Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

10 ÍRÓJEGYZET Atomkori népmese Szepesi Attila A z ember fásultan hallgatja a világ híreit. Közöttük lélek­emelőt elvétve ha talál. Rob­bantásokról, merényletek­ről, járványok újjászületéséről, földi életünk külső-belső nyomorúságáról szólnak a híradások, és gyakorta már nem is a tartalmukat mérlegeljük, in­kább azt, közel esnek-e hozzánk vagy távolabb. Legutóbb is csak egy pilla­natra hökkentem meg a szörnyűségtől: az oroszok Csecsenföldön a saját csa­pataikat, saját állásaikat bombázták. Lassan megszokjuk, ahol háború van — és mindig van valahol — előfordul ilyesmi, ahogy megtörtént Boszniában is, Irakban is. így aztán nem is a ret­tentő bombázás tényén kezdtem el tű­nődni, hanem azon a furcsa kifejezé­sen, hogy saját állásaikat, saját csapa­taikat. Pedig a dolog, látszatra, pofonegy­szerű. Az orosz hadak orosz egysé­geket bombáztak. Valójában persze az egész história némiképp bonyo­lultabb. Először is, van a mondat­nak egy hétköznapi értelme, s már az is sántikál. Mert hogyan is történt ko­rábban? Elpusztították Groznijt, meg a többi említetleniil maradt települést. Ámde köztudomású, a balsors sújtot­ta városnak számtalan orosz lakosa is volt. így aztán katona legyen a tal­pán, aki eldönthette-eldöntheti, kire is vonatkozik az a saját csapatai? És akkor még nem vizsgáltuk az omi­nózus mondat áttételes értelmét. Ne­vezetesen azt, hogy minden pusztítás önpusztítás is egyúttal. Hogy mára, az ezredvége borús napjaira, eszten­deire, oly parányira zsugorodott tal­punk alatt a glóbusz, a Naprendszer harmadik bolygója, hogy aligha lehet tennünk bármit, ami ne hatna vissza ránk. És mindez nem csak a parancs­ra gyilkoló hadfiakra érvényes — a körülöttünk zajló események mind­egyikére. A teljes élővilágra, mely ve­lünk fogant a teremtésben, s melynek minden paránya — József Attilával szólva — az őssejtig viselős. És a gló­busz helyszíneire, folyóira-tengereire, völgyeire-hegyeire, melyeket túlnépe­sedő emberfajtánk, a maga nyomorú­ságos életét fenntartó, oly esztelenül pusztít. Saját állásaink? Saját csapataink? Számomra az említett mondatnak nincs értelme. Az atomkor egyetemes népmeséjében nincs többé szent lovag és ádáz varázsló, nincsen többé Hó­fehérke és gonosz mostoha. Mindnyá­jan egyszerre vagyunk ez is, az is. Okozói és elszenvedői a tragédiának. Hóhérai és áldozatai az esztelenség- nek. Gyakorta — és ez talán a leg­szörnyűbb az egészben — már nem is Csernobil tragédiája AP-felvétel egyéni választás, egyéni méltóság dol­ga, melyik arcunkat állítjuk előtér­be. A pusztítóét-e vagy a hüledezőét. Részei vagyunk egy hatalmas gépezet­nek, mely elszabadulton rombolja a zöld bolygót, a teremtett világot. Szennyáradatával, bombái tömegével a földgolyót. Mit tehetnénk? Nem tudom. Egy- egy ritka és reménykedő pillanatom­ban arra gondolok, tán az is valami, ha felismerjük: az egész glóbusz a sa­ját állásunk, mindnyájan — akik raj­ta élünk és mozgunk — saját csapa­taink vagyunk. Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. ÁPRILIS 20., SZOMBAT Kádár Márta Pannonhalmáról azt írja egy helyen Várszegi Asztrik főapát, hogy „...ez a hegyre épült mo­nostor szent és félelmetes hely is. Ezer év óta hirdeti, hogy Is­ten szereti népét, szereti az őt keresők és az őt szolgálók kö­zösségét, visszaállítja, újraépí­ti ezt a népet is.” Ezer esztendő tetteit és cse­lekedeteit, szerzetesek munká­ját és oktató tevékenységét, a szétszórást és a mindig sikeres újjáéledést, kulturális és termé­szeti kincseket, építészeti re­mekléseket, nagyszabású kiál­lításon mutatja he november 11 -ig a főapátság. Mons Sacer — Pannonhalma 1000 éve — azaz a Szent Hegy címet kap­ta a látványban, történeti in­formációkban gazdag bemuta­tó, amely lényegében két kiál­lítást tartalmaz. Miután meg­ismerkedett a látogató a ben­cés szerzetességgel, Szent Bene­deknek, a névadó alapítóatyá­nak életeszményével (imádkoz­zál és dolgozzál) beléphet az apátság tudományos és művé­szeti gyűjteményeiből váloga­tott tárlatba. A levéltár kincse a legrégibb magyar nyelvem­lék, a Tihanyi apátság alapí­tólevele 1055-ből. A könyvtár 9. századi kéziratos kódextö­redékkel, 13. századi Bibliával, kéziratos imakönyvekkel büsz­kélkedik. A reformkorban ala­kult ki a pannonhalmi képtár, olyan művekkel, mint David Teniers, Pompeo Batoni, Ma- ulbertsch festményei. A kiállí­táson restaurálva, nemegyszer új meghatá­rozással szerepelnek a legjelentősebb mű­vek. Oktatási céllal hozták létre úgy két­száz éve Pannonhalma tudományos gyűjte­ményeit, ásványtárát, ezek a közeli Kisra- vazdon előkerült bronz kincsekkel, római kori tárgyakkal együtt az országos magyar iskolatörténeti bemutató helyi adalékai. E sok kincs és érték a könyvtárteremben és az északi kabinetekben az egyik kiállí­Tematikus és időrendi sor­rendben az alapítástól napjain­kig szólóan ismerhetjük meg a monostor és a templom hite­les történetét. A sokszori újra­kezdést, a középkori és barokk építészeti remekléseket, a 12. századi nyolcvankötetes korai könyvtárnak, a kolostor írómű­helyének és hiteles helyének em­lékeit. A 15. században hanyat­lásnak indult a magyar bencés rend megreformálására tett kí­sérleteket. A Tolnai Máté főa­pát megrendelésére a pannon­halmi íróműhelyben készült Forgách-kódexet. A főapát bre­viáriumát, amely már nyomta­tott könyv, s amelyről tudni véljük, hogy Pap János budai könyvárus adta ki. A török hódoltság nem kí­mélte a pannonhalmi apátságot sem. Ám a barokk jegyében új­ra feléledt a monostor. Barokk kincseket őriz a kincstár — öt­vöstárgyakat, szertartásedénye­ket, miseruhákat. S legrégebbi­ként egy 15. századi sodrony zo- máncos kelyhet. II. József fel­oszlatta a magyarországi szer­zetesrendeket, a bencésekét is. A 19. század elején a rend újult erővel tér vissza. 1802 után ké­szültek a templomberendezés tervei, a könyvtár és a torony klasszicista épületei, ezeknek tervdokumentációja és Storno Ferenc restaurátori munkássá­ga is részei a kiállításnak. Jelentőségének megfelelően tárgyalják a pannonhalmi isko­la, a bencés oktató tevékenység históriáját. Egész termet szen­teltek a 19-20. század kiemel­kedő bencés személyiségeinek, irodalmároknak, természettudósoknak, történészeknek. Festett arcképek és nyom­tatott művek, kísérleti és oktatási eszkö­zök jelenítik meg Czuczor Gergely, Rómer Flóris, Jedlik Ányos és Balatin Gergely munkásságát. Az ezer négyzetméteren bemutatkozó pannonhalmi történeti és művészeti, tu­dományos kiállítása igazi nagy élmény. Ha tehetik, látogassák meg. Tolnai Máté breviáriuma Szent Benedek ábrázolással MTI-Press-reprodukció tás. A Pannonhalma történetét ismertető bemutatót a könyvtár alépítményében lá­togathatjuk meg. Es itt is egy alapítólevél a kezdet. Pan­nonhalma alapítólevele, melynek ránk ma­radt középkori átirata magában foglalja Szent István 1001-ben kelt eredeti ado­mánylevelének szövegét, közte azt a mon­datot, melyben az alapítás tettét apjának, Géza fejedelemnek tulajdonítja. Évezredes örökségünk A török hódoltság nem kímélte a pannonhalmi apátságot sem Már a nyárra készül a rádió Beszéljük meg — háromszázhúszezren • így látja a műsorigazgató Nyerges Mária Nagy Márta, a Magyar Rádió műsorigaz­gatója nem panaszkodik, de objektiven lát­ja a változások okát. □ Mivel magyarázható a közelmúltban naponta tapasztalható műsorcsökkentés? Pontosabban,'miért kell bizonyos adások­tól elvenni hullámsávokat? — kérdeztük a műsor igazgatót. — Az okot akár egy szóval is megne­vezhetem: pénz! A rádió éves költségveté­se nyolcmilliárd forint, ebből csupán 380 millió az állami támogatás. A bevétel nem túl sok, az előfizetők adták a zömét. Azért beszélek múlt időben, mert már 1996 ja­nuárjában 90 millióval kevesebb volt a be­vétel, mint eddig. Ezt átszámítva, 25 szá­zalékkal csökkentették az új műsorok ké­szítésére szánt pénzünket. □ Ezek szerint ez is oka annak, hogy pél­dául a Petőfi éjszakai műsorait idén csu­pán az URH-n lehet hallani? — Többek között igen. A középhullám nagyon drága, és így 120 millió forintot tudunk megspórolni évente. Az ismétlések megnövekedése is pénzügyi okokra vezet­hető vissza. Például a Kossuthon éjjel, 22.30-kor a Fórum-sorozat többnyire új témákkal jelentkezett. Most inkább az elő­ző napokból válogatunk társadalomtudo­mányi, történelmi témákból. De a felmé­rések szerint ez talán hallgatói szempont­ból gazdaságosabb. Napközben dolgoznak az emberek, kevesen érnek rá figyelmesen rádiót hallgatni. Este a késői órákban vi­szont nem oszlik meg a figyelem. Ugyan­csak a Kossuth: vasárnap délutánonként 15-17 óra között dokumentumműsoro­kat hallgathattunk. Ez továbbra is így lesz, csak éppen gyakrabban veszünk elő régeb­bi felvételeket, tehát sok lesz az ismétlés. Újdonság pénteken esténként a Napköz­ben című műsorból való heti válogatás. Ez részben kényszer, részben pedig régi hall­gatói igény. Mert hallott róla, hogy volt ilyen vagy olyan téma a rádióban, de az­nap éppen elszalasztottá. így a közigényre számot tartó témákat megismételjük. Ez feladata is a közszolgálati rádiónak. rt Tudna kifejezetten nagy hallgatottsá- gú, népszerű műsort mondani, amely hí­ven szolgálja a hallgatói igényeket? — A Kossuthon hetenként kétszer volt a Beszéljük meg! Most szeretnénk naponta ilyen vagy legalábbis hasonló műsort su­gározni, amelyben politikusok, tudósok be­szélgetnének a hallgatókkal. A lényeg a párbeszéd lenne. Bolgár György Beszéljük meg-je igen jó bizonyítványt állított ki a polgárokról. Ebből a műsorból egyértel­műen kiderült, az embereknek van vélemé­nyük, tájékozottak a belpolitikában. lül Van valami felmérés a hallgatói lét­számról? — A Gallup naprakész adatokkal szol­gál. A műsort hallgató felnőtt lakosság 1 százalékról 4 százalékra emelkedett. Ez komoly eredmény? — Hogyne! Egy százalék nyolcvanezer embert jelent. Tehát legalább háromszáz­húszezer hallgatót vonzott ez a rádiós pár­beszéd. A Kossuth adóról egyébként is köz­tudott, hogy információs, aktuális témák­kal foglalkozik. Növeli ezt a jellegét, még akkor is, ha az emberek unják ugyan a po­litikát, de információszerzésből igenis be­kapcsolják a rádiót. □ Viszont alig van úgynevezett igényes szórakoztató műsor. Nevezetesen rádiójá­ték. — Ennek a műfajnak részben lecsökkent a hallgatottsága, részben igen drága az elő­állítása, de ez világjelenség. Ennek ellenére hetente jelentkezünk mesejátékkal, és új­donságként mondhatom, az elmúlt évi rá­diószínházi drámapályázatra számos mű érkezett, ebből már ki is alakult a király­drámák sorozat. Ezek a művek felölelik a magyar történelmet, István királytól Habs­burg Károlyig. Hétfőn és szerdán lesznek adásban és szombaton ismételjük. A rádió­színház aktívan működik, de mint mond­tam, ez igen költséges műfaj. □ A királydrámákról jut eszembe: és a millecentenárium? Mivel készült a Magyar Rádió? — Ugyancsak a Kossuthon hallható az egész 1996-os évben a honfoglalástól az államalapításig tartó időszakkal foglalko­zó sorozat. Többek között történészeket szólaltatunk meg, akik igen érdekes új mo­mentumokat tárnak fel a hallgatóknak a honfoglaláskori történésekről... És hogy a jelenkorral sem bánunk mostohán, bizo­nyítja Napló-sorozatunk. Az elmúlt évben volt egy pályázat, amelyre rengetegen küld­ték be a saját magán naplójukat. Igen si­keres ezeknek a rádiós bemutatása. Ápri­listól ismét hallható lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom