Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-11 / 85. szám

1996. április 1 1csütörtök KULTÚRA Mindenki a lantra figyeljen Országszerte változatos programokkal tisztelegnek a szép szó munkásai előtt Az 1980-ban megjelent Fotótéka sorozat József Attila című kötetéből válogattuk portréinkat. Három etapja a lélek és test metamorfózisának KM-reprodukciók Budapest (MTI) — A Költé­szet napját 1964 óta ünnepel­jük József Attila születésnap­ján. április 11 -én. A magyar lí­ra ünnepén Budapesten meg­koszorúzzák a költő szülőhá­zát, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatti épületet. Az írók Boltjában egy egész hetet szentelnek a versnek. Délutáni programokon bemutatják töb­bek között Tasi József József Attila könyvtáráról szóló ta­nulmánykötetét, Petri György és Petőcz András versesköte­tét. Április 11-én Siposhegyi Péter Á semmi ágán című drá­májának bemutatóját tartják a Ruttkai Éva Színházban. m A költészet napjára megszé­pült környezetben várja a láto­gatókat a József Attila-emlék- szoba. Idén a lakóház belső udvarát teszik rendbe. Az em­lékszobát 1965-ben nyitották meg Budapesten, a IX. kerület a Gát utca 3. szám alatt, a köl­tő szülőházában. Az évek so­rán végzett kisebb karbantar­tási munkák után 1995-ben, a költő születésének kilencvene­dik évfordulóján a kerületi ön­kormányzat és a Petőfi Irodal­mi Múzeum teljesen felújíttat­ta. Poéták Nyíregyháza (KM — P. Cs.) — Nyíregyházán a megyei írócsoport rendha­gyó üléssel, kötelbemuta- tóval köszönti a költészet napját. Az április 11-e al­kalmából megjelenő Sza- bolcs-Szatmár-Beregi köl­tők antológiáját Katona Bfta. 'S megyei íröcsoport vezetője válogatta. — Nagy szerencse ért bennünket — mondta cl tá­jékoztatásul —. amikor egy évvel ezelőtt Ördögh János és Ruszin Mihály felajánlották, hogy minden évben április 11-re egy verseskötet adnak ki, vál­lalva a nyomda- és papír­költségeket. Nem kell sen­kinek sem bemutatni: mi­lyen nehéz ma versesköte­tet kiadni; napjainkban a bestsellereknek van igazi közönségük. Ezért is örü­lünk, hogy a líra napján új kiadvánnyal jelenkezhe- tünk. Az antológia huszon­egy költő hatvanhat versét tartalmazza. Az írócsoport minden tagját fölkértem, hogy minél több olyan ver­set küldjön, ami eddig nem jelent meg sehol. Új vers­sel mutatkozik be — töb­bek között — Antal Attila, Bodnár István, Hajdú Csa- ha, Jánosi Zoltán, Kállai János, Kulcsár Attila, Nagy István Attila. A közeljövőben ünne­peljük megalakulásunk hu­szadik évfordulóját. A ti­zenkét alapító tag közül vannak, akik már nem él­nek vagy elköltöztek, de jöttek újak is. Kezdettől fogva azt mondtuk: csak az léphet be hozzánk, aki más. országos lapokban is publikált; úgymond letette a névjegyét. Az irodalmi kávéházi összejöveteleket használjuk fel arra, hogy találkozzunk, gyakran a készülő köteteket is itt vi­tatjuk meg. A két évtized bizonyítja: ez a tehetséges csapat igényelte, hogy va­lamilyen szervezeti formát kapjon és a nehézségek el­lenére is együtt maradjon. rinn ........................................... Vásárosnamény (KM - B. I.) — Jeles nap lesz április 12-e Vásárosnaményban. Ekkor nyitják meg ugyanis a IX. Be­regi Ünnepi Hetet. A Költé­szet napja alkalmából a hét több programja kapcsolódik a vers ünnepéhez. Április 12-én öt író-olvasó találkozó várja a szép szó szerelmeseit. Tisza- kerecsenyben Ördögh Szil­veszter József Attila-díjas író, Gyürén Füzesi Magda és Nagy István Attila költő, Csarodán Veress István, a Szatmárnéme­ti Friss Újság főszerkesztője, Nyírmadán Kurucz Gyula író, Karádi Zsolt Nyíregyháza — A lírikus ál­talában kitárulkozó alkat. Lel­ke — József Attila szavaival — „közvagyon”: érzelmeit, indulatait műalkotásba transz­ponálva, lemeztelenített való­ságában jelenik meg olvasói előtt. Vannak persze, olyan al­kotók, akiknek munkásságá­ból nehéz, sőt olykor lehetet­len visszakövetkeztetni a meg­szólalást kiváltó személyes él­ményre Pilinszky Já­nos. Nemes Nagy Ag­nes, Vasadi Péter, Ta­kács Zsuzsa, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, mások is, mint a poszt­modem hívei Kuko- relly Endre, Balázs At­tila igyekeznek fölszá­molni a szövegbeli én hagyományosnak mondható attribútu­mait. Mai költészetünk­nek van azonban né­hány olyan képviselő­je, akik erőteljes szere­pet szánnak az én vi­lágértelmező képessé­gének, s asszimilálva a neodvantgárd gesztusokat, markáns hangon szólalnak meg Zalán Tibor, Nagy Gás­pár, Pintér Lajos. A Nyíregyházán élő, s most válogatott verseinek reprezen­tatív kötetével jelentkező Nagy István Attila talán ez utóbbi vonulathoz kapcsolha­tó, illetve A csoda szomjúsága című, a mai hevenyészetten összetákolt nyomdatermékek áradatában irigylésre méltóan szép könyvében inkább ama klasszikus irányzattal rokonít­ható, amelynek vonatkozási pontjait József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László, Váci Mi­hály, Ratkó József életműve jelöli ki. Nagy Isnán Attila eddigi pályájának foglalata ez a kiad­vány: lapjain találkozhatunk korábbi műveivel is. A jelen­leg újságíróként dolgozó költő 1983-ban lépett kötettel a nyil­vánosság elé. A csoda szomjú­ságában a teljességet kereső lí­Guzs Imre író, Vári Fábián László költő a meghívott ven­dég. Valamennyi találkozóra általános iskolában kerül sor. A vásárosnaményi művelődési központba várják Baranyi Fe­renc költőt. Az irodalmi estek 18.30-kor kezdődnek. Más­nap. április 13-án zajlik a Váci Mihály Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny, ame­lyen külföldi rséztvevők is szerepelnek. A vetélkedő díszvendége Juhász Mária irodalomtörténész, Váci özve­gye, és Setfőző Simon költő, a Váci-hagyaték gondozója. rai hős a költészet olyan tradi­cionális témáival szembesül, mint haza, élet, halál, hit, bol­dogság. És mindenekelőtt a szerelem. Nagy István Attila sorai egy huszadik századi helykereső ember kiegyensú­lyozatlanságát, önmagával és a világgal perben-haragban ál­ló én zaklatottságát közvetítik. A tágabb-szűkebb világban, a számára kínálkozó egyetlen létezésben megkapaszkodni, társakra találni akaró lélek ki­mondás-igénye hívja életre a kötet erős vallomásosságú da­rabjait. Á háromszázharmincnyolc vers között a „Keserűbb itt a gyötrelem, / kínzóbbak a fel­lobbanó vágyak, / sósabbak a ritka könnyek, / s reménytele­nebb a halál” Adyt invokáló mégis-morálja (Tenyérnyi ha­za), a „Tisza partján kihajt az ének, / Sámán csontom felra­gyog” (Kopjafa-arcú sámán ősöm) önmitizálása a „nem akarok még meghalni / féle­lem eressz el” (Még nem) po­zíciójából hangzik föl. Nagy István Attila írásait szinte kezdettől fogva átszövi a betegség, az elmúlástudat rettegése. Ez a nyomasztó ér­zés színezi át bőséggel áradó szerelmes költeményeit is. A szerelem boldogsága-boldog- talansága-gyötrelme számos alakban válik ihletőjévé: hol a „mielőtt végképp elmúlok” fé­lelme elleni menedékké (Tér­dednél térek, Öledben rin­Nyíregyháza (KM) — Me­gyei írócsoportunk április 14- én emlékezik meg a poézis napjáról. Ez egyúttal egy me­gyei antológia bemutatását je­lenti. A Ki vált meg minket cí­mű kötet a megyében élő köl­tők verseit tartalmazza. Az Irodalmi matiné szokásos ren­dezvényén, vasárnap 10 órától most a TIT Székházban (Nyír­egyháza, Országzászló tér 10.) kerül sor a kötet premierjére. A beszélgetést a könyv szer­kesztője, Katona Béla iroda­lomtörténész vezeti. A hely­színen dedikáltatás is lesz. gass), hol a feloldódás szépsé­gébe és egyszerűségévé válva (Arcod derűjében, Kibomlasz, Sirályok tánca, Varázsló). A csoda szomjúsága leg- megkapóbb darabjai azok, amelyek a szenvedésből fa­kadtak: a költő személyes sor­sának mélységeiből, a halálkö­zelség döbbenetéből röpültek föl az élők közé. A „szűkre szabott, / haldokló időben” (Haldokló idő) a létezésért perlő és esdeklő lírai én a „túl vagyok minden filozófián” (Bezárul), a „nincs menedék többé se közel se távol” (Elve­gyülök), a „minden mindegy már” (Mindegy) bugyraiból kiált hozzánk. A költő tudja: „Csak az élet mondható el nem a halál” (Csak a bánat), s ha „nincs más remény, s élni se miért” (Halhatatlanság), s ha „dobál a láz” (Mi jöhet még?), az írás­tudó akkor sem tehet mást, minthogy kifejezést találjon a borzalomra. Az egyéni pokol­ból fölszálló „kétségbeesett ének” (Siratóének) így válik önbiztatássá. Nagy István Attila metafori­kus lírája a „Nem tudok más lenni, virágzik / bennem a bá­nat, távoli vendég / nálam egy öröm” (Minden nap) alapérzé­sének ezernyi változatából építi meg művészetét, amely­nek jelmondatát a Tiltakozás című egysorosa szolgáltatja: „Nem adom meg magam a hallgatásnak”. Líra az elmúlás ellenében „Nem adom meg magam a hallgatásnak" • Szembesülések A gyűjteményes kötet borítója KM-reprodukció Szigeti György A vers A vers: hogy kézbe veszek mindent, mint kisgyerek, és megcsodálom, lehajolok a csillagokhoz, ha a szememre nem jön álom, arcomhoz szorítom a felhőt a villám-cikcakkozta égen — égő szememre enyhülést hoz, ha nem is gyógyít meg egészen. A verssel életben maradtam, hol minden darabokra hullt, hol minden érték oly veszendő, és küzdőtér a kocsmapult, ahol több szó van ugyanarra, pedig mindegyik mást jelent, mindenható a pénz hatalma, az a becsület, az a rend. A vers éltet még valameddig, mikor meghalni volna jó, amikor ő is oly esendő, és könnyen bűnre fogható. Bomlanak május orgonái Kállai János GYÖNYÖRŰ szemedet mégiscsak Ázsiából hoztad pedig nem ferde vágású nem fekete csupán mélységesen bölcs és talányos szép mint a gigászi Jangce fölött ka­vargó hajnali ködök mesél mesél mesél szakadatlanul a csöndességek virradatá­val te is tudod tudom én is várjuk egymást mégis még­is bé is borult kinyílt az ég minden éjjel megyek eléd IGAZ elém senki soha még úgy nem ahogy kibom- lottál hirtelen napfölkelte előtt egyszeri megismétel­hetetlen ajándék öröm bol­dogság jelzés magyarázat reagálás maradni kell mi­képpen hajózni szintúgy szükségeltetik lankadatla­nul talán az idők végzetéig ha egyet szólsz hozzám sza­bad leszek elkushadnak az árnyak felfénylik bizakodá­som mozdul zsigereimben a vágyakozás óh hát miféle anyag vagyok én hogy pil­lantásod metsz és alakít ha­zára enged találni otthonra melegségre asszonyi jóság­ra női kacérságra lányos csalafintaságokra gyermeki simulásra VÁLLA1DDAL hajló de­rekaddal tartod a délelőttöt kedvet az érdemességre fo- gadkoztam milliószor többé semmit a kimondhatatlan­ról mert belémharapnak önmarcangolásaim pitbull- jai és akkor ott vagy ott te­remsz ahol a madár se jár milliónyi sejtelemből font varázsfonalad nyomán el­indulsz és jössz jössz jössz akadályt nem ismerve hogy ments megments átments túlments „őrizzments" időtlenségig egy napig egy hétig évekre halálig semmi­be hullásom végzetéig ak­kor mellébeszélek mintha szándékosan kiiktatni akar­nám a szembesülést galád- ságaimmal ellened-árulá- saimmal gyenge-puhány feladásaimmal mindennel amiről nem merek vallani magamnak sem istennek sem MONDOD kórságaimra nyavalyáimra mézet mindig kanálnyit naponta ízes vi­rágillatú mélysűrű aranyat a szorgalmatosság egybe­hordott patikaszerét szere- tet-ajánlotta mézecskét mi- cimackósan édeset de nem a nyáladzó giccs-cukrosság töményítő hánytató langy- tea-iszonyatával merthogy az úristen is a se hideget se meleget bízvást kiköpi nem szeretvén a megoldatlansá­gok kétirányú szellőfúvása- it RÁCSODÁLKOZNI ta­vasznyílásra lehet felharsa­nó madárdalra szabad könnyebbítő esőcskék pilin- kelésére megadatik a gaz­dagságra mi belőled árad nyugalomra fegyelmezett­ségre miként a kaptárokból kipergetett borostyán-aján­dék végigkúszik a megfá­radt nyelv bimbóinak soka­ságán lecsuszamlik lobos torkom csövén a katlanig hol izzik parázslik tüzel im­már örökké lett hiányzásod máglyája LAZÁM harminchatfo­kosnál alig több vágtatnak belül a vírusexpresszek és ez is még ez is hozzád köze­lít elkezdem fabrikálni az üzenetet message minden­ben fűben fában papírban kifolyt fekete tintáim patak­jaiban a vastag-toll vajon teszi a szolgálatát nem tu­dom de aligha érdekes kéz­be nem illő kecses ujjaid fi­nom ívelésébe nem passzent szeresd azért hisz ebben a sztoritlan beszélyben ha más nincs a vonzalom talán és a sugarak felépítetten vi­lágítótornyaink jelzőfénye virradatkor délelőtt estbe fordulón az éjszaka öblé­ben GYÖNYÖRŰ szemedet mégiscsak Ázsiából hoztad pedig nemferdevágású nem fekete csupán mélységesen bölcs talányos szép benne a gigászi Jangce fölött kavar­gó hajnali ködök meséi sza­kadatlanul a csöndességek virradatával te egyszeri megismételhetetlen ajándék öröm boldogság maradj ve­lem míg végre kibomlanak május nektárbőséges orgo­nái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom