Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-01 / 77. (78.) szám
1996. április 1hétfő HÁTTÉR Korszerűsítik a határátkelőket Nemzetközi utasforgalom Beregsurány-Luszanka és Tiszabecs-Vilok között Hosszú a sor Záhonynál A szerző felvétele Kováts Dénes Záhony (KM) — Hídbővítés és -felújítás, valamint a határforgalom aktuális kérdései voltak a fő témák azon a megbeszélésen, melyen az ukrán és magyar határőrizeti szervek, valamint az építők vettek részt a napokban. Jelentős változások várhatók ugyanis megyénk néhány határátkelőhelyén: Záhonyban, Beregsurányban és Tiszabecsen. Az elsődleges cél, hogy a bővítési-felújítási munkálatok ne okozzanak nagyobb fennakadást a határforgalomban. Ehhez viszont a két ország határőreinek, valamint vám- és pénzügyőreinek összehangolt munkája szükséges, a beruházókkal egyetértésben. Ezért is egyeztek meg abban, hogy a munkálatokban résztvevő dolgozók számára egyszerűsítik az átkelést a folyamatos munkavégzés érdekében. Korlátozott forgalom — Teljes forgalomkorlátozásra Záhonynál csak elvétve kell számítani — tájékoztatott Kovács Gyula ezredes, a határőrség határforgalmi főosztályvezetője. Erre március 28-án volt először példa 9-13 óra között az ukrán oldali munkálatok miatt, a jövőben a 4-5 órás határzár előtt 48 órával a sajtón keresztül értesítik az utazókat. Kisebb-nagyobb forgalomkorlátozások azonban előfordulnak majd, ez többnyire félpályás hídlezárást jelent. Az átkelő zsúfoltságán csökkenthet az az intézkedés, hogy hamarosan megnyitják a nemzetközi utasforgalom előtt az eddig kishatárként működő Beregsurány-Luszanka (Asztély) és Tiszabecs-Vilok (Tiszaújlak) határátkelőket. Erre várhatóan májusban kerül sor, amint megtörténik a magyar-ukrán jegyzékváltás. — A jogi feltételrendszer részben adott, részben azzá válik — tudtuk meg Csíkos Endre ezredestől, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokától. (Az átkelők üzemeltetése e szervezet feladata.) Elmondta, hogy a híd végső átadását a jövő év második felére tervezik, addigra nemcsak az ukránok által építendő két új sáv készül el a hídrekonstrukció keretében, de a magyar beruházók révén felújítandó meglévő két forgalmi sáv is. Megértést kémek — Az itteni közúti átkelő korszerűsítése a bővítéssel együtt több mint 600 millió forintba kerül, PHARE-segéllyel, a hídépítés egymilliárdot emészthet fel. Elkezdődött a beregsurányi átkelő átépítése, ami 1997 első felében fejeződik be. Tiszabecsen is elkezdték a bővítést, jövőre kész lesz. Ezek együttes költsége 400 millió forintra rúg. B. Ny. Marcsenko ezredesnek, az ukrajnai határőrség határforgalmi főosztályvezetőjének szavaiból kiderült: a hídrekonstrukció jelenti az Ukrajna és Magyarország közötti kormányegyezmény első gyakorlati lépését, hiszen ennek jelentős szerepe van a két ország közötti közúti összeköttetés biztosításában. Úgy vélte, megértéssel kell az ideiglenes korlátozáshoz viszonyulni, hiszen a munkálatok eredményeként gyorsabb lehet majd itt az átkelés. Az ukrán fél már eddig több mint 1,5 millió dollár értékű beruházást végzett el, novemberre elkészülnek az általuk végzett hídépítési munkákkal, ezt követően vehetik át a tennivalókat a magyar beruházók. Az ezredes elmondta az is: látják azt a nagy volumenű munkát, amit a záhonyi oldalon végeznek a kamionterminál építésével, ők is hozzálátnak hasonlóhoz. Mert tisztában vannak azzal, hogy a közlekedési gondok, azaz az áteresztő képesség javítását csak kölcsönös lépésekkel lehet megoldani, összehangolt tevékenységgel. Az ezredes Beregsuránnyal és Tiszabeccsel kapcsolatosan szólt arról, hogy ők is megtették a szükséges lépéseket, gyakorlatilag készen állnak arra, hogy a nemzetközi forgalom lebonyolítását biztosítsák. Eredmények '97-ben Jelentős változások történnek tehát megyénk határátkelőin, az igazi eredményeit persze valószínűleg csak 1997 második felében érezhetik majd a közlekedők. A záhonyi beruházás a remények szerint enyhít majd a zsúfoltságon, gyorsítja az átkelés idejét, teher- csökkentő lehet a beregsurányi és tiszabecsi átkelők bővítése és nemzetközi forgalom előtti megnyitása is. Kompkezelői tanfolyam munkanélkülieknek Nyíregyháza, Lónya (N. L.) — Intenzív kompkezelői tanfolyam kezdődött a múlt héten Lónyán. A huszonhárom tanfolyamhallgatót — valameny- nyi munkanélküli — a Megyei Munkaügyi Központ nyíregyházi, kisvárdai és vásárosna- ményi kirendeletsége válogatta ki. A tanfolyam költségeit a munkaügyi központ fedezi. Szervező, lebonyolító és vizsgáztató a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ. A vizsgáztatásban részt vesz majd a Borsod megyei közlekedésfelügyelet is. A hallgatók hajózási szabályzatot, fedélzeti gépismeretet, átkelőhelyismeretet, hajóvezetési gyakorlatot tanulnak, speciális elsősegélynyújtó képzésben is részt vesznek. A tanfolyamot a Közlekedési- Hírközlési - és Vízügyi Minisztérium egyik idei rendeleté alapján bonyolítják le, ennek megfelelően a vizsgát tett hallgatók kompkezelői bizonyítványt kapnak. Alkalmaz- hatjákák őket a Tiszadob és Tiszaluc közti pontonhídon, valamint megyénk valameny- nyi kompjánál. Oréimis Kálmán tárcája Versenyfutás acsaföldvár hosszú K évszázadokon át csön- J. \. desen tengette napjait a szomszédos település, Liba- tere nye árnyékában. Már majdnem mindenki belenyugodott, hogy míg az utóbbi szépen fejlődik, terebélyesedik, az előbbi lassan, de biztosan elsorvad. Mondom majdnem, mert András bá, aki a szebb időkben juhászkodással kereste kenyerét, elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony világvárost csinál a porfészekből, de legalábbis alaposan rápirít a hegyke terenyiekre. Ezzel a programmal aztán az első szabad választásokon el is nyerte a polgármesteri széket. És lön megújulás, bár az önkormányzat egyáltalán nem dúskált a javakban. András bá több koncepciót is kidolgozott a település fellendítését illetően, az egyik az idegenforgalom, a másik az ipar megteremtésben látta a jövőt. Mivel a falu alig ötven méterre feküdt a főúttól, nyilvánvalónak látszott, hogy valahogy be kell csalogatni a turistákat. Ácsoltak is a falu végén egy népi ornamentikával díszített padot, arra ültették ki Gatyás Józsi bácsit, az öreg nótafát, hogy ott egész álló nap huszárnótókat énekeljen. Józsi bácsi egy darabig ódzkodott a dologtól, de hamarosan rájött, hogy ez nem is olyan rossz üzlet. Egy forró nyári napon ugyanis levette a kalapját és maga mellé tette a padra. Az autósok pedig koldusnak nézték, és csak úgy repkedtek a kalapba a pénzérmék, így hamar összejött a borravaló. Ettől ugyan egy fia turista sem tért be a faluba, de Józsi bácsi estére már csodaszép csasztuskákat énekelt, melyeket még annak idején tanult a fogságban. A következő időszakban Kádár Örzse néni, a település vajákos asszonya került kulcspozícióba. Neki a tűzoltószertárban rendeztek be egy természetgyógyászati központot. Hamarosan elterjedt a híre a kacsaföldvári csodadoktornak, fellendült a forgalom, András bá elégedetten dörzsölgette a tenyerét. Mivel azonban senki sem számított arra, hogy ekkora lesz a kereslet egy szép napon elapadtak a gyógyfű- készletek. Örzse néni jobb híján mindenkinek ricinusolajat adott, amitől katasztrofális hasmenésjárvány ütötte fel a fejét. Hiába ajánlotta fel a polgármester a zúgolódó betegeknek, hogy szupermodern nyilvános illemhelyei építtet, azok futva menekültek a faluból. Az ipar fellendítésének megvalósítására János bácsit, a köztiszteletben álló susztert szemelték ki. Az iskolából a gyerekeket átköltöztették egy újszerű állapotban lévő csűrbe, s az épületben hamarosan megalakult a János and András Corporation. Az állami támogatásokból, meg kölcsönökből megvették és felszerelték a balett- cipőgyártó gépsort. Az átadásra ünnepélyes keretek között került sor. Még egy országgyűlési képviselőt is meghívtak, akinek nagyapjáról a falu helytörténésze kimutatta, hogy gyermekkorában egyszer Kacsa- földvárom nyaralt. A vezetőség és a vendégek tiszteletére a cég dolgozói, valamint a kisiskolások álltak sorfalat. Ez utóbbiak mezítláb, ezzel is szimbolizálva, mennyire igényli a vásárló- közönség a korszerű balettcipőket. Az ünnepi beszédek elhangzása után János bácsira, az újdonsült vezérigazga- tórá várt, hogy beindítsa a gépsort. Előtte ugyan elmagyarázták neki, hogy melyik gombot kell megnyomni, de színvak volt szegény, és a huszadik próbálkozás után tehetetlenül tárta szét a karját. A zért, ugye nagy különbség van már Kacsaföldvár és Libaterenye között—fordulta polgármester a díszvendéghez, hogy valamelyest oldja afeszülséget. — Hát..., a különbség elég nagy — szólt az elgondolkodva. — Észrevettem például. hogy a szomszéd faluban minden ökör Bandi, itt meg minden Bandi ökör. NézoDont —------------Előny és érték Marik Sándor •j—j gy tudományos ta- íf nácskozás hatását I J nem lehet egyik napról a másikra megítélni, de az biztosra vehető, hogy az I. Nemzetközi Regionális Környezetfejlesztési Konferencia — amely péntek este zárult Nyíregyházán — egy sor kezdeményezést mindenképpen a megvalósítás útjára bocsátott. Nagy kérdés persze, hogy kerülnek-e pénzek e célra, és ha igen, mikor — nem mindegy, milyen ütemben váltható valóra a szervezők elképzelése. Jó volna hinni, hogy legalább egy része valóra váltható, és minél előbb. Mert térségünk unalomig ismételt jelzői: „hátrányos helyzetű, elmaradott" gyakran azt a látszatot keltik, hogy itt bármilyen változást nagyon nehéz elérni. Am ellenkezője is igaz: sokáig már elodázni sem lehet az ország gazdasági értelemben vett végleges kettészakadásának veszélye nélkül. Erre alapoztak most a szakemberek — az Akadémia és annak megyei tudományos testületé — akik jó megérzéssel a környezet védelmével, fejlesztésével kapcsolták össze terveiket, megfelelő támogatóra találva a Közép- és Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézetben. Mivel a Kárpát- medence „három határ szegletében” lévő térségéről van szó, természetes, hogy a több országot érintő régióban közös választ akarnak adni korunk környezeti kihívásaira. A kétnapos konferencia sajátos jellegét az határozta meg, hogy azon a tudomány külföldi és hazai reprezentánsain kívül a vállalkozók és a közélet vezető személyiségei is részt vettek. így a környezetfejlesztést is magába foglaló környezetvédelmi, környezetbiztonsági, gazdasági kérdések széles körét egyaránt megvitathatták. A szomszédos országok (Románia, Szlovákia, Ukrajna) határ menti területei hasonló gondokkal küszködnek, kézenfekvő volt a közös gondolkodás. A földrajzi elhelyezkedés fellendülést hozó időszakban — egy résztvevő szavaival — végre előnnyé és értékké kovácsolható. Nem vertek át! Tudom, hogy április elseje van Ferter János rajza Kommentár Felnőttképzők Nyéki Zsolt A z előzetes várakozásoktól elmaradó érdeklődés kísérte az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek közös kiállítását, a Szakképzés ’96 kétnapos rendezvényét. Pedig az ötlet jó volt: a nyíregyházi városi művelődési központban közel húsz cég mutatta be szolgáltatásait, de a látogatók számából az avatatlan szemlélő könnyen téves következtetéseket vonhatott volna le, már ami a térség foglalkoztatási problémáit, a munkanélküliségi mutatókat illeti. Mintha nem is itt lenne a legtöbb regisztrált munkanélküli, s mintha nem ebben a térségben lenne a legkilátástalanabb rövid távon a munkaszerzési lehetőség. A korábban kipostázott meghívók ellenére csak néhány középiskola küldte el végzős diákjait, akik érettségi előtt nem igazán látnak túl az iskola falain. A tapasztalatok szerint a sikertelen felvételi vizsgák vagy az eredménytelen elhelyezkedési próbálkozások után augusztus-szeptember környékén szembesülnek igazán a nagybetűs Élettel. Éppen ezért elgondolkodtató a középiskolások mérsékelt érdeklődése, de érdemes lenne megvizsgálni, mennyire jutott el hozzájuk a rendezvény híre. Hiányoztak a bemutató kiállításról a tartós munkanélküliek is, akik már inkább felelősei saját sorsuknak, ám a körülmények számukra is sajnálatos felmentéssel szolgálnak. Ugyanis a rendezvény időpontjáig nem született döntés arról, hogy idén milyen képzési formák nyerik el a munkaügyi központ támogatását. A pályázat első fordulója március 15-i határidővel járt le, de a kitöltendő formanyomtatványt csak február utolsó napjaiban kapták meg a képzéssel foglalkozó cégek, s a tisztességes program és költségvetés elkészítésére hagyott idő elég szűkösnek tűnik. Bizonytalan támogatásra pedig nehéz jelentkezőket toborozni. A kezdeményezés tehát mindenképpen folytatásra méltó, de az eredményességéhez letisztázott rendeleti háttérre és az ügy fontosságát átérző partnerekre van szükség.
