munkanélküli komp-, és pon- tonhíd-kezelői vizsgát tett. Tart a gombatenyésztő és az irodakezelő tanfolyam. Hamarosan megkezdődik a gumijavító képzés. Aztán indulhat a kerékpárszerelők tanfolyama. Főleg Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán nagyok az igények a kerékpárjavító szakma iránt. A fiatalok körében az utóbbi években népszerűvé vált a kerékpár, a benzin árának újabb emelése még több embert késztetett arra, hogy kerékpárral járjon a munkahelyére. A megyeszékhelyen csak két kisvállalkozó javít kerékpárt. Többre van igény. Sok műszaki végzettségű fiatal van a munkanélküliek között. Né- hányuk átképzéséhez Nyíregyházán megvannak a személyi és tárgyi feltételek. Új szakma elterjesztésére van tehát lehetőség. Jó hír, hogy a közeli jövőben a megyeszékhelyen a mezőgazdasági kisgépek javítására is megtanítanak néhány munkanélkülit. Kováts Dénes « okokat foglalkoztat, V és ellentétes érzelmeké két vált ki a miniszterelnök által elképzelt Központi Nyomozó Hivatal felállításának terve, pro és kontra hangzottak és hangzanak el érvek. Központi téma volt ez Horn Gyula legutóbbi televíziós sajtókonferenciáján, s a Kuncze Gáborén is. A kormány ugyan — terveivel ellentétben—nem tárgyalta a kérdést legutóbbi ülésén, de pénteken tárcaközi megbeszélést tartottak ez ügyben, ma a gazdasági kabinetben, szerdán pedig az államtitkári értekezleten tekintik át a témakört, ezt követően vitatja meg a kormány. A miniszterelnök cáfolta azt a véleményt, hogy a hivatal felállítása csorbítaná a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, s társszerveik tevékenységi körét, szerepét. Úgy véli azonban, hogy egy központi szervezet hatékonyabban tud fellépni a cél, azaz a fekete- gazdaság és a gazdasági bűnözés visszaszorítása érdekében. Kétségtelenül érződik a félelem, hogy a nyomozó hivatal felállítása bizonyos érdekeket sérthet, hiszen ki tudja, milyen jogkörökkel felruházva egyfajta titkosszolgálati szerepe is lehet. Arról nem beszélve, hogy kérdéses az is, mennyire lesznek összhangban a rendőrökkel, pénzügyőrökkel, apehesekkel munkatársai, miképp teremthető meg közöttük (oda-vissza) a gyors információáramlás. Elgondolkodtató az az érvelés is, miszerint ha a hivatalra szánt (bizonyára jelentős) összeget az említett, s már funkcionáló szervek támogatására, fejlesztésére fordítanák, akkor is eredményt lehetne elérni, kizárva a meglévő kételyek, ellenérzések jelentős részét. Az érem másik oldala, hogy valóban szükséges a hatékony fellépés a gazdasági bűnözéssel szemben, mert ha eredményt érnek el, ez nemcsak az állam számára jelent legálissá vált bevételeket, de a remények szerint a becsületes állampolgárok terhei is csökkennének. . Mert az egésznek csak így van értelme... bombázza a városházát: az érPéti Géza tárcája . - —--- ■■ .. t.w. .v..*—. 1-^-w-~i áradj be hozzánk kedves vásárló. Vá- JL lógass kedved és időd szerint. Egyébként ne lepődj meg, hogy tegezünk, de nálunk ez a szokás. Tegezz te is minket, hisz egy család vagyunk. Ha elégedetten távozol az áruházunkból azért, ha nem... No akkor éppen nem bánjuk, ha nem tegez... Szem- és fültanúk szerint az egyik svédországi áruházban ilyen szövegű táblák fogadják az érkezőket, és állítólag ezekben az áruházakban szinte kötelező a kölcsönös tegezés. Talán eszembe sem jut a tegeződési epizód, ha nem hallom egyre több barátomtól, ismerősömtől, ők bizony újabban csínján bánnak a tegezéssel. A legidősebb korosztály tagjai még emlékezhetnek a két világháború közötti korszak tegezési etikájára és etikettjére. Természetesen a hasonló rangú, társadalmi helyzetű és korú emberek között volt szokásban a pertu, később a félpertu is, az idősebbek és a fiatalok viszonyában. Külön kategóriákat képviselt az úgynevezett csendőrpertu, amely inkább az úr és szolga viszony egyik jellemző érintkezési szokása volt. A háború utáni nagy érzelmi, hangulati emelkedettségben, a mindenkit egyformán elszegényítő években, amikor együtt koplalt és lapátolt, takarította a romokat Pertuban magunkkal minden rendű, rangú ember, a megszólításban is eltűntek az elválasztó korlátok. Később a nagy elvtársi össze- forrottság éveiben a teljesen ismeretlen emberek között is polgárjogot nyert a tegező- dés. Elsősorban párton belül volt ez szinte kötelező illem, sokan hitték, hogy ezzel közelebb kerülnek egymáshoz. Valójában tegeződve is el lehetett küldeni az embereket bárhová, még táborokba is. De nem valamilyen történelmi visszapillantásra gondoltam, amikor a barátaim már-már panasznak is beillő szavait hallgattam. S itt már nem a régmúltról, hanem a jelenről van szó. Számos epizódot említettek a tegező- déssel póruljárt ismerőseim. Egyiknek az önkormányzatnál akadt dolga, s ugyancsak megörült, amikor egy régi ismerősét fedezte fel az íróasztal mögött. De a tisztviselő úgy tett. mintha most látná először. Egy másik ismerősöm a főnökétől kapott dorgálást, mert tegeződik a beosztott munkatársakkal. Tartani kell a három méter távolságot — adott utasításnak is beillő tanácsot a főnök. Mások megütközve tapasztalták, hogy magas funkcióba került vagy éppen az újgazdagok köreibe avanzsált ismerősük, netán volt kollégájuk épp hogy visszabiccent, nemhogy fogadná a szevasz köszönést. Egyesek viszont éppen az uborkafára való felkapaszkodás fölötti örömükben váltak leereszke- dővé, mint akik már megengedhetik maguknak, akár mindenkit tegezzenek és őket is tegezhessék. Még üzleti, vagy netán politikai tőkét is kovácsolnak belőle... M int megrögzött naiv ember, mindezek ellenére, szeretném hinni, hogy az úgynevezett rendszerváltás, amely nem hagyta érintetlenül az emberi kapcsolatok alakulását sem, nem teszi a földdel egyenlővé az emberi kapcsolatokban rejlő értékeket. Mert a rendszerek ugyan változhatnak, de a megismert és valós emberi értékek alighanem tartósabbak, minden forgandó változásnál. De a csalódások elkerülése végett igazat adok a baráti tanácsnak, amely így szólt: jó megvárni a másikat, nem elsietni a köszönést, aztán minden világosabbá válik. Csak arra nincs recept, mi történik, ha a másik is éppen arra vár, hogy végre ráköszönjünk. Talán a kettős köszönés a leg- diplomatikusabb, valahogy így: Jó napot, szia... Aztán majd elválik... _______________________mini Kommentár Andersen nem altat Nyéki Zsolt A jelek szerint a tör- ■ vényhozók is úgy gondolják: a nagy közös kasszából visszaosztott pénzek felhasználásáról ott kell dönteni, ahol a fejlesztésekre, a beruházásokra a legnagyobb szükség van. A közelmúltban elfogadott Területfejlesztési törvény nyomán a közvélemény ismét barátkozni kénytelen egy csúnya szóval: decentralizáció. Az idegen kifejezés azonban muzsikává válhat a polgár fülében, főleg ha olyan elfelejtett vidéken él, amely az össznépi tortából most nagyobb szeletre tarthat igényt. Ezt elismerték azok a szakértők is, aki az ország—mondjuk úgy— nyugodtabb pontjairól érkezve tartottak előadást a nyíregyházi területfejlesztési konferencián. Bár az európai nyitás után nyilvánvalóvá vált: a különböző adottságú térségek közötti szakadék áthidalásához a helyi döntések erősítésén keresztül vezet az út, szívós munka kellett ennek hazai körülmények melletti igazolásához. A megörökölt múltat ugyan nem lehet végképp eltörölni, de javítani az aránytalanságokon a mindenkori közéleti szereplők most már törvényben is előírt kötelessége. Mert hogy a központi alapok megpályázásának feltétele a helyi érdekeket és kistérségeket reprezentáló Fejlesztési Tanács felállítása, amellyel kapcsolatban viszont nem rejtette véka alá kételyeit a leginkább több száz milliós támogatásáról ismert PHARE program magyarországi képviselője. Jesper Andersen nem ringatta rózsaszín álomba a hallgatóságot: szerinte az ország 140 (benne megyénk 14) kistérségi fejlesztési társulása túlságosan felaprózza az erőforrásokat, s a szertehúzó érdekek veszélyeztetik a nagy közös célt, ami jelen esetben a megye egészének fejlődését jelenti. Hogy igaza lesz, vagy sem, az hamarosan kiderül, hiszen a Megyei Fejlesztési Tanácsot minél előbb működőképes állapotba kell hozni. Ide pedig csak kilenc képviselőt küldhetnek a megye fejlesztési társulásai, vagyis az együttműködés első próbáján már a pénzosztás előtt túljutunk.
