Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-11 / 85. szám

1996. április 11csütörtök ZÖLDÖVEZET A fényi erdő fényei A Nyírséget az ősfolyók alakították *A vadmacska a tölgyet szereti Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - B. G.) — Megyénk három egymástól jól elhatárolható földrajzi egységből áll: a szatniár-be- regi síkságból, a Rétközből és a Nyírségből. Ez utóbbi mind talajában, mind nö­vénytakarójában eltér a szatmár-beregi síkságtól, il­letve a Rétköztől: Nyírség alatt értjük Szabolcs-Szat- már-Bereg megye déli-dél­keleti és Hajdú-Bihar megye északi-északkeleti területét. A Nyírség geológiai alapja az a hatalmas törmelékkúp, me­lyet a jégkorszak előtti har­madkor végén hoztak létre az ősfolyók, olvashatjuk a me­gyével foglalkozó tudomá­nyos kiadványokban, többek között a megyei természetvé­delmi olvasókönyvben. Árvalányhaj A feltöltődési folyamatok kö­vetkeztében a folyók gyakran változtatták medrüket, a szél a folyami homokból hatalmas buckarendszereket hozott lét­re. A földtörténeti negyedkor­ban, a jégkorszakban eltűntek a harmadkor melegkedvelő növényei, helyüket az erdők és a hideg, száraz löszhullásos puszták növényei foglalták el. A hatszázezer évig tartó jég­korszak alatt hazánkat soha­sem borította állandó jégtaka­ró. A jégkorszak végén a fe­nyő- és nyírkorban, majd a fel- melegedések után a mogyoró- és tölgyfakorszakban erdősült be az árvalánjjhájas alföldi puszta. Az ismételt lehűlések és nagyobb csapadék hatására a. hegyvidéki bükkösök lehú­zódtak a tölgyesek közé az Al­földre, ezért nevezzük ezt a kort biikk-komak. Az újabb enyhülés és csrátedékcsökke- nés miatt — főleg az Alföld észak-keleti részein néhány maradványterületet hagyva maga után — a bükk visszahú­zódott a hegyvidékre. Ezt kö­vetően alakult ki az Alföld utolsó természetes képe, az er­dőkkel, mocsarakkal, lápokkal tarkított erdős puszta. A törté­nelmi korok népvándorlásai, a török uralom, majd a lecsapo- lások. de főleg az emberi tevé­kenység ezt a természetes er­Nyíregvháza (KM - Ny. Zs.) — Egy csepp is elég, egy csepp is sok! Ez a mottója an­nak az országos rendezvény- sorozatnak. amelyet a „Háló­zat az élővizekért” szervezet hirdet meg. A Nyíregyháza határában fekvő Igrice-mocsár területén szervez tisztogató körutat a Felső-Tisza Környezetvédel­mi Alapítvány, csatlakozva az országos mozgalom rendezvé­nyeihez. A pusztuló környeze­tet látva a segítő kezekre nagy szükség lesz, hiszen megkü­lönböztetett figyelem nélkül páratlan természeti értéket ve­szíthet el a 120 ezres nagyvá­ros. Ezen túlmenően az országos program nem titkolt célja, hogy a víz világnapja (március 22.) valamint a föld világnapja (április 22.) közötti időszakot a víz hónapjának ismerje el a szakma és a közvélemény. Ez a mozgalom felhívja a figyel­met a legfontosabb éltető elemben rejlő szépségekre és ;.z ciő\’.".ml ct fenyegető ve­szélyekre. Kevesen veszik észre a ben­Arnyas fák alatt dős pusztát kultúrpusztává változtatta. Soó Rezső és munkatársai több évtizeden keresztül foly­tattak a nyírségi tájakon rész­letes kutatásokat. A tájról írott legtömörebb meghatározás is tőlük származik: „A magyar Alföld ősi tájképét a lápokkal tarkított erdős pusztákat idézi elénk a Nyírség. A százados terebélyes tölgyesek helyét mindinkább akácosok foglal­ják el. A buckákon a pusztai virágok sokaságát az ekeföl­dek váltják fel, az egykori lá­pok, rétek helyén gabona hul­lámzik. Mégis a Nyírség őrzi hírmondóit a történelem előtti idők tájképének, a buckaközi mocsarak, fűz- és nyírlápok, ligetes erdők mélye a legtöb­bet őrzött meg Alföldünk múltjából, állatot, növényt egyaránt.” Ebben a kultúrpusztai tájban maradtak fenn napjainkig az olyan országos jelentőségű természeti értékek, mint a bá­torliget ősláp, a kállósemjéni Mohos-tó, a baktalórántházi tölgyerdő, vagy a fényi erdő. Ligeterdök A XVIII. században a Nyírség területének 30 százaléka erdő volt. Mára ez jóvak kevesebb. A kipusztult jellegzetes erdő­területnek utolsó, egyik leg­nük nyüzsgő életet, kisebb ro­varok, lárvák, tízlábú rákok mellett megyünk el. s esetleg százával pusztítjuk figyelmet­lenségünkkel szinte órák alatt. Kevesen gondolnak arra, hon­nan is érkezik otthonukba a víz, s még kevesebben törőd­nek azzal, mi lesz avval, miu­tán szennyezetten elhagyja a lakás vezetékeit. A „Hálózat az élővizekért" csoportjai az 01 szag legtávolabbi szegletei­ben „örökbe fogadnak" egy­szebb maradványa a fényi er­dő. A bátorligeti ősláptól alig két kilométerre délnyugati irányban húzódik. Az erdőből országos jelentőségű termé­szetvédelmi terület 285 hektár. A terület sokban hasonlít Bá­torligethez. Itt nagyobb terüle­tet borít a nyírségi tájra jellem­ző évszázados tölgy és a lige- tes-lápos rét. Az erdőterületen a Nyírség­re jellemző szél alakította ho­mokbuckák észak-déli irányú vonulatain és azok között hú­zódó elhagyott ősi folyómed­reket találunk. Az 1890-ben kezdett lecsapolási munkák előtt sok kisebb-nagyobb tó, mocsár tartozott a táj arculatá­hoz. Jellemző talajtípusa a mészben szegény humuszos homok. A jobb vízgazdálko- dású területek természetes er­dőtípusa az ezüsthársas, gyöngyvirágos kocsányostöl­gyes. Bátorligethez hasonlóan itt is megtalálhatók a hegyvi­déki bükkösök lágy szárú nö­vényeit őrző kőris-szil ligeter­dők. Az állományalkotó őshonos faj a kocsányostölgy. Jellemző még a mezei szil, a vadkörte, a vadalma. A nyirkosabb része­ken a fűz, a fehér-, a szürke- és a rezgőnyár, valamint a nyír fordul elő. Az erdő cserje­szintjében mogyoró, veres­egy patakot, s figyelemmel kí­sérik annak sorsát. A szervezet felhív minden iskolát, csopor­tot, hogy csatlakozzon a prog­ramhoz, s legalább egy hóna­pig fokozottan ügyeljen a fel­színi vizek tisztaságára. A közös rendezvények ré­szeként március utolsó heté­ben terepgyakorlatot tartottak a Kárpát-medence rákfaunájá­nak felmérését végző csopor­tok számára, rajzkiállítás nyílt a víz hónapja jegyében. gyűrű és húsos som, fagyai, kutyabenge, szeder, varjútö­vis, kecskefűz, kecskerágó ta­lálható. Az erdő aljnövényzete botanikailag értékes fajokat, így mocsári angyalgyökeret, szibériai hamuvirágot, lápi nádperjét és lápi tőzegepret re­jt­Az évszázados tölgyesek és az elegyes ligeterdők számos hegyvidéki lágyszárú növény­fajt őriznek. Ilyen a fehér ma­dársisak, a zöldvirágú hab­szegfű, a hegyi sás, turbánlili­om, karéjos vesepáfrány, bé- kakonty, magas ibolya, ligeti szőlő. A magasabb fekvésű száraz részek nyírfákkal sze­gélyezett tisztásain virít a ritka vitézvirág. Az erdő sűrűje A növényvilághoz hasonlóan gazdag az állatvilág is. Jelleg­zetes madárfajok a holló, a zöld küllő, szürke küllő, tarka­harkály, kis tarkaharkály, a fe­keteharkály. Az emlősök kö­zül említést érdemel a vad­macska. Fő tartózkodási he­lyei az erdő sűrűjében lévő év­százados tölgyfák, ezeket a tölgyeket vadmacskástölgy néven is gyakran emlegetik. A gyíkok közül nevezetes a zöld­gyík, ez máshol az Alföldön igen ritka, mivel dombvidéki faj. Természet Gödöllő (KM) — A fejlettebb világban mindenütt átértékelő­dik a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer hagyományos előállítása helyett mindinkább a komplex környezetgazdál­kodás lép előtérbe. Ennek kér­déseiről tartottak nemrég két­napos környezettudományi di­ákkonferenciát a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen. Az ötödik alkalommal megrende­zett tanácskozáson 28 felsőok­tatási intézmény több száz hallgatója vett részt A konfe­rencián elhangott, hogy a ha­zai felsőoktatás is követi a nemzetközi gyakorlatot, mely a természettel való együttélést, nem pedig a természetből élést tartja szem előtt. Ez a szemléletváltás több tu­dományág együttműködését kívánja, amelyhez új szakem­bergárdára van szükség. Szá­mítások szerint a gazdaságta­lan termelés miatt hozzávető­leg egymillió hektár földet kellene kivonni a szántóföldi gazdálkodásból, és helyette olyan művelésre áttérni, amely összhangban van a környezet adottságaival, továbbá nem terheli, hanem óvja a termé­szetet. Örökbefogadott patak Rendet kell tenni az Igrice-mocsár területén A szerző felvétele Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — Gyermekként azt hitte Ba­logh Olga, hogy a kőzetek és ásványok szürkék, míg­nem eljutott egy ásványbör­zére és rácsodálkozott a szí­nes ásványvilágra. Szere­lem első látásra. Azóta eltö­kélt szándéka, hogy geoló­gus lesz. Célja megvalósítása ér­dekében már megtette az első lépéseket is, tagja a Koch Sándor Ásványgyűjtő Körnek, saját gyűjte­ménnyel is büszkélkedik. Egy belga egyetemen sze­retne továbbtanulni, ezért a francia nyelvet is intenzí­ven tanulja, bejutott az or­szágos francia nyelvi ver­seny döntőjébe is. A napokban a Cholnoky Jenő Alapítvány Országos Földrajz és Környezetvé­delmi Pályázatának szak­mai zsűrije dolgozatát kivá­ló pályaműnek minősítette. (Felkészítő tanára: Vikár Csabáné) — Napjainkban nemcsak a környezetünk tanulmá­nyozására, hanem védelmé­re is nagy gondot kellene fordítani - véli Olga. — Évszázadokon át az ember kizsákmányolta a környe­zetét, nem gondolva arra, hogy ezzel milyen károkat okoz a természetnek, s ezál­tal önmagának is. Pályáza­tomat azért írtam, hogy megpróbáljam megmutatni, hogyan lehetne megvédeni a természetet a közvetlen környezetemben, a Nyír­ségben. Nyírpazonyban élek, az Apáczay Csere Já­nos Gyakorló Általános Is­kola hetedikes diákja va­gyok, naponta utazom, megfigyelhetem a környe­zeti tényezőket. Szeles idő­ben homokot hord a szél, ami kellemetlenül érinti az emebereket. A mi vidékünk egy nagy hordalékkúpsík­ság, ahol az éghajlati ténye­zők jelentősen befolyásol­ják a felszín alakulását. A folyók megkerülik a Nyír­séget, így a legerőteljesebb felszínformáló erő a szél. Szükség lenne növényzet­tel, erdősávokkal védeni a felszínt. 27 Véleményed szerint mi­lyen fajokat kellene telepí­teni? — Tájba illő fafajokat kellene telepíteni. A mi vi­dékünkhöz a tölgyes, a kő­ris, az éger és a nyír illik. A szél káros tevékenysége csak a XVIII. századtól lett erőteljesebb, aminek az okát a felgyorsult erdőirtás­ban kell keresnünk. Napja­inkban tulajdonváltás tör­tént a mezőgazdaságban. Úgy látom, az új gazdák nem figyelnek kellőképpen a szélerózió elleni védelem­re, kivágják az erdőket a gyors haszonszerzés érde­kében. O Az erdőtelepítés mel­lett hogyan lehet még véde­kezni az erózió ellen? — Fontos lenne az is, hogy a gazdák optimális táblákon gazdálkodjanak, figyelembe vegyék az egyes mezőgazdasági kul­túrák milyen hatásfokkal védik a talajt, ennek megfe­lelően telepítsenek a mező- gazdasági terület mellé er­dőket, erdősávokat. Megfi­gyeltem azt is, hogy a nyári záporok alkalmával Nyír- pazony járdáira kimossa az esővíz a homokot, de csak az olyan udvarokból, ahol nincs gyepszőnyeg és nincs növényekkel betelepítve a terület. A mi családunk nagy gondot fordít arra, hogy az udvar talaját éssze­rűen megkösse dísz- vala­mint haszonnövényekkel. Ha az iskolám környéki parkokban járok, azt ta­pasztalom, hogy a gyalogo­sok kitapossák a gyepet, nem veszik figyelembe, hogy a kijelölt járdákon is közlekedhetnek. Ennek eredményeként a szél és a csapadék akadálytalanul pusztítja a homokfelszínt. Nagyon szeretem a nyírségi tájat, a szelídhajlású bucká­kat, még a szeleket is. Mi­vel szeretem, szeretném megóvni. „Még a széltől is megóvnám”. A reális zöld klub Budapest (KM) — A Reá­lis Zöldek Klubja vélemé­nye szerint lehetőség van arra, hogy Budapesten a közüzemi díjak kisebb mér­tékben emelkedjenek, mint azt a szolgálatok tervezik. A civil szerveződés közle­ményében ezzel összefüg­gésben kifejti azt a vélemé­nyét, hogy például a helyi hőközpontokat villamos­energia termelésére is fel lehetne használni, s így a hőtermelő egység működé­si hatásfoka 80-90 száza­lékkal javítható. Mindez pedig 15-20 százalékos költségcsökkenést eredmé­nyezhet. A reális zöldek szerint az ilyen módon elér­hető költségmegtakarítás együttes összege csak Bu­dapesten nagy biztonsággal 1-2 milliárd forintra rúgna, s ez tükröződhetne a köz­üzemi díjakban is. A hőerő- művi fejlesztéseknél már eddig is lehetőség lett volna az ilyen rendszerek megte­remtésére, ám ellentétes ér­dekek érvényesülése miatt sok esetben ez a megoldás elmaradt. A világ tetején Budapest MTI) — A ma­gyar Mount Everest-expe- díció első csoportja a na­pokban indult el repülővel Budapestről azzal a céllal, hogy meghódítsa a föld legmagasabb pontját, a 8848 méteres Csomolung- ma csúcsot. A tíz tagú csa­pat először Delhibe érke­zik, ahol átveszi a korábban hajóval útnak indított 22 tonnányi felszerelést, majd tovább mennek Katmandu­ba. A nepáli fővárosban csatlakozik hozzájuk az ex­pedíció további négy ma­gyar, egy erdélyi és két osztrák tagja. A következő két és fél hét alatt 6500 mé­terre kapaszkodnak fel, ott rendezik be az alaptábort. A tervek szerint május máso­dik felében a kínai oldalról vágnak neki a csúcsnak, több csoportban. KeMlagyarorsza^^J Megóvni a Nyírséget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom